Ugrás a tartalomhoz

Az éghajlatváltozás okai és következményei

Gelencsér András, Molnár Ágnes, Imre Kornélia (2012)

Pannon Egyetem

9.6 Óceán-éghajlat kölcsönhatások

9.6 Óceán-éghajlat kölcsönhatások

A légkör és az óceánok állandó kölcsönhatásban vannak egymással. Az óceánok biztosítják a légkör számára a vizet, és részben a kondenzációs magvakat. Ugyanakkor a szelek mozgatják az óceánok felszín közeli rétegeit, és a délről északra történő hőszállítást az óceánok és a légkör együtt biztosítják. Az óceánok hőtároló képessége nagyobb, mint a száraz felszíneké, ezért az óceánok partján kevésbé szélsőséges az éghajlat, mint a szárazföldek belsejében. Az éghajlatot alapvetően befolyásolják a tengeráramlások. Így pl. Észak-Európa észak-nyugati felének viszonylag enyhe éghajlata a Golf-áramlásnak köszönhető (pontosabban a Golf-áramlásból leváló Észak-atlanti-áramlásnak). Ez az áramlás a Mexikói-öbölben indul és az óceán felszíni rétegében hőt szállít észak-keleti irányba (9.10 ábra). A hő a levegőt fűti, miközben a víz lehűl. A csökkenő hőmérsékletű víz egyre nehezebb válik, amit tovább fokoz az Észak-Atlanti-óceán negatív vízmérlege. Ez azt jelenti, hogy párolgás mértéke meghaladja a csapadék mennyiségét. A nyugatról érkező légtömegek ugyanis meglehetősen szárazak az Észak-Amerika fölötti csapadékhullás miatt. Így az áramlással érkező hűlő víz lesüllyed és csatlakozik az igen lassú délies irányú mélytengeri mozgásokhoz. A leáramlás a Golf-áramlás fenntartásához tehát okvetlenül szükséges. Ha megszűnik a leáramlás, akkor a hőszállítás leáll, ami az éghajlat jelentős hűléséhez vezethet.

9.10. ábra - Az óceáni szállítószalag. Czelnai, R, 1999: A világóceán. Modern fizikai oceanográfia (Vince Kiadó, Budapest) nyomán.

Az óceáni szállítószalag. Czelnai, R, 1999: A világóceán. Modern fizikai oceanográfia (Vince Kiadó, Budapest) nyomán.


Ilyen eset a múltban feltehetően többször bekövetkezett. Az előző pontban említettük, hogy az i.e. 9-10 ezer évvel ezelőtt a jégkorszak után melegedő levegő hőmérséklete hirtelen visszaesett. Nem zárható ki annak lehetősége, hogy a megolvadó kanadai jégtakaró vize ekkor ömlött az Atlanti-óceánba, lecsökkentve a víz sótartalmát, következésképpen súlyát.

Másrészt a grönlandi jégminták izotópos analízise azt mutatja, hogy az utóbbi mintegy százezer évben Észak-Európában a hőmérséklet lényegében két érték között oszcillált (9.11 ábra). Feltételezhető, hogy az oszcillációt az észak-atlanti térségben végbemenő óceáni leáramlási mechanizmus működése, illetve annak periodikus elmaradása váltotta ki. Minimális hőmérsékleti értékek akkor fordultak elő, amikor a mechanizmus nem működött az a tengeráramlás nem szállította a hőt ebbe a térségbe. Ez nyilvánvalóan akkor fordult elő, amikor a víz sótartalma ebben a térségben valamilyen ok miatt lecsökkent. Ilyen ok lehetett, mint említettük, a jégtakaró olvadása, vagy a csapadék mennyiségének növekedése.

9.11. ábra - A hőmérséklet változása É-Európában. Czelnai, R, 1999: A világóceán. Modern fizikai oceanográfia (Vince Kiadó, Budapest) nyomán.

A hőmérséklet változása É-Európában. Czelnai, R, 1999: A világóceán. Modern fizikai oceanográfia (Vince Kiadó, Budapest) nyomán.


Mindebből az következik, hogy hasonló eset a jövőben is bekövetkezhet. Egyes kutatók nem tartják lehetetlennek, hogy ilyen helyzetet az emberi tevékenységnek köszönhető globális felmelegedés (lásd következő fejezet) is előidézhet. Ennek következtében a felmelegedés lehűlésbe csaphat át.