Ugrás a tartalomhoz

História 1995-04

Glatz Ferenc , Engel Pál , Fügedi Erik , Ormos Mária , Niederhauser Emil , Kovács Éva , Mann Miklós , Burucs Kornélia , Szakács Sándor , Romány Pál , Kozma Antal , Borus József , Nagy Domokos Imre

História

7. fejezet -

Ifjúság és pártpolitika

KOVÁCS Éva

Ifjúság és pártpolitika

1945–46

Míg az iskolákon kívül 1945 után egyre inkább a nyílt pártpolitikai érdekek döntötték el az emberek sorsát, a pedagógusok igyekeztek mindent megtenni, hogy kizárják a durva politikai agitációt intézményeik falai közül. Ebben – közös középosztályi értékrendjük miatt is – támogatásra találtak a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (a továbbiakban VKM) szakapparátusában.

Politizáló középiskolások?

1945. március 25-én a Budapest-vidéki tankerületi főigazgató az alábbi problémát jelezte a VKM felé: „A kispesti állami polgári fiúiskola igazgatója jelentette, hogy a tanulóifjúság a folyamatban levő erős szervezkedés következményeképpen politikai pártokba lépnek be (sic!), igazolványuk van, mutogatják, s egymást belépésre buzdítják.

Szóban a pestszenterzsébeti állami fiúiskola vezetője is jelentette ezt, azzal a hozzáadással, hogy az egyes pártok titkárai is felkeresték az ifjúságnak az egyes pártokba való belépés engedélyezése ügyében.”

A fenti események gyors cselekvésre sarkallták a VKM-et. 1945. április 27-re minisztertanácsi előterjesztést készítettek, kifejezve mennyire helytelenítik az ifjúság bevonását a politikai küzdelmekbe. „A 10-től 18 éves tanulók értelme, ítélőképessége, akarati világa csak akkor fejlődhetik helyes irányban, ha ez az arra hivatott nevelő lelkiismeretes vezetésével történik. A nevelői érzékkel természetszerűen nem mindig rendelkező helyi politikusok jóvá nem tehető rombolást végezhetnek a gyermek lelkében, amikor a népi politika sokszor múló jelszavainak hangoztatásával a fogalmak helyes kialakulását, az érettebb korban annyira kívánatos helyes politikai magatartás szempontjából szükséges ítélőképesség megerősödését megakadályozzák, s a személyeskedésig fajuló napi politikai harcok során az igazi tekintélyek tiszteletét is lerombolják.”

Azt javasolták, hogy a nép-, közép-, ill. középfokú iskolai nyilvános tanulók számára tiltsák meg a politikai pártokba való belépést. A minisztertanács elfogadta ezt, és 1945. szeptember 27-én a Köznevelésben 51 711/45. szám alatt megjelent a VKM közleménye, melyben az 1945. évi VIII. tc-hez igazodva a pártpolitikai jogok gyakorlását a 20. életév betöltéséhez kötötték: „... annak a nagyfontosságú érdeknek a megóvására, hogy a tanulóifjúság nevelése a nemzet egészének eszményei és célkitűzései szerint az egység és együttműködés gondolatkörében történhessék, nyomatékosan felhívom a közép-, középfokú- és népiskolák vezetőinek figyelmét arra, hogy az említett iskolák tanulói pártpolitikai mozgalmakban, felvonulásokban, pártpolitikai gyűléseken sem egyénenként, sem ifjúsági szervezetek keretében nem jelenhetnek meg” – rendelkezett a minisztérium.

A végrehajtásban nehézségeket okozott a politikai párt, még inkább a politikai gyűlés, felvonulás fogalmának tisztázatlansága. A pécsi tankerületi főigazgató 1945. október 20-án kelt levelében csokorba gyűjtötte ezeket a problémás kérdéseket. Döntésre várt, hogy az egyes politikai pártok ifjúsági szervezetei (SZIM*, Független Ifjúság, NISZ, MADISZ stb.) pártnak tekintendők-e vagy sem. „Kérdés továbbá az is, hogy az ifjúsági szervezeti tagság címén hordhatók-e a szervezeteket fenntartó politikai pártok jelvényei?” – írta a tankerületi főigazgató.

A kérdéssel kapcsolatban a VKM III. ügyosztálya november 7-én készítette el állásfoglalását, amelyben kizárni javasolta a „politikai pártok programkörébe” tartozó ifjúsági szervezeteket is az iskolák és a tanulók életéből. Felajánlották; hogy a politikai pártok vezetőinek, ill. a Pedagógusok Szabad Szakszervezetének képviselőiből összehívott értekezleten vitassák meg e problémát, hiszen olyan rendelet kiadását tartották szükségesnek, „... melynek értelmében az iskolák igazgatói, tanítói és tanári kara a leghatározottabban léphetne fel a politikai pártok részéről történő minden olyan beavatkozás ellen, mely az iskolák belső életét és a nevelők tekintélyét veszélyezteti.”

