Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Ábrahám Rita, Érsek Tibor, Kuroli Géza, Németh Lajos, Reisinger Péter (2011)

Debreceni Egyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Pannon Egyetem

Chapter 14. A GYÜMÖLCSÖSÖK VÉDELME

Chapter 14. A GYÜMÖLCSÖSÖK VÉDELME

AZ ALMA

KÓROKOZÓK ÉS A VÉDEKEZÉS ELLENÜK

Rügypattanástól virágzásig fellépő betegségek és kórokozók

Lisztharmat – Podosphaerea leucotricha

Varasodás – Venturia inaequalis

Virágzástól terméskötődésig fellépő betegségek és kórokozók

Almamozaik – Apple mosaic ilarvirus

Tűzelhalás – Erwinia amilovora

Lisztharmat – Podosphaerea leucotricha

Varasodás – Venturia inaequalis

Terméskötődéstől érésig fellépő betegségek és kórokozók

Lisztharmat – Podosphaerea leucotricha

Varasodás – Venturia inaequalis

Vánkospenész – Monilinia fructigena

Több éven át fejlődő betegségek

Agrobaktériumos gyökérgolyva – Agrobacterium tumefaciens

Almafarák – Nectria galligena

Fehérpelyhes gyökérpenész – Rosellinia necatrix

Tűzelhalás – Erwinia amilovora

Tünetek: Először a virágok fertőződnek, megfeketedve elhalnak, de a fán maradnak. Jellegzetes tünet a pásztorbotszerűen visszahajló, elhalt hajtásvég, a megbarnult levelekkel. A baktérium a vesszőkbe és az ágakba is behatol és az edénynyalábokban halad előre. A fertőzött részeken tejszerű, majd megbarnuló baktériumnyálka jelenik meg. A háncsszövet megpuhul, megbarnul, a fertőzött részek besüppednek. Súlyos esetben ágak, nagyobb koronarészek is elhalhatnak, különösen magasabb páratartalmú, nedves körülmények között.

A kórokozó biológiája és környezeti igénye: A baktérium az ágak fekélyes sebeiben, vagy a fertőzött rügyekben telel át. Tavasszal, a virágzás idején következnek be az első fertőzések. Fertőzési forrás az elhalt virágokon, hajtásokon, ágakon megjelenő baktériumexudátum. Innen a fát látogató rovarok, madarak a testükre tapadt baktériumot a környező fákra hurcolják. A kórokozó szaporítóanyaggal, pollennel, esővel, az ültetvényben használt eszközökkel is terjed. A betegség kialakulásához magas páratartalom, valamint 18–25 °C hőmérséklet és vízzel borított növényfelület szükséges. A baktérium gazdanövényei az alma, a körte, a birs, valamint a Rosaceae-család számos további termesztett és vadon élő faja.

Védekezés: csak integrált szemlélettel lehet eredményes. A beteg növényi részeket nagy csonkolással el kell távolítani, és meg kell semmisíteni. Fertőtleníteni kell a metszéshez használt eszközöket. A vegyszeres kezeléseket előrejelzésre alapozva célszerű elvégezni. Járványveszély akkor alakulhat ki, ha tavasszal három egymást követő napon a hőmérséklet meghaladja 18 °C-ot, 2,5 mm-nél több csapadék hullik és a páratartalom 75% fölött van. Védekezésre réz-, vagy fosetil-Al-hatóanyagú szerek, ill. – a növény-egészségügyi hatóság eseti engedélyével – antibiotikum (sztreptomicin) használhatók. A réz felhasználásánál a fenológiai állapothoz és a fajta jellegéhez kötődő érzékenységre ügyelni kell. A kártevők irtásával a betegség terjedésének mértéke csökkenthető.

Varasodás – Venturia inaequalis

Tünetek: A fiatal leveleken világoszöld, 5–10 mm átmérőjűre növekvő foltok fejlődnek. Felületükön, mindkét oldalon füstszerű konídiumtartó-gyep képződik. Később a foltok nekrotizálódnak, jellegzetes varasodás indul meg. Az erősen fertőzött levelek deformálódnak, lehullanak. A virágon szintén megjelenhetnek a gomba ivartalan szaporítóképletei. A termésfertőzés a levelekéhez hasonló foltokat eredményez. Korai fertőzésnél a termésen parásodó, berepedező foltok lesznek, ezáltal a növekvő termés féloldalassá válik. Késői fertőzésnél az alma nem repedezik fel, a tünetek barnásfekete foltok formájában gyakran csak a tárolás során jelennek meg, rontva ezzel az alma piacképességét.

