Ugrás a tartalomhoz

História 1999-04

Kollár Zoltán , Kristó Gyula , Tóth István György , Hajdu Tibor , Glatz Ferenc , Sipos Péter , Sztikalin, Alekszandr , Bíró László , Marx György , Kovács Éva , Keresztély Krisztina , Buchrucker, Hasso , Poudade, Paul , Bessenyey Ferenc, B. , Vígh Annamária

História

3. fejezet -

Kik és hányan voltak a honfoglaló magyar vezérek?

FIGYELÖ

KRISTÓ Gyula

Kik és hányan voltak a honfoglaló magyar vezérek?

A magyar őstörténet és a krónikaírók

A címben feltett kérdés második részére – remélhetőleg – minden, a történelem iránt valamennyire is érdeklődő magyar ember tudja a választ: heten. Ha ma már nem is biflázzák be a nebulók az elemiben – az akkori idők sorrendje és névalakja alapján – az Álmos, Előd, Kond, Ond, Tas, Huba, Töhötöm névsort, mint tették ezt nagyszüleink idején, de a hét honfoglaló vezér nevét még ma is sok városban utca viseli, a fővárosban szoborban formázták meg alakjukat, a nyugati határszélen pedig hét forrást neveztek el róluk.

A közismertnek tekinthető állítás kritikai újravizsgálatára vállalkozott Kristó Gyula akadémikus székfoglaló előadásában, amelynek rövidített változatát közöljük.

Érdekes, hogy a hét vezér nevét felhasználó utcák, szobrok stb. esetében csakis egyféle lista szerepel, az, amelyet Anonymus örökített meg a 13. század elején – feltehetőleg 1210 táján – készült, regényes történeti alkotásában. Ez tehát azt a hitet táplálja, hogy a honfoglaló magyarok vezérei heten voltak. Pedig a középkori íráshagyományban van egy másik lajstrom is, amelyet a 14. századi krónikaszerkesztmény – számos, korábbi időben készült szöveget magában foglaló – kódexei (köztük pl. az 1358. évben készült Képes Krónika) őriztek meg. Sőt egy harmadik is fellelhető, Kézai Simon 1282–1285 között írott krónikájában, a Kézai által adott lista azonban alig különbözik a krónikáétól. Tekintettel arra, hogy a krónika egy korábbi szövegváltozata szolgált forrásként Kézai számára, s innen ered a nagyfokú rokonság. A továbbiakban a Kézai-féle szöveget mellőzhetjük, és Anonymus mellett csak a krónikaszerkesztmény neveit érdemes azon vizsgálatba bevonni, hogy kik is voltak a honfoglaló magyar vezérek.

Sajátságos, hogy míg a magyar történeti köztudat szinte kizárólag az Anonymus-féle névsort tartotta számon, addig a tudományos irodalom éppen fordítva, a krónika neveit tekintette korábbi lejegyzésűnek és nagyobb hitelre számot tartónak. Lássuk tehát egymással szembesítve a kétféle szöveget! (Az alábbi táblázatban dőlt betűkkel jelöltem a hét vezért, s pontosan feltüntettem, hogy melyik forrás milyen családi körülmények közé illesztette be őket, azaz, kik voltak a felmenők és kik a leszármazottak.)

Sor-

szám

Anonymus

Krónika

1 •

Ügyek –» Álmos –» Árpád –» Árpád-ház

Ügyek –» Előd –» Álmos –» Árpád –» Árpád-ház

2.

Előd –» Szabolcs –» Csák nemzetség

Szabolcs –» Csák nemzetség

3.

Kündü –» Kurszán

Gyula –» László fia Gyula

4.

Ond –» Ete –» Kalán és Kölcse nemzetség

Künd –» Küsid

5.

Tas –» Lél

Lél –» Szovárd nemzetség

6.

Huba –» Szemere nemzetség

Vérbulcsú

7.

