Ugrás a tartalomhoz

Többlakásos házak

Perényi Tamás, Niczki Tamás, Dankó Zsófia, Szentirmai Boglárka (2013)

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Lakóépülettervezési Tanszék

3. fejezet - A XX. század második felének többlakásos épületei – külföldi példák

3. fejezet - A XX. század második felének többlakásos épületei – külföldi példák

Tartalom

Luciano Abenante - Francesco Di Salvo - Gian Tristano Papale, Szociális lakónegyed, Nápoly, Olaszország, 1947
Luigi Moretti, Il Girasole, Róma, Olaszország, 1950
Ludwig Mies van der Rohe, Lake Shore Drive Apartments, Chicago, USA, 1951
Le Corbusier, Unité d'Habitation, Marseilles, Franciaország, 1952
Mario Asnago - Claudio Vender, Via Faruffini lakóépület, Milánó, Olaszország, 1954
José Antonio Coderch, Casa de la Marina, Barcelona, Spanyolország, 1951-54
Attilio Mariani, Carlo Perogalli: via Crivelli, 1955, Milánó
Frank Lloyd Wright, Price Tower, Bartlesville, Oklahoma, USA, 1956
Gio Ponti, Casa via Dezza, Milánó, Olaszország, 1957
Kunio Maekawa, Harumi lakóépület, Tokio, Japán, 1958
Gian Luigi Banfi - Lodovico Belgiojoso - Enrico Peresutti - Ernesto Rogers (Studio BBPR), Torre Velasca, Milánó, Olaszország, 1958
Johannes Hendrik van der Broek - Jaap Bakema, Hansaviertel torony, Berlin, Németország, 1960
Bertrand Goldberg, Marina City, Chicago, USA, 1964
Goldfinger Ernő, Balfron és Trellick torony, Nyugat-London, UK, 1968-72­­
Moshe Safdie, Habitat '67, Montreal, Canada, 1967
Alison és Peter Smithson, Robin Hood Gardens, London, UK, 1972
Kisho Kurokawa, Nagakin Kapszula Toronyház, Tokio, Japán, 1972
Rudolf Olgiati, Többlakásos ház, Flims-Dorf, Svájc, 1973
Ricardo Bofill, Taller de Arquitectura: Walden 7, Sant Just Desvern, Spanyolország, 1973
Cruz y Ortiz Arquitectos, Calle Doña María Coronel, Sevilla, Spanyolország, 1976
Rudolf Olgiati, Tschaler-ház, Chur, Svájc, 1977
Jean Nouvel, Nemausus I-II, Nîmes, Franciaország, 1985-88

Luciano Abenante - Francesco Di Salvo - Gian Tristano Papale, Szociális lakónegyed, Nápoly, Olaszország, 1947

A 12 épületsávból álló szociális lakónegyed közvetlenül a háború befejezését követően épült Nápoly külvárosában (Poggioreale) a Szociális Lakás Intézet telkén és megbízásából. A fogatolt épületek lépcsőházai az első szint magasságában kialakított terasz-utcából közelíthetőek meg. A földszint eltérő kialakítását a különböző rendeltetésű helyiségek (portikusz, porta és nagycsaládosok lakásai) elhelyezésének igénye mellett kényszerhelyzet szülte: az új épületeknek a negyvenes évek elején elkészült alapozást és földszintet kellett folytatniuk a korábban tervezett épületétől eltérő lakószintekkel. Egy-egy tömb 25 db 2, 3 vagy 4 szobás lakást tartalmaz. Építészeti szempontból a lakóegyüttes egységes és jó minőségű. A zárt, különböző parapetmagasságú szalagablakokkal ritmikusan tagolt homlokzatot vizuálisan a felső szint expresszíven formált teraszai zárják.

külső kép

© nincs megjelölve, forrás: Carlo Pagani_ Architettura italiana oggi, Hoepli, Milano 1955

külső kép

© nincs megjelölve, forrás: Carlo Pagani_ Architettura italiana oggi, Hoepli, Milano 1955

külső kép

© nincs megjelölve, forrás: Carlo Pagani_ Architettura italiana oggi, Hoepli, Milano 1955

külső kép

© nincs megjelölve, forrás: Carlo Pagani_ Architettura italiana oggi, Hoepli, Milano 1955

külső kép

© nincs megjelölve, forrás: Carlo Pagani_ Architettura italiana oggi, Hoepli, Milano 1955

külső kép

© nincs megjelölve, forrás: Carlo Pagani_ Architettura italiana oggi, Hoepli, Milano 1955

alaprajz

© Luciano Abenante, Francesco Di Salvo, Gian Tristano Papale, forrás: Carlo Pagani_ Architettura italiana oggi, Hoepli, Milano 1955

Luigi Moretti, Il Girasole, Róma, Olaszország, 1950

A fő utcára szimmetrikusan, középen egy keskeny réssel két részre vágott tömbbel forduló épület általános szintjein 2-2 nagyméretű lakást tartalmaz. A tervező a rusztikus és simára csiszolt travertin burkolatú két földszinti tömböt minden irányból beljebb húzta, a lakószintek szinte lebegni látszanak fölötte. A felső szintek könnyedségének érzetét tovább erősíti az anyaghasználat (a homlokzatburkolat fehér üvegmozaik) és a teljes homlokzatot átfogó szalagablakok alkalmazása. Az épület tömegformálása a kettéosztottságon túl az oldalsó erkélyek kialakításával, a lépcső hatásos elhelyezésével erős expresszivitást sugall, amelyet a nemes burkolatok alkalmazása és az akkurátusan kidolgozott részletmegoldások tovább erősítenek.