A kórokozó biológiája, környezeti igénye: A gomba a talajra hullott levelekben telel át. A varas foltokon pszeudotéciumok képződnek, melyekben a rügypattanás idejére megérnek az aszkospórák. Kiszóródásukhoz a levél átnedvesedésére és újbóli kiszáradására van szükség. Az aszkospórákat a szél, vagy az eső juttatja a levélre és a fiatal gyümölcsre. Az aszkospórák szóródásához legalább 10 mm esőre van szükség. Az első fertőzések alacsony, 10 °C alatti hőmérsékleten bekövetkeznek, de az inkubácius idő a hőmérséklet emelkedésével csökken, mivel a gomba hőoptimuma 20 °C. Nyáron a fertőzéseket a foltokon képződő konídiumok indítják. Konídiumképzés egyébként az egész vegetációs időben megfigyelhető.

Védekezés: A lehullott leveleket gyűjtsük össze, semmisítsük meg, vagy forgassuk a talajba. Ősszel a lehullott lomb nitrogéntartalmú műtrágyaoldattal történő permetezése a levélszövetek korhadását segíti, ezzel a pszeudotéciumok kialakulását gátolja. A vegyszeres védekezések hatékonyságát az előrejelzések figyelembe vétele nagymértékben növeli. A kezeléseket a bimbós állapottól kell kezdeni és a technológiai javaslatban szereplő ajánlások szigorú betartásával többször ismételni. Kontakt- (dodin, folpet, kaptán) és szisztemikus (difenokonazol, fluzilazol, miklobutanil, penkonazol) hatóanyagokat és kombinációikat alkalmazhatjuk. Az utolsó permetezések – az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartásával – nagymértékben befolyásolják az alma tárolhatóságát. A fajták fogékonysága jelentős mértékben eltér.

Lisztharmat – Podosphaerea leucotricha

Tünetek: Rügypattanás előtt a borzasan szétálló rügypikkelyek jelzik a betegséget. A fertőzött vesszők ízközei rövidek, a levelek a hajtástengellyel kis szöget zárnak be. A levéllemez keskenyebb, felületén fehér micéliumszövedék és konídiumtömeg képződik. A levelek foltokban nekrotizálódnak, majd lehullanak. A micéliumszövedék a zöld hajtásokat is beborítja, benne apró, feketete, ivaros termőtestek, a kazmotéciumok láthatók. A szekunder fertőzés hatására a leveleken – elsősorban a levél fonákán – fehér micéliumbevonatban konídiumok tömege képződik. A primér fertőzés a virágkocsány, csésze- és sziromlevek, a porzók és a bibe deformációját okozza. A virágok sterilek, lisztharmatosak. Másodlagos fertőzés hatására a szirom- és csészelevek enyhén deformálódnak, kisebb kiterjedésű micéliumbevonat képződik rajtuk. A termésen hálózatos, parás mintázat jelenik meg. Egyes fajták nagyon fogékonyak: így pl. Jonathan és klónjai, Idared, Gioster, Jonagold stb.

A kórokozó biológiája, környezeti igénye: Az elsődleges fertőzési forrás a fertőzött rügy, ahol a gomba micéliuma áttelel. A micélium a fertőzött rügyekből indul ki, rajta konídiumok tömege képződik. Ezek egészséges virágokat, hajtásokat fertőznek. A betegség járványos elterjedéséhez meleg, párás időjárás kedvez. Az eső a konídiumokat lemossa a levelekről, a cseppfolyós víz pedig gátolja a csírázásukat. A szeles idő a konídiumok terjedését segíti.

