Ugrás a tartalomhoz

Hidrobiológia

Csizmarik Gábor (2011)

Szent István Egyetem

3. fejezet - Az állóvizek kialakulása és csoportosítása

3. fejezet - Az állóvizek kialakulása és csoportosítása

Bevezetés

Az állóvizek kialakulása szempontjából a tavak játszanak jelentős szerepet. Földrajzi tanulmányaik során megismerkedtek különböző földrajzi területeken elhelyezkedő tavakkal, melyek között vannak olyanok, melyek hasonló módon keletkeztek, de sok eltérő módon alakult ki. Abban mindegyik megegyezik, hogy jelentős szerepet töltenek be az adott terület vízgazdálkodásában.

Követelmények

  • Ismerje a tókeletkezés geológiai folyamatait!

  • Tudja a tavakat csoportosítani vízháztartásuk szerint!

  • Tanulja meg a hőháztartás szerinti csoportosítást!

  • Tudja a tápanyag ellátottság szerinti fő csoportokat és jellemzőiket!

Tavak kialakulása, morfológiájuk és morfometriájuk

Tókeletkezés: geológiai folyamat.

A. - Föld belső erői:

  1. tektonikus úton (Bajkál-tó 1940 m mély, közép-afrikai tavak) (12. ábra);

  2. kihűlt kráterben krátertó (13., 14. ábrák);

  3. beomlással keletkező mélyedésben: kalderató;

  4. hegyomlással csuszamlással elrekesztett patak, folyóvölgyek, pl. Gyilkos-tó (15. ábra).

12. ábra. A Bajkál-tó

13. ábra. A vulkáni eredetű Kráter-tó

14. ábra. A Szent Anna-tó

15. ábra. A Gyilkos-tó

B.- Külső erők:

  • pleisztocén kori eljegesedés

  • glaciális erózió (Finn, Kanadai tóvidék) (16. ábra);

  • karsztjelenségek: dolina és poljetavak;

  • folyók és folyamok tevékenysége;

  • szél hatására: főleg száraz klímájú helyeken (17. ábra);

  • meteor becsapódás hatására (Chubb-tó) (18. ábra);

  • élővilág tóképző szerepe: hódok tevékenysége, dagadó lápok, nádas;

  • mesterséges medrek és tavak: völgyzárógátak (Kisköre – Tisza-tó, Hámori tó), mélyítés, kubikgödrök, kavicsbánya-tavak (Délegyházi tavak) (19. ábra).

16. ábra. A glaciális eredetű felső Whalenberg-tó

17. ábra. A Nyíregyházi Sós-tó

18. ábra. A meteor-becsapódás után létrejött Chubb-tó

19. ábra. A Tisza-tó

A tavakat csoportosíthatjuk vízháztartásuk szerint.

Vízmérleg:

1. (a tóra hulló) csapadék (C)

2. (a tóba jutó) hozzáfolyás (H)

C + H növeli a vízkészletet

3. Párolgás (P)

4. lefolyás (L)

5. mesterséges vízkivétel (Vk)

P + L + Vk csökkenti a vízkészletet

A felszíni vizek a vízforgalom (vízháztartás), azaz a vízutánpótlás és a vízveszteség viszonya alapján is csoportosíthatók:

  1. állandó (eusztatikus);

  2. változó (szemisztatikus);

  3. kiszáradó (asztatikus) ezen belül időszakos (temporárius) és alkalmi (ephemer).

Az átfolyásos tavaknak egyaránt van felszíni hozzá- és lefolyása. Az utóbbi hiánya esetén beszélünk lefolyástalan, illetve végtavakról (Aral-tó). A két fogalom nem teljesen azonos, mert a végtó kifejezés feltételezi a felszíni hozzáfolyás meglétét. A lefolyástalan tó viszont enélkül is kialakulhat, pl. a magasra emelkedő talajvízből (gyakori ez deflációs tavaknál). A források feltörési helyén létrejövő tavakat forrástavaknak hívjuk.

  • A forrástavak forrásokból, csapadékvízből és talajvízből táplálkoznak, és fölösleges vizüket a kifolyó patakok vezetik el. Általában kis területűek. Ilyen forrástó a Hévízi-tó.

  • Az átfolyásos tavakat vízfolyások táplálják, és azok vezetik le. A tavak vízszintje a beömlő folyók vízhozamának függvénye. Ilyen a Balaton, a Genfi-tó, a Bodeni-tó.

  • A végtavak mindig lefolyástalanok. A beömlő folyók vizét a párolgás teljesen felemészti.

  • A lefolyástalan tavak vize csak a párolgás útján távozik, ezért a folyók által szállított mész, gipsz, konyhasó, szóda stb. fokozatosan felhalmozódik, és a sótartalom annyira feldúsulhat, hogy vizük sókoncentrációja meghaladja a tengervízét. Földünk egyik legsósabb tava a Holt-tenger (25%).

A tavakat csoportosíthatjuk hőháztartásuk szerint, ami a következő tanulási egységben lesz részletesebben kifejtve.

  • A meleg tavakban a hőmérséklet a mélység felé csökken (egyenes rétegezettség), és a víz hőmérséklete legalább + 4 °C. Ilyenek a trópusi és a nagyobb víztömegű mérsékelt övi tavak, amelyek télen nem fagynak be.

  • A hideg tavakban a felszíni vízréteg hőmérséklete +4 °C-nál kisebb. A fenék felé a hőmérséklet emelkedik, de nem haladja meg a +4 °C értéket (fordított rétegezettség). Ebbe a csoportba tartoznak a magas hegységek és a hideg öv tavai, amelyek télen befagynak.

Az állóvizek morfometriai sajátosságaik alapján lehetnek

  • vízterek (mély- és sekély vízterek) és

  • vizes élőhelyek (wetlands).

A tavak tápanyag-ellátottság szempontjából két fő típusra oszthatók:

  • eutróf és

  • oligotróf tavak.

A növényi tápanyagokkal jól vagy igen jól ellátott tavak az eutróf tavak. Ezek jellemzője a sekély, zavaros, viszonylag meleg víz, a jelentős fitoplankton (főleg algák) és zooplankton, valamint változatos hal populáció. Jellemzője továbbá az enyhe lejtésű part, a széles litorális zóna, valamint az iszap, homok, és agyag mechanikai összetételű fenékanyag.

A növényi tápanyagokkal gyengén ellátott tavak az oligotróf tavak. Ezek általában mély, kristály tiszta vizű tavak. Hőmérsékletük, hűvös vagy hideg, viszonylag kis számú fitoplankton és hal populáció jellemző rájuk. Partjuk meredek, a litorális zóna keskeny, a fenékanyag homokos, kavicsos, sziklás.

Összefoglalás

A tavak kialakulásában különböző geológiai folyamatok (geokémiai, geofizikai) vesznek részt. Ezek részben a Föld belsejében uralkodó belső erők, részben külső erők, melyek a felszínen mennek végbe.

A tavakat több szempont alapján csoportosíthatjuk pl. vízháztartás, hőháztartás, tápanyag ellátottság, stb.

Önellenőrző kérdések, feladatok

Melyek az igaz állítások?

  1. A Balaton eredete szerint tektonikus kialakulású.

  2. A végtavak végső soron összeköttetésben vannak a tengerrel.

  3. A Gyilkos-tó beomlott vulkáni kráterben jött létre.

  4. A hideg tavakban a fenéken 4 °C alatti hőmérséklet uralkodik.

  5. A Balaton sekély tó.

  6. Az átfolyásos tavak sókoncentrációja meghaladja a tengervízét.