külső kép

© nincs megjelölve, forrás: Carlo Pagani_ Architettura italiana oggi, Hoepli, Milano 1955

külső kép

© nincs megjelölve, forrás: Carlo Pagani_ Architettura italiana oggi, Hoepli, Milano 1955

külső kép

© nincs megjelölve, forrás: Carlo Pagani_ Architettura italiana oggi, Hoepli, Milano 1955

részletfotó

© nincs megjelölve, forrás: Carlo Pagani_ Architettura italiana oggi, Hoepli, Milano 1955

külső kép

© nincs megjelölve, forrás: Carlo Pagani_ Architettura italiana oggi, Hoepli, Milano 1955

alaprajz

© Luigi Moretti, forrás: Carlo Pagani_ Architettura italiana oggi, Hoepli, Milano 1955

alaprajz

© Luigi Moretti, forrás: Carlo Pagani_ Architettura italiana oggi, Hoepli, Milano 1955

Ludwig Mies van der Rohe, Lake Shore Drive Apartments, Chicago, USA, 1951

A 26 emeletes, szabadon álló ikertornyok üveg-acél anyaghasználatukkal és a tartószerkezet homlokzati megjelenítésével újraértelmezték a városi lakásépítkezést. A két épület egymással derékszöget bezáró elrendezéssel, kilátással fordul a Michigan-tó és a belváros irányába. A tornyok acélváza logikusan szerkesztett, mely tökéletes megoldást nyújt az alaprajzi rendszer és a homlokzat kialakításához. A szerkezeti pillérekhez gondosan kiválasztott ablakprofil az acél és üvegfelület gyönyörű textúráját adja. A két magasház külső szerkezetében és geometriájában megegyező, belső kialakításukban különböznek. Közös vonásuk a belső magként kialakított lift és lépcsőház. Az északi tömb szintenként 8 kétszobás, míg a déli tömb szintenként 4 négyszobás lakást tartalmaz.

külső kép

© Ezra Stoller/ESTO, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 96. o

külső kép

© Rui Morais de Sousa, forrás: Mies van der Rohe, szerk. Paco Asensio, teNeues 2002

részletfotó

© Rui Morais de Sousa, forrás: Mies van der Rohe, szerk. Paco Asensio, teNeues 2002

részletfotó

© Rui Morais de Sousa, forrás: Mies van der Rohe, szerk. Paco Asensio, teNeues 2002

külső kép

© Rui Morais de Sousa, forrás: Mies van der Rohe, szerk. Paco Asensio, teNeues 2002

helyszínrajz

© Ludwig Mies van der Rohe, forrás: Mies van der Rohe, szerk. Paco Asensio, teNeues 2002

alaprajz

© Ludwig Mies van der Rohe, forrás: Mies van der Rohe, szerk. Paco Asensio, teNeues 2002

alaprajz

© Ludwig Mies van der Rohe, forrás: Mies van der Rohe, szerk. Paco Asensio, teNeues 2002

Le Corbusier, Unité d'Habitation, Marseilles, Franciaország, 1952

Az Unité d’Habitation („kollektív ház”) épületeiből 1947 és 1960 között öt készült el, ezek közül a leghíresebb a Marselle-i lakóház. Az épületegyüttes 165m hosszú, 56m magas és 24m mély, olyan, mint egy függőlegesen megépült kisváros 1500 lakossal, mely 337 különböző méretű lakást tartalmaz. Az Unite d'Habitation markáns homlokzati megjelenésű, 17 pár vasbeton pilléren álló, betonkazettás magasház. Corbusier a „Modulor” rendszerének megfelelően az emberhez igazította a lakás méreteit. Azt vallotta, hogy maga a lakás is gép, melynek alapvető rendeltetése, hogy a benne élőknek teljes komfortérzetét nyújtson. Az otthon terét nappali, szülői háló, két hálófülke és kiszolgáló helyiségek alkotják. A kísérleti, kis alapterületű duplex elrendezés gazdaságos megoldást jelentett a közös közlekedőterület minimalizálása tekintetében (csupán háromszintenként volt szükség közlekedőfolyosóra). A lakók ellenben szűkösnek érezték a lakásokat. A ház hetedik és nyolcadik emeletén kialakított közösségi (bevásárló, szórakozó, kiszolgáló) tér- és utcarendszer sem működött jól. Az építész a tetőre egy kilátót, szabadtéri színpadot, tornatermet, kerékpár pályát és egy óvoda-bölcsődét is tervezett, a gyerekek azonban szívesebben játszottak a parkokban, a szabad téren. A Marseille-i kollektív ház annak ellenére, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mégis a többlakásos épület tervezéselméletének meghatározó fejezete lett.

külső kép

© Lucien Herve, forrás: Le Corbusier - Oeuvre complete 1946-1952, Editions Girsberger, Zurich, 1955

külső kép

© Lucien Herve, forrás: Le Corbusier - Oeuvre complete 1946-1952, Editions Girsberger, Zurich, 1955

külső kép

© Lucien Herve, forrás: Le Corbusier - Oeuvre complete 1946-1952, Editions Girsberger, Zurich, 1955

részletfotó

© neil mp, forrás: http://www.flickr.com/photos/29727266@N02/5151685365/in/photostream/

belső tér

© Lucien Herve, forrás: Le Corbusier - Oeuvre complete 1946-1952, Editions Girsberger, Zurich, 1955

belső tér

© Lucien Herve, forrás: Le Corbusier - Oeuvre complete 1946-1952, Editions Girsberger, Zurich, 1955

külső kép

© neil mp, forrás: http://www.flickr.com/photos/29727266@N02/5151685365/in/photostream/

külső kép

© Lucien Herve, forrás: Le Corbusier - Oeuvre complete 1946-1952, Editions Girsberger, Zurich, 1955

külső kép

© Lucien Herve, forrás: Le Corbusier - Oeuvre complete 1946-1952, Editions Girsberger, Zurich, 1955

belső tér

© neil mp, forrás: http://www.flickr.com/photos/29727266@N02/5151685365/in/photostream/

alaprajz

© Le Corbusier, forrás: Le Corbusier - Oeuvre complete 1946-1952, Editions Girsberger, Zurich, 1955

alaprajz

© Le Corbusier, forrás: Le Corbusier - Oeuvre complete 1946-1952, Editions Girsberger, Zurich, 1955

alaprajz

© Le Corbusier, forrás: Le Corbusier - Oeuvre complete 1946-1952, Editions Girsberger, Zurich, 1955

metszet

© Le Corbusier, forrás: Le Corbusier - Oeuvre complete 1946-1952, Editions Girsberger, Zurich, 1955

