Ugrás a tartalomhoz

Tervezési modellek

Dr. Kenderfi Miklós (2011)

Szent István Egyetem

3. fejezet - Pályaérettség, pályafejlődés

3. fejezet - Pályaérettség, pályafejlődés

Bevezető

A fejezet célja bemutatni a pályafejlődés folyamatának szakaszait és jellemzőit. Fontos megjegyezni azt a tényt, hogy ezek az elméletek a pályafejlődést olyan folyamatként fogják fel, mely egy egész életen át tartó ívet ölel fel. Korábban a pályafejlődés a pályaválasztástól a nyugdíjazásig egy töretlen út volt, mely mára már teljesen megváltozott. Manapság mindenki találkozik különböző akadályokkal, mint például az iskolaválasztás szempontjából a térbeli vagy anyagi akadályokkal vagy a munkahelyi elbocsátással, mint nem tervezett, nem önkéntes életeseménnyel. Láthatjuk tehát, hogy a pályafejlődés egy egész életen át tartó folyamat, melynek bevezető szakaszában fel kell készülni arra, hogy az életpálya bizonyos szakaszaiban optimális döntési kompetenciával rendelkezzünk. Így tehát napjainkban az életpályában dinamikus folyamat, mert számos meghatározó döntés választja el az életpálya-szakaszokat egymástól.

3.1. Pályafejlődés

Bevezető

A pályafejlődést elsősorban az egyén életútjának, élethelyzeteinek minősége határozza meg. Ezért nagyon fontosnak tekinthető az adott foglalkozási szerep egyes összetevőinek előzetes kipróbálása, az egyes foglalkozásokkal kapcsolatos normák, elvárások és az ezekről kialakult nézetek előzetes egyéni interpretálása. A különböző forrásokból eredő tapasztalatok az egyén aktivitásával párosulva fejlesztik személyiségét, segítik vagy gátolják pályafejlődésének alakulását. A pálya elsajátításában lényeges kérdés továbbá az adott foglalkozási szerep összetevőinek tisztázottsága. Ez tartalmazza a pályán adódó feladatok főbb csoportjairól, az elsajátítandó ismeretek rendszeréről való informálódást és az ismeretek megfelelő szintjét, valamint a személyiséggel szemben támasztott követelményeket is.

A pályafejlődés folyamata

Szilágyi Klára (1993) életpálya-modellje azokra a személyiségfejlődési folyamatokra és feladatokra is rámutat, amelyek a sikeres döntés meghozatalához szükségesek (8. ábra).

8. ábra. Szilágyi életpálya modellje. Forrás: Szilágyi Klára: Munka- pályatanácsadás mint professzió. Kollégium Kft. Budapest, 2000. 97. p.

A személyiség aktuális állapotjelző fogalma a pályaérettség és a pályaalkalmasság. A pályaérettség a személyiség olyan fejlettségi állapota, amely valószínűvé teszi a meghatározott pályán az eredményes működést, míg a pályaalkalmasság az egyén és a pálya potenciális megfelelését jelenti. Rókusfalvy (1969) szerint: „pályaválasztási érettségnek az egész személyiség olyan fejlettségi fokát tekintjük, amely lehetővé teszi a megfelelő pálya adekvát választását, másrészt biztosítja a szakmai képzésnek legalább minimális sikerét, és felébreszti a tanulóban a szakmai beilleszkedésre való tartós törekvést”. A pályaválasztási érettség kialakulásához szükséges, hogy a fiatal testi, értelmi, érzelmi funkciói rendben működjenek, mivel ezek jelentős szerepet játszanak például a tanulás és a munka motivációjának, erkölcsének kialakulásában. A pályaválasztási érettség kialakulásában jelentős szerepet kap a reális önismeret, melyhez szüksége van a gyereknek a megfelelő visszajelzésekre. Amennyiben a pályaválasztási érettség kialakul, lényegesen nagyobb az esélye annak, hogy a fiatal olyan pályát tud választani, amely számára megfelelő. Ez együtt jár a fiatal önmegvalósítási esélyének a növekedésével is.

