Ugrás a tartalomhoz

Újrahasznosítási ismeretek

Dr. Nagy Béla (2011)

Szent István Egyetem

4.3 A hulladékkezelés technológiai rendszere

4.3 A hulladékkezelés technológiai rendszere

A hulladékgyűjtés a hulladék összeszedésére, rövid ideig tartó tárolására irányul a keletkezés helyén. Célja a további kezelési műveletekhez, a hulladék környezetet nem szennyező készletezése.

A megfelelő kezelhetőség érdekében – könnyebb ártalmatlaníthatóság, hatékonyabb hasznosíthatóság, nagyobb környezetbiztonság – sokszor elengedhetetlen a hulladék fajtánkénti, anyagféleségek szerint elkülönített – szelektív – gyűjtése.

Az átmeneti tárolás a hulladék meghatározott időre szóló, környezetszennyezést megakadályozó módon történő raktározása, a megfelelő hasznosításig vagy ártalmatlanításig.

A hulladék előkezelése, előkészítése során a hulladék mennyisége és veszélyessége csökken, könnyebben kezelhetővé válik, vagy közvetlenül hasznosítható állapotba kerül. Az előkezelési eljárások főként fizikai, esetleg kémiai eljárások, illetve ezek kombinációi.

A fizikai előkezelési eljárások mechanikai hatásra (de hasonló az elektromos, mágneses, gravitációs hatások következménye is) a hulladék fizikai szerkezetét, alakját változtatják meg pl. szétválasztás, egyesítés, alakítás útján.

Az előkezelési eljárások során – annak ellenére, hogy elsősorban a hulladék további kezelését hivatottak elősegíteni – esetenként a hulladék olyan mértékben átalakul, hogy az egyenértékű az ártalmatlanítással (pl. egyes semlegesítési, méregtelenítési, kémiai technológiák).

A hulladékszállítás az összegyűjtött hulladékok mozgatása a hulladékkezelési helyek között a célnak megfelelően kialakított járművekkel, helyhez kötött eszközökkel, ill. zárt rendszerben áramló közeggel.

A kétütemű szállításszervezésnél a hulladékártalmatlanító helyre való szállítási távolságok növekedése teszi szükségessé a gyűjtési és szállítási folyamat időbeli és térbeli szétválasztását. A szállító járművek műszakidőn belül teljesíthető fordulóinak száma ugyanis jelentősen csökken, nő a „haszontalan” szállítási idő a „hasznos” gyűjtési idő terhére.

A kétütemű szállítás bevezetését – átrakóállomások létesítésének szükségességét – különböző műszaki, szervezési és gazdaságossági tényezők, valamint a helyi adottságok döntik el

A hulladékok szállításának szervezése éppen a szállítandó anyag különleges tulajdonságai és a feladat végrehajtása iránt támasztott sajátos igények miatt jelentősen különbözik a szokásos szállítási feladatoktól. Begyakorlott személyzetet, megfelelő szállító járművekkel jól ellátott, megszervezett, tervszerűen működő szervezetet igényel. Különösen érvényes ez a települési hulladékok szállítására. A szervezési munka fontos része a szükséges alapinformációk rendelkezésre állása. Ezek:

  • a keletkező hulladék fontosabb jellemzői,

  • a gyűjtőhelyek jellegzetességei (gyűjtési mód, megközelítési lehetőségek stb.),

  • a szállítási útvonalak adatai (közlekedési-forgalmi viszonyok, kiépítettség, szállítási távolság stb.),

Az alapinformációk birtokában meghatározhatók:

  • a hulladékszállítási kapacitások, a célgépek száma és típusa,

  • a gyűjtőtartályok száma és kialakítása,

  • a gyűjtőkörzetek jellemzői (gyűjtési időszükséglet, fordulóidő stb.).

Az együtemű szállításszervezésnél a hulladékgyűjtő célgép a kialakított és előre meghatározott járatleírásban rögzített, megtervezett útvonalakon járja be a hulladék-keletkezési helyeket. A célgép gyűjtőtartályának megtelését követően felkeresi a rendezett lerakót, égetőt leürítés céljából. A szállítási feladat ezután ismétlődik. A munka szervezésénél alapvető szempont, hogy a kijelölt feladat – a gyűjtési és a szállítási időszükségletet is figyelembe véve – a műszakidő alatt végrehajtható legyen.

Alapfeltétel, hogy a szükséges és elégséges létszám és üzemképes technikai eszköz rendelkezésre álljon. Az együtemű szállítás legérzékenyebb paramétere a szállítási távolság, mivel annak növekedése növeli a szállítási időszükségletet.

A kétütemű szállításszervezésnél a hulladékártalmatlanító helyre való szállítási távolságok növekedése teszi szükségessé a gyűjtési és szállítási folyamat időbeli és térbeli szétválasztását. A szállító járművek műszakidőn belül teljesíthető fordulóinak száma ugyanis jelentősen csökken, nő a „haszontalan” szállítási idő a „hasznos” gyűjtési idő terhére.

A kétütemű szállítás bevezetését – átrakóállomások létesítésének szükségességét – különböző műszaki, szervezési és gazdaságossági tényezők, valamint a helyi adottságok döntik el. A 15. ábra az egy-és kétütemű szállítás közötti gazdasági választás elvét tünteti fel.

15. ábra. Együtemű és kétütemű szállítási mód közötti választás elve. 1. átrakóállomás üzemeltetési költsége; 2. együtemű szállítás üzemeltetési költsége; 3. kétütemű szállítás üzemeltetési költsége; A. az együtemű szállítás alkalmazása gazdaságosabb B. a kétütemű szállítás alkalmazása gazdaságosabb

Cél a szállítási teljesítmény növelése, ill. a szállítási feladat teljesítése. A kétütemű szállításnál a szervezési intézkedéseknek arra kell irányulniuk, hogy a ráhordás és az átrakás, ill. továbbszállítás összhangja meglegyen. Zavarok esetén, pl. nem ütemezett behordás vagy kis átrakási mennyiségek esetén romlik a szállítóeszköz kapacitásának kihasználása, növekednek a költségek.

A hulladékszállítási feladatoknál, a korszerű matematikai módszereket felhasználva, műszaki-gazdasági elemzést kell végezni a legjobb döntés érdekében. A szállítási távolságok és a szállítási körülmények, a hulladék jellemzői, a rendelkezésre álló kapacitások ismeretében tulajdonképpen anyagmozgatási feladatot kell optimalizálni, ehhez jól alkalmazhatók a szállítási probléma megoldási és a körutazási-járatszerkesztési módszerei. Az operációkutatásból ismert ún. szállítási probléma megoldásánál a hulladék keletkezési helyétől az ártalmatlanítás helyéig való szállítás optimalizációs modellje lineáris programozással megoldható.

Az optimalizálás célja, hogy a szállítókapacitás maximális kihasználtsága mellett a szállítási költségek minimálisak legyenek. A hálótervezés, a körutazási-járatszerkesztési modell módszerének adaptációja pedig egy-egy gyűjtőkörzet optimális járatrendszerének kialakítását segíti elő.

A hulladékszállítás során alkalmazkodni kell a hulladék keletkezési üteméhez, anyagi tulajdonságaihoz, a keletkezési hely és a kezelő helyek környezetéhez, jellemzőihez valamint a gyűjtő alrendszer tárolókapacitásához. A szervezett hulladékszállításon belül megkülönböztetünk kommunális (települési), termelési és veszélyes-hulladék szállítást.