Ugrás a tartalomhoz

Fürdőkultúra

Wirth István (2011)

Szent István Egyetem

11. fejezet - Fürdőfejlesztési problémák és elképzelések

11. fejezet - Fürdőfejlesztési problémák és elképzelések

A 11. témakör célja: Értse meg melyek a dualizmuskor világának fejlesztési elképzelései a fürdőkultúrában

Illem és gondolkodás a boldog békeidőkben

Fejlesztés, infrastruktúra és radikalizmus fogalmai a századfordulón

A hallgató:

  • értelmezze a dualizmus korának berendelkezését,

  • értse meg a századfordulón változásainak jelentőségét,

  • ismerje meg a fejlesztési elképzeléseket

  • ismerje fel a fürdőkultúra fejlődésének hatását hazánk gazdasági fejlődésére.

Ennek a tanulási egység tananyagának elsajátítása után Ön képes lesz:

  • Milyen körülmények között valósult meg a polgári átalakulás?

  • megérteni hogy milyen lehetőségei voltak a fürdő és turizmus fejlesztésének a századfordulón

  • értse meg az irodalom és fürdővilág kapcsolatainak fontosságát

  • értse meg a fürdőfejlesztés irányait és sikereinek okát

Az infrastruktúra fejlődése a XIX. század második felében

Parád

Parád a Grassalkovich család birtoka volt de zálogjogon Ullman Moric és Kaán Samu birtokolták ők üzleti lehetőséget, láttak a gyógyvízben és építetek egy 22 szobás épületet, ivócsrnokot tágas étterem biliárd szalon bálterem tágas kádak várták a vendégeket. A környéket parkosították, és 1828-tol fürdőorvost alkalmaztak. Ezt az állást először Prunyi Mihály doktor töltötte be . Prunyi 1833-ban közreadta a Parádi gyógyászati lehetőségeket, bemutató munkáját. Prunyi Heves-megye megbecsült személyiségévé vált 1837-ben tiszteletbeli táblabíróként szerepel a megyei tisztikar névsorában. A titulusa orvos seborvos rendes uradalmi orvos és tiszteletbeli megyei főorvos volt. Miután Prunyi a nemesi összeírásokban nem szerepelt honoráciorként rendelkezett megyei választójoggal. A megyék a reformkorban nem nemesi származású értelmiségieket valamilyen szellemi teljesítményükért jutalmaztak tiszteletbeli táblabírói címmel. Gömör –megye például Petőfi Sándort tisztelte meg ezzel a kitüntető címmel a János Vitézért. 1827től 1881 ig két fürdőtelep volt egymástól 6 kilométerre. A következő fürdőorvos Parádon Dr Erdei Pál volt, aki 1853-ban elkészítette a Parádi Gyógyvizek című munkáját. Párád már a kedvelt gyógy és nyaralóhelyek közt szerepel az 1853-ban kiadott Fürdői Zsebkönyvben. Ebben az időben a fürdő a Károlyi grófi család tulajdonába került. Az építkezése újult erővel folytak szálláshelyek és egy timsós tó készült. 1873-ban, az Ybl 1893-ban az Erzsébet Szálloda készült el Ybl Miklós tervei alapján. Párádon közben foly a savanyúvíz, azaz a csevice palackozása. Fényes Elek szerint a XIX század közepén már évenként 100000 hengeres palackot töltenek meg. Parád a jól működő magánbirtokon létesült és gazdaságosan működő gyógyfürdő típusára példa. A fürdőlétesítményben a timsós vizet csővezetéken juttatták el a fürdőházba gép segedelmével készített gőz segítségével fölmelegítík. s kádakban fűrdőnek használnak. A gőzkazánnal a gőz és orosz fürdő van kapcsolatban. Egy máig folyamatosan működő gyógyfürdőlétesitmény folytonos technikai megujjúlásának lépéseit követhetjük a sajtó híradásaiból és a Parádi fürdőorvosok írásaiból.

1858 július 18-án jelentette meg nyílt levelét Dr Kun Tamás Br Kemény Gáborhoz a Gömör megyei Ajnácskő fürdőnél szükséges változtatásokról.

A tuljdonos báró Kemény Gábor számára a fürdő kincsbányává válhatik hogy ez megtörténjék ahhoz írta össze a teedőket:

Ajnácskő

A természet három országából olly dúsan van megáldva édes hazánk különféle termékekkel, miszerint merész állítás nem leend, ha azt mondjuk, hogy nincs ország, melly vele különféleség tekintetében mérkőzhetnék.

A természet-adta termékekből különösen megragadó figyelmet érdemelnek honunk ásványvizei s fürdőforrásai. Olly számmal és minőségben vannak ezek, hogy ha a természet nyert adományait az emberiség jólétére elkészítő művészet megtenné azt, mit tennie kell; a külföld mindennemű ásványvizeit nélkülözhetnők.

Vannak elsőrendű s jelenleg már jó hírben álló vastartalmú vizeink, minők: a szilácsi, Balaton–füredi, ranki, bártfai, suliguli, szulini s a kevésbé ismeretes ajnácskői stb. Vannak nevezetes kéntartalmú vizeink, minők: a budai, parádi, az igen kevéssé ismeretes kácsi, kékedi, csernyelyi stb. Vannak különös olvasztó s oszlató erővel bíró több nemű sótartalmú vizeink, minők: a pöstényi, szobránczi, tepliczi, szalatnyai, lublói, harkányi, erdőbényei stb. Sőt van egyetlen ismeretes ibolót tartalmazó vizünk is, a czigelkai, melly már gyógyvízként árultatik is. Ezeken kívül vannak még ásványvizeink olly számmal és minőségben, hogy elsorolni is sok volna, de a mellyek többnyire műveletlen és ismeretlen állapotban hevernek. Hogy mindezek a szenvedő emberiség állapotának részint enyhítésére, részint gyógyítására alkalmatosakká válhassanak, ahhoz országos pénzerő kívántatnék.

Az eddigelé ismeretes ásványvizeink közt egynehány már jó hírnevet vívott ki magának a körüle célszerüen rendezett fürdőintézettel egyetemben. És az illyeknek tulajdonosai bizonyosan megkapják a befektetett tőkének tizszeres kamatját, az öntudat azon legédesebb jutalmazásán kivül, hogy a szenvedő emberiség javára a kétes jövő reményében áldoztak.

Egy olly vastartalmu ásványviz létezik Gömörmegye déli szélén épen egy bükkerdő tövében, Nógrádmegyétől ez választván el, – mellynek jelen állása még mitsem jelentő, ámde jövő várakozik reá, nagy és fényes, minővel már Balaton-Füred és Szliács dicsekedhetik, ha tulajdonosa igénybe véve a művészet szabályait, a természetadta nyersanyagot élvezhetővé idomittatja. Ez ásványviz az ajnácskői, báró Kemény Gábor tulajdona, melly neki egykor kincsbányává válhatik, ha komolyan felfogva az illy ásványviz és fürdőintézet körül teendők sorozatát, a legszükségesebb kül- és belrendezést égető szükségnek tekintendi; a nemesités, szépités – izlés és kényelemnek, pedig évenkint szentelend bizonyos tőkesommát, melly idővel dusan fog kamatozni.