Mario Asnago - Claudio Vender, Via Faruffini lakóépület, Milánó, Olaszország, 1954

Asnago és Vender építészeti filozófiáját legteljesebben a Faruffini utcai lakóépület tükrözi. Tervezési módszerük egy olyan absztrakciós folyamatra utal, amely a szigorú racionalizmus formai tisztaságához vezet. Az utcai fronton tudatosan alkalmazott építészeti eszközök sokrétűsége, a tömör és megnyitott felületek játéka, ritmikus nyíláskiosztása változatosságot és egyúttal egységes megjelenést eredményeznek. A harmadik és negyedik emelet elé rögzített fémrács különleges formai elemet alkot, amely egyfajta funkció nélküli, művészi elem. A lakóépület nem homogén, a szabálytalanságokkal a tervezők az épületet kifejezővé, "szenvedélyessé" akarták tenni. A saroképület alsó szintjén irodai publikus terek kaptak helyet. A lakóház súlyponti vertikális közlekedő magjához szintenkénti három nagyobb lakóegység kapcsolódik, amely között a sarok és az átmenő típus egyaránt megtalálható.

külső kép

© Carlo Perogalli, forrás: Case d'abitazione, szerk: Carlo Perogalli, Görlich Editore, Milano, 1961

külső kép

© Carlo Perogalli, forrás: Case d'abitazione, szerk: Carlo Perogalli, Görlich Editore, Milano, 1961

külső kép

© Carlo Perogalli, forrás: Case d'abitazione, szerk: Carlo Perogalli, Görlich Editore, Milano, 1961

külső kép

© Carlo Perogalli, forrás: Case d'abitazione, szerk: Carlo Perogalli, Görlich Editore, Milano, 1961

külső kép

© Carlo Perogalli, forrás: Case d'abitazione, szerk: Carlo Perogalli, Görlich Editore, Milano, 1961

részletfotó

© Carlo Perogalli, forrás: Case d'abitazione, szerk: Carlo Perogalli, Görlich Editore, Milano, 1961

alaprajz

© Mario Asnago - Claudio Vender, forrás: Case d'abitazione, szerk: Carlo Perogalli, Görlich Editore, Milano, 1961

alaprajz

© Mario Asnago - Claudio Vender, forrás: Case d'abitazione, szerk: Carlo Perogalli, Görlich Editore, Milano, 1961

José Antonio Coderch, Casa de la Marina, Barcelona, Spanyolország, 1951-54

A klasszikus elrendezést követő magasház Barcelona kikötőterületén épült. Az alsó két szintjén üvegfelületekkel megnyitott kereskedelmi helyiségek, felette hat szinten egy-egy lakás, a tetőszinten két garzonlakás és egy terasz található. A ház érdekessége, egyedisége az alaprajz és homlokzat kialakításában mutatkozik meg. A lakásbelső tereit ferde szögben megtörő falak tekervényes rendszere alakítja, melyek izgalmas átlátásokat, praktikus előtereket eredményeznek és a tágasság érzetét keltik. A három oldalon megnyitott épület homlokzata reflektál a belső kialakításra, amelyet tömör felületek és mozgatható zsaluk hullámzó mozgása alakít. Anyaghasználata és formavilága révén a Casa de la Marina szép példája a mediterrán építészeti hagyomány újraértelmezésének és a modern építészet formanyelvével való ötvözésnek.

külső kép

© Duccio Malagamba, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 92. o

külső kép

© Pere prlpz, forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Casa_de_la_Marina.jpg

külső kép

© Sandro Maggi, forrás: http://www.flickr.com/photos/archimap/2472841671/in/photostream/

részletfotó

© Sandro Maggi, forrás: http://www.flickr.com/photos/archimap/2472841671/in/photostream/

részletfotó

© Sandro Maggi, forrás: http://www.flickr.com/photos/archimap/2472841671/in/photostream/

részletfotó

© Sandro Maggi, forrás: http://www.flickr.com/photos/archimap/2472841671/in/photostream/

alaprajz

© José Antonio Coderch, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 92. o

alaprajz

© José Antonio Coderch, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 92. o

alaprajz

© José Antonio Coderch, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 92. o

alaprajz

© José Antonio Coderch, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 92. o

Attilio Mariani, Carlo Perogalli: via Crivelli, 1955, Milánó

Az épület által egységes és karakteres utcakép tárul elénk, habár a lakóház előtt – a vonatkozó építési előírásoknak megfelelően – csupán 5 méter széles előkert kialakítására nyílt lehetőség. Az épület homlokzati megjelenését a zárt és nyitott erkélyek ritmusa teszi egyedivé, különlegessé. A formaképzési játékon kívül fontos építészeti elemek a homlokzatképzés és a színvilág. A falak felülete krómsárga kerámiamozaik, a párkányok szürke márvány burkolatúak, a lábazati burkolat mindenhol matt fekete kerámiamozaikkal készült. Az olasz neorealista építészet sajátossága a konyha és az étkezőhelyiség összevonása, így a nappali önálló térként funkcionált. Perogalli viszont ennél az épületnél egy redukált méretű, 3,2 m2-es konyhát tervezett, az étkezőt pedig a nappali tér részévé tette.

külső kép

© Carlo Perogalli, forrás: Case d'abitazione, szerk: Carlo Perogalli, Görlich Editore, Milano, 1961

részletfotó

© Carlo Perogalli, forrás: Case d'abitazione, szerk: Carlo Perogalli, Görlich Editore, Milano, 1961

részletfotó

© Carlo Perogalli, forrás: Case d'abitazione, szerk: Carlo Perogalli, Görlich Editore, Milano, 1961

belső tér

© Carlo Perogalli, forrás: Case d'abitazione, szerk: Carlo Perogalli, Görlich Editore, Milano, 1961

belső tér

© Carlo Perogalli, forrás: Case d'abitazione, szerk: Carlo Perogalli, Görlich Editore, Milano, 1961

alaprajz

© Attilio Mariani - Carlo Perogalli, forrás: Case d'abitazione, szerk: Carlo Perogalli, Görlich Editore, Milano, 1961

