III.2.2.3. KUMARINOKAT TARTALMAZÓ DROGOK
MELILOTI HERBA - orvosi somkóró virágos hajtás
Melilotus officinalis L. (Fabaceae)
A Melilotus fajok az eurázsiai flóra tagjai. Gyomtársulásokban, szántóföldek és utak mentén az ország egész területén gyakoriak. Az orvosi somkóró egyéves vagy áttelelő, kétéves faj. Ismételten elágazó szára a 2 m magasságot is elérheti. A levelek hármasok, az alsó levélkék fordított tojásdadok, a felsők ék- lándzsás alakúak. Egész nyáron virágzik. Az apró, sárga, pillangós szerkezetű virágok hegyes fürtbe tömörülnek. A sziromlevelek 5-7 mm hosszúak. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben a virágos hajtás Meliloti herba néven hivatalos.
Porpreparátumában egyenlőtlenül vastagodott, enyhén hullámos falú epidermiszsejtek, egysoros fedőszőrök, ritkán 2-3 sejtes nyélből és két sorba rendezett 4 sejtű, tojásdad feji részből állóak. Jellemzők a szállítószövet részletek rekeszes rostokkal összekapcsoltan, kalcium-oxalát hasábkristályokkal, valamint a gömb alakú vagy tojásdad virágporszemek.
Jellemző vegyületek, hatóanyagok
Az orvosi somkóró jellemző tartalomanyagai a kumarinok. A friss növényben melilotozid található, melyből a száradás során keletkeznek a kumarin származékok (melilotol, melilotin, kumarin) (III.2.61. ábra). Helytelen tároláskor antikoaguláns hatású dikumarol vegyületek is képződhetnek. Hidroxikumarinok közül jellemző a szkopoletin és umbelliferon előfordulása. További tartalomanyagok a flavonoidok (kvercetin- és kempferol glikozidok), valamint oleanolsav típusú triterpén szaponinok. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyv legalább 0.3 % kumarintartalmat kíván meg, melynek meghatározása folyadékkromatográfiás módszerrel történik.
III.2.61. ábra A Meliloti herba jellemző fenoloidjai
Alkalmazás
A somkóró a népgyógyászatban vizelethajtóként, külsőleg borogatásra (visszérgyulladás) használták. Utóbbi alkalmazását klinikai vizsgálatok is alátámasztották, így alkalmas a vénás elégtelenséggel járó panaszok mérséklésére. Ügyelni kell a drog kumarin tartalmára és összetételére, ezért standardizált, megbízható technológiával előállított termékek használata javasolható.
AMMI VISNAGAE FRUCTUS - fogpiszkálófű termés
Ammi visnaga (L.) Lam. (Apiaceae)
Az Ammi visnaga a mediterrán övezetben őshonos. Marokkótól a Közel-Keletig mindenütt előfordul. Argentinában, Csillében, Észak-Amerikában termesztik. Drogként a 80-100 cm magas, egy vagy kétéves növény erőteljesen fejlett szártagokkal, szórt állású, erősen tagolt, sallangos levelekkel és összetett fehér ernyős virágzattal jellemezhető növény érett ikerkaszat terméseit használják Ammi visnagae fructus néven. Az ikerkaszat termések többnyire részterméseikre esnek szét, szürkésbarnák, laposak, aprók (1,5-3 mm hosszúak, 0,9 mm szélesek), öt világosabb színű bordával.
Jellemző vegyületek, hatóanyagok
Az Ammi visnagae fructus hatóanyagai a 2-4 %-ban feldúsuló furanokumarinok (γ-pironok). Mintegy 0,3-1,2 %-ban a főkomponens kellint (=viszammin), 0,05-0,3 %-ban visznagint, 0,3-1,0 %-ban kellolt és glükozidját; a kellenint, kellinolt, ammiolt és glikozidját, valamint kellinont, viszammiolt tartalmaz. 0,2-0,5 %-ban található piranokumarin származékai (visznaganok), mint a visznadin, szamidin, dihidroszamidin is jellemzőek a flavonoidok (kempferol, kvercetin származékok), illóolaj (kámfor, karvon, α-terpineol, linalool főkomponensek), zsírosolaj és 12-14 % fehérje mellett (III.2.62. ábra).