A pályaérettség a szakmai képzés és szakmai beilleszkedés határán helyezkedik el. Ez a fejlettségi szint teszi lehetővé a tanult szakmában az eredményes munkavégzést. A pályára való alkalmasság, amely az egyén és a pálya potenciális megfelelését jelenti, nem garantálja a beválást, az egyén és a pálya valóságos megfelelését. A tényleges szakmai beilleszkedéshez ki kell, hogy alakuljanak a pályaérettség elemei („munkaérettség”, „üzemi érettség”, „társadalmi érettség”). Az önmegvalósítási érettség a pályavitel során kell, hogy jellemezze az egyént. A személyiségnek azt a fejlettségi szintjét értjük alatta, hogy képességeinket a legteljesebb mértékben ki tudjuk bontakoztatni a munka területén, hogy felismerve saját igényeinket és lehetőségeinket, önmagunkhoz igazítva hozzuk meg a pályával kapcsolatos döntéseket. Az, hogy melyik személyiség-fejlettségi szint kialakulását kell támogatni, függ az egyén életkorától és aktuális élethelyzetétől.

Super (1952) a pályafejlődés folyamatát az énkép fejlődésével és változásával kölcsönhatásban képzelte el. Úgy gondolta, hogy az egyén olyan foglalkozást választ magának, amely megfelel az énképének, az énkép viszont az egyén fejlődésének – így pályafejlődésének is – a tükrében változik. A személyiség fejlődését befolyásoló tényezők a pályafejlődésre is hatnak, meghatározzák annak alakulását. Rókusfalvy (1969) írja, hogy „a pályafejlődés a személyiség egyéni fejlődésének egyik oldala. Azt mutatja, hogy az ember munkáján, hivatásán, mint sajátos eszközön keresztül hogyan fejezi ki, hogyan fejleszti, valósítja meg önmagát”. A szakemberek többsége olyan folyamatnak tekinti a pályafejlődést is, mely az egész életen át tart, éppen úgy, ahogy a személyiségfejlődés is végigkíséri életünket. Így nyilvánvaló tehát, hogy a személyiségfejlődés és a pályafejlődés szorosan összefügg egymással.

9. ábra. Pályafejlődés. Forrás: http://www.eligor.hu/images/p012_1_00.jpg

A pályaszocializáció a szocializáción belül egy olyan folyamat, amelynek során az egyén azokat a viselkedési módokat, technikákat, értékeket, szerepeket, viszonyulási módokat sajátítja el, amelyre az adott pálya gyakorlása során szükség van. A pályaszocializáció is az első életévektől kezdődik. Daheim (1970. id: Szilágyi, 2000) mutatott rá, hogy a pályaszocializáció eltérő szakaszaiban más-más a környezetünkben élő személyek szerepe, különböző jelentőségű a hatásuk. Az első szakaszban a család, míg a második fázisban (szakképzés) már a tanárok, kortársak szerepe is meghatározó. A munkahelyválasztást, mint harmadik szakaszt már a szakmai kapcsolatok befolyásolják.

Pályaérettség

A pályaérettség kialakulása jelentősen függ a személyiség érettségétől, fejlettségi szintjétől. Super (1952. id. Szilágyi, 2000) szerint a pályaérettség tehát „olyan magatartásbeli és kognitív készség, amely arra irányul, hogy megoldjuk a foglalkozás megtalálásának, a foglalkozásra való felkészülésnek, a foglalkozás megkezdésének, a foglalkozás űzésének és a foglalkozásból való nyugdíjba vonulásnak a fejlődési feladatait”. Super (idézi Szilágyi 1993) a pályán való fejlődésről (vocational development) beszél, amelyet úgy határoz meg, mint: „a növekedés és a tanulás folyamata, amely magába foglalja a pályán való viselkedés minden pillanatát, az egyén képességeinek és hajlamainak progresszív növekedését és módosulását, a pályán tanúsított viselkedést és a viselkedési repertoár folyamatos alkalmazását. A pályán való fejlődés ilyen értelemben felöleli a fejlődésnek mindazon aspektusait, amelyeket a munkával kapcsolatosként lehet megnevezni." A pályaérettség fogalma alatt a pályán tanúsított magatartás fejlettségi szintjét érti, és ez a fejlettségi szint az életkornak, élethelyzetnek megfelelő feladatokkal való megbirkózást jelenti. A pályakeresés és az egész pályán való fejlődés ezáltal a teljes személyiségfejlődés egyes aspektusaivá válik. A szakmai fejlődés fogalmával szoros tematikai összefüggésben áll a pályaérettség (vocational maturity) fogalma. Super ezalatt nem azt érti, amit a pályára való érettség klasszikus meghatározása magában foglal (Rókusfalvy, 1969), nem egy predeterminált érettségi állapotot a szakmai tevékenység kezdetén, hanem a pályán tanúsított magatartás fejlettségi szintjét. Az egyén a felfedezés és hanyatlás stádiuma közötti szakmai fejlődés folyamán éri el ezt, amelyben benne foglaltatnak a tárgyi környezet strukturális lehetőségei és a tanulási folyamatok.

