Ugrás a tartalomhoz

MUNKAHELYEK ERGONÓMIAI ELLENŐRZÉSE

Dr. Szabó Gyula (2014)

Óbudai Egyetem, Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar

2. fejezet - Munkahelyek ergonómiai vizsgálati módszerei

2. fejezet - Munkahelyek ergonómiai vizsgálati módszerei

A sokszor véletlenszerűen megjelenő módszerek, fordítás vagy adaptálás után, néha „nem kellően” felkészült kezekbe kerülve, jogszabályi vagy szakmai szempontok alapján nem feltétlenül alkalmasak az ergonómiai kockázatok elvárt (például az útmutatóban (MK 2006/4) meghatározott szintű) minőségi és mennyiségi megítélésre, hiszen már maga a módszer kiválasztása is külön feladat.

Ideális esetben a rendelkezésre álló módszerek közül a szakemberek az alkalmazási lehetőségek és a vizsgálati cél alapján választanak. Úgy tűnik, hogy – a költség, képesség, sokoldalúság, az általánosság és a pontosság szempontjából – az általános, megfigyelés-alapú értékelések felelnek meg leginkább a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi szakembereknek, mert korlátozott időkeretben, korlátozott erőforrások felhasználásával kell intézkedési tervhez prioritásokat meghatározniuk.[[5]

A fizikai igénybevétel értékelésére számos módszer használható, ezek közül ritkán találkozunk energiaforgalom méréssel, erőméréssel vagy számítógépes modellezéssel. A szűrésre használt módszerek próbálják egyszerre értékelni a testtartást, erőkifejtést, ismétlődési gyakoriságot, kiegészítve néhány környezetre és a terhelésre vonatkozó paraméterrel.

Az ergonómiai kockázatok értékelésére Magyarországon több szűrő-problémaazonosító módszer terjedt el az elmúlt évtizedekben, pl. a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (International Labour Organization, ILO) ellenőrző listája[6], a REBA[7], a RULA[8], a MAC[9], a NIOSH-féle módosított emelési egyenlet[10], a BRIEF[11], a QEC[12], a JSI (JOB Stress Index)[13]stb.

A módszertani alapokat tekintve lényeges, hogy a betegségek kialakulásának megismerésére irányuló kutatások megállapításai alapján egyetértés van abban, hogy a munkával kapcsolatos váz-izomrendszeri megbetegedéseknél az érintett testrészek a nyak, váll, könyök, inak, kéz-csukló és a hát.[14]

Hasonlóképpen általánosan elfogadott módon a felelősnek tartott munkahelyi fizikai kockázati tényezőket a testtájaknak megfelelő betegség csoportokhoz kötik [15]

Hát megbetegedések Felső végtagi megbetegedések
  • kézi anyagmozgatás

  • gyakori hajolás és csavarás

  • nehéz fizikai terhelés

  • statikus munka

  • egésztest-rezgés

  • ismétlés

  • erő

  • ismétlés és erő

  • ismétlés és hideg

  • rezgés

A 2. ábrán a halmozódó mozgásszervi megbetegedések kockázatát befolyásoló tényezők láthatók abban a rendszerben, ahogy az ausztrál tagállamok kézi anyagmozgatásra vonatkozó szabályozásai tartalmazzák[16]. Alapvetően ezek a kockázati tényezők jelennek meg az USA és az EU szabályozásban is, így a hatályos kézi tehermozgatás minimális egészségi és biztonsági követelményeiről szóló 25/1998. (XII. 27.) EüM rendeletben is.[17]

Forrás: Saját ábra az ausztrál tagállamok kézi anyagmozgatásra vonatkozó szabályozásai alapján

2. ábra. A munkából eredő váz-izomrendszeri megbetegedések kockázatát befolyásoló tényezők rendszere

A munkahely-ergonómiai vizsgálóeszközök fejlődése

3. ábra. Az ergonómiai vizsgáló eszközök fejlődése

A szakirodalom több száz ergonómiai módszert ismer és osztályoz az alábbiak alapján:

  • az alkalmazási cél (a szűrővizsgálattól a részletes elemzésig),

  • az érvényesség (egy szint megadásával),

  • használhatóság,

  • előnyök / hátrányok,

  • népszerűség (a szakemberek körében),

  • eszközigény (papír-ceruza, web, xls, CAD stb.),

  • szükséges gyakorlat/képzés (egészen a tanúsítványig),

  • jogi/szabványbeli történet (kötelező, vagy ajánlott a törvény vagy hatósági előírás alapján),

  • nyelvi elérhetőség (hány nyelven elérhető),

  • az eredmény típusa (mennyiségi – minőségi),

  • testrész (adott testrész vagy az egész test),

  • alkalmazási terület (iparág),

  • kifejlesztő intézmény,

  • élettartam (mennyi ideig használják).

