Ugrás a tartalomhoz

A tanácsadás szociálpszichológiája

Dr. Budavári-Takács Ildikó (2011)

Szent István Egyetem

2. fejezet - Agresszió és versengés a kapcsolatokban

2. fejezet - Agresszió és versengés a kapcsolatokban

Bevezető

A következő tanulási egységben röviden ismertetjük az agresszió és a versengés szociálpszichológiai jellemzőit. Elsőként az agresszió definícióját, megnyilvánulási formáit majd az agresszió okait igyekszünk bemutatni.

Ezt követi a versengés definíciója, ill. a versengés magyarázatai. A témát igyekszünk minél több oldalról megvilágítani, ehhez minél több kísérletet, ill. vizsgálatot bemutatni.

Cél:

  • a hallgató tanulja meg az agresszió és a versengés definícióját, ill. értse meg az agresszió és a versengés, mint társas viselkedés magyarázatait.

Követelmény:

  • a hallgató mutassa be az agresszió és a versengés közötti különbséget,

  • ismerje fel az agresszió megjelenését a kapcsolatokban értelmezze a versengés megjelenését a kapcsolatokban

3. ábra. Kapcsolataink. Forrás

A kapcsolatok szociálpszichológiai vetületének fontossága

A tanácsadás (emberi erőforrás és munka- pályatanácsadás) személyes kontaktuson keresztül valósul meg a tanácskérő és a tanácsadó között. A kapcsolat lényege a támogatás, a professzionális segítség nyújtása egy adott témában, melyet a tanácskérő igénye határoz meg. A tanácsadás, mint humán szolgáltatás, interperszonális kapcsolatban, interakciókon keresztül valósul meg, ezért fontos, hogy a kapcsolati formák széles spektrumában elhelyezzük.

Az ember társas lény, éber állapotunk kb. háromnegyed részében társas környezetben vagyunk. Emberi kapcsolataink sokasága vesz minket körül. A kapcsolat, mint természetes állapotunk jelen van mindennapjainkban. Fontos tehát meghatároznunk, hogy milyen jellemzői vannak kapcsolatainknak, és ezekhez képest miben más, miben tér el a többitől a tanácsadás, mint professzionális segítő kapcsolati forma.

Amikor két ember találkozik, igen sokféle kapcsolat bontakozhat ki közöttük. Attól függően, hogy milyen viszonyulást alakítunk ki a másikkal, lehetünk versengésben, léphetünk fel támadólag, de együttműködhetünk, vagy akár fel is áldozhatjuk magunkat.

Az agresszió jelentése és az agresszió formái

Kapcsolatokban az agresszió úgy jelenik meg, hogy az egyik személy törekvése az, hogy a másiknak szándékosan kárt vagy fájdalmat okozzon.

Az agressziónak különböző formáit különböztetjük meg.

  • Lehet az agresszió antiszociális, társadalomellenes, amikor az egyén a társadalom írott vagy íratlan törvényeit is megszegve okoz fájdalmat, kár másoknak. Ilyen, pl. a bűnöző, aki kirabolja a másikat.

  • Ezzel párhuzamosan megkülönböztetjük a proszociális agressziót, amely a társadalom értékeit megvédő agresszió, és a társadalom érdekében lép fel. Ilyen viselkedés, pl., amikor valaki leteperi a bankrablót, annak súlyos sérüléseket okozva.

  • Lehet az agresszió instrumentális, vagyis amikor az agressziót magát eszközként használja valaki valami elérése érdekében (pl. tolakodás a közértben), de lehet öncélú is, amikor maga az agresszió a cél (pl. villamos kárpitjának felhasogatása).

  • Lehet az agresszió aktív (pl. pofon), de lehet passzív is (pl. szabotázs, dac, megsértődés).

  • Lehet továbbá az agresszió verbális (pl. pletyka, káromkodás), tettleges, lehet tárgyra ill. személyre irányuló is.

  • Az agresszió lehet kifelé irányuló (pl. gyilkosság), de befelé irányuló is (pl. öngyilkosság).

Az agresszió magyarázatai

Az agressziót alapvetően két nagy elméleti megközelítéssel magyarázzák.

  • Az egyik elméleti irányzat képviselői azt az álláspontot képviselik, amelyszerint az agresszió velünk született, biológiailag determinált viselkedési forma.