Super felhívja a figyelmet arra, hogy a pályafejlődés egy alkalmazkodási folyamat az egyén és a környezete között. A pályaérettség szűkebb értelemben a serdülőkor végére – az ifjúkor elejére tehető, amikor is az egyénnek pályát kell választania. Super szerint pályaérett az a személy „akinek a pályán tanúsított magatartása megfelel a kérdéses életkorra jellemző szakmai fejlődési folyamatnak”. Pályaérettség tágabb értelemben életen át tartó folyamat, amely a megfelelő életszakaszokban egy érett, személyiségünknek és a körülményeknek megfelelő döntést tesz lehetővé számunkra szakmai életünkkel kapcsolatban. Míg a serdülőnek egy megfelelő döntést kell meghoznia, addig a felnőttkorban a pályaérettség jele a tudatos alkalmazkodási képesség a munkához és a munkakörülmények változásához (Savickas, 1995).

A Super-féle pályaérettség elemei

A szerző öt jellemzőt rendelt a pályaérettség fogalmához (melyet helyesebben lenne életpálya érettség fogalomként meghatározni): a tervezési készséget, aktivitást, az informáltságot, a döntési kompetenciát és a realitás orientációt. Super az operacionalizálás folyamatában felbontotta a jellemzőket résztényezőkre. Az öt elem a következő

1) Tervezési készség

A tervezési készség azt jelenti, hogy az egyén fokozódó szakmai informáltságra törekszik és kész átfogó, részletes pályatervet készíteni. A tervezés során törekszik az autonómiára, az önállóságra. Időperspektívában gondolkodik, vagyis nyitott az elmúlt tapasztalatok összegzésére és a jövő elővételezésére. Jellemzi az önmegfigyelés és az önmagával szembeni értékelő beállítódás, azaz önmagát figyelembe véve igyekszik a tervezést elvégezni.

2) Aktivitás

Az aktivitás értelmezése, hogy az egyén saját pályájával kapcsolatosan felmerülő dilemmák tisztázásában törekszik részt venni. Egyfajta kérdezési magatartás jellemzi a személyt, aki utánanéz a kérdéseknek, hasznosítja az információs forrásokat (azok megismerése, a hozzájuk való pozitív beállítódás és azok értelmezése). Az aktív egyén résztvevő, azaz kötelezettséget vállal pályaorientációban, álláskeresésben, előzetes szakmai szerepekben.

3) Informáltság

Informáltság jelentése, hogy a személy mindazokra az információkra szert tesz, amelyek a későbbi folyamatot befolyásolhatják. Ennek tartalmi összetevőihez tartoznak a szakmai és a munkás életről való tájékozódás kapcsán például a pályák világában történő eligazodás, a képzési struktúra ismerete, vagy a szakmai és más életszerepek kapcsolatai.

4) Döntési kompetencia

A döntési kompetencia a megfelelő döntés kialakítására való alkalmasságot jelenti, ami megkönnyíti a döntési folyamatot az ismeret, készség és képesség szempontjából. Ehhez az elemhez tartoznak a döntési elvek, alkalmazkodási stratégiák és a döntési stílus, valamint a személyiségjellemzők (érdeklődés, képesség, érték, munkamód), melyek ismerete nagymértékben befolyásolja a pályafutást.

5) Realitásorientáció

A realitásorientáció a szakmai igényeknek a valósághoz való alkalmazkodási folyamatát foglalja magába. Ennek tartalma között említeni kell az önismeretet, a személyes szakmai lehetőségeket, valamint az értékek, érdekek és célok pontosítását. Ez a pályaérettségi összetevő a valóságban történő tájékozódást jelenti, különös tekintettel a regionális, helyi szint munkaerő-piaci igényekre, vagy a pályaorientációs trendekre.

A pályaorientációs tevékenységben a tanácsadó szakember feladata, hogy mindig az adott életkornak megfelelő szinten támogassa a pályaérettség elemeinek kialakulását, fejlődését.

Összefoglalás

A fejezetben összefoglaltuk a pályafejlődés folyamatár Szilágyi Klára életpálya-modelljén keresztül. Megmagyaráztuk a pályaérettség és pályaalkalmasság fogalmát és kitértünk a Super-féle pályaérettség elemeire.