Ugrás a tartalomhoz

Molekuláris diagnosztika

Dr. Balogh István, Dr. Kappelmayer János, Dr. Tőzsér József (2011)

Debreceni Egyetem

11. fejezet - 11. Farmakogenetika

11. fejezet - 11. Farmakogenetika

Tartalom

A molekuláris diagnosztika egyik igen dinamikusan fejlődő területe a farmakogenetika. A gyógyszerek a metabolizmus során olyan metabolitokká alakulnak, melyek vízoldékonyabbak, mint az eredeti gyógyszer, ezáltal könnyebben kiválasztódnak. A metabolizmus során a gyógyszerek előanyagai alakulhatnak aktív metabolittá, valamint mérgező metabolitok kialakulása is előfordulhat. A gyógyszer metabolizmus I-s fázisú reakciókra (oxidáció, redukció, hidrolízis) és II-es fázisú, ún. konjugációs reakciókra (szulfatálás, metiláció, glükuronidáció, acetiláció) oszthatók. Mindkét reakció típus (melyek neve nem egymásutániságot jelöl) leggyakrabban a zsíroldékony gyógyszereket alakítja vízoldékony metabolitokká, amelyek sokkal könnyebben kerülnek a vesék által kiválasztásra (11.1. ábra). Számos olyan enzim vesz részt a fenti folyamatokban, mely génje rendkívül polimorf, így néhány esetben a gyógyszerekre adott egyéni válasz genetikai okokkal megmagyarázható, illetve néhány gyógyszer esetében a személyre szabott terápia immáron a genetikai státusz ismeretében realitás. Ezáltal nemcsak könnyebben beállítható egy adott gyógyszer terápiás adagja, hanem elkerülhetők a súlyos, nem ritkán életet veszélyeztető mellékhatások kialakulása is.

11.1. ábra - 11.1. ábra. A gyógyszer metabolizmus és a gyógyszerek kiválasztása

11.1. ábra. A gyógyszer metabolizmus és a gyógyszerek kiválasztása

  1. CYP2D6.

    A CYP2D6 számos gyógyszer metabolizmusában vesz részt, az egyik farmakogenetikai célpont (11.2. ábra). Ha a 22-es kromoszómán levő CYP2D6 génben null allélt eredményező mutációk következnek be (fehér jelzés), a fenotípus gyenge metabolizáló lesz (PM, poor metabolizer). Ez a kaukázusi populáció 5-10%-át érinti. Normál dózisú gyógyszer adása esetén ezekben a betegekben súlyos mellékhatások fordulhatnak elő. Vannak olyan mutációk, melyek nem szüntetik meg teljesen, de csökkentik az enzimaktivitást (pöttyös jelzés). Az ilyen betegek az átmeneti metabolizálók (IM, intermediate metabolizers). Mellékhatások jelentkezésére itt is kell számítani (a populáció 10-15%-a). A vad típusú allélek (fekete jelzés) esetén van a normál enzimaktivitás, ők a normál metabolizálók (EM, extensive metabolizers, a populáció 65-80%-a). Előfordul a CYP2D6 gént érintő duplikáció/multiplikáció (UM, ultrarapid metabolizers, a populáció 5-10%-a), az ilyen gyors metabolizáló betegekben a normál dózisú gyógyszer hatástalan. Az ábra jobb oldalán látható a gyógyszer plazmában mérhető koncentrációja és a terápiás tartománya.

    11.2. ábra - 11.2. ábra. Genotípus-fenotípus összefüggések a CYP2D6 esetében.

    11.2. ábra. Genotípus-fenotípus összefüggések a CYP2D6 esetében.

  2. TPMT

    A thiopurin metiltranszferáz (TPMT) enzim (a xantin oxidázzal együtt) purin analóg gyógyszerek, mint a 6-thioguanin, 6-merkaptopurin és azathioprin lebontásáért felelős. Az enzim aktivitásában az egyének és az egyes etnikai csoportok között jelentős különbségek figyelhetők meg. A jelenség hátterében a TPMT gén polimorfizmusa áll (11.3. ábra).

    A TPMT gén a 6-os kromoszómán található (6p22.3), 10 exonból és 9 intronból áll. Számos allélja ismert, melyek egymástól egy vagy több pontmutációban térnek el. A vad típusnak megfelelő TPMT*1 allél a leggyakoribb előfordulású. A többi allél jelenléte mind heterozigóta, mind homozigóta formában az enzim csökkent aktivitását eredményezi. A kaukázusi populációban a heterozigóták előfordulási gyakorisága 11%, míg a homozigóták 0,3%-ban fordulnak elő. A TPMT gén eddig leírt gyakoribb alléljai: TPMT*3A, 3B, 3C, 3D, 2, 4, 5, 6, 7, melyek közül a TPMT*3A-D a leggyakoribb.