  • A másik elméleti irányzat szerint az agressziót egyéni tapasztalatok során sajátítjuk el.

Az agresszió kutatások mindkét irányban gyűjtöttek bizonyítékokat, néhány magyarázattal ismerkedjünk meg!

Az agresszió és az öröklés

Az agresszió egyik legkorábbi biológiai elmélete genetikai rendellenességgel magyarázza a másokat bántó viselkedést. Ennek a genetikai hibának az oka a férfiaknál előforduló XYY kromoszóma rendellenesség. Megfigyelték, hogy az ezzel a rendellenességgel született férfiak magasabbak, robosztusabbak az átlagnál, alacsonyabb az intelligenciájuk és sokszor követnek el erőszakos bűncselekményeket. (Hárdi, 2000)

4. ábra. XYY kromoszóma rendellenesség. Forrás: http://www.pathguy.com/lectures/perspect.htm

Ma már tudjuk, hogy az agresszió poligénes öröklésmenetű, vagyis több gén együttállásától függ a mértéke. Bizonyos hibás géneket is sikerült azonosítani, amelyek az ingerületátvivő rendszerben rendellenességet okoznak, ezáltal agresszív viselkedést idéznek elő. (Carver, Scheier, 1998)

Az agresszió szabályozásának vannak agyi struktúrái is (pl. amygdala, agytörzs), ill. a neurotranszmitterek és hormonok is szabályozzák (pl. magas tesztoszteron szintet találtak erőszakos bűncselekmények elkövetőinél). (Daly, Wilson, 1990)

A frusztráció-agresszió elmélet

A környezeti hatást hangsúlyozó elméletek közül az egyik legismertebb az un. frusztráció-agresszió (Dollard és Miller) elmélet. Ennek lényege az, hogy amikor egy személyt, aki egy adott cél elérése érdekében erőfeszítéseket tesz, megakadályozzák (frusztrálják), akkor a személy viselkedése agresszív lesz. Az agresszió nem az egyetlen lehetséges válasz a frusztrációra. Akadályoztatottságunk vezethet regresszióhoz (a fejlődési szint egy alacsonyabb fokára való visszacsúszás) és apátiához is. Ennek a magyarázatnak a kísérleti bizonyítása K. Lewin (1941) nevéhez fűződik. (Mérei, Binét, 2006)

5. ábra: Kurt Lewin (1890-1947). Forrás: http://organizations.uncfsu.edu/psichi/History/Gestalt.htm

Kísérlet:

„Kurt Lewin harminc, 2½–5 éves korú óvodáson végezte el híres frusztrációs kísérletét. A kísérlet minden egyes gyerek esetében három fázisból állt.

Először harminc percen keresztül megfigyelték és regisztrálták a gyerek spontán viselkedését adott játékszerek között, és egy 0–6 pontos skálán értékelték tevékenységének nívóját.

A második, 15 perces szakaszban a gyereket ugyanabba a helyiségbe vitték, amelynek méretét azonban (egy fal félretolásával) megnövelték. A helyiségben ott volt valamennyi korábbi játéktárgy, de voltak újak is: sokkal szebbek, csábítóbbak, mozgathatóak; a régi játékok is izgalmasabb környezetbe kerültek (a babához pl. volt babaház is, a vízi állatokhoz kis tavacska stb.). A kísérletvezető hagyta a gyereket szabadon játszani, de időnként felhívta a figyelmét egy-egy új tárgyra; a cél az volt, hogy a gyerek lehetőség szerint minden játékkal kapcsolatba kerüljön.

A harmadik – frusztrációs – szakaszban a kísérletvezető kiválasztotta azokat a játékokat, amelyekkel a gyerek az első szakaszban játszott, átvitte őket a szoba azon felébe, ahol eredetileg voltak. A szoba két része között egy átlátszó dróthálót feszített ki, és egy jó nagy lakattal a gyerek szeme láttára lelakatolta. A gyerek így láthatta – tőle elzárva – a szép, új játékokat, játszani viszont csak a régiekkel játszhatott.

