Ugrás a tartalomhoz

Az éghajlatváltozás okai és következményei

Gelencsér András, Molnár Ágnes, Imre Kornélia (2012)

Pannon Egyetem

8. fejezet - A földhasználat-változás

8. fejezet - A földhasználat-változás

A földhasználat-változáson a szárazföldi felszínen bekövetkezett átalakulásokat értjük, amelyeket az emberi tevékenység idéz elő, pl. a föld mezőgazdasági művelésével, öntözéssel, intenzív legeltetéssel, erdőirtásokkal, az erdők újratelepítésével, vagy új terültetek beerdősítésével. E mellett, a városiasosodás (urbanizázió) és a közlekedés is hozzájárul a földhasználat-változáshoz (lásd 8.5. fejezet). Erre lehet példa az utak és épületek létrehozásakor a zöld területek beépítése, vagy az eredetileg száraz, kopár felszínek öntözéssel zölddé változtatása (pl. parkok, golf-pályák létrehozása). A földhasználat megváltozásakor a szárazföldi felszín fizikai és biológiai tulajdonságai módosulnak, amely befolyásolja az éghajlati rendszer állapotát. Ez az oka annak, hogy az emberi tevékenység miatti földhasználat-változás jelentősen kihat napjaink lokális, regionális, sőt globális éghajlatára.

A földhasználat változása elsősorban az éghajlat és a szénkörforgalom közötti kapcsolatot befolyásolja (lásd még a 4. fejezetben). Az ehhez kapcsolódó fizikai, biogeokémiai folyamatok és visszacsatolások éghajlatra gyakorolt hatása komplex, amely a felszín fizikai tulajdonságainak, a vegetáció típusának és sűrűségének, a vegetációhoz kapcsolódó talaj tulajdonságainak átalakulásával jellemezhető. E folyamatok közül meg kell említeni a felszín albedójának és érdességének a szerepét, a felszín és a légkör közötti vízgőz, szén-dioxid és más üvegházhatású gázok kicserélődésének, azaz a szén forrásainak és nyelőinek módosulását. Mindezek a szárazföldön raktározott szén mennyiségét befolyásolják, amely a légköri szén-dioxid koncentrációjának jövőbeli megváltozását okozhatja. A 8.1 táblázatban különböző vegetációtípusok esetén a tárolt szén mennyisége látható.

8.1. táblázat - Az elraktározott szén globális mennyisége a különböző vegetáció típusokban és a talajban (1 m mélységig) (Land use, land use change, forestry, 2000)


Mint említettük, a földhasználat a városiasodás, az urbanizáció következtében is megváltozik. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a városok helyi éghajlata más, érzékelhetően melegebb, mint a környező területeké. Ezt a jelenséget városi hőszigetnek nevezünk.

8.1 A földhasználat változása: általános megjegyzések

Az emberi tevékenység közvetlen és közvetett módon alakítja a felszínt. A közvetlen hatások közé tartozik pl. az erdőirtás és a mezőgazdasági tevékenység, amelyek szoros kapcsolatban vannak a népesség számával. Ebből a szempontból az elsősorban a fejlődő országokban jelentkező népességnövekedés okoz problémákat. Általánosan megfogalmazva a földhasználat a gazdaság világméretű fejlődésének is függvénye. A földhasználat-változás ugyanis szorosan összefügg az élelmiszerek, a fűtőanyagok és a fából készült termékek termelésének, előállításának folyamatosan növekvő igényével. Közvetett hatásként a megváltozó éghajlat miatt a növényzet szerkezetében, funkciójában bekövetkező módosulásokat, vagy az életközösségek vándorlását kell megemlíteni.

1850 óta a Föld erdős területeinek kiterjedése az erdőirtás (8.1 ábra) miatt kb. 20%-kal csökkent. Becslések szerint, ez az erdőirtás a földhasználat-változás miatti „extra” szén-emisszió 90%-ért tehető felelőssé. Az erdőirtás üteme napjainkra csökkent, még a trópusi országokban is. Sőt, Európában és Észak-Amerikában az utóbbi évtizedekben a kiirtott erdőterületek egy részét újratelepítik. A művelt és regenerált erdők általában kevesebb szenet képesek raktározni, mint a természetes erdők. Az új fák gyors ütemben építik szervezetükbe a szenet, de a szénmegkötés sebessége az ún. érett állapot eléréséig lelassul. Ahhoz, hogy egy terület folyamatosan a légköri szén nyelője legyen, az érett fákat ki kell vágni, belőlük hosszú életű termékeket kell készíteni, és a helyükre új fákat kell telepíteni. A fákat energiatermelésre is lehet használni, a fosszilis tüzelőanyagok kiváltása érdekében.