III.2.62. ábra Az Ammi visnaga jellemző vegyületei
Alkalmazás
Az arab és egyiptomi gyógyászatban évszázadok óta használják görcsös állapotok kezelésére. A modern gyógyászatban diuretikus, simaizomgörcsoldó és koronáriatágító hatását használják ki (kellin és visznadin). A kellin kiinduló modell vegyülete volt számos szemiszintetikus származéknak (nátrium kromoglikát), melyet asztma profilektikumként alkalmaznak kiterjedten. Szerepet játszott a nifedipin és amiodaron kalcium antagonista szerek kifejlesztésében is. A visznadintartalmú készítményeket koszorúér bántalmakban használják. Szájon át adagolva viszonylag hosszantartó, lassan kialakuló a hatása. Huzamosabb ideig tartó kezelésre alkalmas.
AMMI MAJORIS FRUCTUS - ammi termés 
Ammi majus L. (Apiaceae)
Az Ammi majus Földközi-tenger menti, észak-afrikai eredetű, hazánkban egyéves növényként termeszthető az Ammi visnaga fajhoz hasonlóan. Az A. majus kevésbé melegigényes. Drogként a növény termését használják Ammi majoris fructus néven, amely nagyon hasonló az A. visnaga terméséhez. Gyógyszerkönyvben nem hivatalos.
Jellemző vegyületek, hatóanyagok
Az Ammi majoris fuctus furokumarinokat tartalmaz, azok ipari alapanyaga. Jellemző származékok a xantotoxin, imperatorin, bergaptén, izopimpinellin (III.2.63. ábra).
AZ Ammi visnaga terméshez hasonlóan flavonoidok, illóolaj, zsírosolaj, fehérje is jellemző tartalomanyagok.
III.2.63. ábra Ammi majus jellemző vegyületei
Alkalmazás
A furokumarinok érzékenyebbé teszik a bőrt a fénysugarakkal szemben (fotoszenzibilizáló anyagok). Hatásukra növekszik a bőrfestékek termelődése. A bőr körülírt festékhiányában (vitiligo) és egyéb kórfolyamataiban helyileg és szisztémásan alkalmazzák szigorú bőrgyógyászati felügyelet mellett [Pszoralen (P) + UV terápia 320-400 nm (UVA) = PUVA terápia].
Nem megfelelő alkalmazása fitofotodermatitiszt okozhat.
ANGELICAE RADIX - orvosi angyalgyökér 
Angelica archangelica L. (syn. A. officinalis Hoffm.) (Apiaceae)
Az orvosi angyalgyökér eurázsiai flóraelem. Észak- és Kelet-Európában, Ázsiában őshonos kétéves növény. Elterjedésének déli határa a Kárpátok. Patakok, árkok mentén, sziklás részeken 700-1700 m tengerszint feletti magasságban él. Európa szinte valamennyi országában termesztik.
Az erőteljes növekedésű növény gyökere első évben répaszerű, 20-30 cm hosszú, 5-6 cm vastag, alig elágazó. A második évben ujjnyi vastagságú járulékos gyökereket fejleszt. A gyökér belül piszkosfehér, kellemesen csípős, fűszeres illatú.
Porpreparátumában paraszövet töredékek, sárgásbarna váladéktartók darabjai, fásodott, hálózatos vastagodású szállítóedénytöredékek, bélsugár sejtek, keményítőszemek figyelhetők meg.
A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Angelicae radix néven az egész, vagy aprított gyökértörzsből és gyökerekből álló drog hivatalos.
Az orvosi angyalgyökér drog nem azonos a tradicionális kínai gyógyászatban rendkívül népszerű Angelica drogokkal. Utóbbiak az A. dahurica Benth et Hook. és A. sinensis Diels. fajok gyökerei, melyek kémiai összetétele és alkalmazási területe eltérő.
Jellemző vegyületek, hatóanyagok
Az orvosi angyalgyökér keserű-aromás ízéért illóolaj- és kumarintartalma felelős. Mintegy 20 furanokumarint tartalmaz. Főkomponensek a bergapten, izoimperatorin, xantotoxin, angelicin, arhangelicin. Jellemző a peucenin-7-metiléter (kromon származék), egyszerű hidroxi-kumarinok (umbelliferon, osztol), fenolos karbonsavak, a flavanon arhangelenon, szitoszterol, cserzőanyagok jelenléte is. Illóolajának vezető komponensei monoterpén szénhidrogének, szeszkviterpének (bizabolol, bizabolén) és makrociklusos laktonok (III.2.64. ábra). A VIII. Magyar Gyógyszerkönyv legalább 2 ml/kg illóolajtartalmat kíván meg.
