Ugrás a tartalomhoz

Újrahasznosítási ismeretek

Dr. Nagy Béla (2011)

Szent István Egyetem

7.4 Műanyaghulladék hasznosító eljárások

7.4 Műanyaghulladék hasznosító eljárások

A műanyagokat kőolaj és földgáz felhasználásával állítják elő, így maguk is energiahordozók, átalakított formában. Az ásványi források kihasználására épített fűtés, közlekedés, energiaellátás a kitermelt anyagokat visszafordíthatatlanul feléli (B), a műanyag hulladék viszont fűtőanyagként is hasznosítható (C) 115. ábra. Ez utóbbi hasznosítás felfogható pazarlásként is, hiszen a műanyag hulladék elégetésére nagy energiaigényű kémiai átalakítás után (a termék felhasználása után) kerül sor. Ezért az ésszerű gazdálkodás az erőforrásokkal megkívánja a használt műanyagok bizonyos kezelések utáni ismételt használatba vételét. Igaz, hogy az újrahasznosítás is fogyaszt energiát és nyersanyagot, de lényegesen kevesebbet, mint az új műanyagok gyártása.

115. ábra. Hasznosító alrendszerek

Az újrahasznosítás másik módja a természetet utánozza: a makromolekulákat (polimereket, műanyagokat) építőelemeikre bontják, (egyszerű vegyületekre, monomerekre) majd ismét felépítenek belőlük egy hasonló, vagy ugyanolyan láncot, térhálót (116.ábra)

116. ábra. Szerkezeti anyagként és nyersanyagként hasznosító alrendszerek

A különböző hasznosítási módszerek termékei más- más piacokra kerülnek (csomagoló anyagok, vegyipari alapanyagok, energia) melyek szintén nem hasonlíthatók össze egymással, viszont gazdaságosan kombinálhatók a rendszer kölcsönös függésben lévő részeként (117. ábra), amely kiszolgál egy energiapiacot, egyszersmind a csomagoló műanyagok egy piaci szektorát. A két piac állandó felvevőképességét feltételezve az összehasonlító mérlegelésnek azt kell eldöntenie, hogy az elágazásnál – hasznosítás anyagban vagy energetikailag, illetve nyersanyagként vagy szerkezeti anyagként –melyik irányba kell állítani a váltót, hogy a rendszer minél kevesebb ásványi kincset fogyasszon el.

117. ábra. Teljes rendszer: új műanyagok gyártása és a csomagolási hulladék hasznosítása

Ezt a koncepciót nehézség nélkül alkalmazni lehet a légköri vagy élővízbe való kibocsátásokra, vagy a lerakóba szállított hulladékra. a módszertani különbség a termékekre alapozott ökológiai mérlegkészítéshez képest az, hogy az egyesített rendszer bizonyos környezeti paraméterekkel kapcsolatos viselkedéséből cselekvési alternatívák vezethetők le.

A termelési hulladékok kezelésének egy speciális problémája a duroplaszt hulladék újrafeldolgozása. Problémát okoz, hogy az üzemen belüli hasznosítás során részben az aprító berendezések, részben az anyag viselkedése és a belőle készülő termék minőségére vonatkozó ismeretek hiányosak. Egyes ismeretek szerint már a 0.2-0.8 mm –es szemcseméretre történő aprítás is robbanásbiztos őrlőberendezést igényel. ezen kívül problémát okoz a merev duroplaszt aprításával járó erős zaj is.

A gyártási hulladék és a selejt hasznosítása elvileg két úton lehetséges:

  • az őrlemény bedolgozása a nyersanyag előállításnál, ahol új formázó massza előállítása történik speciális tulajdonságokkal

  • a gyártó a termelési hulladékát feldolgozza és helyben új árut állít elő belőle

A 118. ábra a gyártónál történő hasznosítást mutatja, ahol a regenerált és az új anyagot szárazon összekeverik, majd fröccsöntő gépen együttesen feldolgozzák. A feldolgozás minőségét nemcsak a felső szemcseméret határ befolyásolja, hanem sokkal inkább a szemcseméret eloszlás (119. ábra).

118. ábra. Duroplasztok üzemen belüli hasznosítása

119. ábra. Hajlítószilárdság durva és finom reciklátum bekeverésnél

A reciklátum részecskék jó beágyazódása alapján a mechanikai tulajdonságok változása nem jelentős. A 10 %-nál kisebb bekeverési arány esetén bekövetkezett viszonylag jelentős változás után a 10 % feletti bekeverésnél a hajlítószilárdság lényegében nem változik. a finomszemcsés reciklátum viszonylag kedvezőbb eredményt ad.