Ugrás a tartalomhoz

Szerzői jog a digitális korban

Dudás Ágnes (2014)

Typotex Kiadó

11. fejezet - A szabad felhasználás elve és esetei

11. fejezet - A szabad felhasználás elve és esetei

Korábban nyilvánosságra hozott művek a törvényben foglalt feltételek betartása esetén, az ott meghatározott körben szabadon felhasználhatóak, ennek értelmében a szerző engedélye a felhasználáshoz nem szükséges és közvetlen díjfizetési kötelezettséget nem keletkeztet.

A felhasználás azonban csak annyiban megengedett és díjtalan, amennyiben ez nem sérelmes a mű rendes felhasználására és nem károsítja indokolatlanul a szerző érdekeit, valamint megfelel a tisztesség követelményeinek és nem irányul a szabad felhasználás rendeltetésével össze nem férő célra. Az itt megjelölt szempontok az ún. háromlépcsős teszten alapulnak. A szabad felhasználásnak ugyanis a nemzetközi szerződések és az uniós jog alapján (1) egyes kivételes esetekre kell vonatkoznia, amely (2) nem sérelmes a mű rendes felhasználására és (3) indokolatlanul nem károsítja a jogosult érdekeit.[177]

11.1. Idézés

„A mű részletét – az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven – a forrás, valamint az ott megjelölt szerző megnevezésével bárki idézheti.”[178] Az idézés szabályának megértése nagy segítséget jelenthet bármely írásmű (például szakdolgozat) készítésénél.

Az idézés képzőművészeti, fotóművészeti és iparművészeti alkotások esetében nem alkalmazható felhasználási mód.[179] Hiszen ezekben az esetekben egy-egy részlet „kivágása”, „kiemelése” sérelmes lenne a mű egészére, integritására.

11.1.1. A mű részlete

A teljes mű idézésére nincs lehetőség. Kivételt képez ez alól a tudományos elemző művek esete, azonban ez a kérdéskör az „átvétel” körében kerül szabályozásra. Idézni tehát csak részleteket lehet. Ez a korlátozás nem vonatkozik olyan művekre, melyek oltalmi ideje már lejárt, hiszen ebben az esetben nem az „idézés” mint szabad felhasználási mód érvényesül, ugyanakkor a mű szerzőjének és a forrásnak a megjelölése elkerülhetetlen. Ugyanakkor fontos arra figyelni, hogy hiába telt már el az eredeti szerző (például Nietzsche) halála óta több, mint 70 év, az Így szólott Zarathustra[180] magyar fordítását nem idézhetem korlátlanul, tekintettel arra, hogy a fordítás során létrejött új mű szerzője (Kurdi Imre) alkotása vonatkozásában a védelem még fennáll.

11.1.2. Az indokolt terjedelem

A második fontos kérdés, hogy mi tekinthető indokolt terjedelemnek. Ennek elbírálása mindig eseti, egy tudományos értekezés általában hosszabb idézeteket is elbír, mint egy újságcikk, míg zeneművekből kifejezetten rövid részletek átvétele is kérdéses lehet.

11.1.3. Az átvevő mű

Csak olyan műben lehet idézni, amely önmagában is eléri a megkívánt egyéni, eredeti szintet. Az a megoldás tehát, amikor egy szakdolgozat vagy diplomamunka adott esetben különféle forrásokból való összeollózásokból áll, melyeket néhány mondatnyi szöveg köt össze, nem felel meg a szerzői jogi szabályoknak, hiszen nem szerzői műnek, hanem szolgai másolatnak minősül.

11.1.4. Az eredetihez való hűség

Az idézés vagy az eredeti szöveghez hűen történik vagy sehogy. A Kommentár kitér arra, hogy a „kihagyásos” idézés torzító és így jogellenes. Gondoljunk csak bele abba, hogy egy bizonyos mondat megfelelő részeken történő törlése akár ellenkező tartalmat is sugallhat, mint ami a szerző eredeti szándéka lett volna. (Elegendő néhány helyen kihagyni a „nem” szócskát.) Az idézetnek tehát tükröznie kell az eredeti szöveg tartalmát és ahhoz kell igazodnia.

11.1.5. A szerző és a forrás megjelölése

Idézés esetén az adott terület szokásai határozzák meg az idézés elfogadott formáját. Könyvek esetében például a kiadó előre megadja az idézés elvárt módját, amely lehet többek között ilyen: az idézett szöveget „…” (idézőjelek) közé elhelyezve kell feltüntetni, és ezt követően az adott hivatkozási szabályok szerint (zárójelben történő megjelölés, lábjegyzet, végjegyzet) fel kell tüntetni a szerzőt (teljes néven) és a forrást. A szerző és a forrás megjelölésére – ahogy arra már utaltunk – a védelmi idő lejártát követően is szükség van, hiszen ennek hiányában az idézetek azt a téves képzetet keltenék, hogy az író saját mondatai, gondolatai kerültek lejegyzésre. A hivatkozások – akár véletlen – elmaradása is plagizáláshoz vezet, és mint ilyen egyrészt szerzői jogi jogsértést, másrészt büntetőjogi felelősséget vonhat maga után.

