Ugrás a tartalomhoz

Az éghajlatváltozás okai és következményei

Gelencsér András, Molnár Ágnes, Imre Kornélia (2012)

Pannon Egyetem

7.4 Az emisszió alakulása, jövő kilátások

7.4 Az emisszió alakulása, jövő kilátások

Az aeroszol részecskék jövőben várható éghajlati hatásai nyilvánvalóan a részecskék közvetlen és közvetett (előgázok) kibocsátásától függ. A legfontosabb előgáz, a kén-dioxid emissziója az utóbbi évtizedekben igen biztatóan alakult, elsősorban a fejlettebb ipari országokban. Így Európában 1980-ban a kén-dioxid kénben kifejezett kibocsátása évente 27 Tg volt (1 Tg=1012 g=1millió tonna). Ez az érték az ezredfordulóra a felére csökkent. Magyarországon ez alatt az időszak alatt a kibocsátás (1980-ban 0,82 Tgév-1) a harmadára esett vissza. Tudnunk kell, hogy a hetvenes-nyolcvanas években a savas esők  komoly problémákat okoztak. A kénemisszió szabályozása jelentősen csökkentette a savas esők előfordulási valószínűségét, és egyben a szulfát részecskék éghajlati hatásait. Paradox módon ez azt jelentette, hogy az aeroszol kevésbé mérsékelte az üvegházhatású gázok okozta felmelegedést, ami a környezetvédelem összetett voltára utal. A IPCC előrejelzése szerint a várható forgatókönyvek (lásd 7.4) többsége szerint a kén-dioxid kibocsátás kb. 2025-ig emelkedni fog, elsősorban a fejlődő világ emissziójának alakulása miatt. Utána az egész Földön egyértelmű mérséklődés várható. Az optimista, de nem irreális B1 forgatókönyv szerint például 2100-re a világ kén-dioxid kibocsátása a harmadára, a légkörben lévő szulfát részecskék tömege a jelenlegi érték felére csökken. (A B1 forgatókönyv szerint az évszázad közepéig a népesség növekszik, majd csökken. Az emberiség egyre jobban rátér a kevesebb anyag használatára, valamint a tiszta erőforrások és technológiák alkalmazására.)

7.12. ábra - A kén, a szerves szén és az elemi szén (BC) emisszió alakulása különböző forgatókönyvek szerint (IPCC, 2001).

A kén, a szerves szén és az elemi szén (BC) emisszió alakulása különböző forgatókönyvek szerint (IPCC, 2001).


Kevésbé kedvező a helyzet a közlekedésre jellemző nitrogén-oxid kibocsátás esetén. 1980 óta ugyanis a nitrogén oxidok emissziója stagnál. A gépkocsik minőségének javulását ugyanis kiegyenlíti számuk állandó növekedése. Így Európa nitrogénben kifejezett nitrogén-oxid kibocsátása a 6 Tgév-1 érték körül ingadozik. Nincs kizárva, hogy a kibocsátás a jövőben valamelyest növekedni fog. Így valószínű, hogy az aeroszol vízben oldódó hányadában a szulfáthoz képest egyre több nitrát lesz.

Hasonló lesz a helyzet a szerves és az elemi szén kibocsátásával is (7.12 ábra). Az IPCC becslése szerint 2100-ban az optimista B1 szcenárió esetén a légköri aeroszolban valamivel kevesebb antropogén szerves szén lesz, mint jelenleg (a jelenlegi érték 1,5 Tg). Ugyanakkor ez elemi szén mennyisége összevethető lesz a mostani értékkel (0,25 Tg). A népesség és a gazdaság kevésbé optimista forgatókönyvei (lásd 10.4) szerint azonban mind a szerves, mind az elemi szén légköri tömege növekedni fog. Természetesen ehhez a közlekedésen kívül a biomassza égetése is hozzá fog járulni.

Óvatos becslések szerint (IPCC) továbbá a porkibocsátás mind a finom, mind a durva tartományban lényegében változatlan lesz.