A kísérlet levezetéseképpen 15 perc eltelte után a kísérletvezető felszólította a gyereket, hogy hagyja abba a játékot, és közölte, hogy most mennek vissza az óvodába. Kinyitotta a lakatot, elhúzta a dróthálót. Néamelygyerek e fázisban magától visszaszaladt a szép játékokhoz; ha ezt nem tette meg, a kísérletvezető direkt módon felszólította erre. Ezt követően a gyerek korlátlan ideig, szabadon játszhatott; e fázis célja a felgyülemlett feszültség feloldása volt.”

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Frusztr%C3%A1ci%C3%B3

6. ábra. Lewin kísérlet (Frusztrációs helyzet). Forrás: Mérei F., V. binét Á., Gyermeklélektan Gondolat Kiadó, Budapest, 1993.

Szociális tanuláselmélet

Az agressziókutatás talán legizgalmasabb kérdése, hogy hogyan tanuljuk az agressziót, miként hatnak ránk a környezet agresszív ingerei, mintái. Az ezzel kapcsolatos kutatások egyik legtöbbet idézett kísérlete a szociális tanuláselmélet (Bandura, 1977) egyik legfontosabb képviselőjéhez, A. Bandura nevéhez fűződik.

7. ábra: Albert Bandura (1925-) Forrás: http://www.des.emory.edu/mfp/bandurabio.html

Kísérlet:

Bandura kísérletében a gyerekek végignézték, ahogyan egy felnőtt különböző kreatív módokon ütlegel egy levegővel felfújt, gyerek nagyságú babát (Bobo-babát).

Ezután a gyerekek is megkapták Bobo-babát.

A gyerekek hasonlóan viselkedtek a bábuval, mint a felnőttek: rugdosták, kalapáccsal verték, dobálták, hasára ülve ütötték stb.

8. ábra: Bobo-baba kísérletek képei. Forrás: http://topicstock.pantip.com/family/topicstock/2009/03/N7644232/N7644232.html

Bandura kísérletei (Bandura, 1973) bebizonyították, hogy a gyermekek az agresszív modell viselkedését megjegyzik és leutánozzák. A későbbi kísérletek arra is rámutattak, hogy minél inkább kedvelték a felnőttet, annál készségesebben utánozták agresszív viselkedését.

Az agressziót azonban akkor is memorizáljuk, ha a modellel érzelmileg nem azonosulunk. Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy az agresszív viselkedéssel sikereket lehet elérni, vagyis azt látjuk, hogy az agresszív viselkedésű modellt megjutalmazzák, úgy az agressziót beépítjük saját viselkedési készletünkbe.

A versengés

A versengés az emberi kapcsolatoknak az a formája, amikor az egyén arra törekszik, hogy az adott kapcsolatban a legnagyobb egyéni előnyt szerezze meg a másikkal szemben.

A versengés evolúciós magyarázata

Miért versengünk? A versengést magyarázó elméletek közül a legismertebb Charles Darwin (1809-1882) evolúciós elmélete. Szerinte a fajok közötti verseny a természetes szelekciót szolgálja, az erősebb fennmarad, így biztosítva a környezethez való alkalmazkodást, az élet fejlődését. (Darwin, 2004)

A társas összehasonlítás és a versengés kapcsolata

A szociálpszichológiai elméletek közül a társas összehasonlítás elmélete (Festinger, 1954) az egyik legismertebb magyarázat a témában. Az elmélet lényege: a versengés az ember önismereti igényéből fakad. A saját magunk megismerésének igénye egyrészt arra irányul, hogy megtudjuk, hogy milyen képességeink vannak (pl. ügyesség, intelligencia, szociális készségek), másrészt arra, hogy megtudjuk, véleményeink, attitűdjeink helyesek-e. Amennyiben a képességeinket nem tudjuk közvetlenül mérni, akkor másokhoz mérjük magunkat. Az önértékelésünk növelése érdekében pedig, beindul a versengés (pl. jobb, okosabb, szebb legyek stb…).

9. ábra: Leon Festinger (1919-1989). Forrás:http://alignmap.com/wp_content/Graphics/Leon%20Festinger.jpg

A versengés társas szituációs okai

A versengés magyarázatával foglalkozó kutatások a társas szituációk jellemzőire is felhívták a figyelmet. Vannak olyan csoportra jellemző helyzetek, amelyek beindítják a csoporttagok közötti versengést.