A leggyakoribb ergonómiai értékelő módszerek vizsgálatából kirajzolódó mintázat az információs technológia fejlődésétől hajtott változási folyamatként értelmezhető.

A korai ergonómiai vizsgálóeszközök megjelenésükben papír-ceruza ellenőrző listák, vagy egyszerű számítást, táblázatokat, emberi figurákat tartalmazó értékelő lapok voltak. A szabványos informatikai eszközökkel ezeket a módszereket átültették webes felületre, automatikus vagy működő munkalapokra vagy dokumentumokra, és ekkor már kifinomultabb számításokra is lehetőség nyílt.

A CAD rendszerek fejlődésével a környezet és az emberi modellezés a tervezési folyamatok elválaszthatatlan elemévé vált, mivel a fejlett biomechanikai modellek és a részletes antropometriai adatbázisok megteremtették a tervezők és szakértők számára a részletes ergonómiai elemzés lehetőségét.

Ma a vezető kutatásokban olyan fejlett technológiákat alkalmaznak, mint a képalkotáson alapuló testhelyzet-elemzés, a 3D képalkotás, a mobil-hordozható-viselhető készülékek, a virtuális valóság vagy a távjelenlét. Úgy tűnik, ezek az új technológiák nem csak könnyebbé teszik a jelenlegi ismereteinken alapuló módszerek alkalmazását, hanem új távlatokat is nyitnak, lehetővé téve a munkával kapcsolatos váz-izomrendszeri kockázatbecslés módszertani alapjainak újragondolását.



[5] David, G. C. (2005): Ergonomic methods for assessing exposure to risk factors for work-related musculoskeletal disorders, Occupational Medicine; 55:190–199 doi:10.1093/occmed/kqi082

[6] Nemzetközi Munkaügyi Szervezetet (ILO) a Nemzetközi Ergonómiai Szövetség (IEA) közreműködésével: Ergonómiai ellenőrző pontok. Praktikus és könnyen megvalósítható megoldások a biztonsági, egészségügyi és munkafeltételek javítására, ÓBUDAI EGYETEM, Budapest, 2012.

[7] Hignett, S. and McAtamney, L. (2000) Rapid Entire Body Assessment: REBA, Applied Ergonomics, 31, 201-5.

[8] McAtamney, L. & Corlett, E.N. (1993): RULA: a survey method for the investigation of work-related upper limb disorders, Applied Ergonomics, 24 (2) 91-99. magyarul: Szabó Gy.

[9] Monnington S, Quarrie C, Pinder A, Morris L. (2003): Development of Manual Handling Assessment Charts (MAC) for health and safety inspectors. In: McCabe T, ed. Contemporary Ergonomics. London: Taylor & Francis; 3–8, ISBN 0-415-30994-8.

[10] NIOSH 94-110: Thomas R. Waters, Vern Putz-Anderson, Arun Grag: Applications Manual for the Revised NIOSH Lifting Equation, NIOSH Publication No. 94-110.

[11] BRIEF™ Survey (1993) – Baseline Risk Identification Of Ergonomic Factors, Humantech Inc., South Padre Island Texas.

[12] Li G, Buckle P. (1999): Evaluating Change in Exposure to Risk for Musculoskeletal Disorders—A Practical Tool. Suffolk: HSE Books; CRR251.

[13] Moore, J.S., and Garg, A. (1995): The Strain Index: A Proposed Method to Analyze Jobs For Risk of Distal Upper Extremity Disorders. American Industrial Hygiene Association Journal, 56(5): 443–458, magyarul: Szabó Gy.

[14] Lanfranchi, J.-B., A. Duveau (2008) : Explicative models of musculoskeletal disorders (MSD): From biomechanical and psychosocial factors to clinical analysis of ergonomics, Revue européenne de psychologie appliquée 58 (2008) 201–213

[15] National Research Council (2001) The Institute of Medicine. Musculoskeletal disorders and the workplace: Low back and upper extremities. National Academy Press, Washington, DC.

[16] Queensland Department of Justice and Attorney-General: Manual Tasks Involving the Handling of People Code of Practice 2001, Appendix 3: Risk factors – a model of their interaction, Workplace Health and Safety 2001.

[17] 25/1998. (XII. 27.) EüM rendelet az elsősorban hátsérülések kockázatával járó kézi tehermozgatás minimális egészségi és biztonsági követelményeiről