Védekezés: Kerüljük a túlzott tápanyagellátást, főleg a nagy nitrogénadagokat, mert ez növeli a fák fogékonyságát. A metszés során a vessző felső 4-5 rügyét távolítsuk el, mert ezek a fő fertőzési források. Vegyszeres védekezéssel csak az egészséges rügyekből fejlődő hajtások és terméskezdemények védelme lehetséges. A kémiai védekezést a bimbók egérfül állapotában kell elkezdeni, majd július közepéig rendszeresen ismételni. Kontakt-hatóanyagok közül a dinokap és a kén használható. A mélyhatású pirimetanil kénnel, vagy azolokkal kombinálva jó hatást biztosít. A kén alkalmazásakor figyelembe kell venni, hogy 25 °C felett perzselés léphet fel, illetve egyes fajták (pl. Golden-fajtakör) héján parás mintázottság alakul ki. A szisztemikus hatóanyagok széles skálája áll rendelkezésre: krezoxim-metil, miklobutanil, penkonazol, tebukonazol, tetrakonazol. A felszívódó és a kontakt-hatóanyagokat kombinációban és rotációban célszerű alkalmazni. Telepítéskor vegyük figyelembe a fajták eltérő fogékonyságát.

Vánkospenész – Monilinia fructigena; anamorf: Monilia fructigena

Tünetek: csak a termésen alakulnak ki. Barna, gyorsan növekvő rothadó foltok jönnek létre, melyek az egészséges részekkel egy szintben maradnak. Az egész termés elrothad, savanykás, erjedt szagú, rajta koncentrikus körökben szürke penészpárnák, a gomba exogén sztrómái fejlődnek. A koncentrikus gyűrűk középpontjában rovarrágástól, vagy mechanikai sérüléstől eredő seb, a kórokozó behatolásának helye látható. A gyümölcs mumifikálódik, gyakran a fán marad. Tárolás során egyes gyümölcsök megfeketednek.

A kórokozó biológiája, környezeti igénye: A talaj felszínén maradt gyümölcsmúmiákon áttelelő gomba gazdakörét az almatermésűek és a csonthéjasok alkotják. A gomba apotéciumos alakja a második évben jelenhet meg, de hazánkban a konídiumos fertőzés okozza a megbetegedéseket. A fertőzésekhez sebzések (pl. az almamoly hernyójának rágása, rosszul elvégzett metszésből, vagy viharkártételből eredő sérülések) által nyitott fertőzési kapuk kellenek. Az egymással érintkező gyümölcsök között a fertőzés, sebzés nélkül is terjedhet.

Védekezés: Gyűjtsük össze a gyümölcsmúmiákat, és semmisítsük meg, vagy forgassuk a talajba. Kerüljük a gyümölcsök sebzését. Védekezzünk a rágó kártevők ellen. Vihar, jégeső után a varasodásnál említett hatóanyagokkal védekezhetünk.

KÁROSÍTÓ ÁLLATOK ÉS A VÉDEKEZÉS ELLENÜK

Közönséges levélpirosító alma-levéltetű (Dysaphis devectar)

A lárvák és az imágók szúró-szívó szájszervvel a fiatal levelek csúcsi részét károsítják. A levélszél besodródik a fonáka felé és a torzult rész élénkpirosra színeződik. Fejlődése során mindvégig ott marad az almán. Erősebb fertőzés csak néhány fára korlátozódik.

Védekezés: Szükség esetén védekezhetünk tiametoxam hatóanyagú készítményekkel.

Zöld alma levéltetű (Aphis pomi)

Szívása már áprilisban megfigyelhető a leveleken. Szinte kizárólag almástermésűeken fordul elő. A károsított levelek hosszanti begörbülését idézi elő. Tojásállapotban a gazdanövény kéregrepedéseiben telelő egygazdás faj.

Védekezés: mint az előző fajnál.

Vértetű (Eriosoma lanigerum)

Az almafák fontos kártevője. Szívásának hatására a fás részeken kisebb-nagyobb álrákos daganatok, sebek alakulnak ki. A károsítás helyén fehér, vattaszerű bevonat látható, a kártevő viaszváladéka.

Védekezés: A fertőzött ágrészek eltávolítása, vízhajtások lemetszése. Télvégi lemosó permetezést paraffinolaj-tartalmú készítményekkel ajánlott. Vegetációs időben a kémiai védekezést felszívódó szerekkel (tiametoxam) hajthatjuk végre.