Frank Lloyd Wright, Price Tower, Bartlesville, Oklahoma, USA, 1956

A toronyház a H. C. Price és más cégek irodáit és - a pénzügyi háttér megteremtése érdekében - 19 szinten lakásokat foglal magában. Wright organikus szemlélete e tervben is tetten érhető. Az épület szerkezeti kialakítása a fa motívumára asszociál, ahol a központi elhelyezésű szerkezeti mag a fa törzsét, az arról konzolosan kinyúló födémlemezek a faágakat jelenítik meg. A torony külső héját képező függönyfalak a födémekre függeszkedve könnyed megjelenést kölcsönöznek a homlokzatnak. A négy liftaknát rejtő szerkezeti magok és az egymással derékszöget bezáró belső falak a szinteket négy szegmensre osztják, ebből három elem az irodák, a negyedik pedig kétszintes lakások kialakítására alkalmas. Az épület ma művészeti központ, és a benne működő luxuslakások különlegességnek számítanak.

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://catalinamoreno88.wordpress.com/page/10/

külső kép

© Ben Russell, forrás: http://architecture.about.com/od/franklloydwright/ig/Frank-Lloyd-Wright/Price-Tower.htm

belső tér

© ismeretlen, forrás: http://catalinamoreno88.wordpress.com/page/10/

belső tér

© Joe Price, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 98. o

alaprajz

© Frank Lloyd Wright, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 98. o

alaprajz

© Frank Lloyd Wright, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 98. o

alaprajz

© Frank Lloyd Wright, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 98. o

metszet

© Frank Lloyd Wright, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 98. o

Gio Ponti, Casa via Dezza, Milánó, Olaszország, 1957

Gio Ponti jelentős építészeti és formatervezői munkásságáról ismert. Épületei tervezésénél nagy hangsúlyt fektetett a térkapcsolatok nagyvonalú kialakítására. A Via Dezza kilencszintes épülete Ponti lakását és műhelyét is magába foglalta. A tudatos belsőépítészeti tervezés folytán a kiválasztott berendezési tárgyak, a mobíliák, a rejtett világítással felszerelt bútorok, a szilfából készült falpanelek, az átlós kerámia padlóburkolat és az azzal harmonizáló fehér mennyezet mind Ponti gondos munkáját dicséri. Egyedi, újszerű megoldás a külső és belső tér határát képező, nyílásokkal megnyitott falak igényes belső kialakítása. A via Dezza-ra nagyfelületű ablakokkal nyitotta meg a homlokzatot és a változó nyíláskiosztással finom játékot vitt a külső megjelenésbe.

külső kép

© Szentirmai Boglárka, forrás: Szentirmai Boglárka

belső tér

© Szentirmai Boglárka, forrás: Szentirmai Boglárka

belső tér

© Gio Ponti Archives - Salvatore Licitra, Milano, forrás: Graziella Roccella: Gio Ponti, Taschen, Köln 2009

belső tér

© Gio Ponti Archives - Salvatore Licitra, Milano, forrás: Graziella Roccella: Gio Ponti, Taschen, Köln 2009

belső tér

© Gio Ponti Archives - Salvatore Licitra, Milano, forrás: Graziella Roccella: Gio Ponti, Taschen, Köln 2009

alaprajz

© Centro Studi e Archivio della Communicazione, Univ. di Parma, Archivio Ponti, forrás: Graziella Roccella: Gio Ponti, Taschen, Köln 2009

tervrajzok

© Gio Ponti Archives - Salvatore Licitra, Milano, forrás: Graziella Roccella: Gio Ponti, Taschen, Köln 2009

Kunio Maekawa, Harumi lakóépület, Tokio, Japán, 1958

Maekawa grandiózus lakóháza Harumi mesterséges szigetén, északkeleti és délnyugati tengely mentén épült. A lakások a jómódú középosztály körében voltak népszerűek, míg a különféle szolgáltatások elérhető közelsége még vonzóbbá tette az épület lakóegységeit. Az erős acél és vasbeton szerkezetet a földrengés- és az időjárás-állóság szempontjai indokolták. A lakóépület alaprajzi rendszerében Le Corbusier marseille-i Unité d'Habitation modern építészetének hatása érződik. Egy- és kétszintes lakások sorakoznak az épület teljes hosszában, amelyek csak minden 3. szinten érhetőek el a közlekedő folyosóról. A kisebb, délkeleti tájolású lakások a folyosói szinten, míg az épület teljes mélységét kihasználó, két irányba tájolt lakások ugyanezen a szinten lefelé és felfelé kis lépcsőkön át közelíthetőek meg.

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://deseopolis.tumblr.com/image/34071543060

külső kép

© Maekawa Associates, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 102. o

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://www2.si.umich.edu/Art_History/UMMA/JA12/JA124.jpg

belső tér

© Maekawa Associates, forrás: http://deseopolis.tumblr.com/image/34071543060

alaprajz

© Kunio Maekawa, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 102. o

alaprajz

© Kunio Maekawa, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 102. o

alaprajz

© Kunio Maekawa, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 102. o

alaprajz

© Kunio Maekawa, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 102. o

metszet

© Kunio Maekawa, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 102. o

Gian Luigi Banfi - Lodovico Belgiojoso - Enrico Peresutti - Ernesto Rogers (Studio BBPR), Torre Velasca, Milánó, Olaszország, 1958

A felhőkarcoló 106 méteres magasságával kiemelkedik a régi városmag gótikus épületei közül. A történelmi városszövetbe való illeszkedés miatt a tervezők a középkori őrtornyok formavilágát idézték meg. Ennek megfelelően az épület alsó része keskenyebb, míg felső - támaszokkal megerősített - része konzolosan előrenyúlik. Ezt a tömegformálást funkcionális igények is indokolják. Az alsó, keskeny szinteken irodák, üzletek, kiállítóterek, a felső szélesebb és tágas szinteken lakások helyezkednek el. A telek közepén álló keskeny épülettörzs körül egy nyitott tér alakulhatott ki. A historikus kontextushoz való illeszkedést erősíti a homlokzat kőburkolata is. A külső épülettömeg változatos textúráját a falnyílások, az áttetsző és tükröződő felületek játéka alakítja.

