Ugrás a tartalomhoz

Az éghajlatváltozás okai és következményei

Gelencsér András, Molnár Ágnes, Imre Kornélia (2012)

Pannon Egyetem

4. fejezet - Az emberi tevékenység hatása a szén körforgására

4. fejezet - Az emberi tevékenység hatása a szén körforgására

A légkörbe kerülő szén szén-dioxid formájában történő felhalmozódását a légköri szén-dioxid koncentráció mérések pontosan jelzik. A koncentráció növekedését az emberi tevékenység okozza a fosszilis energiafelhasználás és az ún. földhasználat változás eredményeként. Az évente kibocsátott többletszén egy részét azonban a légkörrel közvetlen kapcsolatot tartó szférák, az óceán felszíni rétege és a szárazföldi bioszféra felveszi. E két nyelő erőssége sokkal kevésbé pontosan ismert, mint a kibocsátásra vonatkozó adatok, ismeretük azonban nélkülözhetetlen a szén-dioxid jövőbeni koncentrációjának előrejelzésében.

4.1 Az emberi tevékenységből származó szén-dioxid kibocsátás

4.1.1 Fosszilis tüzelőanyagok égetése

A fosszilis tüzelőanyagok égetéséből, kisebb arányban a cementgyártásból és a földgáz fáklyázásából származó CO2 mennyisége 2008-ban 8,7 ± 0,5 milliárd tonnát tett ki szénegyenértékben kifejezve. Ez a kibocsátás 2 %-kal haladta meg a 2007. évit, a 2000-es adathoz képest 29 %-kal volt magasabb, míg az 1990-es szintet 41 %-kal múlta felül. A kibocsátás növekedési üteme az elmúlt évtizedben 3,4 % év-1 volt, míg az 1990-es években csak 1 % év-1 körül alakult. Ez a kibocsátási ütem az Éghajlatváltozással Foglalkozó Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) az 1990-es évek közepén készített legpesszimistább forgatókönyveit is felülmúlta. A növekedés elsősorban a Kiotói Egyezmény által kibocsátási korlátozás alá nem eső fejlődő országoknak köszönhető, amelyekben a kibocsátás megkettőződött. A kibocsátási korlátozás alá eső fejlett országok némelyikében a kibocsátás ugyan növekedett, de ezt más országokban a csökkenés többé-kevésbé ellensúlyozta. A CO2 kibocsátás ilyen drasztikus növekedéséhez a kőolajról a szénre való visszaállás is hozzájárult. 2008-ban már az összes szén-dioxid kibocsátás 40 %-a a széntüzelésből származott, míg a XX. század utolsó évtizedében ez az arány csak 37 % volt. A kőolaj 1968. óta tartó hegemóniáját veszítette el ebben az évben, 36 %-kal a második helyre szorult.

A növekedés mértéke meghaladta a Föld népességének növekedési ütemét, így az egy főre számított éves szén-dioxid kibocsátás 1,3 tonna szén volt a 2000-ben becsült 1,1 tonna helyett (4.1 ábra).

4.1. ábra - A Föld népességének és a szén-dioxid kibocsátásának növekedési üteme 1850 és 2005 között. (http://www.easterbrook.ca/steve).

A Föld népességének és a szén-dioxid kibocsátásának növekedési üteme 1850 és 2005 között. (http://www.easterbrook.ca/steve).


A kibocsátás növekedéséhez a nemzetközi kereskedelem bővülése és a nagy kibocsátónak számító iparágak a korlátozás alá nem eső országokba történő áttelepítése is hozzájárult. Kínában az 1990. és 2002. közötti kibocsátás növekmény 30 %-át, a 2002. és 2005. között időszak növekményének pedig 50 %-át olyan ipari tevékenység eredményezte, amelynek termékeit a fejlett országokban használták fel. Így persze a fejlett országok szén-dioxid kibocsátása jóval kisebb mértékben növekedett, mint az importot is figyelembe véve (az Egyesült Államok kibocsátása 1997. és 2004. között 6 %-kal növekedett, az importtermékekhez társuló kibocsátással is számolva pedig 17 %-kal). A szén-dioxid kibocsátás növekedése a gyorsan bővülő GDP-vel is összefüggésbe hozható, így 2008-ban a gazdasági világválság némileg vissza is vetette.

4.1.2 A földhasználat változásából származó többlet szénmennyiség

Az emberi tevékenységből származó CO2 második legjelentősebb forrása a földhasználat változásából származik. Az erdőirtás, a fakitermelés és –felhasználás valamint a mezőgazdasági művelésbe vont talajok bolygatása tartozik ide. E többlet kibocsátás egy részét az erdőtelepítés, a másodlagos növényzet visszanövése, és a parlagon hagyás valamelyest kompenzálja. A fosszilis tüzelőanyagok égetésével szemben, ami azonnali kibocsátást jelent, itt több éves késleltetéssel kell számolni. A földhasználat változása által kibocsátott többlet szén mennyisége 1990. és 2005. között 1,5 ± 0,7 milliárd tonna év-1 volt, és legnagyobb arányban a trópusi erdőirtásból származott. Az erdőirtás üteme például az Amazonas medencéjében 2002. és 2004. között tetőzött, azóta némileg csökkent.

A két fő forrás együttesen 9,9 ± 0,9 milliárd tonna többletszén kibocsátást okozott 2008-ban.

4.1.3 A szén biogeokémiai körforgásának mérési módszerei

A kibocsátásból származó többletszén, azon belül is elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó szén sorsát, az óceán felszíni rétegébe kerülő és a szárazföldi bioszféra által felvett szén mennyiségét különböző módszerek alkalmazásával becsülhetjük.