Ugrás a tartalomhoz

Animációs mozgóképtörténet II.

M Tóth Éva, Kiss Melinda (2014)

Typotex Kiadó

9. fejezet - Magyar alkotói portrék I.

9. fejezet - Magyar alkotói portrék I.

A tananyag alkotói portrékat bemutató fejezetei egyéb, talán szakmai szempontból izgalmasabb lehetőség végiggondolása után, az egyszerű születési sorrend alapján, valamelyest generációs szempont szerint kerültek együvé. A válogatás, természetesen, a szerzők által legfontosabbnak vélt életművekre és kortárs alkotói megnyilvánulásokra koncentrál, s azok közül is azokra a mesterekre, pályatársakra, akiket megítélésünk szerint feltétlenül szükséges, hogy e tananyagban kiemelten bemutassunk, vagy csupán felhívjuk a figyelmet rájuk.

Valószínűleg számos olyan alkotás, alkotó van, aki tájékoztató céllal szerkesztett olvasmányunkba nem került be, vagy nem kapott akkora hangsúlyt, mint esetleg más megközelítésből indokolt lenne. Bízunk benne, hogy a sokáig hiányzó, de ma már részben elkészült, és folyamatosan készülő speciális és összefoglaló tanulmányok is rendelkezésre állnak, így a téma iránt mélyebben és részletesebben érdeklődők „vezérfonalunk” nyomán elindulva még inkább elmélyülhetnek az animációs művészethez tartozó esztétikai, mozgóképtörténeti, műfajelméleti kérdésekben is, és még több jelentős alkotóval ismerkedhetnek meg.

Alkotói portréink alanyait az időrendiségen kívül az erőteljes szerzői munkásság is jellemzi, így a válogatásból ezúttal kimaradtak azok az alkotók, akik inkább nélkülözhetetlen csapatmunkásai voltak a szakmának, bízva abban, hogy az ajánlott irodalomjegyzék tanulmányozása során Dizseri Eszter, Lendvai Erzsi, Orosz Anna Ida, Orosz Márton, Varga Balázs és más avatott szakértők egy-egy területet célzottabban körüljáró könyveiben, tanulmányaiban az olvasó megismerkedhet velük.

Ugyanakkor azt is reméljük, néhány olyan alkotó viszont nálunk szerepel először animációs személyiségként (is), akit nem feltétlenül említenek a műfajt szűkebben értelmező, vagy más aspektusból vizsgáló dolgozatok.

Az alkotók következő csoportja biztosan nem az utóbbiak közül való, hisz immár valamennyien a magyar animációs művészet klasszikusai, ahogy a rákövetkező két fejezetben említett személyiségek is.

9.1. Dargay Attila

(1927–2009)

Falun nőttem fel, végső soron vidéki kisvárosban, és ott mindenhol találkoztam állatokkal. Sőt, nekem is voltak saját állataim. Akár macska, akár kutya. Nem nagyon rajzolgattam őket, mert inkább belülről próbáltam rögzíteni, mit csinál egy kutya, hogyha jól érzi magát, ha éhes, ha álmos. Nagyon szeretem az állatokat, mert kedvesek, őszinték, ragaszkodók…

… Azok a történetek, amiket feldolgozunk, azok végső soron emberi történetek, csak állatfigurákkal, állatszereplőkkel vannak lejátszva. Világos, hogy az emberi karaktereket, az emberi tulajdonságokat bele kell rakni ezekbe a figurákba, máskülönben nem jók.” (Dargay Attila, 2001, M. Tóth Éva: Animare necesse est..., interjú)

Dargay Attila filmjein generációk nőttek fel. Megkapóan emberi karakterű, finom humorral festett állathősei Magyarországon évtizedekig orrhosszal vezettek a Disney-sztárok előtt. A klasszikus animáció nemes hagyományaira alapozva, a szó szoros értelmében véve lehelt lelket rajzolt „gyermekeibe”, vagyis animálta őket...

„Mindig érdekelt a rajz, mert ez volt a legolcsóbb játék. Papír meg színes ceruza minden családban volt, és én azokat nagyon bőven használtam. Rajzolgattam, szerettem ezt csinálni…

…Általában amerikai rajzfilmeket láttam. Aztán később csak szovjet rajzfilmeket lehetett látni, de nagyon jókat. Nézte az ember kockáról kockára ezeket a filmeket, és próbálta jegyzetelni, rögzíteni a dolgokat. Nem lehet mindent egyből kitalálni. Arra kellenek a különböző iskolák.” (Dargay Attila, 2001, M Tóth Éva: Animare necesse est..., interjú)