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://www.globeimages.net/data/media/186/torre_velasca_milan.jpg

külső kép

© Magyar Építőművészet, forrás: Magyar Építőművészet, 1960, Műszaki Kiadó, Budapest

belső tér

© Magyar Építőművészet, forrás: Magyar Építőművészet, 1960, Műszaki Kiadó, Budapest

külső kép

© Magyar Építőművészet, forrás: Magyar Építőművészet, 1960, Műszaki Kiadó, Budapest

részletfotó

© Szentirmai Boglárka, forrás: Magyar Építőművészet, 1960, Műszaki Kiadó, Budapest

részletfotó

© Szentirmai Boglárka, forrás: Magyar Építőművészet, 1960, Műszaki Kiadó, Budapest

részletfotó

© Szentirmai Boglárka, forrás: Magyar Építőművészet, 1960, Műszaki Kiadó, Budapest

külső kép

© Szentirmai Boglárka, forrás: Magyar Építőművészet, 1960, Műszaki Kiadó, Budapest

alaprajz

© Lodovico Belgioioso / Enrico Peressutti, forrás: Magyar Építőművészet, 1960, Műszaki Kiadó, Budapest

Johannes Hendrik van der Broek - Jaap Bakema, Hansaviertel torony, Berlin, Németország, 1960

Bakema terve az 1957-es IBA nemzetközi építészeti kiállítás részeként valósult meg. A 16 emeletes pontház szinteltolásos kialakítása egy- és kétszintes lakások szövevényes rendszerét eredményezte. A 6 méter széles, kétszintes lakások a folyosóról nyílóan egy belső lépcsőről közelíthetőek meg. Két, félszinteltolással kialakított lakószinten helyezkednek el nyugat-kelet irányban. A bejárati szinten a konyha és a tágas nappali, a következő szinten a hálószoba, fürdő és dolgozószoba érhető el. Az így létrejött térbeli rendszer tette lehetővé az épületben a mindössze hat belső közlekedő folyosó kialakítását, a legtöbb lakás kétirányú tájolását, segítve ezáltal az átszellőzést és a jobb bevilágítást. A homlokzati loggiák átlátható, logikus rendszere az épület alaprajzi játékának kivetülései.

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://www.skyscrapercity.com/showthread.php?t=1375707

külső kép

© Dom Garcia, forrás: http://www.flickr.com/photos/domgarcia/5574018493/in/set-72157619784703391

külső kép

© Alexander Hartmann, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 108. o

külső kép

© buergerverein-hansaviertel, forrás: http://www.buergerverein-hansaviertel-berlin.de/das_hansaviertel/seiten/091_broek_bakema.html

belső tér

© Broek en Bakema, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 108. o

alaprajz

© Van der Broek en Bakema, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 108. o

tervrajzok

© Van der Broek en Bakema, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 108. o

Bertrand Goldberg, Marina City, Chicago, USA, 1964

Goldberget a chicagó-i lakótornyok tervezésekor egy olyan projekt tervezésével bízták meg, amely képes a város szuburbanizációs folyamatait lelassítani. Egy olyan komplexum terve született meg eme városépítészeti problémára adott válaszként, ahol a lakó- és kereskedelmi övezet szorosan egybekapcsolódik és minden napszakban eleven, önálló „városként” működik. A betonból készült tornyok körformája azon kívül, hogy 360°-os panorámát biztosít, belső közlekedőmagja révén stabil szerkezetet képez az erős széllökésekkel szemben. Az épületek alsó egyharmadában egy 18 szintes, folytonos rámpával kialakított parkolóház helyezkedik el. Az épület felső 2/3-ában lakóegységek találhatók. Az emeleti szinteket összesen 450 garzon-, egy- és kétszobás lakások kombinációi alkotják, a két toronyban összesen 900 darab.

külső kép

© Barry Edwards/Arcaid, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://karahensley.files.wordpress.com/2011/08/marina_city_apartments.jpg

részletfotó

© snjr22, forrás: http://www.flickr.com/photos/snjr22/7119996889/sizes/o/in/photostream/

részletfotó

© snjr22, forrás: http://www.flickr.com/photos/snjr22/7119996889/sizes/o/in/photostream/

külső kép

© snjr22, forrás: http://www.flickr.com/photos/snjr22/7119996889/sizes/o/in/photostream/

részletfotó

© ismeretlen, forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Chicago_%28ILL%29_River_North,_Marina_city,_1964.jpg

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://bertrandgoldberg.org/

helyszínrajz

© Bertrand Goldberg, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o

alaprajz

© Bertrand Goldberg, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o

Goldfinger Ernő, Balfron és Trellick torony, Nyugat-London, UK, 1968-72­­

Goldfinger Ernő a második világháború utáni brit építészet kiemelkedő alakja. A negyvenes években a brit kormány újjáépítési programot hirdetett a mintegy négymillió megsemmisült lakás pótlására. A tervezet fontos elemét képezte a magasház építés, melynek specialistája volt Goldfinger. Két közismert toronyháza, a 27 emeletes Balfron Tower és a 31 szintes Trellick Tower. Az alkotások jelenleg az angol brutalista építészet védett épületeinek minősülnek. A kisméretű bérlakásokat tartalmazó Trellick torony a hetvenes években veszélyes és rosszhírű hely volt, mára a helyzet megváltozott, a torony jelkép lett. A toronyházak kompozíciójában az alacsonyabb Balfron tornyot - a liftet és a kapcsolódó szolgáltatásokat magában rejtő - magasház köti össze minden harmadik szinten.

madártávlat

© ismeretlen, forrás: http://architecturalmetabolism.blogspot.hu/2012_08_01_archive.html

külső kép

© Wikimedia Commons / Sebastian F, forrás: http://www.archdaily.com/160672/ad-classics-balfron-tower-erno-goldfinger/balfron_tower1/

külső kép

© Graeme Maclean, forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/File:Balfron_tower.jpg