Tétény –» Horka –» Gyula és Zombor –»Maglód nemzetség

Örs –» az ő nemzetsége

Hét vezér

Az összevetésből kiderül, hogy Anonymus Álmos, Előd, Kündü (a régi olvasat szerint Kond), Ond, Tas, Huba, Tétény (régi olvasat szerint Töhötöm) névsora helyett a krónika Árpád, Szabolcs, Gyula, Künd, Lél, Vérbulcsú, Örs listát tartalmaz. A kétféle összeállításban mindössze Künd(ü) azonos, a másik hat vezér személye különbözik. Ha ebből a nézőpontból tekintünk a két Lajstromra, akkor azt kell mondanunk: szerintük összesen 13 vezére volt a honfoglaló magyaroknak. Ez azonban optikai csalódás, s ne hagyjuk magunkat megtéveszteni a látszat által. A 13-as szám úgy keletkezett, hogy mindkét kútfő hét-hét vezérről akart szólni, de nem azonos neveket szerepeltettek. Honfoglaló eleinknek teljes bizonyossággal hét vezérük volt. Ezt a következő adatok teszik kétségtelenné. Először: Anonymus ránk hagyományozta azt, hogy a honfoglaló magyarok hét fejedelmi személyét Hétmagyarnak (eredeti írásmódja szerint Hetumogernek, akkori kiejtés szerint Hetümodzsernek) nevezték. Valójában a számnévből és népnévből álló szóösszetétel nem a hét vezért jelölte, hanem a hét törzsből álló magyar törzsszövetség neve volt, miként a steppén a törökös politikai alakulatokat ugyanilyen módon (csak éppen török néven) nevezték meg.

Így pl. ismerünk Ücs-Kurluk és Tokuz-oguz (azaz Háromkarluk, három törzsből álló karluk és Kilencoguz, azaz kilenc törzsből álló oguz) törzsszövetséget, de a magyarsággal szoros kapcsolatban állt onogur népnév is annyit jelent, mint tíz törzs. Márpedig ha a magyaroknak hajdan hét törzsük volt, nyilván hét törzsi vezetővel (hét vezérrel) számolhatunk.

Másodszor: Bíborbanszületett Konstantin görög császár 950 táján a magyarok (nála türkök) nyolc törzsét sorolta elő, amelyek sorából az első a kavarok (kabarok) törzse, a többi hét pedig Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, Tarján, Jenő, Kér és Keszi nevet viselt. Könnyűszerrel kikövetkeztethető, hogy amennyiben a magyarok nyolc törzséből kivesszük a kabarokat, akik utóbb csatlakoztak a magyarokhoz, az a hét törzs marad, amelynek számát az archaikus Hétmagyar név őrzi.

Harmadszor: nem csupán – mint eddig – a hét törzs létéből tudunk következtetni a hét vezérre, hanem a korai magyar íráshagyományban két hely is bizonyítja ezt. A magyarok utóbb is számon tartották annak emlékét, hogy honfoglaló vezéreik heten voltak. Az egyik hely a fehérló-monda krónikabeli leírásában őrződött meg, eszerint „Árpád a hét vezérrel (cum septem ducibus) hatolt be Pannóniába”. A másik hely egy 1230-as évekből származó jelentés, amely arról tudósít, hogy „van egy másik, Régi Magyarország, ahonnan a hét vezér (septem duces) népével együtt kiköltözött”.

Nevek kavalkádja

A kérdés ezek után az: megőrizte-e a magyar hagyomány, hogy kik voltak a honfoglalás idején (895 táján) a vezérek, azaz, kik álltak akkor a hét törzs élén? Akár Anonymus, akár a krónika listáját tekintjük, egyaránt azt állapíthatjuk meg: mindkét névsor tartalmaz az időpont szempontjából téves vagy a személy tényleges voltát tekintve fiktív „adatokat”. Anonymus vezérei közül bizonyosan nem volt a honfoglalás részese Tas, akiről tudjuk, hogy Árpád unokája, és 950 körül még élt, így tehát legfeljebb a születési ideje tehető a honfoglalás idejére, de nem a vezérsége. Ugyanez mondható el a krónika vezérei közül Lélről, akit 955-ben a Lech-mezei csata után Regensburgban felakasztottak, vagyis a 60 évvel korábbi honfoglalás idején nagy valószínűség szerint még nem is élt. Lél sorsában osztozott Bulcsú (a krónika szerint Vérbulcsú), tehát ő sem lehetett hat évtizeddel meggyilkolását megelőzően a honfoglaló törzsek egyik vezére.

