2.4. Vezetési stílusok

Célkitűzés:

Követelmények:

Tanulási idő: 70 perc

2.4.1. Vezetési stílusok bemutatása

A menedzsmenttudomány kutatói foglakoztak azzal, hogy elemezzék azt a dilemmát, hogy az egyik ember sikeres vezető, a másik, aki talán még a szakmához jobban is ért, amikor vezetőként működik, sorozatosan kudarcot vall.

Kurt Lewin (2.4.1. ábra), Ronald Lippitt (2.4.2. ábra) és Robert White (1939) német, és amerikai pszichológusok szerint háromféle vezetési stílust különböztethetünk meg:

Kurt Lewin
Kurt Lewin

Ronald Lippitt
Ronald Lippitt

A tekintélyelvű vagy autoriter vezető mindenben meghatározó, munkatársai véleményét nem veszi figyelembe. Visszatartja az információkat, ezzel függőségben tartja a csoport tagjait, mert nem tudni a következő időszak történéseit. Önkényesen bíz meg tagokat, rendszertelenül utasít és jelöl ki tagokat a feladatok elvégzésére, és önkényesen értékel. Ezzel együtt a csoport teljesítménye a tekintélyelvű vezetőnél a legjobb, viszont a munkatársak itt érzik legkevésbé jól magukat. Ez érthető is, hiszen elég agresszív a tekintélyelvű módon vezetett csoport légköre, merevek és korlátozóak a szabályok, ezzel szükségletek kielégülését akadályozza meg a vezető.

A demokratikusan vezetett csapatban a vezető bevonja a munkatársakat akár a célok meghatározásától a feladat befejezéséig. A csoportnak döntési, illetve választási lehetősége van. A vezető dicséretei és bírálatai objektivitásra törekednek, és figyelembe veszik a csoport véleményét is. A munkateljesítmény esetenként rosszabb lehet, de a megoldások gyakran kreatívabbak és a csoporttagok jobban érzik magukat, nagyobb az autonómiájuk, erősebb a biztonságérzetük. A munkatársak véleményének figyelembe vétele, a részvétel biztosítása nem jelenti azt, hogy a vezető nem követeli meg a munka elvégzését. Gyakori, hogy a demokratikus vezetői magatartás az előkészítésre, tervezésre, a problémamegoldásra, esetleg a döntés-előkészítésre vonatkozik; a megvalósítás, a számonkérés szintén része a következetes vezetői magatartásnak. A munka elvégzése a munkatárs felelőssége, a feltételek biztosítása, ellenőrzése, a munkatársak támogatása pedig a csapatvezető felelőssége.

Az engedékeny (lassez-faire) vezető gyakorlatilag nem vesz részt a csoport életében, magatartása „ráhagyó” jellegű. A vezető ellátja a csoportot a tevékenység elvégzéséhez szükséges anyagokkal, de a szervezéssel nem törődik, a vitát a csoportra hagyja, megerősítést nem ad. Ez a vezetési mód, csak speciális helyzetben ajánlható.

A Harvard Business School kutatói, Tannenbaum és Schmidt által az 1950-es években összeállított modellben a főnök központú, illetve a beosztott központú vezetési stílusokat helyezik el. A skála két végén és a két szélső pont között további öt vezetési stílust különítenek el. Lényegében annak alapján különböztetnek meg vezetési stílusokat, hogy a vezető és beosztottai miként osztoznak meg a döntéseken (2.3.1. táblázat).

A hét fokozat jellemzői a következők:

2.4.1. táblázat Autoriter és együttműködésen alapuló vezetési stílusok

A döntéseket a vezető hozza meg A döntéseket a csoport hozza meg
Autoriter Patriarchális Szakértői Tanácskozó Részvételi Delegáló Együtt-működő
A vezető dönt és adja ki az utasításokat. A vezető dönt és igyekszik meggyőzni az érintetteket a döntésről az utasítások kiadása előtt. A vezető dönt; lehetőséget hagy kérdések megfogal-mazására a döntésekkel kapcsolatban, hogy elfogadtassa azokat. A vezető tájékoztatja a csoportot a várható döntésekről, a csoportnak lehetősége van kifejeznie a meglátásait a döntéshozatal előtt. A csoport a közös gondolko-dáson és az elfogadott problémamegoldó módszereken alapuló javaslatokat fogalmaz meg, a vezető dönt. A csoport dönt azután, hogy a vezető részletezte a problémát és felállította a kereteket. A csoport dönt, a vezető a koordinátor szerepét tölti be.
Forrás: Szakirodalom alapján saját készítés

2.4.2. Illeszkedési elmélet

A csapat munkája nem csak a vezető vezetési stílusától függ. Az illeszkedési elmélet értelmében négy tényezőt kell alapvetően figyelembe venni:

A vezető stílusa – mivel személyiségfüggő – számos tényező által meghatározott, főként az egyén szocializációjától, az általa képviselt értékektől és hiedelmeitől, a csapattagokba és általában az emberekbe vetett bizalomtól, a bizonytalanságtűrésüktől, önértékelésüktől és énképüktől, teljesítményüktől és attól, hogy azt hogyan ítéli meg a környezet.

A vezetettek esetében is fontos az önértékelés, de itt szerephez jutnak az elvárásaik, tapasztalataik és szakértelmük. Befolyással van a bizonytalanságtűrésük is.

A különböző feladatok három meghatározó tényezője szintén formálhatja a csapat vezetőjének vezetési stílusát: a feladat jellege, természete, az időkeretek és a hibázás kockázata, milyen következmények várhatók.

A tágabb, belső és külső környezetet illetően a szervezeti célokat, a szervezet struktúráját, működési sajátosságait és a szervezeti kultúrát is figyelembe kell venni.

Az illeszkedési elmélet képviselői szerint a változó körülményekhez alkalmazkodni csak a négy tényező folyamatos nyomon követésével lehet. Ideális esetben mind a négy tényező ugyanazt a vezetési stílust sugallja. A gondok akkor kezdődnek, ha egyik vagy másik tényező ellentétes irányba mutat. Ilyen esetben a menedzsereknek meg kell próbálni kisebb nagyobb változtatásokkal, átalakításokkal az egyirányúságot biztosítani. Ez gyakran nem kis nehézséget okoz. A vezetői magatartás, vezetési stílus megváltoztatása nem egyszerű feladat: általában a személyiség mélyebb rétegeit érinti. A kognitív ráhatás rendszerint nem elegendő, ezért a kognitív munkára, az ismeretközlésre koncentráló vezetőképzés rendszerint nem hozza meg a szükséges változásokat. Tapasztalati tanulásra építő, intenzív, nagyon biztonságos környezetben van mód a változásra pl. a vezetői készség- és személyiségfejlesztő tréningek, tanácsadás, szupervízió mint egyéni fejlesztő kapcsolatok jöhetnek számításba, ezek hozhatnak valódi változásokat. Gyakran a csapatépítő tréningek is jelentős segítséget hozhatnak.

A csapatvezető munkájának elemzéséből kiindulva, J. Adar a következőképpen foglalta össze a kívánatos vezetői magatartást, elsősorban az egyén és a csoport szükségleteiből vezetve le azokat. Ezek a következők:

Összefoglaló

A lecke bemutatta a vezetési stílusokat és azok alkalmazásának lehetőségeit a csapatmunkában.