Az ajnácskői ásványviz kitünően vastartalmu, s bármelly hasonnemü vizünkkel is versenyezhet. Szénsavas vaséleg, szénsavas szikéleg és szabad szénsav bőven benne a főfő alkatrészek stb. – Kellemes italul szolgál magában és borral is; és messze vidékre is szállitható erős, suliguli-féle hengerüvegekben. Az ivóforráson kivül van még két fürdőviz-kutja; egyik erősebb, másik gyöngébb és mindkettő olly bő vastartalmu, hogy iszapot hagy maga után a bőrön. Ezeken kivül van még egy kisded forrása, melly a nép száján szemforrás nevet visel. Tudakozódván ez elnevezés után, azon eredményhez jutottam, hogy azt szemfájós egyének kitünő sikerrel használják. Mindenik forrás az idei roppant nagy szárazság daczára is bőven ellátva vizzel.

Az ajnácskői ásványvíz hatása vastartalmánál fogva izgatva erősítő, a benne létező olvasztó sók jótékony vegyülete által ollyaténkép módositva, miszerint azt akár a vér vegyületén, akár az életszerves nedvek vesztésén, akár a test és lélek kimerültségén alapuló gyöngeségi betegségekben, kitünő sikerrel használhatják férfiak és nők.

Mi az ajnácskői fürdő éghajlatát és légmérsékét illeti: ez minden tekintetben egészségesnek mondható. Maga a fürdő egy déloldali bükkerdő alatt kelettől nyugat felé elnyúló rónán feküvén, az északi zordon szelektől az északi oldalon magasan emelkedő szőlőhegy és északnyugatfelé elterülő erdőség, meg az ajnácskői váromladékot tartó kapuidomu hegy által védett; égy így kelet meg nyugatfelé levén a völgynek nyiladéka, a változékony viharos időjárástól a tájék meglehetősen óva van, mi fürdőintézetre nézve nem kis előny. – Illy gazdagon áldván meg az ajnácskői fürdőt a természet, csupán és egyedül tulajdonosától függ, hogy a rövid idő alatt honunk első rangu fürdőintézetei sorába emelkedjék.

Hogy ez biztosan és minélhamarább megtörténhessék, következő teendőkre volna szükség.

Először: A források vize vegyileg megvizsgálandó, még pedig mind mennyiségileg, mind minőségileg, hogy világosan kitünjék az alkatrészek egymáshozi aránya s viszonya, s ezeknek nyomán meghatározni lehessen, minő betegségekben és az egyéniséghez alkalmazva milly mértékben használható az ivóviz; mellyik fürdővíz alkalmas egyik vagy másik betegnek és a kor ez vagy amaz időszakában. Illy biztos útmutató nélkül csak tapogatózva, néha haszonnal, néha önmagoknak kártevőleg használhatják azt a betegek, mi a fürdőintézet hírnevének megalapítására lényeges befolyással van. Az ajnácskői ásványviz, tudtommal, még eddigelé vegytanilag nincs megvizsgálva, tehát ennek tudományosan kimerítő vegybontása egy nevezetes vegytanárra lenne bízandó, kinek neve s tekintélye kezeskedvén a vizsgálat minden kétséget kizáró hitelességéről, az adatok vagy újságlapokban közöltetnének országszerte, vagy pedig külön röpirat alakban kidolgozva tétetnének közzé.

Másodszor: Elkerületlen szükséges, hogy a fürdőintézetnek orvosa legyen. Orvos nélkül még egészséges emberek sem használhatnak fürdőt czélszerüen, annyival inkább azok, kik gyógyczélból látogatnak meg valamelly fürdőt. Mindenki átláthatja, miszerint az ásványviz vegybontása után az alkatrészek minő- s mennyisége s ezeknek egymáshozi arányához képest csak orvos határozhatja meg, hogy mellyik beteg, milly mértékben ihatja a gyógyvizet, és milly módositással használhatja a fürdőt. Úgy szintén azt is csak orvos határohatja meg, hogy a betegek részére a vízivás mellett milly étrendszer szükséges, ha üdvös eredménnyel akarnak távozni a fürdőből. E részben még semmi intézkedés sem történt az ajnácskői fürdőben, az intézet hitelének igen nagy kárára. Ez okból történik aztán, hogy a beteg, – egy vagy két hét alatt nem használván neki a fürdő, – kétségbeesetten hagyja el azon helyet, melly részére orvosi tanácsadás mellett valóságos gyógyhely lehetett volna. –

Addig is, míg rendes orvost nyerhetne ez intézet, elkerületlen szükségét látnám, – sőt az orvosi rendőrség körébe tartozónak hiszem és tudom, hogy fürdőintézetnek orvos nélkül nem szabadván lenni, a közel Rimaszombatból hetenkint legalább kétszer meglátogathatná egy orvos a fürdői vendégeket.

Harmadszor: Minden fürdőintézetnél első rendű szükség a jó s illendő élelmezés. E nélkül a leghathatósb gyógy- és fürdővíz sem teheti meg kellő hatását, sőt a reménylett cél helyett ellenkező éretik el, ha jó egészséges, a gyógyvíz természete és a fürdői vendégek kórállapotához alkalmazott ételek helyett, olyakat kell élvezni szükségből, mellyek kártékony befolyással vannak a gyógyvíz működésére s a betegek felüdülésére. E szempontból is főkelléke minden fürdőintézet fennállhatásának, még sokkal inkább virágzásának, hogy az élelmezés fölött is orvos őrködjék. E tekintetben is nagy hiányt tapasztalhatni az ajnácskői fürdőben, elannyira, hogy az ottani haszonbérlő nem értve saját hasznát és előmenetelét, a vendégeket nem látja úgy el, mint kellene.

Negyedszer. A kényelemhez tartozó kellékekből vajmi sok lakszobák fölszerelve illő bútorzattal, sétautak; a fürdőházak és lakszobák közti térnek lombos fákkali beültetése stb. Mind ezek oly kellékek, mellyek a gyógyvíz jótékony hatásának előmozdítására lényeges befolyást gyakorolnak. A természet adott Ajnácskőnek szép bükkös erdőt; ehhez két oldalt vezetőleg kevésbe kerülő árnyas sétautat, és bent az erdőben könnyüszerüleg több járdát lehetne alakitani, mert az a fürdőintézetek czélja s rendeltetése ellen van, hogy a betegek mindig szobában üljenek és a nembeteg vendégek agyon, unják magokat.

Ötödször: Az ajnácskői fürdőnél nagy hiány, és minden orvosi rendőrség elleni az is, hogy az ivókut nem levén illedelmesen fölszerelve és elkorlátolva, abból minden napszámos kénye s kedve szerint meritget magahozta piszkos korsójával, és nem levén kellőleg felrovátkolva a kút, ebbe mindenféle tisztátalan elem befolyik, a vendégeknek nem csekély undort okozva. E fölséges, Istenadta viz azért van ugyan, hogy még a legszegényebb is használhassa, ámde kellő renddel és csinnal. Szükséges tehát a kellő rend fentarthatása végett a kút mellett folyvást őrnek lenni, ki a vizet merengeti, s osztogatja mindenkinek. – a tulajdonos báró ur helybeli tiszttartója, Simonfy Péter ur, ki a fürdőintézet és szenvedő emberiség érdekében tett figyelmeztetéseimet szives készséggel fogadta, meg is igérte, hogy e kézzelfogható szükségen egy pár nap alatt segitend.