Anonymus, illetve a krónika nevei közül Künd(ü), illetve Gyula nem is személynév, hanem a kündü (a főfejedelmet jelentő), illetve a gyula (hadvezéri, majd bírói funkciót kifejező) méltóságnév megszemélyesítése. A kutatás alapos mérlegelés után az Anonymus-féle lista több személyéről feltételezte, hogy jóval későbbi (11. vagy esetleg 12. századi) személyek szolgáltak mintául a szerzőnek arra, hogy őket a honfoglalás korában szerepeltesse. Ilyen lehet Kurszán (nem tévesztendő össze a honfoglalás kora valóságos személyével, Kusál gyulával!), Tétény és Ond.

Kurszán esetében a személy- és a helynév összefüggésére Anonymus is utal: szerinte ugyanis Árpád fejedelem Kurszán apjának Óbuda környékén földet adott, Kurszánnak pedig egy várat, amelyet ő a maga nevéről nevezett el, „ami a mai napig nem merült feledésbe” (e vár az Óbudán állt, a középkorban Kurszán vára néven szereplő erősség volt). Anonymus tehát munkájában pontosan tükörképét adta annak, amit ő tett. Kurszán várának nevéből keltette életre Kurszánt mint az egyik honfoglaló vezér fiát, s ezt úgy „adta el”, mintha a honfoglalás idején Kurszán a saját nevét adta volna az erősségnek. Hogy ez a történet a honfoglalás korára, illetve az egész 10. századra bizonyosan nem igaz, azt két körülmény teszi kétségtelenné: Kurszán várából, az Óbuda központjától délre eső római eredetű amfiteátrumból semmiféle magyar régészeti anyag nem került elő, csak langobard kincslelet, illetve a 10-11. század fordulójáig a magyarok nem építettek és nem laktak várakat. Mivel a Kurszán nevet egy nemzetség is őrzi, és mert valamennyi nemzetségünk névadója Szent István-kori vagy azt követően élt személy volt, e Kurszánt is a 11-12. századba helyezhetjük. Elődről a kutatás azt derítette fel, hogy beszélőnév, tehát Előd megalkotója e névvel azt akarta hangoztatni, hogy viselője valakinek a felmenője, előde volt. Ugyanilyen beszélőnév Anonymusnál Őse, Örkény apja, aki szintén apai szerepéről jutott ős szót tartalmazó nevéhez.

Krónikások képzelete

Ha ennyi a gond Anonymus vezéreivel, vajon nem inkább a krónika listája tartalmazza-e a hiteles(ebb) anyagot? Hogy aligha lehet bármelyik lista is teljesen megbízható, az már az eddigiekből kiderült. Még tovább csökkennek a hitelességet illető várakozásaink, ha tudjuk: a 11-12. században a magyarországi latin nyelvű irodalom nem tanúsított érdeklődést a magyar történelem pogány korszaka iránt, az írástudó papok, a munkák szerzői számára a magyar történelem Szent Istvánnal, a kereszténység felvételével kezdődött. Amikor tehát még viszonylag sokat tudtak a magyar régmúltról, ideológiai okokból elzárkóztak annak tárgyalása elől, amikor pedig feltámadt a pogány idők iránti érdeklődés (Európa-szerte a 12. század második felétől kezdődően), Magyarországon már oly távoli messzeségbe került a Szent István előtti kor, hogy legfeljebb forgácsok, töredékek őrződtek meg róla (mint az eredeti értelmét vesztett Hetumoger név vagy a hét vezér puszta léte). Ez a magyarázata annak, hogy Anonymus 1210 táján, mikor a pogány magyarok történetét akarta megírni, megbízható adatok híján már meseszerű, regényes előadásmódot alkalmazott, főleg saját képzelőerejére és fantáziájára támaszkodhatott.