8.1. ábra - Erdőirtás az Amazonas vidékén (a szerző engedélyével) http://www.bylandwaterandair.com/patagonia/walking_to_chile/arrow_of_deforestation

Erdőirtás az Amazonas vidékén (a szerző engedélyével) http://www.bylandwaterandair.com/patagonia/walking_to_chile/arrow_of_deforestation


Szavannákon és füves területeken a füves és a fákkal, cserjékkel kevert füves rendszereket értjük. Ezek nagyon érzékenyen reagálnak a környezet állapotában és a művelési, gazdálkodási gyakorlatban bekövetkező kicsi változásokra is, amely a vegetáció állapotának jelentős eltolódásához vezethetnek. A mezőgazdasági területek növelése érdekében sok helyen kivágták, vagy felégették a fákat, cserjéket, amellyel még az őshonos, cserjeszinten legelő állatokat is kiirtották. Globálisan, a legnagyobb mértékű földhasználatot a haszonállatok e területeken történő intenzív legeltetése jelenti (8.2 ábra).

8.2. ábra - Túllegeltetés hatása: kép jobb és bal oldala közötti különbség oka a túllegeltetés. (szerző engedélyével) http://anoptimiststourofthefuture.com

Túllegeltetés hatása: kép jobb és bal oldala közötti különbség oka a túllegeltetés. (szerző engedélyével) http://anoptimiststourofthefuture.com


A túllegeltetés miatt a területen gyorsan felborul az ökológiai egyensúly, a növényzet nem tud megújulni. A területen legeltetett haszonállatok nagy száma miatt a talaj is károsodik, a talaj termékenysége tovább csökken. A kis termékenységű területek végül elsivatagosodnak. Másrészt, e területeken ökológiai problémát jelentenek a nem honos fák, cserjék betelepítése is. Ez a fás növények sűrűségét növeli, amivel párhuzamosan csökken a füves területek nagysága. A szénkörforgalomban ez a folyamat extra nyelőként jelenik meg, becslések szerint az 1980-as években, az USA-ban mintegy 0,17 PgC/éves, Ausztráliában 0,03 PgC/éves szén-dioxid megkötődést okozott.

8.3. ábra - Vizenyős területek (http://water.epa.gov)

Vizenyős területek (http://water.epa.gov)


A legnagyobb széntartalékot a tőzeges és vizenyős területek jelentik (8.3 ábra). A talaj anaerob körülményei (oxigénmentes) és az alacsony hőmérséklet csökkentik a bomlás sebességét és elősegítik a szerves anyag felhalmozódását. Az anaerob bomlás metánt termel és bocsát ki. Ennek GWP(global warming potential) értéke 25-ször nagyobb a szén-dioxidénál! A metán kibocsátása és a szén-dioxid felvétele (és részben kibocsátása) közötti egyensúly meglehetősen változékony. A mezőgazdasági területnyerés céljából lecsapolt tőzeges területek növelik a légkörbe kibocsátott szén mennyiségét. A tárolt szerves anyag bomlásával főként szén-dioxid, kisebb mennyiségben metán keletkezik és kerül a levegőbe. A lecsapolt tőzegek helyén telepített erdők egyaránt forrásai és nyelői is lehetnek a CO2-nak, a szerves anyag bomlásának és a fák növekedésének függvényében.

A természetes vegetáció mezőgazdasági területté alakítása (8.1 ábra) a CO2 egyik legjelentősebb forrása. Ennek oka egyrészt a természetes növényi biomassza elvesztése, másrészt a talajban lévő szerves anyagok bomlásának megnövekedése. Ez utóbbit a talajművelés és különféle mezőgazdasági tevékenységek (pl. trágyázás) is elősegítik. Ugyanakkor, a megművelt területeken a magas terméshozamú növényfajták termesztése, a trágyázás, az öntözés, a hulladékgazdálkodás és a lecsökkentett talajművelés csökkenthetik a talaj szénvesztését és növelhetik a szénmegkötés mértékét.