Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Ábrahám Rita, Érsek Tibor, Kuroli Géza, Németh Lajos, Reisinger Péter (2011)

Debreceni Egyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Pannon Egyetem

KÁROSÍTÓ ÁLLATOK ÉS A VÉDEKEZÉS ELLENÜK

KÁROSÍTÓ ÁLLATOK ÉS A VÉDEKEZÉS ELLENÜK

Talajlakó kártevők (cserebogár pajorok, pattanó bogarak drótférgei)

A talajokban élő drótféreg és pajor típusú lárvák a kukoricavetés idejére a telelő mélységből a talaj felső rétegeibe vonulnak, és ott táplálkoznak az általuk elérhető növényekkel. Kukorica esetében a drótférgek berágnak a felpuhult vetőmagba, majd később a csíranövény gyökérnyaki részét átrágva károsítanak. A növények levelei a csúcstól visszafelé sárgulnak, majd barnán elhalnak. A talajból kivett növényen kárképek láthatók, a drótféreg sok esetben megtalálható a gyökérnyaki részben. A pajortípusú lárvák a gyökérzónában helyezkednek el és a gyökereket fogyasztják, amelynek következménye szintén a fiatal növények elhalása lesz. A kártevők a kukorica 25-30 cm-es fejlettségi állapotáig veszélyesek.

A tág sor- és tőtávolságú növényeknél különös gondot kell fordítani a talajvizsgálatokra. A térfogati kvadrátmódszerrel elvégzett vizsgálatok megbízhatóságát növeli, ha a mintavételi helyeket a sakktábla négyzeteinek megfelelően jelöljük ki. A felvételezések eredményeként így tudjuk lehatárolni azokat a részterületeket, ahol az egyedszám eléri, vagy meghaladja a veszélyességi küszöbértéket. A lárvák elhelyezkedése lokális, tehát nem lehet az egész területre egységesen előforduló egyedszámot megállapítani.

Védekezés: Talajfertőtlenítést azokon a részterületeken végezzünk felületi vagy precíziósan irányított sorkezelés formájában, ahol a drótférgek m2-enkénti egyedszáma 2, a pajoroké pedig 1. A talajfertőtlenítés elvégezhető klórpirifosz-hatóanyagú készítményekkel, betartva az alkalmazásra vonatkozó kötelezettségeket. Kisebb kártevőegyedszám mellett célravezető lehet a csávázott vetőmag használata.

Kukoricabarkó (Tanymecus dilaticollis)

Az imágók a szögcsíra állapotban lévő növényt karéjosan rágják, amely elpusztulhat. A 4-6 leveles kukorica levelein a levélszéltől a fő érig karéjoznak. Ha a levél mindkét oldalán karéjozás van, akkor a fő ér eltörhet, és így a levél megsemmisül. A kukac típusú lárvák a talajban élnek és ott a növények gyökerével táplálkoznak.

Védekezés: A kukoricabarkó imágóinak viselkedésére jellemző a holttá tettetés, ezért az előre jelzésük nehézségekbe ütközik. Kártételük mérsékelhető a talajfertőtlenítésre használható klórpirifosszal. Állománypermetezésre a klórpirifosz- és zeta-cipermetrin-hatóanyagú készítmények javasoltak a kötöttségek figyelembevételével.

Fritlégy (Oscinella frit)

A fiatal, 2-3 leveles kukoricán károsít. Garathorgával sérti fel a leveleket és így táplálkozik a növény szöveteivel. A növény rendellenesen fejlődik, a levelek szakadozottak. A kártétel többnyire foltszerűen jelentkezik, hűvös csapadékos időben.

Védekezés: Az optimális időben vetett, jó tápanyag-ellátottságú kukoricát kevésbé károsítja. A csávázott vetőmag preventív védelmet nyújt

Vetési bagolylepke (Agrotis segetum)

Gradáció alkalmával az első nemzedék hernyói érzékenyen károsítják a 6-8 leveles kukoricát. A hernyók második lárvastádium után fénykerülők, ezért nappal a talaj felső 2 cm-es poros rétegében tartózkodnak. Alkonyati órákban jönnek a talajfelszínre, és akkor rágnak be a kukoricaszárba. A sérülés következtében a kukoricalevelek zölden elszáradnak. A növény szél hatására kitörhet. A júniusi kártételt augusztusban a második nemzedék hernyói követhetik akkor, amikor a kukorica már csövesedett. A berágás ekkor is a gyökérnyaki részbe történik. Erős szélnyomás hatására a tövek kitörnek, ami az egyedszámtól függő kártétellel arányos termésveszteséget eredményez.