Kaliforniai pajzstetű (Quadraspidiotus perniciosus)

A fertőzött fák csúcsi részének kérgét teljesen beborítják az élő és elpusztult tetvek pajzsai. A szívás hatására a fák visszamaradnak a növekedésükben, egyes ágrészek, majd az egész fa elpusztulhat. A gyümölcsökön, a szívás helyén piros szegélyű ún. lázfoltok alakulnak ki, ami a piacosságot csökkenti.

Védekezés: Nagy szerep jut a helyes, szellős koronaforma kialakításának, melynek mikroklímája a tetű számára kedvezőtlen. Inszekticidek alkalmazása szükségszerű. Télvégi lemosó permetezéseket paraffinolaj-tartalmú szerekkel végezhetünk. A mozgó lárvák megtelepedése után felszívódó tiametoxam hatóanyagot használható. A védekezést a szárnyas hímek előjöveteléhez kell igazítani.

Bimbólikasztóbogár (Anthonomus pomorum);

A lárvák által károsított bimbók sziromlevelei nem nyílnak ki, összetapadva megbarnulnak és un. rozsdagolyót képeznek Az imágó a fakadó rügyeket rágja. Főleg az erdők melletti ültevények veszélyeztetettek.

Védekezés: Az imágó a sebezhető stádium. A sziromhullás befejeztével, méhkímélő technológiával piretroid hatóanyagokat használhatunk.

Lombosfa-fehérmoly (Leucoptera malifoliella)

Az alma lombkártevője. Foltaknájában, mely a levél színén helyezkedik el, a hernyó körkörösen rág és az ürülék is körkörösen helyezkedik el. A levélfertőzöttség mértéke a lárvák és a bábok parazitáltságának arányától függ, mely a peszticid terheléssel fordítottan arányos. A gyümölcs csészéjéhez és kocsányához szőtt bábbölcsőjével jelentősen rontja az áru piaci értékét.

Védekezés: A telelő bábok jól pusztíthatók a tél végi fatisztogatási munkák során. A védekezési eljárások fő szempontja a parazitoidok betelepülésének elősegítése. Kémiai védelem csak akkor szükséges, ha a parazitáltság 10% alatti. Ebben az esetben a környezetkímélő kitinszintézis-gátló diflubenzuron, teflubenzuron, triflumuron hatóanyagok ajánlottak.

Pókhálós almamoly (Yponomeuta malinella)

Az almaültetvények időszakos károsítója, sokszor hosszú évekig szünetel a kártétele. Monofág faj, kizárólag az almán károsít. A hernyók szövedék védelme alatt csoportosan rágnak, eleinte a levelekben aknáznak, majd összeszőve őket akár tarrágást is okozhatnak. A kárkép feltűnő, de tényleges kártétel ritkán következik be. Az egynemzedékes faj tojásalakban telel a fa kéregrepedéseiben. Rügyfakadáskor jön elő a lárva, berágja magát a hajtásvégbe.

Védelem: A telelő tojáscsomók mechanikailag eltávolíthatók (drótkefével). Ajánlatos a fertőzött ágrészek levágása. A kémiai védekezés megegyezik az egyéb lombkártevőkével.

Almamoly (Cydia pomonella)

A hernyó a gyümölcsöt károsítja, annak belsejében a felszíntől a magházig hatoló járat van, a magház kirágott. A gyümölcs a kirágási nyílás körül morzsalékos ürülékkel szennyezett. Két kifejlődő nemzedéke közül az első a még fejletlen, a még dió nagyságú termés lehullását okozza. A második nemzedék károsítása a jellegzetesebb: ez a magház belsejének teljes elfogyasztása és a gyümölcshúsban történő járatkészítés.

Védekezés: Részesítsük előnyben a környezetbarát biológiai módszereket. A fák törzsére erősített hernyófogó övekkel a telelő hernyók egy része pusztítható. A tojásparazitoid Trichogramma evanescenset tartalmazó Trichoplus nevű készítmény az almamoly embriókat pusztítja. További lehetőség a Bacillus thuringiensis-tartalmú szerek kijuttatása. Újabb korszerű módszer a feromonhatást kihasználó légtértelítés. A kémiai védelem alapja a pontos rajzásmegfigyelés és az előrejelzésen alapuló, a tömeges tojásrakáskor alkalmazott védekezés. A gyümölcsben tartózkodó hernyók már nem elérhetők. Alkalmazhatók a lambda-cihalothrin, dimetoát hatóanyagok és a kitinszintézis-gátló diflubenzuron, teflubenzuron, triflumuron.

