Természeti tőke, mint ökotudatos GDP elem

Az ENSZ környezetvédelmi programjának (UNEP) vezetője, Achim Steiner régóta támogatja, hogy a „föld ingyenes szolgáltatásait" fel kell értékeltetni, mint ahogyan azt az ingatlan becslésnél teszik, és a biológiai veszteségeket is be kell árazni. Ökológiailag elkötelezett szakemberek „kimerítési díjat" kívánnak beépíteni a GDP-be, hogy a természeti erőforrások - olaj, földgáz, ásványok, halállomány, erdők - használata követhető legyen, és a „természeti tőke" apadása éppúgy mérhetővé váljon, mint a pénztőkéé. Az USA-ban a kilencvenes évek elején már felmerült egy ilyen mutató alkalmazása, de politikai nyomásra elvetették, pedig szakértők szerint egy év alatt bevezethetnék a fejlett országokban. Ehhez azonban globális konszenzus szükséges, melynek a létrehozása nem egyszerű feladat. A klíma egyezményből születendő nemzeti klímatörvények egyelőre csak az emissziót áraznák be, az emberi léthez elengedhetetlen komplex ökoszisztémákra még senki sem képes „árcímkét rakni”, pedig kezdésként ez elejét tudná venni a stratégiai természeti kincsek vészes kimerülésének.

Az ökoszisztémák egyes elemei csak akkor jelennek meg a mérlegekben és bármiféle gazdasági számításokban, amikor kibányászták, kitermelték, kihalászták őket, mintha addig nem is lenne értékük! Ennek oka, hogy a társadalom természetesnek veszi a létezésüket, korábban kimeríthetetlennek tűnő rendelkezésre állásukat, egész addig. amíg korlátozottan hozzáférhetővé válik valamely természeti erőforrás. A tudás intenzív ágazatokra épült nemzetgazdaságokat kevésbé érintené a módosítás, de a nehéziparra és az agráriumra alapozóknál majd a GDP nagymértékben változik: jelentősen csökkenni fog az új díjtétel miatt. Szakemberek a környezetszennyezésre visszavezethető betegségek – mint az asztma vagy az ipari melléktermékek okozta korai elhalálozás – kórházi ellátásának költségeit is levonnák a GDP-ből.