11.1.6. Idézés a gyakorlatban offline és online formában

Forrás esetében a szöveg fellelhető helyét, címét (folyóirat esetében az évad és a hónap megjelölése mellett), a könyv vagy újság, illetve folyóirat szerzőjét vagy szerkesztőjét, a kiadás helyét, idejét, az oldalszámot (vagy bizonyos esetben más hivatkozási megjelölést, például bekezdés vagy sorszám) kell megadni. Amennyiben többszerzős kötetről van szó, a szerzőket, ezen belül az idézetet tartalmazó rész, fejezet címét is.

Amennyiben valamely anyag nem szó szerinti átvételt tartalmaz, hanem egy gondolat átvételét, akkor az idézőjelek mellőzendők, azonban a gondolat eredete (szerző és forrás) továbbra is feltüntetendő.

Ha az idézendő szöveget egy másik műben olvastuk, akkor nem elég a másik mű hivatkozásait átmásolni, hanem fel kell tüntetni, hogy mi volt az a forrás, amelyben ezt a részt találtuk. Például: idézi: XY a 123. lábjegyzetben.

A másik megjelölési forma „vö.”, mely a „vesd össze” rövidítéseként arra utal, hogy hasonló téma vagy gondolat más műben is felmerült.

11.1.7. Háromlépcsős teszt a gyakorlatban

Az SzJSzT[181] az idézés területére tartozó döntés esetében abban a kérdésben foglalt állást, hogy olyan termékek (borok) forgalomba hozatala, amely ismert politikusok, közismert személyek híres mondásait, irodalmi művekből és filmalkotásokból vett idézeteket, valamint graffiti szövegeket tartalmaz, mennyiben engedélyköteles és mennyiben fér meg a szabad felhasználással.

Az állásfoglalás végül különféle kategóriákat állapított meg, amelyekre eltérő szabályok vonatkoztak, például közkincsé vált graffitik, ismert szerzőktől származó idézetek, ismeretlen szerzők művei (árva művek). Fontos tételként jelent meg, hogy az idézéskor az idézett szöveg csak része lehet az egésznek, tehát az átvett mondat idézetként csak egy másik szerzői mű (a grafikus által megtervezett címke) részeként értelmezhető egyáltalán.

„Olyan esetben tehát, ahol az idézéshez stílusbeli funkció párosul és annak célja az »átvevő mű« fogyasztói, felhasználási értékének növelése (például boros címke esetében az üveg esztétikai kinézetének javítása), az idézett mű jogosultjának a felhasználáshoz fűződő érdeke nem hagyható figyelmen kívül. Ez azt jelenti, hogy az idézés nem vezethet az idézett műrészlet és a mű közötti közvetlen konkuráláshoz, éppen ezért nem megengedett egy mű lényeges tartalmának átvétele sem.[182] Ehhez kapcsolódik, hogy az idézet terjedelme a cél által meghatározott, azaz a cél szab határt az idézett műrészlet terjedelmének.[183] Ezt támasztja alá az Infosoc Irányelv 5. Cikk (5) bekezdésében foglalt ún. háromlépcsős teszt rendelkezése is, miszerint »Az (1), a (2), a (3) és a (4) bekezdésben foglalt kivételek és korlátozások [így az idézés is] kizárólag olyan különös esetekben alkalmazhatók, amelyek nem sérelmesek a mű vagy más, védelem alatt álló teljesítmény rendes felhasználására, és indokolatlanul nem károsítják a jogosult jogos érdekeit.« idézett mű között gondolati kapcsolat szükséges: az idézet vagy támassza alá az idéző mű mondanivalóját, vagy legyen azzal ellentétes, vagy az idéző mű értékelje (pozitívan, vagy negatívan) az idézett művet, vagy álljon fenn más logikai/gondolati kapcsolat az idéző és az idézett mű között. Röviden: az idézet »szolgálja« az idéző művet.” [184]



[177] A háromlépcsős tesztről részletesebben (nemzetközi szerződésekre is kiterjedően) ír Dr. Grad-Gyenge Anikó. Dr. Gyenge Anikó: Szerzői jogi korlátozások és a szerzői jog emberi jogi háttere, HVG-Orac, Budapest, 2010.

[178] Szjt. 34. § (1) bek.

[179] Szjt. 67. § (5) bek.

[180] Friedrich Nietzsche: Így szólott Zarathustra, Könyv mindenkinek és senkinek, ford.: Kurdi Imre, Osiris Kiadó, Budapest, 2004.

[181] SzJSzT – 07/11 számú szakvéleménye arról, hogy a megbízó kérte a szakvélemény bizalmas kezelését – http://www.sztnh.gov.hu/testuletek/szjszt/SZJSZT_szakvelemenyek/2011/PDF/szjszt_szakv_2011_8.pdf

[182] Urheberrecht Systematischer Kommentar zum Urheberrechtsgesetz, szerk.: Guido Kucsko, Manz, 2008, a 46.§-hoz fűzött magyarázat.

[183] European Copyright Law, szerk.: Thomas Dreier, Kluwer Law International, 2006, az Infosoc–Irányelv 5. cikkéhez fűzött magyarázat, 379. o. (Lábjegyzet az eredetiben.)

[184] A Cím szerzői jogi védelméről szóló SzJSzT – 08/11. szakvélemény11. oldala.