Az ajnácskői fürdőt én hatásából már nehány év óta ismervén, e hóban csupán ennek megszemlélése végett oda utaztam. A helyiség ásványvizével engemet valóban meglepett, és teljes meggyőződésem az, hogy e fürdőnek nagy jövendője van már magában is, és ha még idővel savó- és szőlőgyógymód köttetik vele össze, mire vidéke igen alkalmas, akkor junius hótól október közepeig vendégekre bízvást számíthat.

Hogy pedig mind ez minélhamarább megtörténhessék, különösen Gömör, Borsod, Heves, Nógrád, Szabolcs megyék, – tőlök messze esvén Balaton-Füred és Szliács, – forrón ohajthatják; én pedig a szenvedő emberiség érdekében kérve kérem föl a tulajdonos báró urat, hogy kövessen el mindent olly karba helyezni az ajnácskői fürdőt, hogy minél hamarább legyen alkalma arról meggyőződni, miszerint az ajnácskői fürdőben saját részére nagy kincset, a szenvedő emberiség érdekében pedig elsőrendü gyógyvizet bir.* Dr Kun Tamás 1843-ban nyerte el orvosi képesitését Pesten korábban Sárospatakon teologiát tanult. 1848-ban a Miskolcon berendezett korház igazgatója 1849-ben a minisztérium egészségügyi osztályában titkárrá nevezték ki. 1858-ban Tiszalökön orvos majd Szentmihályon mint Dessewfy Emil grof uradalmi orvosa dolgozott 1861-től Borsod Megye főorvosa 1872-től törvényszéki orvos. Szakiroként az Orvosi Hetilap az Athéneum és a Vasárnapi Ujságban csillogtatta meg rendkívüli müveltségét. Irányadónak kell tekintenünk 1859 julius 3-án megjelent írását.

Millyennek kell lenni egy jó fürdő-intézetnek?

A fürdőszak beállott; a gyógyulni, szórakozni, üdülni vágyó emberiség seregesen indul a kül- és belföld fürdőintézeteibe. A dolog költségbe s időbe kerül; s vajjon megfelel-e mindig a várakozásnak az eredmény? Vajon nem sokszor magukban az intézetek hiányosságában keresendő-e az ok, miért hogy olly csekély sikerét látjuk pénz- és időbeli kiadásainknak, különösen hazánkban, melly bár dúsan meg van áldva üditő forrásokkal és gyógyvizekkel, de ezek környéke s a szenvedő emberiség érdekében történt fürdői intézkedések még igen nagymértékben magukon hordják az elhanyagoltság, a tétlen egyszerüség bélyegét?

Nem cselekszünk talán felesleges dolgot, midőn ezuttal röviden megemlitjük azon természeti adományokat és emberi intézményeket, mellyek valamelly fürdőintézet egészségi szempontból megkívántató kellékeinek kiegészítéséhez tartoznak.

A természeti adományokhoz tartoznak:

Először: az intézet helyiségétől kellemes, gyönyörködtető kilátás, mi a lelket emelve, a kedélyre viditólag hat, és így bár egyelőre csekélységnek látszik is, az egészségre üdítő befolyással van. Legyen például (ha lehete) a csupán untató rónás helyen kívül, a néző előtt, hirtelen magasra emelkedő hegy, de nem egy vonalban húzódó, hanem különféle idomzatban és alakban feltűnő, néhol bájoló regényes, majd ősszikláju vadregényes; különféle ábráju facsoportozatokat előtüntető, szóval, a szemnek, a léleknek változatossággal kinálkozó.

Második helyen áll az intézet helyiségének természeti fekvése. – E tekintetben minden fürdőintézetre állandóan alkalmazható szabályt nem lehetvén fölállitani; átalában véve legszerencsésebb fürdőintézet az, melly keleti oldalon, dús lombozatú erdővel ellátott hegy tövében, kissé emelkedett helyen feküvén, átellenben északi oldalról, hegyektől mindenütt védve van, és ezek az innen tósuló szélnek járását felfogván, a zordonabb és gyakran történő időváltozást mérséklik, de azért nem valami keskeny völgybe levén szorítva, kelet és nyugat felé meglehetős szabad járása van a lég mozgásának.

Harmadik helyen áll a fürdőintézet imént leirt fekvésének minőségéből önként folyó, egészséges, tiszta lég. Hogy ez épen olly szükséges az intézetben mulatságból időzők egészségének fenntartására, mint különösen a betegségek elháritása végett mulatok részére, minden kétségen tul van.

Negyedik helyen áll az egészséges jó kútvíz, mint mindennapi szükséglet az állati test fenntartására.

Ötödik helyen áll, bár gyógyczélból első helyen kellett volna megemlítenem, – a gyógyvíz, inni s fürdeni való külön forrásaival. Külön inni való gyógyforrás azért szükséges, mert e nélkül minden fürdő-intézet csak félig meddig felelhet meg föladatának; szóval: csak az lehet valódi fürdő-intézet, hol czélszerü innivaló gyógyvíz létezik.

Hatodik helyen megemlítendő az intézet közelében szintén szükséges, bár kisded folyóvíz, melly arra jó, hogy a különféle hulladékok, és fürdői mosadékoknak kivezető csatornául szolgál, mik az intézet környékén nem gyülhetvén össze, a földrétegei közzé nem szivároghatnak vissza s következésképen veszélyes párázatukkal a légkört, nem fertőzik meg.

Hetedik helyen megemlíteni nem fölösleges még az intézet környékének földminőségét: vagyis, hogy vegyülete a növények eledelül élvezhető fajainak termelésére alkalmas legyen; és különféle mérges dudvák s füvek helyett, kellemes illatárt eregető fűszeres növényekkel kedveskedhessék a vendégek, lát- és szag-érzékeinek.

Az emberi szorgalom által előállítható kellékekhez tartoznak:

Először: A czélszerüen épített és rendezett lak és fürdőszobák. Ezeknek épitésénél főgond arra fordítandó, hogy ollyaténképen legyenek elhelyezve, miszerint északi oldalon esvén, délkeletnek feküdjenek; elegendő magasak, tágasak, szárazak és léghuzamtól mentve, ablakai, pedig elegendő nagyságúak és rostéllyal ellátva legyenek. Elkerületlen kellék a lak és fürdői szobáknál az is, hogy az egész épület széles folyosóval legyen ellátva, ez szolgálván nedves, esős időben a vendégeknek sétahelyül. A szobák rendezésénél, pedig figyelmet érdemel, hogy egyes, kettes szobák is legyenek, és minden szoba tisztességesen, nyoszolya, díván, asztal, egy pár szék és ruhatárral bútorozva. Más egyebek fényűzési cikkek levén, ha az intézet anyagi állapota önként nem engedi, nem követelhetők. Ide tartozik szintén az árnyékszékeknek olly helyre alkalmazása, hol a vendégeknek botrányul nem szolgálnak, sem a belőlük terjengő bűz a lakszobák légkörét nem fertőzi meg. A fürdői épület szintén az imént említett fekvésű legyen. Szobái a legszükségesebb bútorokkal, minők: asztal, szék, ruha-akasztoló, gyékény a kádak elé, s ha lehetséges pamlag; továbbá a fürdői szolga szobájába vezető csengetyü, zsinórral; ablakai, pedig redőnynyel vagy függőnyökkel és rostélylyal szereltessenek föl. A fürdő-kádakból kifolyó viz, kis csatornákon, és ha lehetséges a föld alatt az árnyékszéken keresztül, – a fürdőviz kutjától távol ásott gödörbe, vagy a közel lévő folyóviz medrébe vezettessék, hogy a fürdői épület közelében a föld rétegei, közé ne szivároghasson, és ártalmas kigőzölgésnek gyülhelye ne legyen. Különösen figyelmet igényel a lak és fürdőszobáknak olly összekötetésbe hozatala, hogy nedves időben is száraz fedél alatt mehessenek a vendégek fürdeni.

