Ugrás a tartalomhoz

Hidrobiológia

Csizmarik Gábor (2011)

Szent István Egyetem

11. fejezet - A kén körforgalma

11. fejezet - A kén körforgalma

Bevezetés

A kén esszenciális elem, vagyis minden élőlénynek szüksége van rá. Ugyanakkor a kénvegyületek túlzott kibocsájtása okozza a környezet savasodását, ezért szükséges megismerkedni ennek az elemnek a sorsával. A tananyag áttanulmányozása után a hallgató felismeri az egyes kénformák jelentőségét. Világossá válik az élő közösségek szerepe az egyes kénformák átalakításában.

Követelmények

  • Ismerje a redoxpotenciáltól függő kénvegyületeket!

  • Tudja a kén körforgalmának lépéseit!

  • Tanulja meg a kén mikrobiológiai oxidációinak folyamatait!

A nitrogén mellett a természetben a kén az az elem, amelynek biokémiai körforgalmában egyes baktériumok nagy szerepet játszanak. A mikrobiális folyamatok gyakran a nitrogén átalakulásának analógiájára mennek végbe, így a két elem körforgalma között sok a hasonlóság. Az egyes formákban a kén oxidációs száma -2-től +6-ig változhat, tehát szintén sok energialépcső alakul ki. Eltérés, hogy a ciklus atmoszférikus fázisa kisebb. A körforgalom jórészt üledék ciklusú, itt zajlik a történések nagyobb része. A ciklus szervetlen tartalékait az elemi kén, kéntartalmú kőzetek és üledékek, valamint a kén-hidrogén adják.

A kén biogeokémiai ciklusa részben üledékes-, részben gázciklus. A légköri fázist a keletkező kén-hidrogén jelenti, a növények számára azonban a felvehető kénforrás elsősorban szulfát formájú. Az állatok és az ember szerves kéntartalmú táplálékok révén jutnak hozzá. A mikroorganizmusok több kénvegyületet is értékesíthetnek (51. ábra).

51. ábra: A kén körforgalma

Kéntartalmú anyagok három fő irányból léphetnek a depókból a körforgalomba:

  • vulkáni kitörések során, H2S formájában,

  • kőzetek mállásakor, szulfát formájában,

  • kéntartalmú kőzetek égetése (például szén) során kéngázok (pl. SO2) keletkeznek, s ezek a csapadékkal kénsavvá, kénessavvá (SO42-) alakulnak.

A ciklusból a kén kéntartalmú ásványok, elemi kén, vagy kénhidrogén keletkezése során térhet vissza a szervetlen depókba.

Bár a kén esszenciális elem, elegendő felvehető mennyiségben van jelen, ezért általában nem limitáló tényező a vízi ökoszisztémákban.

A körforgás egyes lépcsői a következők:

Asszimilatorikus szulfát-redukció

A folyamat lényege, hogy főleg a növények és egyes mikroorganizmusok a szervetlen szulfátot (SO42-, oxidációs szám: -6) felvéve, annak kéntartalmát SH-csoportok (oxidációs szám: +2) révén testanyagukba építik. Ehhez a szervezeten belül a szulfát redukálására van szükség. A folyamat analóg a nitrogén-körforgalomból ismert, asszimilatorikus nitrát-redukcióval. A növények ezenkívül a légköri kén-dioxidot (SO2, oxidációs szám: -4) közvetlenül is hasznosíthatják.

Deszulfurikáció

A folyamat megegyezik a biológiailag fontos elemek mineralizációjáról szóló leírások kénre vonatkozó részével. Ez annyit jelent, hogy a hulladék és a holt szerves anyagok lebomlása során az anyagok kéntartalma H2S (oxidációs szám:+2) keletkezése során mineralizálódik. Fontos megemlíteni, hogy redox változás nem történik, mert a szerves kénvegyületek hidrolízissel bomlanak. A folyamat a nitrogén-körforgalomból ismert ammonifikáció jelenségével analóg.

Disszimilatorikus szulfát-redukció

A folyamat analóg a disszimilatorikus nitrát-redukció bakteriális folyamataival.

Lényege, hogy egyes baktériumok a szulfátot (SO42-, oxidációs szám: -6) elektron-akceptorként használják oxidálható anyagok elégetésére. A szulfát végeredményben kén-hidrogénné redukálódik. Eltérés a nitrátredukciótól, hogy ez a folyamat csak anaerob viszonyok között megy végbe.

