Ugrás a tartalomhoz

Újrahasznosítási ismeretek

Dr. Nagy Béla (2011)

Szent István Egyetem

3. fejezet - A keletkező hulladékok mennyiségi, minőségi jellemzői

3. fejezet - A keletkező hulladékok mennyiségi, minőségi jellemzői

(Az EU 27 tagállamában keletkező települési szilárd hulladék 40%-a kerül újra hasznosításra vagy komposztálásra)

(Forrás: EUROSTAT/10/43 19 March 2010)

A keletkező hulladék mennyisége meghaladja az 500 kg/fő/év értéket. A két szélső érték: Csehország 306 kg/fő/év, illetve 802 kg/fő/év Dániában. Általában azt lehet mondani, hogy a fejlettebb EU tagálamonban keletkező hulladék meghaladja az EU átlagát, az átlag körüli értéket “produkálja” 7 később csatlakozó tagállam –köztük Magyarország- az átlagtól elmarad 5, az utolsó bővítési körben csatlakozott tagország: Csehország, Litvánia, Lengyelország, Románia és Szlovákia (1. táblázat).

A táblázatban látható az egyes tagországok hulladékkezelési eljárásainak összefoglalása, benne a fejlett országok alacsony lerakási értékeivel, illetve a majdnem teljes menyiséget hulladéklerakóba elhelyező tagországok értékeivel.

A települési szilárd hulladék összetételére vonatkozó hazai vizsgálatok eredményei láthatók a következő táblázatban (2. táblázat).

Az összesítést mutató táblázat mellett látható különböző méretű települések keletkező hulladék összetételére vonatkozó adatok, melyekből jól látható, hogy a lakosság életmódja, lakás és lakhatási viszonyai nem kis mértékben befolyásolja a keletkező hulladék mennyiségi, minőségi értékeit.

1. táblázat. Kommunális hulladék keletkezése és kezelése az EU 27 országokban, 2008

A táblázat adatai a vizsgálatba bevont településeken, a gyűjtőjárműből vett mintákból kerültek meghatározásra. Ez azt jelenti, hogy nagy számú minta elemzésére került sor, a mintavételi helyek gyakorlatilag egyenletesen az egész országot lefedték, ill. a kiválasztott települések minden település típust egyenletesen reprezentálnak, így a minták átlaga jó becslést ad az egyes anyagkategóriák tömeghányadának a várható értékére, azaz a jellemző országos (Budapest nélkül, Budapest hulladék összetételét lásd 3. ábra) hulladék összetételre. A mérés során az új szabvány került alkalmazásra, a legfontosabb különbség azaz, hogy a finom frakció az 50 mm-nél kisebb méretű hulladékot jelenti!

Az országos átlaggal összehasonlítva szembetűnő, hogy a hasznosítható anyagokból nagyobb mennyiségek találhatók a nagyvárosi hulladékban. Legnagyobb a különbség a papír tekintetében, ahol 6 %-al nagyobb, ill. a műanyag mennyisége is jelentős a maga 15 %-val. Ezzel szemben a biológiailag lebomló hulladék 2 %-al kevesebb a megyei jogú városok (nagyvárosok) esetében, mint az országos átlag.

Ha összevetjük a két táblázat adatait, láthatjuk, hogy a hazai hulladék összetételből és a hasznosítási, kezelési gyakorlatból következően jelentős az elmaradásunk az EU általános gyakorlatától és elvárásaitól.

2. táblázat. Települési szilárd hulladékok összetétele település típusonként

3. ábra. Budapest települési szilárd hulladék összetétele, 2008. Forrás: FKF Zrt

A fontosabb hulladékfélékből évente keletkező mennyiséget mutatja a következő 3.sz táblázat. Magyarországon évente 4,5-5 millió tonna háztartási és ipari-kereskedelmi hulladék, valamint 1 millió tonna fogyasztási eszköz keletkezik – ezek nagy része kerül za 1. táblázatnak megfelelően deponálásra.

3.táblázat.