Másodszor: az élelmezés ugy rendezendő, hogy mind a mulató vendégek, mind a betegek kaphassanak naponkint az orvos, megszabta étrend szerinti ételneműeket.

Harmadszor: gondoskodni kell a fürdőintézeti betegek és vendégek ártatlan mulatságáról, szórakozásáról; e végre rendezett társalgási teremről, alkalmas sétahelyeknek az erdő különféle részein lehető alakításáról, és ezeken kívül virágos kerteknek cserjékkel, facsoportokkal beültetése által képezett járda és ülőhelyekről. Ezeknek teljesítését a legegyszerűbb fürdőintézettől is megkívánhatja az orvosi rendőrség, mert a betegek egészségi javulásának elvitázhatlan tényezői. Más szintén mulatságra szolgáló, de inkább fényűzési cikkek, minők: a tekeasztal, hinták, csónakázás kedvéért alakított tavak; szenvedőlege mozgás végett kigondolt különféle játék és mulatozási műszerek, nem a mindennapi szükségletek közé tartozván, a fürdőintézet becsét növelik ugyan, de jogosan és orvosrendőri úton nem követelhetők.

Ezek röviden mindazon természetadományi művészeti kellékek, mellyeket az orvosi rendőrség egy nem fényüzési, hanem gyógyczélok elérése végett alapitott fürdő-intézettől megkívánhat egészségi tekintetben.

A fürdők rendtartásának fontosabb elemeit a jogalkotók csak 1867 után szabályozták. A helytartótanács 1863-ban osztályokba sorolta a szűkebben vett Magyarország fürdőit illetve az első osztályú helyeken kötelezővé tette fürdőbiztosok alkalmazását. 1866-ban a Helytartótanács Kormányszéki alapelvek című rendelkezésében előírta állandó fürdőorvosok alkalmazását és egységes fürdői szabályzat kidolgozásáról illetve egész idényben működő állandó helyi fürdőbizottság létrehozásáról rendelkeztek. Az általános gyakorlat az volt, hogy a Fürdőigazgató és Fürdőbiztos voltak az irányítást végző személyek. A fürdőigazgató volt a működés irányítója és felügyelője. Nagyobb helyeken a tulajdonos fizetett alkalmazottja, kisebb helyeken lehetett maga a tulajdonos vagy bérlő, sőt orvos is egyszemélyben. Megérkezése után a vendég mindig felkereste a fürdőigazgatóságot. Még akkor is, ha előzőleg már levélben elintézett mindent. Hiszen 24 órán belül ki kellett tölteni a bejelentkezési lapot. Ezzel nem csak a polgári közigazgatás elvárásainak tettek eleget de minden adatot megszereztek az újságformában megjelenő vendégnévsor (kurlista) összeállításához. A közreadott vendégnévsor évről évre vonzotta az új látogatókat, hiszen sokan voltak kíváncsiak a korszak hírességeire. A közismert személyiségeknek időnkét, mentességet adtak a kurtaxa megfizetése alól, hiszen jelenlétükkel reklámhordozok is voltak. Arany János 1875-töl részesült Karlsbadban ilyen figyelmességben, a megtakarított pénzt természetesen jótékonysági célra ajánlotta fel. A feudális gondolkodásu világhoz még közeli XIX században még nem volt általánosan elfogadott a természet javainak élvezetéért pénzt kérni. Ilyen volt a szép környezet a tiszta levegő a gyógyvíz ivás stb. A kurtaxáért a vendégek a források vizét élvezhették a sétányok padjait, használhatták s a zenét külön díj nélkül halgathatta részt, vehetett a Kurhaus nagytermében rendezett bálokon, használhatta a társalgóhelységek zongoráit írta az 1882-es Gleichenbergi ismertető. Másutt a könyvtár és a tekeasztal használatát is magában foglalta a kurtaxa. Az 1876-os közegészségügyi törvény már, mint meglévőről rendelkezett és megengedte beszedését, de kötelezővé nem tette, tulajdonképpen egyfajta helyi adónak kezdett számítani. A XIX század végén az egész monarchiában elterjedt volt. Ritka kivételnek számított a kolozsi és tordai sósfürdő, ahol a kurtaxát nem vezették be. A gyógy és zenedíjak beszedésének változatos rendszere alakult ki. A dijat többnyire a társadalmi hierarchiában elfoglalthelyzet szerint állapították meg. Badenban két fizető osztály volt, míg Karlsbadban és Marienbadban négy, de Abbáziában és Bad Gleichenbergben nem tetek külömbségeket. A díjmegalapítás figyelembe vette a meglévő társadalmi különbségeket ugyanakkor, törekedtek egyfajta szociális igazságosságra is. Vihnyén 1895-ben az az I díjcsoportba a főnemeseket, főpapságot, nagybirtokosokat, bankárokat, nagyiparosokat és a közös hadsereg illetve a honvédség tisztjeit sorolták az első öt fizetési csoportban. Ebben a kategóriában heti hat forint gyógy- és öt forint zenedíjat fizettek.

A II díjosztályt a földbirtokosok, okleveles egyének lelkészek tanárok és köztisztviselők alkották a megyei és magántisztviselőkkel, együtt ide sorolták az alacsonyabb (VII-VIII) fizetésű, kategóriájú katonatiszteket. 4+ 3 forintot fizettek

III osztály a kevésbé vagyonosnak mondott réteg, kisbirtokos néptanító, segédlelkész és az alacsony fizetési kategóriákba tartozó köztisztviselők. 2+1 forintot fizettek

A IV osztályt a 12 évnél idősebb de nem önjogú fürdőlátogató, aki családja kíséretében jelent meg, valamint a családfővel érkező hitvese nevelők nevelőnők társalkodónők a családfő megélhetési osztály díjtételének felét fizetik.

Az V osztályba sorolt tanoncok segédek és cselédek 2 forintot fizettek összesen

A VI osztályba soroltak minden 12 évesnél fiatalabb családtagot, a közös hadsereg és a honvédség altisztjei, valamint a vagyontalan betegek, akik a fürdőbiztos előtt szegénységüket okmányilag igazolják. Semmit sem fizettek.

A besorolásokat minden fürdőhelyen a fürdőigazgató végezte. Ehhez a munkához az 1893évi VI törvénycikket illetve ennek 1911 –ben javított változatát tudta felhasználni. Ezek a jogszabályok a köztisztviselők fizetési osztályait szabályozták.