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://spin.co.uk/work-by-discipline/art-direction/trellick-tower

részletfotó

© Arni Haraldsson, forrás: http://www.allartnews.com/artists-establish-a-dialogue-with-modernist-architects-or-designers-in-exhibition/

alaprajz

© Goldfinger Ernő, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o

homlokzat

© Goldfinger Ernő, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o

Moshe Safdie, Habitat '67, Montreal, Canada, 1967

A Habitat 67 kísérleti projekt az Expo '67 montreali világkiállítás keretében valósult meg. Az építész célja olyan lakások kialakítása volt, amely mindenki számára elérhető és ennek megoldását az előregyártott építési módban látta. A modulrendszerben megtervezett lakóegységek 11,7×5,3×3 méter nagyságúak, amelyek lazán, látszólag véletlenszerűen sorakoznak egymáson. Az átgondolt tervezés eredménye az önálló liftmaggal rendelkező három piramis alakzat megalkotása. A felső szinteket nyitott közlekedők, illetve hidak kapcsolják egybe. A 15 különböző lakástípushoz tartozó konyha és fürdő önálló, előregyártott elemek. A lakások két-, három- és négyszobás, főleg kétszintes egységek, melyekhez tetőkertek kapcsolódnak. Bár a projekt költséghatékonysága vitatható, eszmei háttere mindenképpen példamutató.

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://eliinbar.files.wordpress.com/2012/06/habitat_panorama.jpg

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://www.arqhys.com/wp-content/fotos/2011/10/viviendas-HABITAT-67.jpg

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://rovingadobe.wordpress.com/2012/08/22/departure/p1070020/

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://blog.ocad.ca/wordpress/envr1b01-fw2011-01/2011/09/introduction-ernestine-aying-2/

külső kép

© jromero23, forrás: http://www.flickr.com/photos/jromero23/5826141905/sizes/l/in/photostream/

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://arch1101-2010kjb.blogspot.hu/2010/04/moshe-safdie-habitat-67-montreal-canada.html

helyszínrajz

© Moshe Safdie, forrás: http://www.greatbuildings.com/buildings/Habitat_67.html

perspektivikus ábra

© Moshe Safdie, forrás: http://www.greatbuildings.com/buildings/Habitat_67.html

alaprajz

© Moshe Safdie, forrás: http://www.greatbuildings.com/buildings/Habitat_67.html

alaprajz

© Moshe Safdie, forrás: http://www.greatbuildings.com/buildings/Habitat_67.html

alaprajz

© Moshe Safdie, forrás: http://www.greatbuildings.com/buildings/Habitat_67.html

metszet

© Moshe Safdie, forrás: http://www.greatbuildings.com/buildings/Habitat_67.html

Alison és Peter Smithson, Robin Hood Gardens, London, UK, 1972

A Smithson házaspár Kelet-London lakóövezetében épült két szociális lakóépülete az új brutalizmus jegyében született. A hatalmas kertet körbeölelő épületek észak-déli irányban húzódnak végig a három oldalról főútvonallal határolt telken. Az egyik épület 10, míg a másik 7 emeletes a megfelelő bevilágítás érdekében. A hosszan elnyúló homlokzat a város felé széles közlekedő folyosóval fordul, amely tervezői szándék szerint egy „belső utcaként” a találkozások és a kikapcsolódások színterévé válhat. Mindkét épületben egy- és kétszintes lakások találhatóak. A lakás bejárati szintjén van a konyha és az étkező, a felfelé (illetve lefelé) vezető lépcső a hálószobákhoz és a nappali térhez vezet.

Egy nagyobb léptékű rehabilitációs terv részeként 2013 áprilisában megkezdték a lakóegyüttes lebontását.

külső kép

© Steve Cadman, forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Robin_Hood_Gardens_AP_Smithson.jpg

külső kép

© Neil Perry, forrás: http://neilperryphoto.com/category/housing/

külső kép

© Neil Perry, forrás: http://neilperryphoto.com/category/housing/

külső kép

© Neil Perry, forrás: http://neilperryphoto.com/category/housing/

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://fuckyeahbrutalism.tumblr.com/image/20008390646

részletfotó

© John Lewett, forrás: http://www.archdaily.com/150629/ad-classics-robin-hood-gardens-alison-and-peter-smithson/108684756_735be0b997_o/

helyszínrajz

© Alison és Peter Smithson, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o

tervrajzok

© Alison és Peter Smithson, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o

metszet

© Alison és Peter Smithson, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o

Kisho Kurokawa, Nagakin Kapszula Toronyház, Tokio, Japán, 1972

A metabolista irányzat egyik legjelentősebb képviselője Kisho Kurokawa. A legismertebb modern japán építészeti mozgalom, a metabolizmus víziója alapján összefüggő, mozgatható, flexibilis elemekből álló épületek rendszere alkotja a várost. Az építészet - Kurokawa szerint - tereivel, eszközeivel az egyén fejlődését kell, hogy indukálja. A kapszulaépítészet, a térelemes építés mintaépülete a Nagakin Kapszula Toronyháza. A magas technikai szintű felszereltsége következtében a kapszula olyan minimál tér, mely az egyén összes létfeltételét garantálni tudja. A tulajdonos privát térelemét - mielőtt a közös struktúrához csatlakozik - kívánalmainak megfelelően szereltetheti fel. A toronyházat két, függőleges vasbeton magra, külön-külön rögzített, 144 előregyártott – ideiglenes, lakó vagy stúdió - kapszulából építették össze. A kiszolgáló-közlekedő vázszerkezet konzolos-függőkapszulái áthelyezhetők, változtathatók.

Jelenleg a kapszulák ötöde funkcionál lakásként, a többiben raktárak vagy irodák találhatóak, sokuk pedig üresen áll. A toronyház sorsa még bizonytalan, az épület megmentéséhez - műszaki állapotuk és azbeszttartalmuk miatt - a kapszulák teljes cseréjére volna szükség.