Diákbizottságok

Különösen nagy aktivitást mutatott a tanulóifjúság beszervezése iránt a kommunista párt befolyása alatt álló Magyar Demokratikus Ifjúság Szövetség (MADISZ). 1945 nyarán mozgalmat indított az iskolák „demokratizálását” felgyorsító, a magyar demokráciát az iskolákon keresztül megerősítő ún. iskolai bizottságok létrehozásáért. Hasonló szerepet szántak ezeknek, mint amit a közigazgatásban a nemzeti bizottságok vagy a gazdaság területén az üzemi bizottságok, ill. a földigénylő bizottságok betöltöttek.

„A Madisz azt akarja, hogy az ifjúság közé emelt mesterséges válaszfalak lehulljanak, ezért kerületi és helyi szervezeteiben kívánja foglalkoztatni a diákokat is, úgy, hogy azok a munkás- és paraszt ifjúsággal együtt nevelkedhessenek” – írták az iskolai bizottságok létrehozásáról szóló tervezetükben.

A bizottságoknak joguk lett volna a diákság érdekképviselete mellett a tanítás módszertani, tantervi anyagába is beleszólni. Ugyanakkor szerepet kívántak vállalni a tanárok igazolási eljárásaiban is. Az iskolákban már régóta működő ifjúsági szervezeteket (önképzőkör, sportkörök, szakkörök) a MADISZ saját irányítása alá akarta vonni. Az iskolai bizottság (I. B.) szervezete a pártok szervezeti felépítését igyekezett követni. Élére elnököt, titkárt és jegyzőt választottak, az ülésekről jegyzőkönyvet vezettek (az I. B.-ülésen a tanári testület egy tagja tanácskozási joggal bírt volna), tagjai közül végrehajtó és fegyelmi bizottságot kívántak választani.

A VKM III. ügyosztályának munkatársai az ifjúsági autonómia kiteljesedését a diákok belső életére, érdekeik megfogalmazására, saját vezetőik kiválasztására, önképzésükre, sportéletükre, ünnepélyeikre stb. vonatkozóan igen dicséretesnek tartották. Ezzel szemben szakmailag helytelennek, igazgatási szempontból elképzelhetetlennek ítélték a tanulók beleszólását a tanítás módszereibe, a tanterv kidolgozásába. Egyenesen megengedhetetlennek tartották a tanári igazolási eljárásban való részvételt. „... ha a diákság részt vesz a tanárok leigazolásában vagy bármilyen fegyelmi felelősségre vonásában, ugyanakkor, mikor a saját igazoló és fegyelmi eljárásait önállóan, a tanári beavatkozás teljes kikapcsolásával óhajtja végezni. Ez a természetes viszonynak – ti. a felnőttek nevelő és irányító hatásainak a fejlődő ifjúsággal szemben – teljes fejtetőre állítását jelentené, s az ilyen törekvések csak arra alkalmasak, hogy az ügy komolyságával együtt az őszinte, demokratikus fejlődést is veszélyeztessék.”

A MADISZ sikertelen kísérlete – szervezkedésük legalizálására a tanintézeteken belül – nem csökkentette a pártok igyekezetét a középiskolás korú ifjúság életének átpolitizálására. Ez a törekvés konfliktusokat okozott a VKM apparátusával. Az ellentétek odáig fajultak, hogy 1946. június 24-én Nagy Miklós politikai államtitkár elnökletével a minisztériumban belső értekezletet tartottak az ifjúság politikai nevelésének, pártokba való belépésének témájában. A cél egységes állásfoglalás kialakítása volt. A VKM ezúttal elutasította a pártok beengedését az iskola falai közé. „... a politikai pártok szerzői és nevelői tevékenységének az iskola falai között a nevelés zavartalanságához fűződő érdekekre figyelemmel nem lehet helyt adni. Viszont tudomásul kell venni azt a tényt, hogy a 16–18 éves ifjúság erős érdeklődést tanúsít a pártok élete iránt s ez irányú tájékozódási törekvését megakadályozni nem lehet” – így szólt az értekezlet határozata, melyet Nagy Miklósnak a július 4-én – most már a pártok részvételével – megtartandó megbeszélésen képviselnie kellett.

Szakapparátus kontra pártok

Az értekezleten a pártok (MKP, SZDP, NPP) és az ifjúsági szervezetek egy része (Független Ifjúság, MADISZ, SZIT, SZIM, NISZ) képviseltette magát.

A tét az volt, hogy elérik-e a pártok képviselői a diákok párttagságának engedélyezését. Nagy Miklós – taktikusan – az ifjúság demokratikus fejlődésének terepeként az 1946/47-es tanévtől (10 éves korosztály felett) kötelezően megalakítandó diákönkormányzati szervezetet jelölte meg. Kiderült azonban, hogy a párt ifjúsági szervezetek képviselői nemigen bíznak a többé-kevésbé demokratikusan megválasztott önkormányzati bizottságokban. „A diákság egy része antidemokratikus magatartású, ha ezek kapnak többségre a bizottságban, akkor a reakció fegyveréré válnak” – mondta a MADISZ képviselője. A NISZ delegáltja egyenesen attól félt, hogy „... az önkormányzati jognál fogva esetleg olyan pártonkívüli ifjúsági szervezet alakuljon, amely a demokrácia ellensége lenne”. Egyedül az FKGP ifjúsági szervezete tartotta fontosnak hangsúlyozni, hogy a diákbizottságok választását nem szabad különböző megkötöttségekkel körülbástyázni.

