Ugrás a tartalomhoz

Előadások a természetfilozófia történetéből

dr. Kampis György, dr. Rédei Miklós, dr. Ropolyi László, dr. Szegedi Péter, dr. Székely László, dr. Szigeti András, dr. Szilágyi László, dr. Vinkovics Márta, dr. Zágoni Miklós (2012)

Eötvös Loránd Tudományegyetem

II. fejezet - Az antik örökség

II. fejezet - Az antik örökség

Tartalom

Bevezetés - Egység és alternativitás a görög természetfilozófiában
1. Korai görög természetfilozófia
2. Platón természetfilozófiája
3. Arisztotelész a természetről - Az arisztotelészi fizika világképe
3.1. Az arisztotelészi filozófia jellege és fontosabb problémái
3.2. A természet mint forma – a természet lényegi meghatározottságai
3.3. A természet mint anyag – szubsztrátum, elemek, szerveződés
3.4. A természet mint mozgás – osztályozás, dinamika, a konkrét mozgás szerkezete
3.5. A természet mint cél – hierarchia, teleológia, Isten
4. A klasszikus görög és a hellenisztikus csillagászat természetfilozófiai alapjai
4.1. A milétoszi természetbölcselők és a dezantropomorf kozmosz eszméje
4.2. A harmonikus kozmosz püthagoreus eszméje és a görög matematikai csillagászat
4.3. A tökéletes kozmosz eszméje Parmenidésznél és az eleai iskolában.
4.4. A harmonikus kozmosz platóni ideája és a görög matematikai csillagászat
4.5. A homocentrikus szférák elmélete: Eudoxosz és Kallipposz
4.6. Arisztotelész
4.7. Az epiciklus-elmélet: pergei Appollóniosz, Hipparkhosz és Ptolemaiosz
4.8. Egy harmadik lehetőség a jelenségek megmentésére: a szamoszi Arisztarkhosz napközéppontú rendszere
4.9. Az epiciklusok valóságosságának problémája: a "fizikai" és a "matematikai" fogalmának viszonya
5. A hellenizmus kora
5.1. Sztoicizmus
5.2. Epikureizmus
5.3. Szkepticizmus
5.4. Az alexandriai természetfilozófia
5.5. Újplatonizmus

Bevezetés - Egység és alternativitás a görög természetfilozófiában

(Szigeti András)

Midőn jegyzetünk olvasója kezébe veszi e kötetet, joggal teheti fel a kérdést, mire számíthat, milyen mélységig és terjedelemben kaphat (vagy nem kaphat) képet ezúton a természetfilozófia évezredes szellemi kalandjáról. Mivel jelen fejezet a görög természetfilozófiával foglalkozik, e helyütt az erre vonatkozó kérdést próbáljuk megválaszolni.

Előrebocsátva és nem tagadva, hogy minden vállalkozás, – különösképpen az olyan, amely több előadó által tartott egyetemi előadássorozatból nő ki – szükségképpen magán kell hogy viseljen bizonyos esetlegességeket, tárgyát, tartalmát, módszerét illetően, hiszen ezek elsősorban az abban résztvevők érdeklődésének sajátosságai által meghatározottak; mégis állíthatjuk, hogy létezik az esetlegességeken túlmutató elvi koherencia a tárgy egészének megítélésében, és éppígy a görög természetfilozófia következő tárgyalásában is.

Az utóbbit illetően miben áll ez? Szándékunk szerint abban, hogy a Thalésszel kezdődő és legalábbis Arisztotelészig terjedő korszak természetfilozófiai gondolkodását egy olyan centrális problémán keresztül próbáljuk megragadni, melynek kidolgozása és megoldási kísérletei végigkövetik a természetfilozófia korszakos történetét; konkrétan a kozmosz, a rendezett világegyetem lényegének, mibenlétének kérdéséről, az arkhé-problémáról van szó.

Nyilvánvaló, hogy ez az elemzés nem törekedhet teljességre sem abban az értelemben, hogy valamennyi arkhé-felfogást áttekintse; még kevésbé hogy minden olyan elméleti hozzájárulást számba vegyen, amely a fenti problémakör artikulálódását[47] befolyásolta. Mindezek bemutatása messze túlnőne azokon a szándékokon, amik a jelen vállalkozást mozgatták. Törekszik, törekedni próbál viszont arra, hogy hitelesen mutassa meg a fő irányt, azokat az elképzeléseket, amelyek a görög természetfilozófusokat áthatották, miközben sajátos tárgyukat próbálták egyre jobban megragadni. Eközben létrejönnek olyan koncepciók, amelyek megközelítéseik bizonyos egységét testesítik meg; és olyanok is, amelyek egyazon kérdésre adott alternatív[48] válaszokként értelmezhetők. Nem törekedhetünk valamennyi alternatív álláspont bemutatására, de törekszünk a természetfilozófiai alternatívák jellegzetességeinek kifejtésére.

Időnként érezheti úgy az olvasó, hogy nem kifejezetten természetfilozófiai jellegű eredmények is tárgyalásra kerülnek, amelyeknek inkább valamely tudománytörténeti műben lenne a helyük. Mégis azt gondoljuk, szükséges bizonyos gondolkodók jobb megértése érdekében annak bemutatása, hogy milyen "szaktudományos" jellegű munkásság áll az egyes természetfilozófiai eredmények mögött.

Végül tudjuk, számtalan egyéb megközelítési mód képzelhető el; a magunk részéről csak azt reméljük, hogy a mienk is hozzásegít a fent leírt célok eléréséhez.



[47] Artikulálódás – (latin) tagozódás, valamilyen határozatlan meghatározottá alakulása.

[48] Alternatív – (latin) vagylagos, kettős lehetőséget megengedő