Ugrás a tartalomhoz

Hidrobiológia

Csizmarik Gábor (2011)

Szent István Egyetem

9. fejezet - A szén körforgalma

9. fejezet - A szén körforgalma

Bevezetés

A szén a természetben előforduló vegyületek egyik legfontosabb építőeleme. A szerves vegyületeket úgy is szokták nevezni, hogy a szén vegyületei. Az autotróf szervezetek szervetlen szénvegyületekből, általában a levegő széndioxidjából szerzik be a szenet, míg a heterotróf szervezetek is asszimilálnak CO2-ot, de ehhez kész szerves vegyületeket is igényelnek. A szén beépítése a szervezetekbe redukcióval, míg lebontása általában oxidációval történik. Ha a bomlás aerob úton történik, szén-dioxid lesz belőle, míg anaerob úton a szén egy része metánná redukálódik.

Követelmények

  • Ismerje az autotróf és heterotróf élőlények szénasszimilációjának lépéseit!

  • Tudja az aerob és anaerob szénkörforgás folyamatait!

  • Tanulja meg az alternatív elektronakceptorok segítségével végzett légzés folyamatait!

  • Tudja a metanogenezis lépéseit, mechanizmusát!

A legtöbb szén a karbonát tartalmú kőzetekben, a fosszilis szén- és olajtermékekben van. Ez azonban az élőlények számára gyakorlatilag hozzáférhetetlen. A szén elemkörforgalmi raktára a légkör. Elenyészően kevés nem biológiai változás mellett a szén dinamizmusát az élővilág okozza (45. ábra).

45. ábra. Szénkörforgalom vizes élőhelyeken

A biológiai ciklus központi vegyülete, szervetlen kiinduló nyersanyaga vizeinkben a szén-dioxid (CO2). A szén-dioxid részben a levegőből diffúzióval, részben a csapadékkal és a hozzáfolyással kerül a vízbe. A talajon átszivárgó víz különösen gazdag CO2-ban (60 cm mélyen homokos talajban 0,1-0,6, agyagosban 0,2-1,1, réti és lápi talajokban pedig 1,0-4% CO2 van a talaj levegőjében, szemben az atmoszféra 0,3%-ával).

A szén-dioxid-rendszer az elsődleges szervesanyag-termelés nyersanyaga. Ebből a szempontból a különböző szénformák hasznosíthatósága, „hozzáférhetősége” fontos.

A szervetlen szén-dioxid bekapcsolódása a szerves világ életfolyamataiba, annak redukciójával történik, amit a növények és egyes mikroorganizmusok vagy foto- vagy kemotróf módon végeznek.

A fotoszintézis legáltalánosabb képlete:

CO2 + 2 H2A → (CH2O) + H2O+ A,

ahol, a növények esetében az A oxigént, a kénbaktériumoknál pedig ként jelent.

A szén-dioxid hasznosítása sokkal általánosabb, és a heterotróf élőlények is asszimilálnak CO2-ot, de ehhez kész szerves vegyületeket is igényelnek. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a legtöbb autotróf élőlény képes szerves kötésű szén hasznosítására is.

A heterotrófia és autotrófia közti különbség ebből a szempontból tehát elmosódik. Minden baktériumnak és protozoának van szén-dioxid igénye, sőt, igen valószínű, hogy minden élő sejtnek szüksége van rá. Ez a megállapítás természetesen nem hatástalanítja a növények és az állatok közti különbséget, csupán figyelmeztet, hogy a CO2 nem csak a mennyiségileg egyébként döntő fontosságú fénytől függő növényi szén-dioxid asszimiláción és a kemolitotróf mikroorganizmusok tevékenységével jut a szerves világ körfolyamataiba, hanem a baktériumok megkötése révén is.

Az élőlényekben lévő szerves szén egy része CO2-dá oxidálódik az élőlények légzésekor, kisebb része lefolyással, szárazföldi ragadozók zsákmányaként, vagy a vízben fejlődött rovar kirepülésével tűnik el a vízi ökoszisztémából. Az elpusztult élőlények anyaga, mint szerves törmelék mozoghat a vízben, de legnagyobb részt leülepedve az üledéket gazdagítja. A szén ilyen állapotban is elveszhet lefolyás révén ugyanakkor nem élő szervesanyagok juthatnak a vízbe bemosódással. Az oldott és alakos szerves anyag egyaránt szolgálhat táplálékul és így ismét élőlények anyagává változik. Jelentős része azonban a lebontók segítségével CO2-dá mineralizálódik.

Ha a bomlás aerob úton történik, szén-dioxid lesz belőle, míg anaerob úton a szén egy része metánná redukálódik (46. ábra).

46. ábra. Aerob és anaerob szénkörforgás

Aerob légzés esetén az oxigén az elektron-akceptor, vagyis elektronokat vesz át különböző elektron-hordozóktól – pl.: NADH2. Az oxigénen kívül számos más, alternatív elektron-akceptor létezik – pl.: Fe3+, NO3-, SO42-, CO2 stb. Az elektron-akceptorokról eddig úgy gondolták, szervetlen vegyületek, a kutatások eredményei azonban bebizonyították, hogy szerves vegyület is lehet elektron-akceptor (47. ábra).

