Ugrás a tartalomhoz

Az éghajlatváltozás okai és következményei

Gelencsér András, Molnár Ágnes, Imre Kornélia (2012)

Pannon Egyetem

4.4 Az emberi tevékenységből származó széntöbblet a légkörben maradó hányada

4.4 Az emberi tevékenységből származó széntöbblet a légkörben maradó hányada

A folyamatos mérések kezdetétől a fosszilis energiahordozók becsült felhasználását és a földhasználat változását együttesen figyelembe véve a többlet szén-dioxid a légkörben maradó hányadának változása a 4.5 ábrán látható.

4.5. ábra - A légkörben maradó szén-dioxid többlet változása.

A légkörben maradó szén-dioxid többlet változása.


Az ábrán megfigyelhető, hogy egyes évek között az érték rendkívül széles határok között ingadozik. A változékonyság oka elsősorban a szárazföldi bioszféra és az óceánfelszín szénfelvevő képességének a változása, amit az egyes évek jelentősen különböző időjárási körülményei okozhatnak. A szárazföldi nyelő intenzitását a csapadékeloszlás, a felszíni hőmérséklet és a napsugárzása intenzitása befolyásolja.

Nagyléptékű időjárási helyzetek, például a La Nina fennállása esetén a trópusokon a csapadékmennyiség nagyobb és a hőmérséklet alacsonyabb, ami a szénfelvételnek (megtartásnak kedvez), míg az óceánok szénfelvétele az egyenlítői feláramlások miatt ilyenkor csökken. Az óceánok szénfelvevő képessége természetesen jóval kisebb mértékben változik, mint a bioszféráé. A 4.6 ábra a két nyelő folyamat erősségének időbeli alakulását mutatja, 1958-tól napjainkig. Mindkét nyelő intenzitása trendszerűen növekedett, ami a légkör szén-dioxid koncentrációjának folyamatos növekedéséből adódik.

4.6. ábra - A szén-dioxid fluxusa különböző nyelők esetében. (Raupach, 2011).

A szén-dioxid fluxusa különböző nyelők esetében. (Raupach, 2011).


Mindkét nyelő esetében várható azonban, hogy a légköri szén-dioxid koncentráció további növekedésével már nem lesz arányos a szénfelvétel növekedése: a szárazföldi növényzet esetében klímakamrákban is bizonyított, hogy a szén-dioxid koncentráció növekedésével egy határ fölött már nem nő tovább a megkötött szén mennyisége (ez a telítés a C3 típusú növények (a fák többsége) esetében 550 ppm légköri szén-dioxid koncentráció körül jelentkezik). A szárazföldi bioszféra esetében a nettó szénfelvételt a környezeti tényezők kedvezőtlen változásai is csökkenthetik. Az óceánfelszín szénfelvétele pedig a savasodás miatt csökkenhet majd, sőt további növekedés esetén az óceánban található stabilis szénformák visszaoldódása miatt akár nettó szénforrássá is válhat.

Vegyük észre, hogy mindkét folyamat öngerjesztő, ún. pozitív visszacsatolást jelent, ami tipikusan nem stabil rendszerek sajátja. Ez azt jelenti, hogy ha kevesebb szén-dioxid nyelődik el, akkor több marad a légkörben, ami a hatást erősíti, így még kevesebb képes elnyelődni, még több halmozódik fel, és így tovább. Sajnos a Föld-légkör rendszer működésében éppen e visszacsatolások pontos mechanizmusának a megértése okozza a legnagyobb bizonytalanságot.

A 4.5 ábra valamennyi folyamat hatását tartalmazza, erre vetítve a légkörben maradó többletszén hányad (a fosszilis tüzelőanyagok égetéséből plusz a földhasználat változásából együttesen) átlagos értéke 55 %. Statisztikai elemzéssel kimutatható, hogy a légkörben maradó hányad lassú ütemben növekszik, 0,3 ± 0,2 % év-1 sebességgel.