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://www.archdaily.com/168654/168654/%C2%A9arcspace/

külső kép

© TYO, forrás: http://www.flickr.com/photos/pict_u_re/1576839166/sizes/o/in/photostream/

részletfotó

© TYO, forrás: http://www.flickr.com/photos/pict_u_re/1576839166/sizes/o/in/photostream/

részletfotó

© TYO, forrás: http://www.flickr.com/photos/pict_u_re/1576839166/sizes/o/in/photostream/

részletfotó

© TYO, forrás: http://www.flickr.com/photos/pict_u_re/1576839166/sizes/o/in/photostream/

részletfotó

© URBZOO, forrás: http://www.flickr.com/photos/urbzoo/3767716132/sizes/o/in/photostream/

részletfotó

© URBZOO, forrás: http://www.flickr.com/photos/urbzoo/3767716132/sizes/o/in/photostream/

alaprajz

© Kisho Kurokawa, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o

alaprajz

© Kisho Kurokawa, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o

metszet

© Kisho Kurokawa, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o

homlokzat

© Kisho Kurokawa, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o

Rudolf Olgiati, Többlakásos ház, Flims-Dorf, Svájc, 1973

A társasház karakteres, egyedi hangvételű alkotás. Olgiati építészeti alapeleme a belső teret héjként körülhatároló fal és a plasztikusan formált test. A hagyományos és a modern építészet elemeit ötvözve alkotta meg sajátos vizuális formanyelvét. Épülethomlokzatain a nagy megnyitást adó bejáratok, a loggiák, a kisméretű ablakok, s a falfülkék hangsúlyozzák a külső héj megjelenését. A lakás belső térében a szabadon álló tűztér és a megformált főzőhely a terek térbeliségét erősítik. Az összetett formák markáns megjelenést kölcsönöznek az épületnek. Izgalmas megoldással, haránt irányú tetőlefedéssel a többlakásos ház tömege családi házas karaktert idéz. A rendkívül jó térkihasználásnak és az egyszerű anyaghasználatnak köszönhetően – mint a többi Olgiati ház esetében -, az építési költségek meglepően alacsonyak.

külső kép

© Speich AG, Fotoplast AG, Offset Repro AG, forrás: Die Architektur von Rudolf Olgiati, Organisationsstelle für Architekturaustellungen und ETH-Hönggerberg, Zürich, 1983

külső kép

© Speich AG, Fotoplast AG, Offset Repro AG, forrás: Die Architektur von Rudolf Olgiati, Organisationsstelle für Architekturaustellungen und ETH-Hönggerberg, Zürich, 1983

külső kép

© Speich AG, Fotoplast AG, Offset Repro AG, forrás: Die Architektur von Rudolf Olgiati, Organisationsstelle für Architekturaustellungen und ETH-Hönggerberg, Zürich, 1983

külső kép

© Speich AG, Fotoplast AG, Offset Repro AG, forrás: Die Architektur von Rudolf Olgiati, Organisationsstelle für Architekturaustellungen und ETH-Hönggerberg, Zürich, 1983

külső kép

© Speich AG, Fotoplast AG, Offset Repro AG, forrás: Die Architektur von Rudolf Olgiati, Organisationsstelle für Architekturaustellungen und ETH-Hönggerberg, Zürich, 1983

alaprajz

© Rudolf Olgiati, forrás: Die Architektur von Rudolf Olgiati, Organisationsstelle für Architekturaustellungen und ETH-Hönggerberg, Zürich, 1983

alaprajz

© Rudolf Olgiati, forrás: Die Architektur von Rudolf Olgiati, Organisationsstelle für Architekturaustellungen und ETH-Hönggerberg, Zürich, 1983

alaprajz

© Rudolf Olgiati, forrás: Die Architektur von Rudolf Olgiati, Organisationsstelle für Architekturaustellungen und ETH-Hönggerberg, Zürich, 1983

homlokzat

© Rudolf Olgiati, forrás: Die Architektur von Rudolf Olgiati, Organisationsstelle für Architekturaustellungen und ETH-Hönggerberg, Zürich, 1983

Ricardo Bofill, Taller de Arquitectura: Walden 7, Sant Just Desvern, Spanyolország, 1973

Bofill épülete hatalmas várként magasodik Barcelona külső területén. Az épület teljes mértékben eltért a lakásépítkezések hagyományaitól. Az alapgondolat egy olyan vertikális labirintusrendszer volt, amely lehetővé teszi a lakások és a közösségi terek közötti nyitást vagy elzárkózást – a lakók igényei szerint. A 18 toronyból kialakított épülettömeg 446 lakást tartalmaz. A tornyok lépcsőzetesen ferdülve, hajolva kapaszkodnak össze egymással, kialakítva 7 belső udvart, amelyek a tervező szerint különféle aktivitásra alkalmasak, kezdve a sportjátékoktól a filmvetítésig. A lakások külső térre és a belső udvarra is nyílnak. Alaprajzuk 30 m2-es modulokból épül fel, létrehozva 1-4 modul nagyságú egy- vagy kétszintes lakásokat.

külső kép

© Pere López, forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Walden_7_P1090472.JPG?uselang=es

külső kép

© jordiferrer, forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Walden_7_edifici.JPG?uselang=es

külső kép

© jordiferrer, forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Walden_7_edifici.JPG?uselang=es

külső kép

© Till F. Teenck, forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Walden-7_Sant_Just_Desvern_5.jpg?uselang=es

részletfotó

© Till F. Teenck, forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Walden-7_Sant_Just_Desvern_5.jpg?uselang=es

részletfotó

© Till F. Teenck, forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Walden-7_Sant_Just_Desvern_5.jpg?uselang=es

helyszínrajz

© Ricardo Bofill / Taller de Arquitectura, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o

alaprajz

© Ricardo Bofill / Taller de Arquitectura, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o

metszet

© Ricardo Bofill / Taller de Arquitectura, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o