3.1 A hulladékgyűjtés költségei

A hulladékkezelés fajlagos költségeivel kapcsolatban az alábbi elemeket tartalmazza:

  • szállítási költség (Ft/tonna),

  • lerakási költség (Ft/tonna),

  • szelektív gyűjtés költsége (Ft/tonna),

Utóbbi két érték a rendszeres hulladék gyűjtés során begyűjtött lakossági hulladékra vetített értéket is tartalmazza:

  • a lerakó 10 km-es körzetén túli szállítás esetében a szállítási többletköltsége (Ft/tkm),

  • a költségeknek az alapszolgáltatáson felüli tartalma (edényzet biztosítás, lomtalanítás, szelektív hulladékgyűjtő szigetek, hulladék udvar, hulladékválogató, komposztáló, házhoz menő szelektív gyűjtés vagy egyéb más).

Az megállapítható, hogy a szállítási költségek országos átlaga 11812 Ft/tonna. A legalacsonyabb költség a Közép-dunántúli felügyelőség területért érintő átlagköltsége 8.216,-Ft/t, a legmagasabb pedig a Felső-Tisza-vidéki felügyelőség térségének átlagköltsége 18.250,-Ft/t. A többi felügyelőség területén az átlag adatok az országos átlaghoz közeliek.

A lerakási költségek összesített adatai a szállítási költségeknél is kiegyensúlyozottabb helyzetet mutatnak. A legalacsonyabb lerakási átlagköltség a Dél-dunántúli felügyelőség területén 3694 Ft/t, míg a legmagasabb a Közép-Duna-völgyi felügyelőség területén 8026 Ft/t. A többi felügyelőség területén az átlag költségek jól közelítik az országos lerakási átlagköltséget, ami 5751 Ft/t.

A szelektív hulladékgyűjtés költsége már jelentős ingadozást mutat. Észak-magyarországi felügyelőség területén csak 1077 Ft/t, míg a Dél-dunántúli felügyelőség területén a legmagasabb 11884 Ft/t. Természetesen ez a költség jelentősen függ a szelektív hulladékgyűjtés mennyiségi mértékétől, a szelektíven gyűjtött anyagféleségektől. Az országos átlag 4558 Ft/t.

Ugyancsak változó a szelektív hulladékgyűjtés árbevétele, bár érdekes módon nincs akkora szóródás, mint a szelektív gyűjtés költségeinél, legkisebb érték 620 Ft/t a legmagasabb 1872 Ft/t. Az országos átlag 1133 Ft/t. Korábbi felmérésekből származó adatok alapján 10,04 kg/fő/év lakossági szelektív hulladék begyűjtéssel lehet számolni. Ez a mennyiség az egyéb forrásokból származó 5.500.000 fő szelektív hulladékgyűjtésbe bekapcsolt lakosszámmal éves szinten 55.000 tonnát jelent.

Szembetűnő lehet – amint ezt mérések támasztják alá – a szelektív hulladékgyűjtés árbevétele és költsége közötti különbség, mely egyértelműen bizonyítja a tevékenység veszteségességét! Az adatszolgáltatók körében a legnagyobb veszteség 10473 Ft/t, a legnagyobb nyereség 156 Ft/t, az országos átlag 3419 Ft/t veszteség.

Hogy mi okozza ezt a súlyos problémát, legalább az alábbiakat érdemes megemlíteni:

A hulladékgazdálkodási törvény és kapcsolódó jogszabályai a gyártó,- forgalmazó számára csak az általuk kibocsátott csomagolás egy részére ír elő kötelező gondoskodást és kötelezettséget, holott a törvény legfontosabb alapelvei (5. ábra):

  • a gyártói felelősség elve alapján a termék előállítója felelős a termék és a technológia jellemzőinek a hulladékgazdálkodás követelményei szempontjából kedvező megválasztásáért, ideértve a felhasznált alapanyagok megválasztását, a termék külső behatásokkal szembeni ellenálló képességét, a termék élettartamát és újrahasználhatóságát, a termék előállításából és felhasználásából származó, illetve a termékből keletkező hulladék hasznosításának és ártalmatlanításának megtervezését, valamint a kezelés költségeihez történő hozzájárulást is;

  • valamint, a szennyező fizet elv alapján a hulladék termelője, birtokosa vagy a hulladékká vált termék gyártója köteles a hulladékkezelési költségeit megfizetni, vagy a hulladékot ártalmatlanítani; a szennyezés okozója, illetőleg előidézője felel a hulladékkal okozott környezetszennyezés megszüntetéséért, a környezeti állapot helyreállításáért és az okozott kár megtérítéséért, beleértve a helyreállítás költségeit is;

5. ábra. Hulladék csökkentés lehetőségei