III.2.64. ábra Orvosi angyalgyökér jellemző tartalomanyagai
Alkalmazás
Az orvosi angyalgyökeret a tradicionális gyógyászatban emésztést elősegítő szerként és köptetőként alkalmazzák. Gyakori összetevője aromás-keserű íze alapján a különböző gyomorkeserűknek. Napjaink fitoterápiájában való alkalmazása az évszázados humán tapasztalatokon alapul. Emésztést elősegítőként, a gyomor-béltraktus enyhe görcsös állapotainak oldására, étvágytalanságban használják. Furokumarin tartalma miatt fényérzékenyítő hatású. Terhesség alatt nem ajánlott.
PELARGONII RADIX - dél-afrikai muskátli gyökér
Pelargonium sidoides DC, P. reniforme Curt. (Geraniaceae)
A dél-afrikai bennszülöttek tradicionális gyógyszereként ismert és számos betegség (légúti fertőzések, TBC, gasztrointesztinális megbetegedések) kezelésére használt dél-afrikai muskátli az utóbbi 15-20 évben vált népszerű gyógynövénnyé Európában. „Umckaleabo” néven is ismert. Gyógyszerkönyvekben még nem hivatalos, de készítménye ismert.
Jellemző vegyületek, hatóanyagok
A dél-afrikai muskátli gyökér kumarin tartalmú drog. Jellemző a jelentős számú hidroxil csoport jelenléte a kumarin alapváz 5, 6, 7, illetve 8-as szénatomján (umkalin, szkopoletin). Tartalmaz még egyszerű fenolkarbonsavakat, cserzőanyagokat, flavonoidokat, kevés illóolajat. Jelentős ásványi anyag tartalma is (Si). Standardizálását cserzőanyag tartalom meghatározásával végzik.
Alkalmazás
Felhasználása a tradicionális alkalmazásból kiindulóan napjainkban már klinikai vizsgálatokkal is bizonyított. Akut bronchitis és felsőlégúti megbetegedések (sinusitis, tonsillitis) kezelésére ajánlják széles spektrumú antibakteriális és immunmoduláns hatása alapján. Kumarintartalma miatt antikoaguláns terápia mellett ellenjavallt. Hiányos tapasztalatok miatt terhesség, szoptatás alatt nem ajánlott.
LEVISTICI RHIZOMA ET RADIX - lestyán gyökér 
LEVISTICI FOLIUM - lestyán levél
Levisticum officinale Koch. (Apiaceae)
A lestyán hazája Dél- és Nyugat-Ázsia. Európában és hazánkban is elsősorban termesztés nyomán kivadulva fordul elő nedves területeken, erdőszéleken. Magyarországon főként az ország déli részén termesztik. A Levisticum officinale 1-2 méter magas, évelő növény. Gyökérzete a függőleges, karószerű gyökértörzsből és 15-20 cm hosszú gyökerekből áll. Szára egyenes, csöves, a második évben fejlődik. Első évben tőrózsát fejleszt. Az alsó levelek széle a középtől az alap felé ép. A végálló levelek mélyen bemetszettek. Szárlevelei kopaszok, az alsók kétszeresen szárnyaltak, a felsők egyszer szárnyaltak. Drogként gyökérzetét és leveleit egyaránt használják.
Jellemző vegyületek, hatóanyagok
Az egész növény illóolajat tartalmaz. A gyökértörzs és gyökér 0,5-1,0 %, a levelek 0,1-0,25 % illóolajtartalmúak. Az illóolaj fő komponensei az alkilftalid vegyületek (butilftalid, ligusztilid, szeszkiunolid, stb.). Jellemző tartalomanyagok a kumarinok (umbelliferon, bergaptén, pszoralen), kávésav származékok, poliacetilén falkarindiol (III.2.65. ábra).
III.2.65. ábra Levisticum officinale jellemző tartalomanyagai
Alkalmazás
A lestyánt a népgyógyászat vizelethajtó és emésztésserkentő készítmények alkotórészeként alkalmazza. Ezen tapasztalatokon alapul fitoterápiában ajánlott indikációja: vesekő megelőzése, alsó húgyuti gyulladások. Furanokumarin tartalma miatt alkalmazása idején az erős napfényt kerülni kell. Szívelégtelenség okozta ödémában nem használható.