Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a tudományfilozófiába

Gulyás László, Kampis György, Kutrovátz Gábor, Ropolyi László, Soós Sándor, Szegedi Péter (2013)

Eötvös Loránd Tudományegyetem

6. fejezet - A tudomány posztmodern kritikái

6. fejezet - A tudomány posztmodern kritikái

6.1 Áttekintés

(Ropolyi László)

Mindezidáig olyan tudományfilozófiai elképzelésekkel foglalkoztunk, amelyek többé-kevéssé világossá és egyértelművé akarták és tudták tenni a tudományosság általuk előnyben részesített kritériumait. Mindazonáltal az utóbbi évtizedekben szóhoz jutottak olyan elképzelések is, amelyekben ez korántsem biztos cél, hanem mondjuk Feyerabend nyomán a tudományos metodológiák illetve alapelvek tudatosan vállalt plurális jellegét hasznosítják napjaink valóságos tudományos tevékenységeinek értelmezésében. Egyszerűen úgy is fogalmazhatunk, hogy felismerve a modern kor végződésének folyamatát és ennek a folyamatnak a kulturális, ill. intellektuális következményeit napjainkban egyesek nem hisznek már a hagyományos modernista értékrend hasznosságában s előnyben részesítenek alternatív, posztmodern szemléletmódokat. Ez azzal a következménnyel jár, hogy a fel kell adniuk a modern tudományról kialakított és a legtöbb tudományfilozófia által is elfogadott és támogatott elképzeléseket. Ezzel a döntéssel azonnal szembesülnek azzal a nagyon nehezen kezelhető problémával, hogy vajon egyáltalán lehetséges-e ebben (a posztmodern) világban a tudomány? Vajon a posztmodern pluralizmus nem alapvetően ellentétes-e a tudományos igazságokat kereső tevékenységgel? Vajon tartható-e ma is az egy valóság, egy helyes módszerrel való leírásából eredő egyetlen igazság modern tudományos koncepciója. A válasz már megszületett: nem. Másfajta tudásra, másfajta tudományra vágyik a mai kor embere. Persze nem tudja milyenre, de azt igen, hogy milyenre nem.

Mindazonáltal néhány hasznos eszköz és néhány fontos téma már jól azonosítható. Eszközök vonatkozásában a hagyományosan eltérő kulturális szférákban kialakult és eredendően kizárólagosan azokban használt elemző módszerek célszerűnek mutatkozó gátlástalan kombinációi tűnnek fel. Egy kiválasztott téma kapcsán akár filozófiai, szociológiai, antropológiai, politikai, gazdasági, és történeti módszereket, illetve ezek sajátos kombinációit egyaránt be lehet vetni a téma alaposabb megértésének jegyében. A „bármi elmegy” feyerabendi metodológiája ez, hatványozott dühvel alkalmazva olyan speciális területeken is, amelyekről még a híres Paul sem álmodott. Az új kutatási stratégiának neve is van: studies-nak (tanulmányoknak) hívják, hogy megkülönböztessék az egyes diszciplínákban begyakorolt és fegyelmezetten alkalmazott „szakszerű” metodológiáktól. A cultural studies, az Internet studies, a science and technology studies sohasem látott népszerűséggel hódítanak, ezres taglétszámú nemzetközi szervezetek kongresszusain korábban sosem látott méretű tudománynak elkötelezett tömegek bolyonganak.

A tanulmányok alkalmazhatóságának nincsenek elvi korlátai, bármi téma lehet. Művelői előnyben részesítik a konkrétumokat, minél konkrétabb egy kutatás, annál jobb. az eredmény: tények mérhetetlen tömege. A Big Data világa ez, emberi erőforrásokkal előállítva.

Talán e módszer működését is megvilágítja, ha a posztmodern kor két fontos tudományfilozófiai témáját bemutatjuk. A modern-posztmodern értékrend közvetlen konfliktusait tematizáló un. tudományháború, valamint a tudomány és technika modern elválasztottságát átívelő, s a technotudományra vonatkozó gondolatmenetek lesznek az illusztrációink.