Védekezés: A lepkerajzás fénycsapdával vagy szexferomon csapdával ellenőrizhető. Az imágórajzás nagyságától függően ellenőrizni kell az árokpartok gyomnövényzetét, az oda rakott tojások számát és a lárvakelést. A fiatal lárvák ellen hatásosak lehetnek a klórpirifosz alfametrin, zeta-cipermetrin, lamda-cihalotrin hatóanyag tartalmú készítmények.

Levéltetvek (Zöld kukorica-levéltetű – Rhopalosiphum maidis; Zselnicemeggy-levéltetű –Rh. padi; Zöld gabona-levéltetű – Schizaphis graminum; Gabona-levéltetű – Sitobion avenae)

A vetés után kikelt fiatal növényeket keresik fel migráció és/vagy rajzás során a szárnyas levéltetvek. Szaporodásuk májusban és júniusban jellemző, kolóniák kialakulásában érzékelhető. Ezt követően a kukoricaállományok ökológiai okok miatt (magas hőmérséklet, alacsony relatív páratartalom, csapadékhiány) elnéptelenednek. Ismételt betelepedésükre szeptembertől számíthatunk. Ilyenkor az egyedszám sokszor meghaladja a tavaszit. A levéltetvek szúró-szívó szájszervükkel folyékony táplálékot fogyasztanak. A növényekbe juttatott enzimatikus nyálváladék toxikus hatásának következményeként a levelek sárgulnak, esetleg elhalnak akkor, ha a kolónia mérete nagy felületet foglal el. A levéltetvek táplálkozása kiterjed még a címerre és a csuhélevelekre. A közvetlen kártétel mellett jelentős a vírusterjesztő tevékenység és a mézharmattermelés, amelyen korompenész telepedhet meg.

Védekezés: Gondoskodjunk a minőségi talajmunkákról és a harmonikus tápanyag-utánpótlásról, végezzük el a fő tápnövények (zselnicemeggy) gyérítését a kukoricatermő területek közelében. Kémiai védekezést szükség esetén akkor alkalmazzunk, ha a vetőmag-szaporító területek növényein kezdetét vette a kolóniák kialakulása, hogy ezzel a vírusterjesztést mérsékeljük.

Kukorica-gyökértetű (Tetraneura ulmi)

A lárva és a kifejlett alak főként a nyári hónapokba n a kukorica gyökerén szívogat. A növény gyengén fejlődik és sárgul, lankad vörösödik. A kukorica késve hoz címert és gyengén termékenyül. A fertőzött tövek tövét gyepi hangyák lepik el. Száraz évjáratok kártevője. Elsősorban az agrotechnikailag hibás, gyenge vetéseket támadja meg. Tápnövénycsere jellemzi. A telelés a szilfákon történik tojás alakban. A szil levelein tavasszal jellegzetes zacskószerű gubacsok képződnek, melyek belsejében élnek a lárvák. A szárnyas alakok június elején jelennek meg, melyek a szél segítségével települnek át a fűfélékre többek között a kukoricára, melyeknek a gyökerén egész vegetációban szűznemzéssel szaporodnak (anholociklusus szaporodás).

Védekezés: Megelőző védelmet nyújt az NPK-egyensúly megteremtése. Öntözéssel mérsékelhető az egyedszám.

Amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgivera virgifera)

A bogarak egy időben jelentkeznek a címerhányással és a csőképződéssel. Kártételük rágás formájában tűnik szembe a leveleken, amely nem tekinthető súlyos esetnek. A kártétel a csuhélevelek közül kiálló bibe-szálakon érvényesülve kritikussá teszi a termést, mert a tövig rágott hajazaton a pollen nem tud megtapadni és így a kettős megtermékenyítés elmaradása miatt a csövek ablakosak lesznek, vagy teljesen sterilek maradnak. A lárvák élőhelye a talaj, ahol a kukorica gyökerével táplálkoznak. A gyökérzet elfogyasztásának mértékétől függően a növények fejlődésükben visszamaradnak, megdőlnek, és ha életben maradnak, akkor hattyúnyak alakúak lesznek. Súlyos esetben a növények elpusztulnak.

