Ugrás a tartalomhoz

Az éghajlatváltozás okai és következményei

Gelencsér András, Molnár Ágnes, Imre Kornélia (2012)

Pannon Egyetem

5.3 A légköri metán koncentrációjának változása a földtörténeti múltban és napjainkban

5.3 A légköri metán koncentrációjának változása a földtörténeti múltban és napjainkban

A jégmagvakba zárt légzárványok kémiai összetételének elemzéséből tudjuk, hogy a metán koncentrációja az így vizsgálható földtörténeti múltban a szén-dioxid koncentrációjával és a hőmérséklettel együtt változott (5.4 ábra).

5.4. ábra - A metán, szén-dioxid és a hőmérséklet mútbéli változása (Petit, 1999).

A metán, szén-dioxid és a hőmérséklet mútbéli változása (Petit, 1999).


Az elmúlt közel 800 ezer év során a metánkoncentráció a 0,35 és a 0,7 ppm koncentrációtartományban követte az eljegesedések és a köztes melegebb időszakok (interglaciálisok) váltakozásait. A hőmérséklettel és a szén-dioxid koncentrációval való szoros kapcsolat érhető, hiszen az eljegesedések idején a szárazföldek szabad területe és az alacsonyabb hőmérsékletek miatt a metán termelésével járó biológiai aktivitás egyaránt csökken. Az elmúlt ezer évben a metánkoncentráció lényegében 700 ppb körüli értéken állandósult, amelyet látványosan az ipari forradalom és az emberi tevékenység bővülése állított a földtörténeti múltban példa nélküli növekedési pályára. Az emberi népesség növekedési mértékéhez hasonló exponenciális növekedés mintegy 150 év leforgása alatt az ipari forradalom előtt szint több mint kétszeresére növelte a metán légköri koncentrációját, ami jelenleg 1,75 ppm. A növekedés üteme 1985-től kezdődően azonban jelentősen lelassult, majd az elmúlt évtizedben a koncentráció további növekedése gyakorlatilag megállt. Ennek oka nem a források intenzitásának csökkenése, hanem az, hogy a troposzferikus ózon koncentrációjának növekedésével a hidroxilgyökök képződésének sebessége megnőtt, így a metán bomlásának mértéke felgyorsult.