Ugrás a tartalomhoz

Újrahasznosítási ismeretek

Dr. Nagy Béla (2011)

Szent István Egyetem

7. fejezet - Műanyag újrahasznosítása és technikai feltételei

7. fejezet - Műanyag újrahasznosítása és technikai feltételei

7.1 A műanyag újrahasznosítás műszaki-gazdasági környezete

A modern világ fosszilis alapanyag és energiahordozó felhasználása az 1950-es évektől robbanásszerűen megnőtt (102. ábra). A szinte korlátlan növekedés már az 1976-78 közötti időszakban meghozta az ú.n. első energiaválság időszakát, melyet aztán a kőolaj felhasználásra alapozott iparágak további, rohamos fejlődése eredményeként szinte évtizedenként követték a további válságok.

102. ábra. Ásványi eredetű anyagok felhasználása

A növekedés természetesen magával hozta a műanyagipar rohamos fejlődését (vagy éppen a műanyagipar rohamos fejlődése is kiváltója az ismétlődő energiaválságoknak) még akkor is, ha mint a 103. ábrán látható, az iparág az alapanyag felhasználásból csak mintegy 6 -8 %-ban veszi ki részét.

A folyamatos „krizishelyzet” miatt is, az Európai Műanyaggyártók Szövetsége évente átfogó statisztikai elemzéseket készít a műanyagok felhasználásáról és ezen belül kiemelten kitér a műanyag hulladékok kezelésének helyzetére is (104 – 107 ábrák).

103. ábra. A kőolaj mint alapanyag felhasználási területei és arányai

104. ábra. Az EU műanyag felhasználási területei, arányai

105. ábra. A műanyag újrahasznosítás elvi lehetőségei

106. ábra. Magyarország műanyag felhasználása ágazatonként

Európában egyre nagyobb mértékű a műanyaghulladék újrahasznosítása, amelyet az Európai Unió erőteljesen támogat. Az adatok szerint a vissza-forgatást végző üzemek fő hulladékforrása az ipari üzemek gyártási hulladéka; közülük 90% dolgoz fel ilyen anyagot. Mindössze 10%-uk foglalkozik mezőgazdasági műanyaghulladék hasznosításával. Kb. 30%-nál háztartási hulladékkal és elhasznált termékekből eredő hulladékkal is foglalkoznak. Természetesen a visszaforgató üzemeknek sokkal könnyebb a dolguk, ha tiszta és fajtánként elkülönített anyagokat kapnak. A vállalatok 40%-a azonban keverékkel is meg tud birkózni, 13%-uk pedig nedves, szennyezett hulladékot is képes feldolgozni.

A hulladékhasznosításra vállalkozó cégek meglehetősen bizonytalan körülmények között dolgoznak. Egyik oldalról törvények és rendelkezések igyekeznek nyomást gyakorolni annak érdekében, hogy az anyagokat, mindenekelőtt a műanyagokat használat után visszavezessék a gazdaság anyagáramába. Európa legtöbb országában a központi kormányzat és a helyi vezetés is számos kezdeményezéssel támogatta azt a célkitűzést, hogy a hulladék hasznosítható része ne a szemétlerakóba kerüljön, hanem ismét termékké váljék. A műanyag-feldolgozók számára sem ördögtől való az a gondolat, hogy a drága friss granulátum helyett az olcsóbb másodnyersanyagot vásárolják meg. A másik oldalról nézve viszont az elmúlt években olyan nyomottak voltak a mű-anyagárak, hogy alig volt különbség a friss és a visszanyert anyag között. A hulladék feldolgozók különböző taktikákat alkalmaztak ilyen körülmények között, hogy talpon maradjanak. Voltak, akik kizárólag tiszta ipari hulladékkal foglalkoztak. Mások sokféle anyag, köztük műanyag visszaforgatását vállalták. Némelyek a műanyag hulladékból mint alapanyagból más alapanyagot készítettek (pl. PET palackból hőszigetelő textilipari szálpaplant).

107. ábra. Műanyag hulladékot feldolgozó üzemek Európában

A 108. ábra mutatja a műanyag körforgást. A műanyag hulladékok túlnyomó hányada a kommunális szemétbe kerül, ennek a mennyiségnek csak töredéke kerül vissza a körforgásba.

108. ábra. A műanyag körforgása

Ezzel szemben a kereskedelemben és az áruelosztásban keletkező hulladék jelentős hányada újrahasznosításra kerül, mivel ezek a termékek többnyire gyűjtő, vagy szállító csomagolóeszköz formájában kerülnek felhasználásra, nagy terjedelműek, kevésbé szennyezettek és fajta szerinti válogatásuk egyszerű módszerekkel megvalósítható. Az adatok és irányzatok mérleglésével arra a megállapításra juthatunk, hogy műszaki és gazdasági szempontok figyelembe vételével mechanikai eljárásokkal a műanyag hulladékok csak kis hányadát indokolt visszforgatni. Hosszabb távon a petrolkémiai és termikus újrahasznosítás lehetőségei tűnnek a legkedvezőbbnek.

Magyarországon a háztartási szemétbe kerülő hasznosítható műanyag mennyisége évről-évre növekszik.

A hulladékba bekerülő műanyagok nagy többsége a lerakodóhelyen „az idők végezetéig" változatlan állapotban marad, így jelentősen és tartósan növeli a hulladék mennyiségét.

Kétségtelen tény, hogy világszerte, így Magyarországon is megindult egy olyan irányzat, amelynek célja a műanyag-hulladékok szelektív gyűjtésének, vala¬mint az ilyen jellegű hulladékok újrahasznosításának megoldása.

A szemléleti korlátokon túl, a megvalósítást elsősorban a gazdasági lehetősé¬gek korlátozzák, miközben az újrahasznosítás során a környezetvédelem szempontjait is maximálisan figyelembe kell venni.

A korszerű feldolgozási technológiák bevezetésével a termelékenység növelhe¬tő, a hulladékképződés jelentősen csökkenthető (pl. egy joghurtos pohár súlya 25 évvel ezelőtt 6, 5g volt, jelenleg 3, 5 g).

A műanyagok kis fajsúlya és terméksúlya mellett egyes országokban pl. Franciaországban falvastagságuk, ill. m2-súly csökkentése révén ma kb. 50 %-kal kevesebb műanyagot használ¬nak csomagolási egységként, mint 20 éve.

A folyékony, ill. por alakú tisztítószereket már utántöltő tasakok¬ban is forgalomba hozzák (pl. Ariel, Lenor). Ezáltal akár 70 %-os megtakarítás is elérhető az azonos térfogatú palackhoz képest.

Franciaországban a növényvédő szereket „zsák a zsákban" módon szerelik ki. Az elszennyeződött belső zsákot polivinil alkotókból készítik, amely vízben oldódik, a szilárdságot biztosító zsákot visszaviszik, és újra felhasználják, ha sérült újra feldolgozzák.

Hasonlóan előnyös pl. tisztítószereknél a koncentrátumok forgalmazása, hiszen itt a felhasználó hígítja meg a tisztítószert, így a koncentrátum jóval kisebb térfogatú palackban forgalmazható.

A másik lehetséges út, az újrahasznosítás, az értékek megtartását és a nyersanyagok jelentős megtakarítását jelenti.