Ugrás a tartalomhoz

Az éghajlatváltozás okai és következményei

Gelencsér András, Molnár Ágnes, Imre Kornélia (2012)

Pannon Egyetem

10.2 Jelenkori változások

10.2 Jelenkori változások

A 10.2 ábra, közvetlen megfigyelések alapján a Föld átlagos hőmérsékletváltozását mutatja 1880-tól napjainkig. Az ábra ordinátáján látható értékek az 1961-1990-es évek átlagértékétől való eltéréseket adják meg. Látható, hogy a hőmérséklet menete, kisebb visszaesésektől eltekintve, a vizsgált időszakban melegedő tendenciát mutat (vannak olyan elképzelések, hogy az 1940 és 1980 közötti stagnálás az aeroszol részecskéknek köszönhető).

10.2. ábra - A globális hőmérséklet változása 1860/1850-től napjainkig. (IPCC 2007a).

A globális hőmérséklet változása 1860/1850-től napjainkig. (IPCC 2007a).


Sajnos az üvegházhatású gázok koncentrációjának közvetlen mérése csak a 20. század második felében kezdődött. A 10.3 ábra a rendelkezésünkre álló adatokat foglalják össze. Az ábrákból kitűnik, hogy a hőmérséklet emelkedésével párhuzamosan a három legfontosabb üvegházhatású gáz koncentrációja is növekedett. A méréseket tiszta levegőben a Mauna Loa-i obszervatóriumban (Hawaii, USA) hajtották végre. A kapott értékek értelmezéshez megjegyezzük, hogy az antarktiszi jégmérések alapján az ipari forradalom idején a metán és a szén-dioxid koncentrációja rendre 0,7 ppm, illetve 270 ppm volt. A kapott trendek egyértelműen bizonyítják, hogy, mint a múltban, az üvegházhatás erősödése az éghajlat melegedésével jár.

10.3. ábra - A szén-dioxid és a metán jelenkori légköri koncentrációja, Mauna Loa, Hawaii. Az ábrán a koncentrációk ppm (parts per million) egységekben vannak kifejezve. Adott gáz koncentrációja akkor 1 ppm, ha 1 m3 levegőben 1 cm3 térfogat van belőle. http://en.wikipedia.org/wiki/Keeling_Curve  és Khalil, M. A. K., Butenhoff, C. L., and Rasmussen, R. A. (2007) Environmental Science and Technology 41, 2131-2137 alapján.

A szén-dioxid és a metán jelenkori légköri koncentrációja, Mauna Loa, Hawaii. Az ábrán a koncentrációk ppm (parts per million) egységekben vannak kifejezve. Adott gáz koncentrációja akkor 1 ppm, ha 1 m3 levegőben 1 cm3 térfogat van belőle. http://en.wikipedia.org/wiki/Keeling_Curve  és Khalil, M. A. K., Butenhoff, C. L., and Rasmussen, R. A. (2007) Environmental Science and Technology 41, 2131-2137 alapján.
A szén-dioxid és a metán jelenkori légköri koncentrációja, Mauna Loa, Hawaii. Az ábrán a koncentrációk ppm (parts per million) egységekben vannak kifejezve. Adott gáz koncentrációja akkor 1 ppm, ha 1 m3 levegőben 1 cm3 térfogat van belőle. http://en.wikipedia.org/wiki/Keeling_Curve  és Khalil, M. A. K., Butenhoff, C. L., and Rasmussen, R. A. (2007) Environmental Science and Technology 41, 2131-2137 alapján.


Az elvégzett vizsgálatok azt is kimutatták, hogy az üvegházhatású gázok koncentrációjának növekedése jól magyarázható az emberi tevékenység során a levegőbe került mennyiségekkel. Mint ismeretes, a szén-dioxid (CO2) természetes forrása a fotoszintézis, míg nyelője a szerves anyagok bomlása. Az emberi kibocsátást a fosszilis tüzelőanyagok (szén, olaj, földgáz) felhasználása, kisebb mértékben a trópusi erdők irtása okozza. A metán (CH4) oxigénmentes környezetben a szerves anyagok bomlásakor keletkezik. Így elsősorban mocsaras területeken szabadul föl. Fő emberi forrása a rizstermesztés és állattenyésztés (a kérődző állatok bendőjében is oxigénmentesek a feltételek), míg a harmadik fontos üvegházhatású gáz, a dinitrogén-oxid (N2O) a talajban végbemenő nitrifikációs és denitrifikációs folyamatok terméke. Kibocsátását az ember a nitrogéntartalmú műtrágyák kiszórásával növeli.

A 10.1 táblázat az üveghatású gázok szénben, illetve nitrogénben kifejezett természetes és antropogén (az emberi tevékenység által kiváltott) kibocsátását adja meg.

10.1. táblázat - Az üvegházhatású gázok természetes és antropogén kibocsátása, légköri tartózkodási ideje. Az értékek dimenziója szén-dioxidnál Pg/év (1 Pg=1015g), a másik két gáznál Tg/év (1 Tg=1012 g= 1 millió tonna). A tartózkodási idő években van kifejezve.