A fürdőjegy eladást kizárólag a fürdőigazgatóság végezte. Előfordult hogy a helybelieknek olcsóbban adták a szolgáltatásokat, például ha a fürdő, mint Bártfánfürdőn Bártfa város tulajdonában volt a helybeliek délutánonként kaptak kedvezményt, míg a törzsvendégeket délelőtt illette kedvezmény. A díjtételeket és a fürdői szabályrendeleteket a nagy csehországi fürdőhelyeken 1859-ben fogadták el. Magyarországon is megjelenik már ekkor az igény a szabályozásra, mint dr Kun Tamás írásaiból is kiderült de csak az alkotmányos viszonyok helyreállítása után születik meg a szabályozás. Vihnyén 1895-ben előírják a fürdőt igénybe vevők számára illedelmes fürdőruha viselését. Tiltották a fecskendezést, bukdácsolást, buktatást, köpködést, úszást és a közös medencében a szappannal történő mosakodást. A XIX század végén az úszás ismerete nem volt túlságosan elterjedt ezért is tartja szükségesnek a Császárfürdő igazgatósága annak közlését, hogy a tragikus módón vizbefult Gazda Károly úszómester görcsöt kapott és ezért következett be a tragédia. Balatonfüreden az1875. évi szabályozás értelmében tilos volt a tóba kutyát vinni a strandon ruhát mosni és a női fürdők felé úszni. A fürdőhelyek vendégkönyvei is tanulságosak Balatonfüreden például Deák Ferenc és Wesselényi Miklós kifogásolták 1836-ban, hogy fürdőház melletti bazársoron csak ablakon átárusítanak és a vásárló, így nem válogathat. Nagy Ignác író és Horváth István történész a fagylaltos bódé alkalmasabb helyre telepítését indiványozták. A napi élet apró problémái és a köszönetnyilvánítások töltik meg a vendégkönyveket melyekben a hátasló bérlés nehézségeitől a szórakoztató rendezvények hiányától kezdve sok mindenről, olvashatunk.

A jogszabályok által kötelezővé tett fürdőorvosi állások eleinte nem rendelkeztek túl nagy megbecsültséggel, hiszen rájuk vetült elődeik a folyton köpölyöző borbélyoknak a rossz megítélése. Elsőként 1863-ban Pete Zsigmond a pesti egyetemen végzett balneológiai tárgyú habilitáciot. Bene Ferenc doktor a budai Császárfürdő igazgatója volt. 1863-tól a pesti medikusok magántanári előadásokon már felkészülhettek a fürdőorvosi pályára. A század végén az 1871-ben alapított kolozsvári egyetemen is hirdettek balneológiai kurzust. A XIX század nagyobb részében még a fürdőhelyeken a borbélyok praktizáltak vagy csupán mesterlevéllel rendelkező fürdőmesterek sebészek seborvosok működése teljesen elfogadott volt a fürdőkben. Az érvágás és a köpölyözés nagyon gyakori eljárás volt. A kórszak irodalmában is vegyes képet festenek az első fürdőorvosokról Eötvös Károly nem túl hízelgő véleményét, már megismerhettük Utazás a Balaton körül című művéből. Mikszáth Kálmán Két választás Magyarországon című regényében a fürdőorvosnál a betegnek a nyelvét kell csupán megmutatnia és mást, igazán nem kell tudni. Ekkor nagyon reménytelennek tűnt Bene Ferencnek vagy Pete Zsigmondnak az a törekvése, hogy a fürdőorvoslást magasabb társadalmi elismeréshez juttassák. Tisza Kálmán kinevezette a fürdők országos kormánybiztosát, Oláh Gyulát, aki korábban Jászladány orvosa majd parlamenti képviselő volt. Eötvös Károlytól lehet tudni, hogy egy szerencsétlen tréfának induló malőr akasztotta meg a karrierjét. Egyszer Oláh Gyula hogy megfricskázza a veszprémi püspököt, aki sohasem utazott azonos vasúti kocsiban, a szolgálatában álló kísérőkkel, utastársakról gondoskodott a részére. Ötdrótos tótnak váltott első osztályú jegyet és a zsír és hagymaszagtól átitatott atyafiak a püspök szakaszában foglaltak helyet. A veszprémi püspök egy megállót utazott velük de nem vette tréfára a dolgot így a vidám természetű orvos minden tisztviselői statusát, elvesztette. Ekkor találták ki neki az országos fürdői kormánybiztosságot, ahol Eötvös Károlyt idézve dolga semmi hatásköre és pénze semmi. Oláh Gyula egyébként az Orvosi Hetilap szerkesztőjeként és szakíróként orvostörténetünk jeles alakjává vált.

A gyógyvizek típusait a XIX század tudománya a következőképpen osztályozta: 1 Egyszerű égvényes (alkáli) ásványvizek 2Egyszerü savanyúvizek 3Égvényes –Konyhasós ásványvizek 4 Keserűvizek 6 Egyszerű konyhasós vizek 7Erős konyhasós vizek 8 Jódos és brómos vizek 9 Földes és meszes ásványvizek 10 Vasas ásványvizek 11 Vasgálicos vizek 12 Kénes vizek 13 Egyszerű hévizek 14 Láp és iszapfürdők 15 Tengeri fürdők.(Benczur 1938 21o)

A fürdőszezon a hely földrajzi fekvésétől függően június közepén vagy július elején kezdődött. A fürdőhely megközelíthetősége is nagymértékben befolyásolta a szezon alakulását. A Balaton Abbázia és a felvidék fürdői mellett Erdély bórvizes vidékei vonzották a közönséget. Az 1882-es fürdőszezon irodalmi értékű leírását készítette el Moldován Gergely, aki a Kolzsvári Egyetem tanára volt és a román nyelvű irdalom tanításával és kutatásával foglalkozott. Királyi tanácsosi címet nyert és részt vett a Rudolf trónörökös irányította Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képekben című nagyformátumú mű munkálataiban. A Bórszéki fürdő történetével és gazdasági hasznával több kiváló munka foglalkozott a XIX század második felében. Moldován könyvét nem csupán irodalmi kvalitásai, hanem a témaválasztása is elsőrangú forrásunkká teszik. Részletesen irt az utazásról, ami a vasút kiépítése előtt gyorskocsikon történt. Útközben akár Eötvös Károly mindenféle történetmesélő emberrel találkozott.

