Ugrás a tartalomhoz

Az éghajlatváltozás okai és következményei

Gelencsér András, Molnár Ágnes, Imre Kornélia (2012)

Pannon Egyetem

9.4 A földtörténeti újidőszak

9.4 A földtörténeti újidőszak

A középidőszakban a szárazföldeket nyitvatermő növények borították, illetve az állatvilágot a kétéltűek, majd a hüllők határozták meg. Ez utóbbiak közé tartoztak a dinoszauruszok, amelyek mintegy 65 millió évvel ezelőtt kihaltak. Innen számítjuk a földtörténeti újkort (kainozoikum, vagy tercier: harmadkor), amely az emlősök, és a zárvatermő (virágos) növények fejlődésének időszaka. A dinoszauruszok kihalását, a legelfogadottabb nézet szerint, geológiai léptékben rövid idő alatt bekövetkezett éghajlati rendellenesség okozta. Hatalmas (mérete 10 km nagyságrendű) meteoritütközött nagy sebességgel (≈ 25 kms-1) a Föld-bolygóba. Az ütközés hatására olyan por és hamufelhő keletkezett, amely elsötétítette a Napot, annyira lecsökkentve a napsugárzás intenzitását, hogy az alacsony hőmérsékleten a dinoszauruszok kipusztultak.

Mint a 9.6 ábra mutatja a harmadkor kezdetén az átlagos hőmérséklet meghaladta a 20oC-ot. Területi eloszlása következett, hogy a sarkvidékek és az Egyenlítő közötti különbségek kisebbek voltak, mint jelenleg. A sarkokat nem borította jégtakaró. Ezután a hőmérséklet fokozatosan csökkent, majd a negyedkorban (lásd később; kezdete az ábra vízszintes tengelyén nulla) jelentős ingadozásokon ment keresztül. Az Antarktisz kb. 12 millió, Grönland 2-3 millió évvel ezelőtt jegesedett el. Ennek következtében ma olyan bolygón élünk, amelynek a pólusait összefüggő jégtakaró borítja. A jégtakaró éghajlatunk szabályozásának fontos tényezője, mivel a napsugarakat igen intenzíven visszaveri.

9.6. ábra - A Föld éghajlata a harmad és negyedidőszakban. A negyedidőszak kezdetét a nulla vonal jelzi. Az 1971-ben Stockholmban tartott nemzetközi megbeszélés közleménye alapján.

A Föld éghajlata a harmad és negyedidőszakban. A negyedidőszak kezdetét a nulla vonal jelzi. Az 1971-ben Stockholmban tartott nemzetközi megbeszélés közleménye alapján.


Nagyon valószínű, hogy az éghajlatváltozás az emberi faj kialakulásában is szerepet játszott. Mintegy 7 millió évvel ezelőtt kialakult a kelet-afrikai árok, amely a nagy tavaktól egészen Etiópiáig húzódik. A törésvonaltól keletre a csapadék mennyisége csökkent. Megszűntek a trópusi erdők és szavannás területek alakultak ki. A majmoknak így le kellett „jönniük” a fákról, és fel kellett egyenesedniük, hogy messzebbre láthassanak. A két lábra állás fontos előfeltétele volt az előember kifejlődése felé.