Vajon jelentheti-e ez azt, hogy a hét- vezér-listát elsőként Anonymus fogalmazta meg, s az ő névsorát figyelembe véve alakította azt át a krónika? A kérdésre – Anonymus és a krónika összevetése révén (amelyhez támpontot nyújt a fentebb közölt táblázat) – az alábbi megfontolások alapján határozott igennel felelhetünk. Először: Anonymusnál egyetlen vezér sem áll magában, mind- egyikhez kapcsolódik valaki vagy valamely nemzetség. A leszármazási vonalak tehát itt hiánytalanok. Ezzel szemben a krónikában Vérbulcsú egymagában áll, de lényegében ugyanez mondható el Gyuláról is, hiszen a tőle eredeztetett László fia Gyula a 13. század második felében élt, oklevelekben 1263– 1264-ben szerepel, a krónikaíró kortársa és nyilván személyes ismerőse volt.

Másodszor: Anonymus a hétből hat esetben szigorúan apa–fiú kapcsolatot tüntetett fel, egyedül Hubának nem nevezte meg a fiát, de leszármazottként a Szemere nemzetséget ott is megjelölte. Ezzel szemben a krónika nem közölte a fiú nevét Szabolcs, Lél, Vérbulcsú és Örs esetében (vagyis hét közül négy esetben), igaz, egy kivétellel ott is nemzetséget szerepeltetett utódként.

Harmadszor: a fiúkat is rendszeresen megadó Anonymusnál mindig az apa a hét vezér egyike. Ez az elv hétből hat esetben érvényesül, alóla csak Ügyek a kivétel, aki a hét vezér közé tartozó Álmos apjaként szerepel. (Ügyek neve egy szent jelentésű régi magyar szót tartalmazott, Anonymus ezzel akarta aláhúzni azt, hogy az Árpádok a szent királyok nemzetsége.) Anonymusnál Előd – beszélőnevének megfelelően – a helyén van, ősként, apaként fordul elő, viszont az Előd személyét Anonymusból átvevő krónikás erre nem volt tekintettel, a saját listájában Ügyek és Álmos közé helyezte el, vagyis itt Előd nem igazi ős, mivel Ügyek személyében apát kapott.

Negyedszer: a krónikás az Anonymus által megnevezett hét család tagjai közül ötöt átvett, s ez nála az első öt helyre került. (Ondot és Hubát hagyta el, ma már kideríthetetlen okból.) A saját maga kezdeményezésére a listába bevett Vérbulcsú és Örs az utolsó két helyet foglalta el. A krónikaíró hevenyészett eljárására mutat, hogy számukra sem apáról, sem fiúról nem „gondoskodott”, sőt Vérbulcsú esetében még nemzetségről sem. Mellesleg Vérbulcsú mint Bulcsú, a vér embere, Örs pedig mint Örsúr Anonymus munkájában is szerepel, igaz, nem a hét vezér között, alakjuk vezérként való életre keltéséhez az ötletet a krónikás tehát onnan is vehette.

A fentiek alapján úgy tűnik: a hétvezér-lista legelső megfogalmazója a 13. század elején Anonymus volt. Az ő névsorából egyedül Álmos (illetve fia, Árpád) neve tekinthető hitelesnek. Bizonyosra vehető, hogy az ő nevüket sem azért őrizte meg az emlékezet, mert a hét vezér közé tartoztak, hanem mert az uralkodó dinasztia, az Árpádok ősei voltak. Még a Kündü megszemélyesített méltóságnév megy vissza nagy régiségre, a többi öt vezér vagy később élt történeti egyén (Tas), vagy Anonymus által beszélőnévként életre keltett személy (Előd), vagy helynévből alkotott fikció (Ond, Tétény), Hubával pedig már a névsort átíró krónikás sem tudott mit kezdeni, így elhagyta. Összességében tehát azt kell megállapítani: a közvélemény által leginkább ismert Anonymus-féle hétvezér-lista – a legkorábban írásba foglalt névsor is – 310 évvel az esemény utáni lejegyzés, történelmi hitelre nem tarthat igényt. Anonymus lajstromát a 13. század közepén egy krónikás átdolgozta, majd az ő névsorán a 13. század végén Kézai Simon eszközölt kisebb változtatást. Az írásom címében feltett kérdésre tehát végeredményben azt válaszolhatjuk: a honfoglaló magyar vezérek heten voltak, mégpedig azért, mert a magyarok politikai szervezete hét törzsből állt, e hét helyre a 13. században éppen tizenhárom személyt állítottak, de közülük csak kettőről (Álmosról és Árpádról) bizonyos, hogy valóban a honfoglalás táján éltek.