Érkezés után első útja a fürdő-biztosi hivatalba vezetett. Az iroda nem egy iszonytató német büró, hanem képzelj el egy jó táblabiroi alakot, aki felveszi a hivatalos adatokat és aztán jóizüt eldiskurál veled. Jó megtudni milyen vendégek vannak és honnan. Egy füst alatt betért Fehér Dávid fürdőorvoshoz is hogy meg ne sértődjék. Ennyi hivatalos teendő elegendő is hat-hétre. Kezdetét vette a nyaralás. Tudositonk Moldován reggelenként hat órakor kelt és elindult a Kossuth kúthoz, ahol a kútleányok vizet merítettek a vendégeknek és azt ivópoharaikból szorgalmasan kitták Naponként négy-öt alkalommal járultak a kúthoz. A reggeli után vagy fürdő vagy, kirándulás következett. A Lobogó névre hallgató fürdő nők és férfiak részére is rendelkezett vízmedencével. Egy-két perc a forró vízben majd a másik hideg medence vize gyors felüdülést okoz. A sétányokon és a padok környékén gyülekezett délután a vendégsereg. Mindennap zenével szórakoztatták a nyaralókat. Másnaponként tombolát rendeztek. Bál minden héten volt egy de ünnepi alkalmakkor külön bált tartottak. A fürdő törzsvendégei Mulató Clubbot hoztak létre ők, rendezték a Szent Isvánnapi bált és ünnepséget. A fürdőhely rendelkezett könyvtárral, zongora teremmel, ahol a vendégek muzsikáltak. A fürdőbiztosság járatta a fontosabb Budapesti Kolozsvári Berlini és Bukaresti lapokat. A teke asztalnak nevetett játék tulajdonképpen a biliárd, ez is nagyon kedvelt volt. A kirándulások gyalogosan illetve lovaskocsival feltárták a környék szépségeit. A szezon díszvendége 1882-ben Blaha Lujza volt, aki aztán szorgalmasan resztvett a kirándulásokon és a társas összejöveteleken. A medve és jégbarlang a közeli Moldva voltak a kirándulások célállomásai. A vendégek zöme belföldi volt. A legtöbben 122 fő Marosvásárhelyröl érkezett Gyergyószentmiklósról 76an Budapestről 26an vendégeskedtek ebben a szezonban Bórszéken. A közel 700 vendégből 58 vendég érkezett a szomszédos Romániából, 4en Bécsből érkeztek. A Romániából érkezettek viszonylag magas számára magyarázat a földrajzi közelség illetve, hogy ekkor még a szomszédos Moldva nem rendelkezett vasúti közlekedéssel. Érdekes a vendégek foglalkozás szerinti megoszlása, hiszen ugyanúgy, mint Balatonfüreden a polgári réteg adta a döntő többséget. Kereskedő 91 tanügyben dolgoző 47 vendéglős. Pincér 16 katonatiszt 11 a földbirtokosok 54en voltak Az arisztokráciát egy román herceg és leánya illetve 14 gróf és báró képviselték. A vendégsereg speciális igényeit is igyekeztek kielégíteni gyümölcsöket mindig árusítottak és gondoskodtak füstölt pisztrángról. A vendégkönyvek tanúsága szerint az 1880-as években már a polgári foglalkozásúak voltak döntő többségben a magyar fürdőhelyeken, Balatofüredre 1884 julius 4-10 között 155 vendég érkezett közülük 45 kereskedő 6 iparos 16 tisztviselő 40 értelmiségi és csupán 20 földbirtokos érkezett. Tátrafüreden 1886-ban július 14-20ig 127 vendég érkezett közülük értelmiségi 62 tisztviselő 22 kereskedő 8 és mindössze 8 földbirtokos volt a vendégek között Az arányok Buziásfürdőn és Élőpatakon is hasonlóak. A nagybirtokos réteg a századfordulón már viszonylag szerény számban képviselteti magát. A határszéli fürdőhelyeken gyakran megfordultak a szomszédos területek arisztokratái művészei és politikusai. Példaként kínálkozik Borszék a Román határ mentén. A felvidék fürdőit föként galíciai lengyelek látogatták a hazaiak mellett. A Kárpátok túloldalán lévő Szczawinicát Szalay István vásárolta meg tőle örökölte Szalay József, aki jogot tanult majd egész életét a birtokán lévő gyógyforrások népszerűsítésével töltötte. 1857-ben, német 1859-ben lengyel nyelvű fürdőkalauzt jelentetett meg. Szalay József részt vett a Lengyel Tátra egylet alapításában de alapító tagja volt 1874-ben a Nagyar Kárpát Egyletnek is. Végrendeletében a fürdőbirtokot a Krakkói Lengyel Akadémiára hagyta. Szczawinica a galíciai lengyelség fontos találkozóhelyévé nőtte ki magát különösen az 1863-64. évi Oroszellenes felkelés után a lengyel fürdőélet a Kárpátok északi oldalán alakult újjá.

Az arisztokrácia és a birtokos nemesség anyagi térvesztése mellett a gyorsuló közlekedés is okozta, hogy a részvételük erőteljesen csökken a hazai, fürdök látogatói közt, hiszen a közlekedés felgyorsulása elehetővé teszi a távolabbi elegáns üdülőhelyeket a fizetőképes elít számára. Szembe tünő az is hogy a Fiumébe vezető Lujza út és a vasútvonal elkészülte után a hazai elit elindult a tengerhez. Abbáziában gyönyörű villasorok épültek és a vonat még tovább, vitte az utazókat Itália kék ege alá. 1881-ben épült az első nagyobb szálloda a Hotel Qernero majd a Déli-Vasút-Társaság megvásárolta a fürdőtelep magját képező Villa Angioliát és néhány év alatt létrejött a Monarchia Észak-Adriai riviérája. A Monarchián belül Abbázia a mediterrán világot jelentette, méghozzá elérhető közelségben. A Déli Vasút kedvezményes tarifákat vezetett be. Abbázián keresztül nyílt a legrövidebb és legolcsóbb utazás Olaszországba a Fiume-Velence,Fiume- Ancona gőzhajó járatokkal. A vendégsereg özönlik Abbáziába később felfedezik a tengerpart többi faluját és kisvárosát. 1891-92-ben az 5781 fürdővendégből 1545volt Magyar 1910-11-ben 40028 vendégből 18752 volt honfitársunk. Fiume városának kevés magyar ajkú lakósa volt ők is főként hivatalnokok vagy a tengerésztisztképző iskola tanulói. (Fiume és Magyar kultúra= Kósa43-44). A Fiumében működő Nautica tanárai és diákjai közt itt-ott feltűnik néhány magyar, de város és a tengerészet adriai nyelve 1945-ig az olasz maradt. A két világháború között Olaszországé volt az Észak-Adria a magyar vendégek orvosok és szállodatulajdonosok a terület idegenforgalmának meghatározó tényezői maradtak. 1945-ben Titó partizánjai mindent megtettek hogy távozásra bírják a régió olasz nyelvű lakosságát. Mostanság nem könnyű megtalálni Rijekában Fiumét, de a Kormányzói Palota épülete a kikötő Röck gépgyárban öntött vasoszlopai azért felidézik bennünk régvolt kicsi, de igazi tengerpartunk emlékét.(Fried Ilona: FiumeBp 2004. 148-170p)

A hazai fürdőhelyeken alkalmazott árak mégis csak emberségesebbek voltak. Moldován Gergely, amikor Borszék előnyeit ecsetelte megemlíti, hogy itt van az ország legolcsobb fürdőhelye. A fürdőhelyek egyre polgáribbá váltak de ne feledjük a honi polgárság tehetősebb rétege számára a történelmi nemesség viselkedése a huszadik század közepéig követendő minta volt. A művelődés és szórakozás szintereiként is fontosak, hiszen a fürdői zenekarok szinte sehonnan sem hiányoztak általános volt a 6-700 kötetes könyvtár. A fürdőhelyek színházi élete talán még fontosabb. Gleichenbergtől Élőpatakig Pöstyéntől Trencsénteplicig mindenütt volt a színjátszásnak valamiféle hajléka. Balatonfüred, mint ez már szóba került 1831-től bírt színházi élettel. A stájerföldi Gleichenbergben 1872-ben építenek egy kis színházat egy Bendeffy nevű honfitársunk irányításával. A pöstyéni szabadtéri színpadon már 1831-ben magyar nyelvű előadást tartottak. Blaha Lujza 1897-ben, a Cigánybáró előadásában szerepelt Előpatakon. A fürdőszínházak repertoárjában sok vígjáték és bohózat szerepelt. Karlsbad már híres a kabaréiról itt mindennap vannak színházi előadások. A herkulesfürdői dalszinház kiváló reklámot biztosított a délvidék fürdőcentrumának. A fürdőkhöz tartoztak a fürdőigazgatóságok minden szezonra elkészített programjai. A bálok, ünnepségek és kirándulások terveivel. Természetesen a korzó mindennap kínálta lehetőségeit és a kor szorgos újságírói mindig megemlékeztek a legtekintélyesebb vendégek mellett a fürdőszezon szépeiről. Azokról az ifjú hölgyekről, akik elbűvölték a publikumot. Borszéken az 1882es fürdőszezonban. Felsorol legalább tíz ifjú leányt gyaníthatóan valamennyi első bálozót.