A táblázatban a freonokat (halogénezett szénhidrogéneket) is feltüntettük. Ezeknek a gázoknak nincs természetes forrásuk, így kizárólagosan az emberi tevékenység (vivőgázok, hűtőgázok gyártása és felhasználása) során szabadulnak fel. Elsősorban a sztratoszferikus ózonrétegre jelentenek veszélyt, de az üvegházhatást is erősítik. A táblázatból látható, hogy a szén-dioxid antropogén forrásai kevéssé intenzívek a természetes kibocsátáshoz képest. A nyelő folyamatok (bioszféra, óceáni elnyelődés) azonban nem képesek kivonni az antropogén többletet a levegőből. Így a légkör szén-dioxid-szénben kifejezett mennyisége évente 3 Pg-al növekszik. A légkör teljes szénkészlete 760 Pg. Ez azt jelenti, hogy az éves növekedés kereken 0,4%. Más a helyzet a metánnal. Az antropogén emisszió jelenleg több mint kétszerese a természetes források erősségének. Így érthető, hogy a mezőgazdaság volumenének növekedése miatt az utóbb néhány évszázadban a metán légköri koncentrációja megkétszereződött (a mai érték 1,7 ppm). Ezzel szemben a dinitrogén-oxid koncentrációja csak lassan emelkedik. Az ipari forradalom előtt koncentrációja 0,29 ppm volt, míg a jelenlegi érték 0,31 ppm-el egyenlő. Tekintve, hogy légköri tömege két nagyságrenddel kisebb, mint a szén-dioxidé, szerepe az üvegházhatás kialakításában nem túlságosan jelentős. A táblázatban nem feltüntetett talajközeli ózon szintén szerepet játszik az üvegházhatás fokozódásában, mint erre a továbbiakban még visszatérünk.

Az üvegházhatás kialakításában, pontosabban a felszín által kibocsátott hosszúhullámú sugárzás elnyelésében minden olyan gáz részt vesz, amelynek molekuláit legalább két különböző elem alkotja. Minél bonyolultabb a molekula, annál hatékonyabb a hosszúhullámú sugárzás (a hullámhossz nagyobb, mint 3 µm) elnyelése. Így egyetlen molekulára vonatkoztatva a metán mintegy huszonötször, a freonok átlagosan ezerszer hatékonyabban nyelik el az infravörös sugarakat. Ezek a számok különösen azért hasznosak, mivel az egyes gázok okozta üvegházhatás koncentrációjuk ismeretében egymásba átszámítható. Így a modellezésnél (lásd később) gyakori, hogy a teljes üvegházhatást szén-dioxid-egyenértékben fejezzük ki.         

A Föld-légkör rendszer hőmérlege hosszabb időszakot figyelembe véve nullával egyenlő. Ez azt jelenti, hogy a rendszerbe érkező és az azt elhagyó energia egymást kiegyenlíti. Ha a rendszerben megnő az üvegházhatású gázok koncentrációja, akkor a hőegyensúly nem borul fel, hanem a rendszer fölmelegszik. Pontosan ez történik napjainkban is. Meg kell jegyeznünk, hogy légkörünkben a legfontosabb üvegházhatású vegyület a vízgőz. Ennek kibocsátását azonban az emberi tevékenység nagyobb léptékben nem változtatja meg, ezért tárgyalását a jelenkori változásoknál mellőzzük. Ez azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a többi üvegházhatású gáz által kiváltott globális felmelegedést a vízgőz tovább fokozza. Magasabb hőmérséklet ugyanis a tengervíz intenzívebb párolgásával jár. Ha a többlet víz gőz formában a levegőben marad, akkor a párolgás az üvegházhatást erősíti (pozitív visszacsatolás). Ha viszont kondenzálódik és felhőket képez, akkor mérsékli a globális felmelegedést.

Végül megjegyezzük, hogy a globális felmelegedés nem csak a hőmérséklet növekedésében jelentkezik. Hatására egyre csökken a jégtakaró kiterjedése és a gleccserek által szállított jég mennyisége, emelkedik a hegyekben a hóhatár, hogy csak néhány következményt említsünk (10.4 ábra). A felszínen és a műholdakkal végzett ilyen jellegű megfigyelések eredményei alátámasztják a 10.5 ábrán látható hőmérsékleti menetet, azaz a jelenkori éghajlatváltozást. Más szavakkal ezek az adatok is azt igazolják, hogy éghajlatváltozás, pontosabban melegedés tanúi vagyunk. Az elmondottak azt látszanak bizonyítani, hogy a melegedés okozója az emberi tevékenység során felszabaduló üvegházhatású gázok, elsősorban a szén-dioxid, légköri koncentrációjának növekedése. Ezt a feltételezést megerősítik az éghajlatváltozások kiszámítására szolgáló numerikus modellek, amelyek egyben a várható jövő megítélését is lehetővé teszik.

10.4. ábra - A Grinnell-gleccser 1850 óta 1,1 km-t húzódott vissza. http://en.wikipedia.org/wiki/Image:Grinnell_Glacier2.jpg

A Grinnell-gleccser 1850 óta 1,1 km-t húzódott vissza. http://en.wikipedia.org/wiki/Image:Grinnell_Glacier2.jpg