Ugrás a tartalomhoz

A tudományos gondolkodás története - Előadások a természettudományok és a matematika történetéből az ókortól a XIX. századig

dr. Kiss János, Kiss Olga, dr. Ropolyi László, P. Szabó Sándor, dr. Székely László, dr. Szegedi Péter, dr. Varga Miklós (2012)

Eötvös Loránd Tudományegyetem

VI. fejezet - Utószó

VI. fejezet - Utószó

Reméljük, hogy sok mindent sikerült megismertetnünk az Olvasóval a tudomány működéséről, történetéről és talán – aki nem csupán a saját szakjára vonatkozó részeket olvasta el – egy kicsit még a természetről is. Ezen túl legfeljebb az lehetett a célunk, hogy bevezetést adjunk a XX. század tudománytörténetéhez, amely sok vonatkozásban különbözik minden előző korszaktól. Az irtózatos mennyiségi növekedésen kívül – amely közben a tudomány lényegében iparrá vált – a múlt század végétől, e század elejétől a tudomány teljesen átalakult. És itt nem csupán kuhni paradigmaváltásokról van szó, ami például a fizikai forradalmakat (relativitáselmélet, kvantummechanika) jellemzi, hanem alaposan megváltozott a tudomány társadalmi helye is. A tudomány közvetlen szerepet kapott gazdaságunkban, mindennapi életünkben. Ezzel együtt például olyan erkölcsi kérdéseket vetett fel, mint a tömegpusztító fegyverekhez való hozzájárulása, vagy az élővilág genetikai állományába történő beavatkozás lehetővé tétele.

Eközben jócskán megváltozott a tudomány stílusa is. A korábban egységesnek tűnő tudás egyre apróbb részekre szakadt, a tudományterületek differenciálódtak, a tudósok egyre inkább szakosodtak. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor az elszakadó területek példátlanul sikeres megtermékenyítő hatással voltak egymásra, gondoljunk csak mondjuk a molekuláris biológia esetére. A differenciálódás és integrálódás eredményeképpen olyan vadonatúj területek jöttek létre, mint a mesterséges értelem kutatása, az űrkutatás vagy az ökológia. Eközben az egyéni kutatások átadták a helyüket a kollektív erőfeszítéseknek, amelynek első igazán szervezett formája az atombombát előállító Manhattan-terv volt.

Meggyőződésünk, hogy ezt a rendkívül bonyolult mai tudományt reménytelen lenne valamennyire is átlátni az előző korok tudománytörténetének ismerete nélkül.