A XIX század végére kialakul a fürdőszezonok jellemző szórakoztató rendezvénysorozata. A májusi szezonnyitásra még rendszerint nem érkezett kellő számú vendég így ezt szerényebb keretek közt tartották meg. Hétköznapokon az ivókutaknál zenekar játszott még a viszonylag kisebb fürdőhelyeken is. Minden hétvégén táncestélyt akkori elnevezéssel reuniot tartottak. Ilyenkor a környék fiatalsága is megjelent. A pécsi ifjak Harkányba a Temesváriak Buziásfürdőre a Bártfaiak Bártfafürdőre a Turóc megyeiek Stubnyafürdőre jártak. Hétköznapokon, ahogy Moldován Gergely is megemlékezett róla tombolát rendeztek. Minden fürdőhely körül megrajzolható egy kiránduló túrázó övezet. A fürdőbiztosok sőt a fürdőorvosok szervezték a programokat. Előfordult hogy egyes fürdőhelyek törzsvendégei egyesületet hoztak létre, és saját maguk szerveztek túrákat. Természetesen minden szezonnak volt néhány igazán nagy eseménye. Ilyen volt a füredi Anna bál melynek kialakulásáról, a Balatonfüredről szóló részben esett szó. Anna bált nem csak a Balaton partján tartottak, kedveltek voltak a monarchia hegyvidéki területein, ahol a szezonzárás korábban történt. Nem is mindig a napján, hanem az azt követő szombaton tartották Tusnádon 1904-ben augusztus 13 volt az Anna bál dátuma. Füred másik kevésbé reprezentatív eseménye a június 20-án megtartott Flóra bál volt. Harkányban a Péter- Pál bált június 29-én tartották. A szezon végét jelezte Ferenc József születésnapi ünnepsége. Az uralkodó hivatalon születésnapi ünnepségét Bad Ischl-ben tartották ilyen alkalmakkor az egész dinasztia felvonult kivévén azokat a renitenseket, akik őfelsége haragját házasságkötésükkel kivívták. Az ilyen kellemetlen családtagok a Stájerországi Gleichenbergben élvezhették az élet és fürdőhely örömeit. Augusztus 18.-án, ugyan az egész birodalom területén ünnepnek számítot de jobbára csak a Lajtán túlon ülték meg. Marienbadban még VII Edward angól király is megjelent az ünnepségen. Karsbadban diszlakomát rendeztek és a város polgármestere mondott beszédet melyekben természetesen az alaptéma a császár rengeteg érdeme volt a város fejlesztésében. Ilyenkor császárbálokat tartottak éjfélig mindenki díjmentesen látogathatta a mulatságot. A hazai fürdőhelyeken alig találkozunk a császári születésnappal még a román szellemi élet elitjéhez számító Moldován Gergely, sem említi Bórszéken. Itt és a Lajtán innen lassan nemzeti ünneppé formálódik Szent István napja. Bórszéken búcsúünneplés és bál volt a program. A század legvégére a kisebb és a balatoni fürdőhelyeken is egyértelműen Szent István napja lesz a szezonzárás. Azokban az években, amikor már nem szentként, hanem elsőként emlegették az ország vezetői államalapító uralkodónkat megmaradt a nyárbúcsúztató dátumának az augusztus 20 körüli hétvége. (már abban az országban, ami közben megmaradt)

A jelentősebb fürdők rendelkeztek könyvtárral ezek közül, például a Vihnyén működő 639 a Parádi 488 kötetet számlált 1904-ben. Ezen a két fürdőhelyen a fürdőorvosok foglalkoztak a könyvállomány gyarapításával. Az olvasótermekben hozzáférhetőek voltak a napilapok és a fontosabb irodalmi folyóiratok. A vicclapok közül az Ágai Adolf szerkesztésében megjelenő Borsszem Jankó volt a legnépszerűbb. Ágai gimnazista korában Arany János tanítványaként fordult még Nagykőrösön az irodalom felé. A lap sikerét Jankó János karikatúrái is egyengették. Nem tartozik a tárgyhoz de, meg kell említenem, hogy a pesti vicc alapfigurái Mórickától Mokány Berciig Ágai lapjában, születtek. A XIX századi fürdőélet üde szifoltja volt a színházi élet. A Karlsbadban 1788-ban megnyílt színház nyitóelőadása Mozart Figaró Házassága című műve volt, ehhez hasonló műveket azonban a fürdősziházak nem túl gyakran tűztek műsorra. Az örökös tartományok fürdőhelyein szezonban vendégtársulatok játszottak. Hasonló volt a helyzet Magyarországon is. Bártfa-fürdőn egy félig kőből készült építmény adott helyet színielőadásoknak. A Füreden épült kőszínház a Kolozsvári és a Miskolci után harmadikként adott állandó otthont a színművészetnek. Pöstyénben Erdődy Imre gróf készíttetett szabadtéri színpadot. Az állandó szintársülatok létrejöttével kialakult a nyári vendégszereplések szokása. Füreden 1893-ban a Győri Színház társulata játszotta végig a szezont. A Siófoki Színkör Bokody Antal társulatát látta vendégül. 1905-ben épült fel a Nyári Szinkör háromszáz nézőt befogadó épülete. Nagyvárad szinházának és a Népszínház nyári produkcióit mindig országos érdeklődés kísérte. 1897 és 1904 között Porzsolt Kálmán volt a színigazgató aki, mint már szóba került a Dunántúli Közművelődési Egyesület titkáraként segítette a balatoni fürdőhelyek népszerűsítését. Sport újságírásunk kezdeteinek legendás alakja. Szépirodalmi tevékenysége ma már bizonyosan méltánytalanul alig ismert. Élőpatakon 1897-ben tartották a Jókai- Strauss Cigánybáró című operett ősbemutatóját. Ugyanitt volt Hervé Nebáncsvirágjának az ősbemutatója is Kedveltek voltak a bohózatok és a vígjátékok. A kabaré illetve a varieté műfaja formálódik a színházi életben. Jellemző a népszerű Herkulesfürdő Dalszinháza amely, orfeumként működött de igény szerint színielőadásokat is tartottak. A fürdőszínházak épületei közül a már említett Karlsbadi érdemel művészettörténeti szempontból figyelmet. A fürdők zenedíjat is szettek, hiszen a zene pavilonok a fürdő településeken mindenütt lehetőséget adtak, különböző zenekarok bemutatkozására. A fővárosban a Lukács Fürdő udvarán és a fürdő előtti téren szólt rendszeresen a zene, a kalauzok és szabályzatok pontosan közölték, hogy mely napokon mettől meddig hangzik fel a muzsika. Általában a zenekar a reggel ivókúra alatt játszott és rendszerint délután még egy alkalomkor rázendítettek. Szliácson reggel hattól fél nyolcig a forrásoknál, délután öt és hét között a Ligetben a fürdőház előtt zenéltek. Parádon a reggeli ivókúra után a vendéglőben este nyolc és tíz között szólt a muzsika. A nagyobb fürdőhelyeken például Karlsbadban minden forrásnál volt zene és a városi szimfonikusok minden péntek este hangversenyt adtak. Nem mindig komolyzenei koncertről van szó inkább könnyű zenei darabokat, mutattak be nagy zenekari hangszerelésben. Magyarországon szinte kivétel nélkül cigányzenekarok játszottak, míg Ausztriában és Csehországban fúvósok szórakoztatták a közönséget. Balatonfüreden egymást váltotta a német és cigánybanda ez utóbbi verbunkosokat játszott, a század második felében a legtöbb helyen, pedig az úgy nevezett kávéházi cigányzenével találkozhatunk. Népszerű volt a tiroli muzsika, de esetenként, mint például Glebensbergben a magyar vendégek kedvéért három- három napra cigányzenészek kaptak lehetőséget, hogy szórakoztassák a fürdővendégeket. A zenekarok létszáma kisebb fürdőhelyeken szolidabb volt, népesnek mondható a Bartfa fürdői 1899-es szezonban játszó 16 fős cigánybanda. Természetesen egyes cseh fürdőhelyek szimfonikus zenekara jóval népesebb volt például francesbadi együttes 43 zenész. Nagyon népszerűek voltak, azok a komponisták és karmesterek, akik a korban népszerű sramli zenét szolgáltatatták. A műfaj a ma már alig ismert Johann Schramer zeneszerző nevéből származik, aki népszerűsége miatt lett névadója a magyarországi németek kedvelt fúvószenéjének. A XIX. század második felében a divat az úgy nevezett promenád zene volt. Békés indulók, vidám keringők, polkák, operanyitányok és más népszerű dallam füzérek hangzottak föl az ivókutak közelében. Közismert, hogy készültek egy – egy fürdőhelyhez fűződő zenedarabok. A promenád zene klasszikus darabja a Herkules Fürdői emlék 1902-ben született az örökzöld keringő zeneszerzője Pazeller Jakab volt, aki a Kecskeméti Gyalogezred katona karmestereként élte mindennapjait. A kor katonazenészei közül a legfényesebb karriert kétségtelenül Lehár Ferenc futotta be, népszerűsége révén a legelőkelőbb Bad Ischl fürdő állandó vendége volt. A XX. század közepére eltűntek a zenekarok az ivókútak környékéről és az előbb említett műfajok képviselőire ma már alig emlékszik valaki. A századforduló éveiben a nyilvános helyeke is megjelentek a női zenészek a kávéházak és a promenádok közönségét szórakoztatva. A fürdőhelyek virágkorának és a női zenekarok sikereinek véget vetett az 1914-ben kitört nagy világégés egy női zenekar ihlette a Nyugatban Lakatos Lászlót, hogy a fürdőhelyek koronázatlan királynőjéről elmélkedjen.