A szulfátredukáló baktériumok, speciális ökológiai igényük miatt, főleg talajokban és iszapokban élnek. A vizekben számuk kevés. A számukra különösen kedvező környezetet „szulfuretum”-nak nevezik. Ezek főleg tengerek és tavak partközeli iszapfelszínei. Jelen kell hogy legyen a szulfát és a tejsav, mely maga is főleg mikrobiális erjesztés eredménye. Szerepük lehet a kéntelepek létrejöttében, hiszen a H2S és a szulfidok bakteriális tevékenység folytán elemi kénné oxidálódnak. A szulfid-vegyületek, főleg a kémiai úton létrejött fémszulfidok fekete színűek, és az iszapok hasonló színeződését okozhatják.

A kén mikrobiológiai oxidációi

A kénoxidáló baktériumok - energianyereség mellett - a kénhidrogént, elemi ként vagy a tioszulfátot szulfáttá oxidálják. E baktériumok számos faját két fő csoportba lehet sorolni:

  • színes vagy fotoszintetizáló kénbaktériumok;

  • színtelen, nem fotoszintetizáló kénbaktériumok.

A színtelen, szigorúan aerob Beggiatoa, Thiotrix és Thiobacillus nemzetségek tagjai a kénvegyületeket szulfátig oxidálják. Sejtjeikben gyakran tartalék kéncseppeket halmoznak fel. A kénoxidáló baktériumok a redukált kénvegyületeket kénsavvá oxidálhatják, így a környezetüket erősen elsavanyítják. A legismertebb savtűrő baktérium a Thiobacillus thiooxidans. Ennek pH-optimuma 2 - 3,5 között van, s akár pH 1 alatt is oxidálhatja az elemi ként , sőt pH 0 közelében sem pusztul el. Savanyú bányavizekben él, és ércek kéntartalmát oxidálja.

Anaerob viszonyok között, és csak a kénhidrogént oxidálják a színes, fotoszintetizáló baktériumok. Az energianyerés ebben az esetben azonban a fény energiájának hasznosításával történik, a kén-hidrogén a redukáló erő létrehozásához szükséges elektronokat biztosítja. Főbb típusaik a következők:

  • zöld kénbaktériumok (Chlorobiaceae);

  • bíbor baktériumok.

Ez utóbbi két további csoportra osztható, mint:

  • bíbor kénbaktériumok (Chromatiaceae);

  • nem-kén bíborbaktériumok (Rhodospirillaceae).

A kénhidrogént, mely a fotoreakció hidrogén-donora, elemi kénné oxidálják. Az elemi ként, ha aerob viszonyok közé kerül, a színtelen kénbaktériumok tovább oxidálhatják. A nem színes kénbaktériumok anaerob kénoxidációi is lehetségesek.

A Thiobacillus denitrificans ként oxidál, nitrát elektronakceptor segítségével.

Az 1975-ben leírt Thiomicrospira denitrificans, melyet tengeri üledékből izoláltak, thioszulfátot oxidál, ugyancsak nitrát redukciójának kíséretében.

A zöld fotoszintetizáló kénbaktériumok jellemző tulajdonsága, hogy olyan mély vízrétegekben is képesek a fotoszintézisre, ahol más fotoszintetizáló szervezet már nem él meg. A jelenség magyarázatát az ezen baktériumok sejtjeiben található, úgynevezett Chlorobium vezikulumok adják. Ezek speciális sejtszervecskék, melyek a citoplazma gáztartalmú képletei, és a gyér fény koncentrálására, hasznosítására teszik képessé a baktériumokat.

Összefoglalás

A kén forgalma sok tekintetben hasonló a nitrogén körforgásához. Ennek az az oka, hogy a kénatom a nitrogénhez hasonlóan számos oxidáltsági állapotban létezhet a különböző vegyületekben. A fő különbség az, hogy a kénforgalom gázfázisa jóval kisebb súlyú (H2S), mint a nitrogén esetében (N2). A kén forgalmában résztvevő baktériumok sokszor különleges környezeti körülmények közt élnek. Az anaerob élet kitüntetett résztvevői, melyek jellemzően vízi élettér lakói.

Önellenőrző kérdések, feladatok

A következő állítások közül melyek igazak?

  1. A kén körforgalma jellegzetesen gázciklus.

  2. Az elemi kén bizonyos élőlények számára étel.

  3. A deszulfurikáció során a szerves kénvegyületekből kénhidrogén keletkezik.

  4. vízi ökoszisztémákban a kén az egyik legfőbb limitáló elem.

  5. Léteznek kénsavtermelő baktériumok.

  6. Egyes élőlények szulfáttal lélegeznek.