    Az alacsony (homozigóták) és a közepes (heterozigóták) enzimaktivitással bíró egyének a fent említett gyógyszerekből a standard dózisoknál kisebbet igényelnek, mert esetükben standard dózisok adása életveszélyes mellékhatások (myeloszupresszió és pancytopenia) kialakulását eredményezheti.

    A TPMT*1 allél felel meg a vad típusnak. A TPMT*2 allél az 5-ös exonon G238C cserét jelent, mely miatt alanin helyett prolin épül be. A TPMT*3A allél két pontmutáció együttes jelenlétét feltételezi: G460A-t a 7-es exonon, mely alanin treonin cserét eredményez és az A719G-t a 10-es exonon, ami tirozin helyett cisztein beépülését eredményezi. A TPMT*3B allél a 7-es exonon G460A, míg a 3C allél a 10-es exonon A719G-t cserét jelent, a fent leírt aminosavcseréket eredményezve. A TPMT*3D allél a 3A allél két mutációja mellett egy G292T cserét is tartalmaz az 5-ös exonon, mely glutamin beépülése helyett stop kodon kialakulásához vezet. A TPMT*4 allél esetén a 9/10 intron-exon átmenetnél G>A nukleotid csere található. A TPMT*7 allél egy a 10-es exonon elhelyezkedő T681G mutációt tartalmaz, mely hisztidin glutamin aminosavcserét eredményez.

    11.3. ábra - 11.3. ábra. Humán TPMT mutációk

    11.3. ábra. Humán TPMT mutációk

    Az antikoaguláns terápia farmakogenetikája.

    A világon a leggyakrabban használt orális antikoaguláns a warfarin, mely használata bizonyos betegcsoportokban (pl. műbillentyűvel élő betegek) élethosszig tart. Egyik testvérgyógyszere az acenokumarol (Syncumar), mely Magyarországon igen elterjedt, nálunk a warfarin aránya nem több, mint 10-15%. A warfarin hatásmechanizmusát illetően a K-vitamin ciklusba (11.4. ábra) avatkozik be. A K-vitamin ciklus szükséges ahhoz, hogy a véralvadás bizonyos fehérjéiben (akár a pro- akár az antikoaguláns oldalon) az aktivált membránkötéshez szükséges gamma-karboxi-glutamát reziduumok előállítódjanak. Ilyen fehérjék a FII (protrombin), a FVII, a FIX, a FX, a protein C, a protein S. Ha nincs megfelelő gamma-karboxiláció, nem lesz megfelelő Gla-domén, nem lesz jó membránkapcsolódás és nem lesz tökéletes alvadás. A K-vitamin ciklus egyik kulcsenzime a VKOR (Vitamin-K epoxid reductase). Feladata a K-vitamin epoxid formájának redukálása, mely két lépésben történik, előbb a kinon, majd hidrokinon forma alakul ki. A warfarin mindkét lépéssel interferál, ugyanoda kötődik az enzimen, mint a K-vitamin, de a kettő egyszerre nem fér el. A warfarin/syncumar hatás monitorozására használják az INR-t.

    A warfarin/syncumar farmakogenetikája.

    A warfarin/syncumar típusú gyógyszerek farmakogenetikája népegészségügyi szempontból fontos kérdés. Mindkét gyógyszer optikai izomerek elegyeként létezik, de míg a warfarin esetében az S izomer felelős az antikoaguláns válasz nagy részéért, addig a syncumar esetében az R izomer. A metabolizmus kulcsenzimje az S izomerek esetében a CYP2C9, melynek két gyakoribb változata is csökkent enzimaktivitással jár (CYP2C9 *2 és *3 allélek). A VKORC1 gén igen polimorf, de a funkcionálisan ható polimorfizmus vizsgálata elégséges (-1639G>A). Nagy nemzetközi kollaboráció eredményeképp elkészült egy farmakogenetikai alapokon nyugvó warfarin adagolási algoritmus, mely már egy Excel kalkulációs táblázat formájában rendelkezésre is áll. Végső soron a CYP2C9 genetikai állapota a hatásos gyógyszer (warfarin) rendelkezésre álló mennyiségét fogja befolyásolni, míg a VKORC1 genetikai állapota a K-vitamin ciklus hatékonyságát.

    11.4. ábra - 11.4. ábra. A K-vitamin ciklus és annak farmakogenetikai aspektusa.

    11.4. ábra. A K-vitamin ciklus és annak farmakogenetikai aspektusa.