Nagy Miklós a minisztérium nevében csak a 18 évnél idősebbek esetében látott lehetőséget a politikai párttagság engedélyezésére. Ezt egészítette ki az a paraszt párti vélemény, mely szerint a pártélet elvonná a diákságot legfőbb dolgától, a tanulástól. Szerinte az iskolák átpolitizálása azért is veszélyes, mert a tanárok sem tudnák magukat függetleníteni tőle, s az „egyik diákban kisgazdát, a másikban kommunistát” látnának.

Az ellentábor hevesen védte álláspontját. A VKM munkatársai közül ezt a véleményt hangoztatta Kemény Gábor is. Szerinte ki kell használni, hogy a 14–18 éves kora „politikai érlelődés folyamata”, ezért „igenis foglalkoznia kell az ifjúságnak is a politikával”.

A jelen helyzetért a MADISZ képviselője felelőssé tette az 51711/45. sz. rendeletet. Erre vezette vissza, hogy „fasiszta szervezkedések elsősorban a középiskolások körében ütötték fel a fejüket”. Szintén hátrányosnak tekintette, hogy miközben a pártok nem jutnak be az iskolákba, a „régi” ifjúsági szervezetek (cserkészet és vallásos egyesületek) szabadon működhetnek ott.

A SZIM delegáltja szerint gondoskodni kell a 14 éven aluli korosztály ilyen irányú neveléséről. Ők is tagjai lehessenek az ifjúsági szervezeteknek.

Simon László VKM-államtitkár megjegyzése rávilágított a valós helyzetre: „... sok ezer azoknak a diákoknak a száma, akik egyelőre titkosan tagjai a politikai pártoknak”.

Nagy Miklós azonban hajthatatlan maradt: ő az ifjúság politikai terepének a diákbizottságokat tekinti, s végső érvként azt is megjegyezte, hogy „az orosz törvényhozás sem engedi meg, hogy az ifjúság 18 éves kora előtt politikai pártokba léphessen”. Egyben megígérte a kérdéssel kapcsolatos rendelet előkészítésének meggyorsítását.

A témával kapcsolatban 1946. augusztus 2-án újabb értekezletet tartottak. Ezúttal a pártok és az ifjúsági szervezetek kiküldöttei mellett megjelentek a Katolikus Tanügyi Főhatóság és a Magyar Izraelita Országos Intéző Bizottság képviselői is. Ezen az értekezleten Nagy Miklós ismertette a minisztérium rendelettervezetét. Eszerint a minisztérium rendelkezése alatt álló iskolákban a 14–18 éves nyilvános tanulók tagként beléphetnek a pártok ifjúsági szervezetébe, valamint „pártonkívüli” demokratikus ifjúsági szervezetekbe. Nem szólt azonban a párttagság engedélyezéséről. A MADISZ, a SZIM, a SZIT, az MKP és az SZDP képviselői ezért megjegyezték, hogy számukra a rendelet nem kielégítő, szerintük 16 év fölött a diákoknak engedélyezni kell a pártokba való belépést is. A minisztériumi elutasítás egyértelmű volt: „... a tanulóifjúság pedagógiai érdekvédelme miatt az elnök [Nagy Miklós] nem tud a bemutatott rendelettervezeten túlmenően engedményt kilátásba helyezni”. Nagy Miklós arra a MADISZ-javaslatra is nemet mondott, mely szerint kísérletképpen egy-két iskolában engedélyezzék a pártba lépést, s utána mérjék le annak hatását az iskola életére.

*

1946 szeptemberére elkészült e témában a kormányrendelet végleges változata, mely újabb két ponttal egészült ki: megtiltották az ifjúsági szervezeteknek az iskola falain belül a szervezési és más tevékenységet, illetve előírták, hogy a politikai tevékenység nem gátolhatja a diákok iskolai kötelezettségeinek teljesítését. (Ez az előterjesztés 1946. szeptember 2-án került a minisztertanács elé.) A politikai események, ill. 1946 tavaszán–nyarán a nyomozóhatóságok nyílt beavatkozásai az iskolák életébe – házkutatások, kihallgatások, verések – azonban reménytelenné tették az átpolitizálódás elleni védekezést. Az iskola az adott társadalom tükrévé vált.

* A Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalomról (SZIM), a Nemzeti Ifjúsági Szövetségről (NISZ), a Magyar Demokratikus Szövetségről (MADISZ) és a Szakszervezeti Ifjúmunkás és Tanoncmozgalomról (SZIT) van szó.