9.1. ábra - Dargay Attila forgatókönyvoldalai

Dargay Attila forgatókönyvoldalai

Képzőművésznek készült. Az ezerkilencszáznegyvenes években, míg tanulmányait megszakítani nem kényszerült, két évet végzett a Képzőművészeti Főiskolán. Többévi hányattatás után, miközben segédmunkásként és díszletfestőként dolgozott, a Pannónia Filmstúdióba került Macskássy Gyula mellé, aki a háború után újjászervezett magyar rajzfilmgyártás első produkciójában, A kiskakas gyémánt félkrajcárja című készülő film munkálataiban rajzolóként alkalmazta. Ezzel régi vágya teljesült, hisz a rajzfilmhez kisgyermekkorától vonzódott. Első önálló rendezői munkája a Ne hagyd magad emberke! című rövidfilm volt 1959-ben. A hatvanas évektől olyan filmek, figurák szülőatyja, mint Gusztáv, majd később a már említett Vuk, vagy a Három nyúl... Országos népszerűségre tett szert televíziós sorozataival, s a mozikban telt házakkal vetített egész estés rajzfilmjeivel. A Lúdas Matyi vagy a Szaffi, bár elsősorban a gyermekközönségnek készült, lelkes fogadtatásra talált minden korosztály körében. Rajzfilmes tervezői-rendezői pályafutása mellett képregényeket is rajzolt (Kajla kutya), s bár maga is nagyszerű grafikus volt, előszeretettel dolgozott az ugyancsak kiváló karikatúraművésszel, Sajdik Ferenccel. (Pom-pom meséi, 1978, A nagy ho-ho-horgász, 1983)

Dargay Attilát a Mosolyrend Lovagjává ütötték, s ezt a kitüntetést a gyerekek szavazták meg számára. Műveiből sugárzó humánus szemléletmódja, mesterségbeli tudása, s a műfaj iránti elkötelezettsége emeli az animációs művészet igazi nagymestereinek sorába.

9.2. ábra - Dargay Attila: Vuk

Dargay Attila: Vuk


„Amikor az ember egy film tervezési szakaszában elkezdett firkálni, s összegyűlt másfél kiló firka, akkor jöttek a gyerekek, körülültek. Én megmutattam, elmondtam, hogy miről van szó, mit szerettem volna csinálni. Na most, a gyerek, az nem hazudik ám, csak hogyha muszáj. Elmondja, ha a figura nem tetszik neki – és biztosan igaza van. Nem kell vitatkozni vele, meg kell csinálni úgy, ahogy ő akarja, akkor megnyugszik és akkor én is boldog vagyok.” (Dargay Attila, 2001, M. Tóth Éva: Animare necesse est…, interjú)

„Dargay pályája átfogja az ún. „újhullámot”, az azt követő aranykort, majd az 1980-as, 90-es évek válságos időszakát. Jellegzetes rajzstílusa volt: a gömbkonstrukciós grafikai ábrázolás. Ezt az ún. realisztikus vázkonstrukciós animációból fejlesztette tovább. Walt Disney-ék is gömbkonstrukciós skiccekkel dolgoztak, ezek révén ugyanis rendkívül rugalmas, dinamikus mozgatás érhető el. A néző számára is azonnal fölismerhető Dargay-stílus nem más, mint a disney-s tapasztalatok áthangszerelése önmagára, amely az idők folyamán, ha változott is, mindig dargays maradt. Alapjellemzője, hogy gömb, tojás vagy oválalakból építette fel figuráit. A fej és a végtagok nagysága dominál, a test rugalmasan, szabadon mozog, az elnyújtások a groteszkségig fokozhatók. Cseppfigurás ábrázolásnak is nevezik e stílust vagy mozgatást. Egyébiránt Dargay azt vallotta, az ember mindig önmagát rajzolja. Állatfigurái alteregóként is viselkednek, Dargay derűs szemléletét tükrözik. Nincs bennük erőszak, humoros iróniával oldódik fel bennük minden, ami rossznak vagy kritikának nevezhető. (Lendvai Erzsi: A magyar animáció képről képre II. – Dargay Attila)[69]

Pályája vége felé gyakran beszélt arról, hogy Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című művét szeretné megfilmesíteni. Legjobban Tünde figurája izgatta, akit fényből formált karakternek képzelt el. Érdekes lenne egyszer valaki ifjabb pályatársnak a kiszélesedett technikai lehetőségek birtokában Dargay Attila elképzeléseit megismerve belevágni a beteljesületlen álom megvalósításába...

9.3. ábra - Hetvenévesek (Foky Ottó, Dargay Attila, Cseh András, Szabó Szabolcs)

Hetvenévesek (Foky Ottó, Dargay Attila, Cseh András, Szabó Szabolcs)

Dargay Attila filmjei:

  • A kiskakas gyémánt félkrajcárja (Macskássy Gyula filmje)

  • Csodálatos szimfónia 1957

  • Rómeó és Júlia 1957

  • Ne hagyd magad, emberke! 1959

  • Galilei 1962

  • Dióbél királyfi 1963

  • Gusztáv sorozat 1964-66

  • Variációk egy sárkányra 1967

  • La Fontaine-sorozat 1969

  • Rendhagyó történetek 1971

  • Hajrá, mozdony! 1972

  • A három nyúl 1972

  • Zsuzsu locsol 1972

  • Ámor op. 1 1972

  • Pázmán lovag 1973

  • Lúdas Matyi 1976

  • Visszajelzés 1977

  • Pom-pom meséi – sorozat 1978

  • A nagy ho-ho-horgász 1983

  • Szaffi 1984

  • Vuk 1981

  • Az erdő kapitánya 1987

  • A préri pacsirtája 1991

9.1 Filmrészlet: Hetvenévesek, M Tóth Éva riportja

9.2 Film: M Tóth Éva: Animare necesse est... / Dargay Attila