A faj egynemzedékes, tojás alakban telel a talajban. A lárvák májustól júliusig táplálkoznak a gyökereken, majd bábozódnak és azt követően jelennek meg az imágók a növényeken. Érési táplálkozás után a talajba rakják tojásaikat.

Védekezés: Hatékony védekezés a vetésváltás. Az imágórajzás szexferomon csapdákkal előre jelezhető. Az egyedszámtól függően védekezni lehet a tojásrakást megelőző fázisban az imágók ellen. Alkalmazható hatóanyagok: dimetoát, acetamiprid, klórpirifosz, tiakloprid, lamda-cihalotrin, zeta-cipermetrin, a kötöttségek figyelembevételével. A védekezés hidastraktorral, helikopterrel és merevszárnyú repülőgéppel kivitelezhető.

Kukoricamoly (Ostrinia nubilalis)

Kárt okoz a hernyó típusú lárva, amely a tojásból kikelve először a levéllemezen rág és ennek nyomai hámozás vagy apró lyukasztás formájában láthatók. A keléstől számítva 1-2 napon belül berág a szárba, és a bélszövetbe készít járatot, amely rágcsálékkal és ürülékkel telt. A járat az internódiumokban található, mert a nóduszokat kikerüli. A szár felületén a ki és a berágási nyílások láthatók, amelyekből ürülékszemcsék lógnak ki. A rágás a szárban lefelé, a talaj felé irányul. A lárvák esetenként a csőbe is berágnak, és ott a tejes érésben lévő szemeket fogyasztják.

Védekezés: A károsított növények szárában telelő hernyókat elpusztíthatjuk a szár hasogatásával, szecskázásával, a talajba történő mély beforgatással és takarmányozással. Kémiai védekezés optimális időpontja a hernyók ellen még a berágás előtt érvényesíthető. A bélszövetben tartózkodó lárvákkal szemben az alkalmazott inszekticidek kevésbé hatásosak. Alkalmazható hatóanyagok: zéta-cipermetrin, lufenuron, etofenprox, dimetoát, deltametrin, klórpirifosz, metoxifenozid, Bacillus thuringiensis berliner, lamda-cihalotrin, indoxakarb, a kötöttségek figyelembevételével. Silókukoricában engedélyezett az indoxakarb-hatóanyagú készítmények használata.

Gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera)

A tojásokból kikelt fiatal hernyók a nővirágzaton keresztül berágnak a csuhé levelek alá és ott a tejes érésben lévő szemeket fogyasztják. A mennyiségi termésveszteségen kívül jelentős a csőpenészek fellépése, valamint a golyvásüszög megtelepedése. A károsított csöveket a termeltető értékesítésre nem veszi át.

Védekezés: A vándorlepke rajzása fény és szexferomon csapdákkal nyomon követhető és így a védekezés optimális időpontra időzíthető. A lárvakelés a tömegrajzás időpontjában már megkezdődik, ezért tehát a védekezést 7-10 naponként célszerű megismételni. A védekezés légi úton vagy hidastraktorral végezhető el az engedélyezett hatóanyagú készítményekkel: zeta-cipermetrin, lufenuron, klorpirifosz, metoxifenozid, triflumuron, lambda-cihalotrin, indoxakarb. Silókukoricában engedélyezett az indoxakarb-hatóanyagú készítmények használata.

Emlősök Vaddisznó – Sus scrofa; Gímszarvas – Cervus elaphus; Őz – Capreolus capreolus)

Vetés után a vaddisznók kitúrják a kukoricaszemeket, a kelés tőhiányos lesz. Emiatt több esetben újravetés szükséges. A fejlődő kukorica tenyészőcsúcsát az őz és a gímszarvas rágja. A csövesedett kukoricaállományban a gímszarvas és a vaddisznó kártétele számottevő lehet. Fogyasztják a termést, kettéharapva leszaggatják a csöveket, kidöntik a növényeket.

Védekezés: a területek őrzése, fegyveres vadriasztás. Vadriasztó szerek alkalmazása.