A fürdők eseményei és társasági élte a századforduló irodalmának állandó témája. Mikszáth Gárdonyi vagy Csáth Géza többször szólnak a fürdőkről és nagytudományú orvosaikról. dr Brenner József irói nevén Csáth Géza a századelőn fürdőorvosként is dolgozott többek közt a nagyhírű Stubnyafürdőn. Dr Brenner elmeorvos volt ugyan de íróként és fürdőorvosként nem kifogásolták ténykedését.(családirtással összekötött öngyilkossága ugyan arra utal, hogy voltak saját problémái). A fürdőhelyi viselkedés szabályait irodalmunk ritkábban emlegetett költőnője Wohl Janka írta le több generáció számára és nagy sikerrel. Wohl Janka elsősorban irodalmár irodalomszervező volt. A XIX századvég legszínvonalasabb szalonját működtette. Első verses kötetének megjelentetésében Jókai Mór volt segítségére, szalonjának állandó vendége volt Arany János és Fraknói Vilmos, de a szellemi élet minden kiválósága megfordult körében. Ebből a művelődésszervező szerepből is következett hogy Illemtana annyi kiadást megért. A szerzőnő személyes tapasztalatokat is szerzett a fürdők világában, betegségét a ma Trentóban lévő Brixenben egy hidegfürdőben kezeltette.

A fürdőkkel kapcsolatosan fontosnak tartja a helyszín kiválasztását. A fürdőhelyeke létrejövő társasági élettől elhúzódni illetlenség, ezért ha magányra vágyunk célszerübb külföldi célt választani. Speciális ismeretségnek számított a fürdőismeretség, amely a szezon végével egyszerű köszönő viszonnyá válik. Természetesen a kalandorok főként hozományvadász férfiak és a kalandornők, okozta veszélyek sem elhanyagolhatóak. Különösen jellemző részlet az öltözködésről szóló rész. Finom iróniával irt az arisztokrata hölgyek túlöltözöttségéről és leereszkedő viselkedéséről. Az eleganciának és az illemtudó viselkedés alapja művében a műveltség és az intelligencia. A fürdőhelyek forgatagában a XIX század második felében a polgári réteg egyre erőteljesebben van jelen. A népszerű fürdőhelyek vendégkönyvei alapján készített statisztikák szerint a hagyományos feudális eredetű elit egyre kisebb szerepet tölt be. Az arisztokrácia külön limitált taglétszámú klubokat hozott létre. A vidéki Úri kaszinók a Polgári kaszinóktól elkülönülve működtek. Az irodalom és művészet mecénásai közt egyre erőteljesebben van jelen a polgári réteg. Ebben a világban az illem is változásra szorult. Az udvariasság a műveltség egyértelmű jele. A tiszteletadás különféle formáiban a rangok címek pontos ismerete még nagyon fontos. A tapintatos viselkedés és illedelmes társalgás tanulható dolgok. Vendéglőben a távolabb lévő pincér után kiabálni vagy pongyolában megjelenni közös reggelinél udvariatlan viselkedés minden vendéggel szemben. Érdekes ötleteket kaptak a könyvből az urak hölgyekkel történő ismerkedésre. Természetesen egy hölgyet ismeretlenül megszólítani nem volt illendő, de ha egy úriember valamilyen apró szívességet tesz egy hölgynek már egészen más a helyzet. Ilyen lehetőség borral kínálni valakit átengedni a helyet, vagy ha vendéglőben olyan lapot olvasunk és valamely idegen hölgy azzal a kéréssel, fordul hozzánk, lennénk szívesek átolvasás után neki átengedni. Általános szabályként elmondhatjuk, hogy mindig finoman természetesen és tapintattal kell viselkednünk. Wohl Janka művét mostanság már nem forgatják a társaságkedvelő hölgyek és ifjak inkább, mint irodalmi értékkel megirt kordokomentum fontos. A polgári réteg nagy Magyarországi térfoglalásáról készített gyorfénykép. Az írónő büszkén hirdeti művében, hogy a polgár értékét, az adja, amije van, ez lehet vagyontudás viselkedés, de mindenképpen munkával vagy tudással szerzett lehetőségek a társadalomban történő érvényesülésre.

Önellenőrző kérdések a tananyaghoz:

  1. Jellemezze a viselkedési szokásokat az irodalomjegyzékben felsorolt művek alapján!

  2. Mely fürdőkben taláhatóak a következő alkotok művei Roth Miksa, Gustav Klimt. Melyik stílushoz kötődtek?

Roth Miksa

Roth Miksa

Gustav Klimt: Hügieia

Állitsa párhuzamba a következő hiradófelvételeket a fürdők éltét szábályozó rendeletekel! Hogy alakult a fürdőruha divat (hiradók)?

Videók

1. Gellért fürdő

2. Fürdőfejlesztés

3. Pezsgőfürdő Budapesten

4. Új strandfürdő Balatonföldváron

5. Új gyógy-kút Budán

6. Nyári napsütés a Riviérán

7. fürdőruha

8. Hajdúszoboszló 1948 Balneológiai kongrasszus

9. Kánikula

10. Téli strandélet