Cruz y Ortiz Arquitectos, Calle Doña María Coronel, Sevilla, Spanyolország, 1976

Az épület Sevilla sűrű beépítésű városszövetében található. A helyi szabályozás a belváros laksűrűségének csökkentését tűzte ki célul, így e projekt esetében 25 % nagyságú területet kellett szabadon hagyni. A tervezők a beépítetlen területet a telek súlypontjában helyezték el. A szabálytalan, íves formájú belső udvar a mediterrán pációs elrendezést jeleníti meg. Az épület összesen 12 lakást tartalmaz (szintenként hármat) körülbelül 100 m2-es alapterülettel. A lakások teljesen kitöltik a páció és a szomszédos épületek közötti teret, megnyitással az utca, az udvar, illetve a két légakna felé. Tekintettel a helyi éghajlatra, a tetőszinten a páció körül egy árnyékoló biztosítja a nyári túlmelegedés elleni védelmet.

külső kép

© Duccio Magamba, forrás: Key Urban Housing of the Twentieth Century, 152. old.

külső kép

© Duccio Magamba, forrás: Key Urban Housing of the Twentieth Century, 152. old.

külső kép

© Stefano - Stark, forrás: http://www.flickr.com/photos/scaccia/13182843/sizes/z/in/photostream/

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://cuadernodepfc.wordpress.com/2011/08/16/tipologias-ii/

részletfotó

© ricardo_a, forrás: http://www.flickr.com/photos/ricardoalba/3563714974/

alaprajz

© Cruz y Ortiz Arquitectos, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o

alaprajz

© Cruz y Ortiz Arquitectos, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o

Rudolf Olgiati, Tschaler-ház, Chur, Svájc, 1977

A Tschaler-ház átalakítási terveiben Olgiati érzékenyen reagált a meglévő épület adottságaira. A plasztikus test a ház külső megjelenésében és a belső terekben is megjelent. Az építész a ház belső tereiben dinamikusságot és finom feszültséget teremt a fények optikai játékával és a tudatosan megtervezett homlokzati megnyitásokkal. A belső átalakítás, térszervezés mintaszerű, a belső tér és a külső formavilág harmonikus megjelenésű. Az épületnek sikerült a meglévőhöz illő különleges nyelvet megtalálnia, mindezt a nyílások arányával, rendjével és a homlokzatok tagolásával. Az átépített ház a történeti, hagyományos elemek és a modern motívumok jellegzetes elegye.

külső kép

© Speich AG, Fotoplast AG, Offset Repro AG, forrás: Die Architektur von Rudolf Olgiati, Organisationsstelle für Architekturaustellungen und ETH-Hönggerberg, Zürich, 1983

részletfotó

© Speich AG, Fotoplast AG, Offset Repro AG, forrás: Die Architektur von Rudolf Olgiati, Organisationsstelle für Architekturaustellungen und ETH-Hönggerberg, Zürich, 1983

részletfotó

© Speich AG, Fotoplast AG, Offset Repro AG, forrás: Die Architektur von Rudolf Olgiati, Organisationsstelle für Architekturaustellungen und ETH-Hönggerberg, Zürich, 1983

belső tér

© Speich AG, Fotoplast AG, Offset Repro AG, forrás: Die Architektur von Rudolf Olgiati, Organisationsstelle für Architekturaustellungen und ETH-Hönggerberg, Zürich, 1983

részletfotó

© Speich AG, Fotoplast AG, Offset Repro AG, forrás: Die Architektur von Rudolf Olgiati, Organisationsstelle für Architekturaustellungen und ETH-Hönggerberg, Zürich, 1983

alaprajz

© Rudolf Olgiati, forrás: Die Architektur von Rudolf Olgiati, Organisationsstelle für Architekturaustellungen und ETH-Hönggerberg, Zürich, 1983

alaprajz

© Rudolf Olgiati, forrás: Die Architektur von Rudolf Olgiati, Organisationsstelle für Architekturaustellungen und ETH-Hönggerberg, Zürich, 1983

alaprajz

© Rudolf Olgiati, forrás: Die Architektur von Rudolf Olgiati, Organisationsstelle für Architekturaustellungen und ETH-Hönggerberg, Zürich, 1983

alaprajz

© Rudolf Olgiati, forrás: Die Architektur von Rudolf Olgiati, Organisationsstelle für Architekturaustellungen und ETH-Hönggerberg, Zürich, 1983

Jean Nouvel, Nemausus I-II, Nîmes, Franciaország, 1985-88

Jean Nouvel épületegyüttese (114 lakással) újat mutatott - sok tekintetben - a hagyományos szociális lakásépítésekkel szemben. Az innovatív hozzáállás a térkialakításban és az anyaghasználatban egyaránt kifejezésre jut. A két lakótömbben 17 változatban egy-, két- és háromszintes lakóegységek helyezkednek el. Tágas és világos lakásbelsők kialakítása volt a tervezői elképzelés, mindez költséghatékony módszerrel. Az egyszerű szerkezeti váznak és az előregyártott szerkezeti elemeknek köszönhetően jóval kisebb lett a lakások négyzetméterének kivitelezési költsége, így nagyobb lakásokat lehetett építeni. A lakások helyiségei között a szabadon álló lépcsők és transzparens felületek átlátást engednek, míg a déli homlokzati terasz – harmonikaszerűen felnyitható - ajtói intenzív megvilágítást adnak a lakótérnek.

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://bellearc.blogspot.hu/2012/11/nemausus-jean-nouvel.html

külső kép

© ismeretlen, forrás: http://bellearc.blogspot.hu/2012/11/nemausus-jean-nouvel.html

külső kép

© faasdant, forrás: http://www.flickr.com/photos/faasdant/5641577857/sizes/o/in/photostream/

külső kép

© luis186104, forrás: http://www.flickr.com/photos/luis186104/5359136899/sizes/o/in/photostream/

belső tér

© ismeretlen, forrás: http://littlearchitectinparis.wordpress.com/2012/07/01/nemausus-jean-nouvel/l1070160/

helyszínrajz

© Jean Nouvel, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o

alaprajz

© Jean Nouvel, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o

metszet

© Jean Nouvel, forrás: Hilary French: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Lawrence King Publishing, London, 2008, 122. o