Ugrás a tartalomhoz

Az éghajlatváltozás okai és következményei

Gelencsér András, Molnár Ágnes, Imre Kornélia (2012)

Pannon Egyetem

10.4 A jövő éghajlata

10.4 A jövő éghajlata

Mint említettük az éghajlati modellek alkalmazásához racionális forgatókönyveket kell készítenünk. A 10.8 ábra a és b része, különböző szcenáriók esetén, 2100-ig a hőmérséklet és a tengerszint várható alakulását mutatja. Az ábrák az IPCC 2001-es jelentéséből származnak. A görbék az egész Földre vonatkozó átlagértékek (nulladimenziós modell). Az A1 szcenáriók (A1Fl, A1T és A1B) gyors gazdasági növekedéssel számol. A világ népessége a 21. század közepéig növekszik, majd csökkenni kezd. Egyúttal új, hatékony technológiákat vezetnek be.  Ezen belül az A1FI elsősorban fosszilis tüzelőanyagok, az A1T alternatív energiahordozók felhasználásával, míg az A1B-ben nincsen egyetlen kitüntetett energiaforrás, többfélével számol. Az A2 esetében a szcenárió készítői állandó népesség-növekedést feltételeznek, de a gazdasági növekedés mértéke csak egyes régiókban lesz számottevő. A B1-ben a népesség alakulása hasonló, mint A1-ben. Ugyanakkor a gazdaság kevesebb anyagot használ fel, tiszta erőforrások és technológiák alkalmazása mellett. A B2 forgatókönyv bekövetkezése, az A2-vel egyezésben, az emberiség számának állandó emelkedése estén várható. B2 esetén azonban a gazdaság növekedése kevésbé gyors lesz. Végül az IS92 jelzésű görbe az IPCC 1992-es jelentésében szereplő összes modellszámítás átlagos trendjét illusztrálja.

10.8. ábra - A hőmérséklet és a tengerszint várható jövőbeli változása a különböző forgatókönyvek szerint. (IPCC 2001)

A hőmérséklet és a tengerszint várható jövőbeli változása a különböző forgatókönyvek szerint. (IPCC 2001)


Az ábra a részéből látható, hogy az emberi tevékenység hatására minden forgatókönyv esetén 2100-ig 1oC-nál jelentősebb hőmérsékletnövekedés várható. Az A1FI szcenárió esetén az átlagos növekedés a 4oC-t is eléri. Az ábra jobboldalán lévő bizonytalansági intervallumok azonban jelzik, hogy az abszolút értékeket bizonyos fenntartásokkal kell kezelnünk. Ennek ellenére egyértelmű, hogy az éghajlat a 21. században átlagosan melegedni fog. A globális felmelegedés egyik, talán legfontosabb következménye, hogy a Földet borító jégtakaró olvadni kezd, ami a tengerszint emelkedését eredményezi. A bizonytalanságok ellenére valószínű, hogy a tengerszint emelkedése néhány tíz centiméter lesz. Ilyen mérvű szintváltozás komolyan veszélyezteti számos óceáni szigetország létét (gondoljunk a Csendes-óceánra), sőt számos parti ország (pl. Banglades) és nagyváros (pl. New York) részleges elöntésével fenyeget.

A nulladimenziós modellek, bár hasznos információkat szolgáltatnak, természetesen nem alkalmasak a térbeli változások megítélésére. A 10.9 ábra kétdimenziós modellszámítások alapján készült (IPCC 2007). Az értékek megadják, hogy mekkora hőmérsékletváltozás várható az A1B forgatókönyv bekövetkezése esetén. Az ábra a, b,és c része különböző időszakokra vetíti előre a hőmérsékletváltozás mértékét. Mindhárom, de különösen a 2046-2065 és 2080-2099 időszakra számított értékekből kitűnik, hogy a legkisebb változások az Egyenlítő, a legnagyobbak a sarkok környezetében várhatók. Ez egyebek közt összefügg azzal a ténnyel, hogy a jégtakaró elolvadása fokozza a melegedést, mivel kevesebb napenergia verődik vissza (pozitív visszacsatolás). Az ábra másik érdekes vonása, hogy felfelé haladva a felmelegedés mértéke nő, majd a sztratoszférában hűlésbe megy át. Ez a légkör kiegyenlítő hatásának köszönhető. Az alsó légrétegek (troposzféra) melegedését a magasabb tartományok (sztratoszféra) mintegy kikompenzálják (a sztratoszféra a Sarkoknál a kb. 200, az Egyenlítőnél magasabban, a kb. 100 hPa-os nyomásszinteken kezdődik).

10.9. ábra - A zonális átlaghőmérséklet várható változása a magasság (légnyomás) függvényében az A1B forgatókönyv szerint. Az egyes időszakokban a hőmérséklet változása az 1980-1999-es időszakhoz viszonyítva figyelhető meg. (IPCC 2007c)

A zonális átlaghőmérséklet várható változása a magasság (légnyomás) függvényében az A1B forgatókönyv szerint. Az egyes időszakokban a hőmérséklet változása az 1980-1999-es időszakhoz viszonyítva figyelhető meg. (IPCC 2007c)


A háromdimenziós modellek lényegében megerősítik a 10.9 ábrán látható változásokat. A 10.10 ábra az A1B szcenárió bekövetkezése esetén különböző időszakokban mutatja be a várható felszíni hőmérsékletváltozást. Látható, hogy az északi-féltekén mindhárom időszakban jelentősebb melegedés várható, mint a déli féltekén. Az évszázad végére Európában éves átlagban a 3oC-t meghaladó melegedés valószínűsíthető.

10.10. ábra - Várható átlagos felszíni hőmérsékletváltozás az A1B szcenárió alapján. (A változás mértékét az 1980-1999 időszakra viszonyították) (IPCC 2007d).

Várható átlagos felszíni hőmérsékletváltozás az A1B szcenárió alapján. (A változás mértékét az 1980-1999 időszakra viszonyították) (IPCC 2007d).


A vázolt globális felmelegedés fontos várható következménye, hogy adott helyen megváltoznak a mezőgazdasági termelés feltételei. Becslések szerint 1oC átlagos hőmérsékletnövekedés a mezőgazdasági termények optimális termesztési sávját 100-150 km-el északabbra tolja. Természetesen a végeredmény erősen függ attól, hogy a globális felmelegedés hatására a csapadék mennyisége milyen irányba változik. Ez egyúttal a teljes vízgazdálkodást is befolyásolja. Háromdimenziós modellszámítások szerint Európában, így Magyarországon, az éves csapadékmennyiség gyengén (kb. 5%-al) emelkedni fog. Közel sem mindegy azonban, hogy a csapadékmennyiség az év folyamán hogyan oszlik el.  Magyarországon a csapadék mennyiségének növekedése valószínűleg télen lesz észlelhető.  Az ilyen becslések azonban meglehetősen bizonytalanok.