Ilyen szituációs jellemző maga a csoporttá fejlődés stádiuma. Megfigyelték, hogy a csoporttá alakulás folyamatában (a státuszok kialakulásakor), beindul a versengés a csoporttagok között a minél jobb pozíciók megszerzéséért. A csoportszerepek kialakulása után csökken a versengés, majd a csoportszabályok kialakulása után szabályozottá válik a versengés a csoportban.

Versengést beindító szituációs jellemző az is, amikor a csoport vezetője egyéni jutalmazást alkalmaz valamely feladat megoldásáért. A versengő viselkedés csökken, ezzel együtt az együttműködés nő, amikor a vezető a csoport egészét jutalmazza a feladat megoldásáért (Deutsch, 1949).

A vezető másként is hat a versengésre. Minél nagyobb hatalma van, minél erősebb, annál kevesebb a versengés, mintegy status quot biztosítva. Minél bizonytalanabb a vezető státusza, annál több a csoporttagok versengő viselkedése, beindul a hatalomért folytatott harc.

A csoport szerkezete is hat a versengésre. Minél merevebb a hierarchia, amely autokratikus vezetéssel párosul, annál inkább jellemző a versengés. Minél lazább a szervezet, a csoport hierarchiája, demokratikus a vezetés, annál kevesebb a versengés.

A versengés kulturális vonatkozásai

Vajon a versengő viselkedés függ-e attól a kultúrától, amelyben élünk? A kutatók ezt is megvizsgálták.

Különböző nemzetiségű és kulturális hátterű személyek viselkedését hasonlították össze a játékelméletből vett szituációkban. Az eredmény ellentmondásos. Kiderült, pl. hogy az egyik kísérletben az indiaiak versengőbbek, mint az amerikaiak, majd egy másik kísérletben ennek ellenkezőjét is bebizonyították.

A kutatók ezek után azt kezdték el vizsgálni, hogy hogyan vagyunk versengők egy adott kultúrában, amelyhelyzetek váltják ki a versengést?

Kiderült, hogy a versengő szituációt, ill. a szemben álló felet alapvetően másként értelmezik a különböző kultúrákban, és ez az, ami lényeges eleme a versengésbeli különbségnek. A Japánok vizsgálatából (Fülöp, 1998) kiderült, hogy a versengés fókusza saját maguk fejlődése, nem pedig, mások legyőzése. A versenytárs az énfejlődés stimulátora, a versenytárstól nem megszabadulni akar, hanem a megtartása a cél.

Egy kultúrközi vizsgálatban (Fülöp, 1999), a magyar és amerikai diákokat összehasonlítva rájöttek arra, hogy míg az amerikai diákoknál a versengés inkább pozitív kicsengésű, addig a magyar diákoknál negatív. A magyar diákok könnyebben összekapcsolják a versengést az agresszióval, míg az amerikaiak kevésbé. Az amerikaiak inkább gondolják úgy, hogy a versengés motiválja az embereket jobb munka végzésére, a magyarok szerint ez kevésbé jellemző.

Összefoglalás

„Agresszió és versengés a kapcsolatokban” c. témakörben röviden áttekintettük az agresszió és a versengés szociálpszichológiáját. Elsőként az agresszió definícióját, megnyilvánulási formáit ismertettük, majd az agresszió okait mutattuk be. Ezt követte a versengés definíciója, ill. a versengés magyarázatai. A témát több oldalról világítottuk meg, ehhez több kísérletet, ill. vizsgálatot mutattunk be.

Önellenőrző kérdések

  1. Gondolja végig a fejezetben olvasottakat. Próbálja meghatározni az agresszió fogalmát!

  2. Sorolja fel, hogy milyen formái vannak az agressziónak!

  3. Idézze fel, hogyan csoportosítjuk az agressziót magyarázó elméleteket!

  4. Vázolja fel, milyen kísérlettel, hogyan bizonyítható az agresszió és a frusztráció kapcsolata!

  5. Vázolja fel, milyen kísérlettel, hogyan bizonyítható az agresszió és a tanulás kapcsolata!

  6. Gondolja végig a versengésről olvasottakat! Határozza meg a versengés fogalmát!

  7. Idézze fel a versengést magyarázó elméleteket! Hogyan magyarázzák a versengést?

  8. Magyarázza meg, hogyan függ össze a kultúra a versengéssel!