47. ábra. Alternatív elektron akceptorok

Az alternatív elektronakceptorok segítségével végzett légzést hívjuk anaerob légzésnek. Az anaerob módon légző élőlények – bizonyos prokarioták – energiaforrása általában valamely szerves anyag (bár néhány kemolitotróf is képes anaerob légzésre), és rendelkeznek valamilyen tipikus elektron-transzport molekulával (citokrómok, kinonok …stb.); légzőrendszerük egészen hasonlatos az aerob szervezetekéihez. Csakúgy, mint a denitrifikáló baktériumok, az anaerob mikroorganizmusok is képesek aerob légzésre. Oxigén jelenlétében aerob légzést folytatnak, anoxikus környezetben ez háttérbe szorul és átváltanak alternatív elektron-akceptorok használatára. Természetesen vannak obligát anaerob élőlények, amelyek a kataláz enzim hiánya miatt képtelenek aerob légzésre és oxigén jelenlétében elpusztulnak.

Az aerob oxidáció során felszabaduló energia sokkal nagyobb, mint egy anaerob környezetben, alternatív elektron-hordozóval történő oxidáció során felszabaduló energia. Az elméleti energiahozam az e--akceptor és az e--donor redox-potenciálja közötti különbséggel mérhető. Mivel az O2H2O páros a legoxidatívabb, ezen az úton nyerhető a legtöbb energia. A Fe3+, a NO3- és a NO2- redox-potenciálja áll legközelebb az oxigénéhez.

Számos élőlény használ szervetlen vegyületeket (NO3-, SO42-, CO2) testfolyamataihoz. Az ilyen redukciók végtermékei általában amino- (−NH2) és kénhidrogén-csoportok (−SH), valamint szerves vegyületek. Bizonyos mértékig minden élőlénynek szüksége van kénre, nitrogénre és szénre.

A szervetlen vegyületek tápanyaggá redukálását és felhasználását asszimilatív anyagcserének hívjuk. A fenti vegyületek asszimilatív metabolizmusa élesen elkülönül azoktól a reakcióktól, ahol ugyanezen vegyületeket alternatív energiahordozókként használják energianyerés céljából. Ez utóbbi a disszimilatív metabolizmus. Az asszimilatív anyagcserénél elegendő a kiindulási anyag redukciója és a mikroorganizmus, mint tápanyagot fel tudja használni. A redukált anyagok makromolekulákként hasznosulnak a sejtben.

A disszimilatív anyagcserénél aránylag nagy mennyiségű elektron-akceptor redukálódik és a redukált végtermék kiválasztódik a környezetbe. Sok élőlény végez asszimilatív anyagcserét (baktériumok, gombák, algák, magasabb rendű növények), de csak a prokarioták végeznek disszimilatív metabolizmust.

A metanogenezis két lépésben zajlik le (48. ábra). Az elsőben különböző fakultatív és obligát anaerob baktériumok a szerves anyagok fehérje-, szénhidrát- és zsírtartalmát hidrolízissel és fermentálással zsírsavakká alakítják (savképzők). A szigorúan anaerob metánképzők (Methanobacterium, Methanobacillus, Methanococcus és Methanosarcina fajok) a második lépésben ezeket a zsírsavakat hasznosítják: szén-dioxidot és metánt termelnek belőlük kétféle reakció segítségével.

48. ábra. Metanogenezis

Az elsőben szén-dioxid szerepel hidrogénakceptorként, ami a szerves savból enzimatikusan lehasított hidrogénnel metánná redukálódik:

A másodikban a szerves vegyületekből származó leggyakoribb köztestermék (körülbelül 70%) az ecetsav alakul át szén-dioxiddá, a metil-csoport szene pedig metánná:

Mély tavakban a metán nagy részét a vizekben elterjedt, szigorúan aerob metánoxidáló baktériumok (pl. Methanomonas methanica) hasznosítják:

Ilyen úton részben sejtanyag, részben CO2 keletkezik.

A vízben lévő „hozzáférhető” szervesanyag-kínálat és a lebontás intenzitása a víz biológiai minősítésében fontos szaprobitás alapja.

Összefoglalás

A biológiai ciklus központi vegyülete, szervetlen kiinduló nyersanyaga vizeinkben a szén-dioxid (CO2). A szén-dioxid részben a levegőből diffúzióval, részben a csapadékkal és a hozzáfolyással kerül a vízbe. A szén-dioxid-rendszer az elsődleges szervesanyag-termelés nyersanyaga. A szervetlen szén-dioxid bekapcsolódása a szerves világ életfolyamataiba, annak redukciójával történik, amit a növények és egyes mikroorganizmusok vagy foto- vagy kemotróf módon végeznek. A heterotróf élőlények is asszimilálnak CO2-ot, de ehhez kész szerves vegyületeket is igényelnek.

Az élőlényekben lévő szerves szén egy része CO2-dá oxidálódik az élőlények légzésekor, kisebb része lefolyással, szárazföldi ragadozók zsákmányaként, vagy a vízben fejlődött rovar kirepülésével tűnik el a vízi ökoszisztémából. Az oldott és alakos szerves anyag egyaránt szolgálhat táplálékul és így ismét élőlények anyagává változik. Jelentős része azonban a lebontók segítségével CO2-dá mineralizálódik.

Ha a bomlás aerob úton történik, szén-dioxid lesz belőle, míg anaerob úton a szén egy része metánná redukálódik.

Az aerob oxidáció során felszabaduló energia sokkal nagyobb, mint egy anaerob környezetben, alternatív elektron-hordozóval történő oxidáció során felszabaduló energia.

Önellenőrző kérdések, feladatok

A következő állítások közül melyek igazak?

  1. A szén raktára a légkör.

  2. A karbonátos kőzetek a szén raktárául szolgálnak.

  3. A szén csak fotoszintézissel kötődhet meg.

  4. Létezik oxigén nélküli légzés is.

  5. A metán termelése aerob folyamat.

  6. A vízi ökoszisztémákban térben elkülönül a szervesanyag-termelés és lebontás.