Ugrás a tartalomhoz

Az éghajlatváltozás okai és következményei

Gelencsér András, Molnár Ágnes, Imre Kornélia (2012)

Pannon Egyetem

8.4 A múltbeli és a jövőbeli földhasználat-változás éghajlati hatása

8.4 A múltbeli és a jövőbeli földhasználat-változás éghajlati hatása

Modellszámítások szerint, az elkövetkező 50-100 évben, a szárazföldi ökoszisztémákban bekövetkező változások jelentősen módosítják a légköri szénkörforgalmat. Emiatt a földhasználat-változás jelentős, regionális léptékű éghajlati hatáshoz vezethet, amelynek mértéke azonban valószínűleg nem lesz összemérhető az üvegházhatású gázok koncentrációnövekedésével összefüggő éghajlatváltozással. Ugyanakkor a magasabb szélességeken a tenyészidő meghosszabbodása várható. Nőhet a biomassza sűrűsége, a biogeokémiai körforgalom sebessége, a fotoszintézis és a légzés sebessége, és az erdőtüzek gyakorisága is. Ezek következménye pedig, az albedó, az evapotranszspiráció, valamint a hidrológiai- és szénmérleg jelentős módosulása lehet.

Korábban már láttuk, hogy a földhasználat és a művelési gyakorlat hatással van a növények biomasszájában és a talajban raktározott szén mennyiségére. Összehasonlítva a természetes (azaz emberi befolyás nélküli) és a jelenlegi állapotot, a földhasználat-változás miatt, a szárazföldi felszínek összesített szénvesztesége becslések szerint 180-200 PgC lehet. Ennek jelentős része, 121 PgC az Ipari Forradalom (1850-es évek) utáni időben kerülhetett a levegőbe, míg a fennmaradó részt az 1850 előtti nagymértékű erdőirtás okozhatta. Az Ipari Forradalom után az erdőirtásból származó szén-dioxid 60%-a a trópusi, 40%-a a mérsékelt övi területeken szabadult fel, míg az 1850 előtt a kibocsátás főleg a mérsékelt övet érintette. A szárazföldi nettő fluxus (39 PgC) és a becsült földhasználat-változás miatti emisszió (121 PgC) közötti különbséget, egy a mai napig sem teljesen ismert szárazföldi nyelő okozza, amelynek értéke -82 PgC.

A múltbéli események mellett, fontos kérdés, hogy a jövőben milyen változásokra számíthatunk. Ennek becslésére szolgálnak az éghajlati forgatókönyvek, szcenáriók. Az újraerdősítés, új erdők telepítése és megfelelő erdőgazdálkodással az éghajlati forgatókönyvek szerint, a biomasszából előállított energia mennyiségének jövőbeli növekedése csökkentheti a légköri szén-dioxid szint növekedési ütemét. Az IPCC becslése alapján, 1995 és 2050 között az erdőirtások ütemének csökkenése, a természetes erdők regenerálódásának elősegítése és az új erdők telepítése 60-87 PgC-nel növelheti a bioszférában elraktározott (azaz a légkörből kivont) szén mennyiségét, elsősorban a trópusokon.

A megfelelő mezőgazdasági technológia, megfelelő művelési gyakorlat alkalmazásával nőhet a mezőgazdasági talajok széntartalma, amely a légköri szén-dioxidszint csökkenését vonhatja maga után. Ennek mértékét 0,4-0,9 PgC/év-re becsülik, ami 50 év alatt a talajokban 24-43 PgC felhalmozódását jelenthet. Az energiahatékonyság növelése, valamint a specifikusan energiatermelésre termesztett növényekből és mezőgazdasági hulladékokból előállított energia további 0,3-1,4 PgC/év-vel mérsékelheti a légköri szén-dioxid kibocsátást.

Az éghajlati szcenáriók alapján, az IPCC 2008 és 2012 közötti időszakra készített becslése szerint, az erdőirtások évente +1,79 PgC légköri széntöbbletet okozhatnak. Ezt az újraerdősítés miatti szénmegkötés mintegy -0,20-tól -0,58 PgC/évvel csökkentheti. Így a nettó kibocsátás 1,59 és 1,20 PgC/év lehet. A különféle kiegészítő tevékenységek (pl. javuló, tökéletesedő művelés és egyéb földhasználati változások) nettó szénraktározásra gyakorolt hatása globálisan 2010-re -1,3 PgC/év, 2040-re -2,5 PgC/év lehet. Ezeken kívül figyelembe lehet még venni a légköri koncentrációt csökkentő egyéb tényezők hatásait, mint pl. a fából készült hosszú életű termékek előállítását és a bioenergia használatát.