Ugrás a tartalomhoz

História 1995-04

Glatz Ferenc , Engel Pál , Fügedi Erik , Ormos Mária , Niederhauser Emil , Kovács Éva , Mann Miklós , Burucs Kornélia , Szakács Sándor , Romány Pál , Kozma Antal , Borus József , Nagy Domokos Imre

História

12. fejezet -

Szülõk és nagyszülõk

KOZMA Antal (Budapest)

Szülők és nagyszülők

Részlet egy kéziratos emlékezésből

Atyai nagyapám, a muraszombati rabbi fia, 1867-től 1907-ig, negyven éven keresztül Belatinczon (akkor Zala megye, most Jugoszlávia) három község – Belatincz, Alsólendva és Csáktornya – nagy tudású körzeti főrabbija volt, és úgy látszik, hogy tőle örököltem az írás szeretetét. Ugyanis Ferenc József uralkodásának 50 éves jubileumára, 1898-ban olyan szép, könyvalakban megjelent imát írt, hogy azért a császár 10 darab 20 koronás arannyal jutalmazta meg. Az erkölcsi elismerésen kívül ez a szép összeg akkor sokat jelentett egy sokgyermekes, anyagiakban nem bővelkedő papi családnak. Széles körű műveltséggel rendelkezett. Könyvtárában nemcsak vallási könyvek, hanem a világirodalom klasszikusainak remekművei is megtalálhatók voltak. (A szomszédos hitközségek rabbijai gyakran fordultak hozzá, hogy a nagyobb egyházi ünnepekre számukra is készítsen szónoklatot.) Ha az ottani földbirtokos, Zichy gróf Belatinczra utazott, nagyapám volt az egyetlen szellemi partnere, akivel szívesen elbeszélgetett. Jelmondata – amit családjának és utódainak is jelmondatul szánt – három héber szó volt: Gam zü lötauvo. Magyarul: A végén minden jóra fordul. Ez a harmadíziglen öröklött, egészséges életszemlélet segített át életem nehéz buktatóin, sorsfordulóin. Ez a nagyapám 12 gyermeket nevelt fel, hat fiút és hat lányt.

Kuriózumként említem meg, hogy a nyolcvanas évek közepén elhunyt nagy tudású dr. Scheiber Sándor professzornak, az Országos Rabbiképző Intézet volt rektorának az édesapja is a nagyapámnál tanult, mint bócher. Scheiber professzor megkért, hogy kérdezzem meg a még élő, idősebb rokonaimtól: miért mondta neki mindig az édesapja, hogy megy az ABC-be, amikor tanulni indult a nagyapámhoz? Sikerült megtudnom, hogy az ABC a nagyapám körzetébe tartozó három község: Alsólendva, Belatincz és Csáktornya rövidítése volt.

Édesapám a közeli Alsólendván végezte a 6 polgárit eminens tanulóként, és külön tanítványokat vállalt korrepetálásra, hogy segítsen a család anyagi gondjain és így két testvéröccse tovább tanulhasson, majd érettségizhessen a nagykanizsai kereskedelmi iskolában. Édesapám haladó, modern felfogású ember volt, aki a szülői házból elkerülve, már nem ragaszkodott a szigorú vallási előírások betartásához. Mint 13 éves diák, Alsólendván korcsolyázás közben elesett, mert beszakadt alatta a Mura jege, és eltörte a bal karját. A szülői házban rosszallólag azzal fogadták, hogy a baleset azért történt, mert – a vallás előírásait megszegve – szombaton korcsolyázott. Ezzel szemben ennek köszönhette, hogy az első világháborúban nem kellett bevonulnia. A sorozáskor sorkatonai szolgálatra alkalmatlannak nyilvánították, mert a bal karját nem tudta kiegyenesíteni.

Anyai nagyapám a Vas megyei Jánosházán jómódú ember volt, aki 10 gyermeket (3 fiút és 7 lányt) nevelt fel kispolgári jólétben. Családjának felmenőit a 18. század második felében, II. József uralkodása alatt mint bőrkereskedőket és bőrfeldolgozó kisiparosokat telepítették be Morvaországból a Dunántúl északi részébe. Ez a nagyapám büszke volt arra, hogy 48-as honvédként részt vett a magyar szabadságharcban. Gyermekeit magyar hazafiságra nevelte, és ezt a szellemet édesanyámon keresztül én is örököltem. Még a legnagyobb megaláztatások és megpróbáltatások idején sem inogtam meg, és ha akkor lelki fájdalmat is éreztem, mindig magyarnak éreztem és vallottam magamat.

Az anyai nagyapámat is magában foglaló Kohn családból a 19. század végének, illetve a 20. század elejének hazai tőkés gazdasági életében több prominens egyéniség származott. Így Káldi Jenő (anyám unokatestvére) a hazai autóipar és az Autótaxi Vállalat megalapítója, Molnár Ferenc (édesanyám testvére), a Budapesti Központi Általános Tejcsarnok vezérigazgatója, Kertész Pál (anyám unokatestvére), a Magyar Általános Hitelbank textilipari igazgatója. (E magas pozíciójú és szerteágazó összeköttetésekkel rendelkező gazdasági notabilitások révén azonban egy szerény középiskolai tanári álláshoz sem juthattam, amikor a tanári és bölcsészdoktori diplomámat megszereztem.) Anyám unokatestvére volt dr. Salgó Ernő orvos, a neves műfordító és színházi kritikus is.

Édesanyám, aki a legfiatalabb gyermek volt, Bécsben is járt iskolába, ahol jóval idősebb nővére volt férjnél. Nagy műveltségre tett szert, aminek jótékony hatását én is éreztem. A szülői házban nem tapasztalt anyagi gondokat és engem is úgy nevelhetett, hogy minél később ismerjem meg a pénz hatalmát, értékét. 18 éves koromig, amikor egyetemre kerülve elhagytam a szülői házat, jóformán alig tudtam, hogy mi mibe kerül. Fogalmam sem volt az árakról. Talán innen ered az idealista életfelfogásom, az anyagiasság nélküli életszemléletem, amit egész életemen át sikerült megőriznem.

Atyai nagyapámtól örököltem a mély vallásos érzést, azonban a szertartások, a ceremóniák tisztelete nélkül. Főleg a szüleim iránti kegyeletből járok ünnepeken templomba, továbbá ünnepek előtt és évfordulók idején a temetőbe, de Istenhitem sokszor találkozik Voltaire deizmusával. Olyan rövid ugyanis az emberi élet, és azt csak úgy lehet széppé tenni, ha azt keressük, ami összeköti és nem pedig szétválasztja egymástól az embereket. Márpedig a sokféle vallás, a különféle szertartásokkal csoportokba, szektákba sorolja az emberiséget. Ez a merev elkülönülés vezetett a történelem folyamán a különféle vallásháborúkhoz, a keresztes hadjáratokhoz, korunkban pedig – fajgyűlöletbe csapva – a horogkeresztes és nyilaskeresztes őrületes népirtáshoz. Viszont reményt keltőnek tartom, hogy az egyházak negyvenéves jogfosztottság után, azok jogaikat visszanyerve, összefogást hirdetnek a különböző felekezetek között, hogy hatékony valláserkölcsi neveléssel, olyan hívő nemzedék keletkezzen, ahol – függetlenül egymás vallásától – az emberek egymás iránti szeretete dominál.