Ugrás a tartalomhoz

História 1999-0910

Glatz Ferenc , Ecsedy Ildikó , Párizs Ágnes , Puskás Ildikó , Nagy Béla , Párizs Ágnes , Farkas Ildikó , Simon Róbert , Burucs Kornélia , Fodor István , Olajos Terézia , Bíró László , Niederhauser Emil , Font Márta , Szász Zoltán , Kristó Gyula , Székely György , Tringli István , Párizs Ágnes , Jónás Ilona. Sz. , Zsoldos Attila , Párizs Ágnes , Burucs Kornélia

História

3. fejezet -

A kínai Nagy Fal

PÁRIZS Ágnes

A kínai Nagy Fal

A Pekingtől északra húzódó hegyek között fut, nyugaton a Csilien-san hegység lábától indul, keleten a koreai határnál lévő Jalu folyóig ér a 3200 km hosszúságú fal. A leágazó mellékfalakkal együtt a kígyóalakzat hossza 6500 km.

Építésének története 3 ezer évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor a Kína északi területén lévő kisebb államok vezetői állandó harcban álltak egymással, területeik védelmére falakat emeltek. (Ezt az időszakot a hadakozó fejedelemségek korának nevezzük.) Kr. e. 221-ben Csin fejedelme, Cseng bekebelezett hat másik államot, és kinevezte magát Si Huang-ti néven Kína első császárának. Az északi falak kivételével mindent leromboltatott, a maradékot összeépíttette. Elsősorban a betörő hun és egyéb nomád törzsek támadásai ellen volt szükség a megerősített falakra. A munka kilenc évig tartott, Meng Tien tábornok vezetésével, aki igen kemény kézzel, de nagyon jól szervezetten irányította a mintegy 300 ezer ember munkáját. A katonákból, fegyencekből és a környék munkára kötelezett lakóiból álló igen vegyes összetételű munkástömeg zord körülmények között dolgozott, végkimerülésig. Nem véletlenül nevezik a Nagy Falat a világ leghosszabb temetőjének. A szélsőséges időjárás mellett az élelem-utánpótlás is gyakran akadozott, a nehéz fizikai munka jelentős részét pedig kézi erővel kellett elvégezni.

Si Huang-ti építkezését követően komolyabb felújításra és továbbépítésre a Han-dinasztia (Kr. e. 200 – Kr. u. 200), majd a Ming-dinasztia (1368–1644) császárainak uralkodása alatt került sor. Ez utóbbi dinasztia uralkodói elsősorban a be-betörő mongol Jüan-dinasztia tagjainak támadásait kivédendő, folytatták az építést.

Az építőanyagot a környékről gyűjtötték össze, ahol nem volt kő, ott helyenként vert falat készítettek. Az egyes szakaszok építését a 11 erődváros valamelyike irányította. A falat végig katonák őrizték. Méretei változók, szélessége 6 méter és 40 cm közötti, magassága átlagosan 8 méter. A szélesebb falrészeken lőréses párkányzatot, 15 kilométerenként pedig tűzjeladásra jelzőállomásokat alakítottak ki. A környék ellenőrzését biztosították a 180 méterenként épített tornyokkal is.

Bár sok szenvedés kapcsolódik a fal történelméhez, mégis a mai napig a kínaiak összetartásának és egyben kitartásának legfőbb nemzeti szimbóluma maradt.

A taoizmus

A Kr. e. 6. században Kínában létrejött két nagy vallási irányzat egyike a legendás filozófus, Lao-ce tanításain alapuló taoizmus. A tanok hosszú ideig szóbeli hagyomány útján terjedtek, csak jóval később foglalták azokat írásba (Tao-tö-king). A tao titokzatos természeti erő, amit bizonyos mágikus módszerek segítségével az ember is kiismerhet. Így úrrá válva a természet felett megértheti a múltat, és előre láthatja a jövőt is. Ez a gondolat adja a taoizmus elméleti alapját. A taoizmus nagyszámú papsága legfontosabb feladatának azt tartotta, hogy a – különböző szertartásokon keresztül – a taóba, valryis a világtörvénybe minél tökéletesebb betekintést adjon. A tao változtathatatlan és örök, ezért annak érvényesüléséhez mindenkinek a lehető legtökéletesebben kell alkalmazkodnia. S mivel ennek kibontakozását egyetlen dolog, az emberi szenvedély zavarhatja, le kell mondania mindenkinek egyéni vágyairól. Ez a tökéletes állapot, a nemcselekvés (vu-vei) állapota. A taoizmus istenei közül kiemelkedik Sangti, az ég-isten, és Lao-ce, akit a 2. században istennek nyilvánítottak. Szinte megszámlálhatatlan, ún. másodrangú isten és istennő szerepel a népi mondákban és mítoszokban. A taoista egyházi szervezet szigorú hierarchián alapul, élén a taoista pápával, akinek alá vannak rendelve a különböző rangú papok, szerzetesek és szerzetesnők.

A konfucianizmus

A Kr. e. 6. században, Kínában létrejött másik jelentős vallási irányzat, a Kung Fu-ce tanításain alapuló ún. konfucianizmus. Kung Fu-ce a taoizmussal szemben lépett fel, bár az ő világképének középpontjában is a tao áll. Szerinte a taónak nincs mágikus ereje, a tao végzetszerű hatalom, amelyet emberi erő nem befolyásolhat.

A tao az emberi magatartást is megszabja. Kívánatos vonásoknak tartja: a jóságot, igazságot, fegyelmezettséget, értelmességet és őszinteséget. A tao, mint örök erkölcsi törvény, benne él az emberben, ezért az ember természeténél fogva jó. Ez az eredeti állapot azonban megbomlott, helyreállításához az erkölcsi követelmények betartása mellett az ősi vallásos szertartások gyakorlására is szükség van. Különösen nagy hangsúlyt fektet az ősök tiszteletére, ami meghatározta a konfucianizmus fő erkölcsi tanításait is. Ezek: a fiú köteles megadni az illő tiszteletet az apjának, a fiatalabb testvér tisztelettel és alázattal tartozik az idősebb testvérnek, a feleség köteles megadni a tiszteletet a férjnek, az ifjabb barát az idősebbnek, az alattvaló a felettesnek, és mindenki köteles magát alávetni a császárnak.

A Kr. e. 3. század közepén a hatalmon lévő Cin-dinasztia fellépett a konfucianista tanításokkal szemben, mert az gátat vetett hatalma abszolút kibontakoztatásának. A hatalomra kerülő Han-dinasztia vette pártfogásába a vallást, sőt államvallássá tette. Kung Fu-ce mestert isteni rangra emelték, tanításait írásba foglalták, megszerkesztették. 1911-ig, a császárkor végéig megőrizte államvallás jellegét.