Aknázómolyok (Almalevél-aknázómoly – Phyllonoricter blancardella; Almalevél-sátorosmoly – Ph. corylifoliella; Almalevél-törpemoly – Stigmella malella; Lombosfa-fehérmoly – Leucoptera malifoliella)

Kártételük abban van, hogy lárváik a levél két epidermisze között tartózkodik, a mezofillumot kirágja. Az így készített aknák száma elérheti. levelenként 8-10-et is, melynek következménye a súlyos lombpusztulás, lombhullás. A hernyók az erek által határolt sátoraknát készítenek a levélen. A kártétel a fonáki oldalon jelentkezik, ahol a levélfelszín felhólyagosodik, jelezve, hogy a kártevő teljesen elfogyasztotta az epidermisz alatti parenchimát. A fajok veszélyessége abból adódik, hogy több nemzedékesek, sok gazdanövényük van (Rosaceae-félék), hajlamosak a rovarölő szerekkel szembeni rezisztenciára, és a hosszú ideig tartó lárvaállapot a külső behatásoktól mentes aknában zajlik.

Védekezés: A telelő bábok jól pusztíthatók lombhullás után a levelek talajba forgatásával. Egyéb szempontokat lásd: a lombosfa fehérmolynál.

Almailonca (Adoxophyes orbna)

Az alma és a körte legjelentősebb sodrómoly-kártevője. Tavasszal az áttelelő hernyók a rügyeket károsítják, összeszövik az alma virágait, az nem tud kinyílni. Később berághatnak a kötődött termésbe is, amely deformált, torz gyümölcsöt eredményez. A lárvák csoportosan a hajtásvégeken szövedék alatt rágnak.

Védekezés: A biológiai eljárások módszereit (parazitoidok kímélése, légtértelítéses módszer Baccillus thuringiensis-tartalmú készítmények választása) részesítsük előnyben. A hagyományos hatóanyagokkal történő védekezést a tömegesen jelen lévő fiatal hernyók ellen időzítsük. A környezetkímélő kitinszintézis-gátló diflubenzuron, teflubenzuron, triflumuron hatóanyagok ajánlottak.

Amerikai fehér szövőlepke (Hyphantria cunea)

A megtámadott leveleket a hernyók sűrű szövedékkel vonják be (nyári hernyófészek). A leveleket a csoportosan táplálkozó fiatal hernyók hámozzák, az idősek szabálytalanul rágják, akár tarrágást is okozhatnak. Az összeszőtt hajtásvégek barnán elszáradnak. Évi két nemzedéke közül a második a nagyobb létszámú.

Védekezés: Szórványos előfordulás esetén célszerű a párleveles hernyófészkeket levágni. Tömeges megjelenéskor a fiatal hernyók ellen használhatók a vedlésgátló diflubenzuron, a piretroid tipusú lambda cihalothrin és a Bacillus thuringiensis-tartalmú szerek

Piros gyümölcsfa-takácsatka (Panonychus ulmi)

Kárképe az általánosan ismert takácsatka kárképtől eltérő, mert hiányzik a jellegzetes szövedék. A szúró-szívó kártétel nyomán a levelek kezdetben fakulnak, majd fonákuk felé kanalasodnak, megállnak a fejlődésben, végül lehullanak. Gyengül a terméskötődés. Káros mértékben főleg a szerves foszforsav-észterekkel rendszeresen kezelt intenzív ültetvényekben szaporodik el, ahol a N-ellátás is bőséges.

Védekezés: Az áttelelt tojások rügypattanás előtt mészkénlével gyéríthetők. Később alkalmazhatók az engedélyezett akaricidek, pl. a fenazaquin hatóanyag. A szerves foszforsav-észter készítmények a ragadozóatkákra toxikusak, használatuk a természetes reguláló szervezetek pusztítása miatt nem ajánlott.