Ugrás a tartalomhoz

A klinikai kémia és klinikai enzimológia története és fejlődése

Góth László (2011)

Debreceni Egyetem

Klinikai kémia 19. században

Klinikai kémia 19. században

A 19. század elején

A klinikai kémia kialakulását és fejlődését a 19. század első felében olyan társtudományok fejlődése előzte meg, mint az élettan (Hoppe-Seyler F. ”Fiziológiai Kémiai Intézet”), kémia (Lavoisier-égés-, Berzelius-vegyjel-, Wöhler-karabamid-, Mulder-protein←prima materia-, Liebig J analitikai kémia), analitikai eszközök (J. Duboscq-koloriméter, W. Bunsen és G.R. Kirchoff spektroszkóp/színképelemzés-).

Liebig tanítványai, akik a klinikai kémia területén alkottak a következő tudósok voltak:

Gmelin L. (1788-1859)

  A vizelet bilirubin  kimutatás/próba alkotója.

Reagens: koncentrált salétromsavhoz 100 ml-enként, 6 csepp füstölgő salétromsavat adunk.

Kivitelezés: 5 ml reagenst a vizsgált vizelettel óvatosan felülrétegezünk.

Értékelés: bilirubin jelenlétében a folyadékok érinkezési felületénél zöld gyűrű látható.

Pettenkofer M. (1818-1901)

Az epefesték és epesav meghatározási eljárások kidolgozója.

Trommer C . (1806-1873)

A vizelet glükóz kimutatási módszerével vált ismertté.