Ugrás a tartalomhoz

Újrahasznosítási ismeretek

Dr. Nagy Béla (2011)

Szent István Egyetem

8. fejezet - Gumihulladék újrahasznosítása és technikai feltételei

8. fejezet - Gumihulladék újrahasznosítása és technikai feltételei

8.1 A gumiabroncs újrahasznosítás műszaki-gazdasági környezete

Évi 700 millió kerékköpenyt gyártanak a világon, és (a felhasználás csekély növekedésétől eltekintve) lényegében ugyanennyit használtan el is dobnak. Ezek a világ egyik legsúlyosabb hulladék elhelyezési problémáját okozzák, hiszen az újrahasznosítás aránya nagyon csekély, a gumi pedig a természetben nem bomlik le. Egy részét elégetik, például cementgyárakban, de még mindig rengeteg marad, amit csak valahogy eltemetnek vagy valahol felhalmoznak.

Az elmúlt évtizedekben felhalmozódott elhasznált gumiabroncs- hulladékok nagyon súlyos környezetterhelést jelentenek. Ennek veszélyeit, illetve a hulladék újrahasznosítás jelentette előnyöket felismerve egyre szigorúbb előírások és szabályozások léptek életbe az ártalmatlanításukra és felhasználásukra vonatkozóan.

Az iparilag fejlett államokban évente 9 kg hulladék gumiabroncs keletkezik lakosonként . Az Egyesült Államokban 2-3 milliárd tonnányi illegálisan lerakott hulladék gumiabroncsot tartanak számon. Ehhez mérhető az Európai Unióban található 5,5 milliárd tonna is. Hazánkban több mint 2,7 millió gépjármű fut, és évente közel 40-50 ezer tonna hulladék gumiabroncs keletkezik.

A kültéri abroncstárolás legnyilvánvalóbb veszélye a rendkívül környezetszennyező tüzek kialakulása. Ha egy nagy gumiabroncshegy meggyullad, akkor azt az intenzív hő- és füstképződés miatt nagyon nehezen lehet eloltani, ha egyáltalában lehetséges az eloltás. A levegő- és talajszennyezés csak súlyosbodik, ha habbal vagy vízzel próbálják az oltást végezni. Ezért is gyakran hagyják a teljes felhalmozott gumimennyiséget kiégni.

A hulladék gumik devulkanizálását Arthur Marks 1899-ben szabadalmaztatott lúgos eljárása alapján egészen a XX. század közepéig alkalmazták mindaddig, amíg a nyerskaucsuk magas ára elérte az ezüstét. Ezért a gumitermékekben az újrahasznosított kaucsuktartalom megközelítette az 50%-ot. Ez a II. világháború alatt kifejlesztett szintetikus kaucsukok megjelenésével 1960-ra 20%-ra csökkent. Az olcsó kőolaj, a szintetikus kaucsukok elterjedése a gumi-újrahasznosítás fokozatos visszaszorulásához vezetett. Amikor az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején a radiálgumik megjelentek, az acéltartalmú használt abroncsok őrlése, darabolása egyre nehezebbé vált. Ennek következtében a hulladék abroncsok őrlésére és újrahasznosítására meglévő régi infrastruktúra szinte teljesen használhatatlanná vált. 1995-ben a hagyományos abroncs és gumiipar már csak 2% újrahasznosított anyagot használt.

A hulladék gumiabroncsok lerakásának (deponálásának) kockázatait felismerve a XX. század végétől fokozatosan szigorodtak a kezelésükre, felhasználásukra vonatkozó előírások. Jelenleg a hulladék gumiabroncsok és a belőlük előállított gumiőrlemények lerakása is tilos, előírás szerint a keletkező mennyiség legalább felét anyagában kell újrahasznosítani. Az elmúlt évtizedben elért műszaki fejlődés (pl. hatékony őrlő módszerek, új környezetbarát devulkanizáló eljárások) nagyon valószínűsítik, hogy az abroncsok újrahasznosítása jelentősen növekedni fog. A hagyományos gumiipari termékeken kívül számos új felhasználási területet találtak a használt gumiabroncsoknak.