Ugrás a tartalomhoz

História 1994-0910

Németh György , Kákosy László , Diószegi István , Kiszely István , Petneki Áron , Stefány Judit , Bölöny József , Ádám Magda , Lakatos István , Demény Lajos , Balogh Margit , Nagy Péter , Láng Imre , Borhi László , Borhi László , Sipos Péter , Teller Ede , Vida István , Rozsnyói Ágnes , Szita Szabolcs , Kertész István , Göncz Árpád , Fáy László , Bárány István , Ujfalussy József , Binder Pál , Józsa György , Ságvári Ágnes

História

8. fejezet -

A Nemzeti Casinóról

BÖLÖNY József

A Nemzeti Casinóról

Ez év október elején adtak hírt a napilapok az 1990-ben újjáalakult Nemzeti Kaszinóról. Az intézmény múlt századi történetéhez ad új szempontokat Bölöny József cikke, amelyet évekkel ezelőtt készített számunkra. (A szerk.)

A Nemzeti Casinót Széchenyi István gróf alapította 1827-ben. Eredeti neve Pesti Casino volt, 1830-tól Nemzeti Casino.

A kaszinó alapítását és célját így örökíti meg az alapszabályok 1. §-a: „A Nemzeti Casino halhatatlan emlékű hazánkfia, gróf Széchenyi István által 1827. évben oly céllal alkotott egyesület, hogy az a hazai társadalmi életnek központját képezze. Mint ilyen, a Nemzeti Casino egyedül a társadalmi tisztességes élvezetek gyűlhelye, de egyszersmind a műveltség, a közhasznú elmélkedés és eszmecserének előmozdítására szolgál; testületi működése köréből azonban ki van zárva minden politikai jellegű tevékenység.”

Langenau Frigyes budai hadosztályparancsnok 1832. június 29-i bizalmas figyelmeztetése szerint semmi sem olyan nagy szálka Bécs szemében, mint a Kaszinó, mert ezt tekintik a liberalizmus és a magyarság központjának.

Az 1827. június 10-én tartott első ülésen, amelyen Brudern József báró elnökölt, a megjelent 45 tag közül 32 volt mágnás, a többi 13 tagot pedig így sorolja fel a kaszinó „részeseinek” 1830-ban kiadott névsora: Appel Atzél Antal, Bohus János, Csapó Dániel, Dercsényi János, Döbrentei Gábor, Erdélyi János, Daruvári Jankovich Izidor, Kulcsár István, Monbach Károly, Pesty Ferenc, Semsey Jób és Uzovics János.

Az alapításkor bizonyára az exkluzív angol klubok példája s talán mindenekelőtt a bécsi Jockey Club lebeghetett Széchenyi szeme előtt, de jóval demokratikusabb felfogással és kiadásban, amint ez már ebből az első névsorból is kitűnik.

Széchenyi állandó igazgatója volt a kaszinónak, s oly eredményesen toborozta a tagokat, hogy egy alkalommal három pesti kereskedőt azért nem választottak meg a kaszinó tagjává, nehogy ezzel „Széchenyi uszálya megnövekedjék”. Wesselényi Kossuthot is tagként ajánlotta. Széchenyi csak „intranzigens volta miatt” féltette tőle a kaszinót és ezért személyesen bírta rá Kossuthot, hogy vonassa vissza az indítványt.

Grófok, bárók, arisztokraták?

A Nemzeti Casino körüli legtöbb félreértés és tévedés forrása éppen tagösszetételének és tagjai társadalmi helyzetének a téves megítélése.

Hírlapi és folyóiratcikkeknek szinte refrénként vissza-visszatérő téves közlése például, hogy a kaszinónak nem lehetett zsidó a tagja. Egyik neves történészünk még ennél is jóval messzebb megy ezzel a megállapításával: „A legexkluzívabb elitképződmények egyike pl. a Nemzeti Casino volt, mintegy 450 körüli létszámmal, amelynek tagjai csak született arisztokraták, a legmagasabb rangú katonatisztek és a kormány tagjai lehettek. A finánctőkés köröknek egyébként mindent megoldani képes pénzük révén sem volt lehetséges a bejutás, de a politikai ranglétrán való emelkedés (a miniszteri poszt például) már megnyitotta e zárt körök kapuit…”

Aki nem ismeri a hibás adatok és téves következtetések öröklődésének törvényszerűségét, az – a tények ismeretében – bizonyára csodálkozna ezen az 1983-ban megjelent közlésen. Ennek a most idézett tanulmánynak a szerzője azonban útbaigazítja az olvasót, amikor lapalji jegyzetben forrásként jelöl meg egy másik történelmi folyóiratunkban 18 évvel korábban megjelent tanulmányt. Eszerint: „Az elit belső társadalmi hierarchiáját talán semmi sem tükrözi úgy vissza, mint a Nemzeti Casino évente kinyomtatott névsora. A legexkluzívabb club a mintegy 60 tagot számláló Magyar Lovaregylet volt, az »aranypatkósok«. Ez volt a Nemzeti Casino elitje. Pedig a Nemzeti Casinóba sem volt könnyű bejutni, tagjai csak született arisztokraták és magas rangú katonatisztek lehettek. És a kormány tagjai – függetlenül származásuktól – ha kérték felvételüket … Ullmann György báró egy vagyont hiába költött el, nem tudott magának casinói tagságot szerezni. De rajta kívül egyetlen nem tisztavérű iparbáró sem.”

A tanulmány a kérdés eldöntésénél egyedül irányadó forrás helyes megjelöléséből indul ki. Ez „a Nemzeti Casino évente kinyomtatott névsora”. Mit is mondanak vajon e tekintetben a kaszinó alapszabályai – melyeket a tagnévsorral együtt adtak ki évenként –, és mit mutat ténylegesen tagjainak összetétele a névsorok alapján?

Az 1878. évi alapszabályok 5. §-a például a korábbiaknak megfelelően így határozza meg a tagfelvétel feltételeit: „A Nemzeti Casino tagja lehet minden tisztességes, művelt magaviseletű, feddhetetlen jellemű, nagykorú férfi, ha casinói tagul az alább meghatározott módon, a szükséges szavazattöbbséggel felvétetik. Politikai pártszínezet és osztálykülönbség a tagok felvételénél vagy kirekesztésénél mérvadó nem lehet [kiemelés tőlem – B. J.].” Ugyanígy szólnak az alapszabályok még 1906-ban is. 1922-ben azonban az alapszabályok 4. §-a már csak az első mondat általános feltételeit tartalmazza; a második mondat negatívuma nélkül. Hozzáfűzi azonban, hogy rendes tag csak magyar férfi lehet. Rendkívüli tagok lehetnek nem magyar férfiak, továbbá a honvédségnek Budapesten tényleges szolgálatban álló tisztjei, valamint Budapesten alkalmazott állami tisztviselők.

1898-ig ún. „foglalkozó tagok” is voltak. Ezt akkor megszüntették, és kívánságukra rendes tagokul vették fel őket.

Az 1878-ban elhunyt kaszinótagok közül 3 gróf volt, 3 báró és 8 fő nem tartozott az arisztokraták közé. A tagok névsorában többek között a következők szerepelnek: Brüll Miksa, Falk Miksa, Hirschler Ignác, Grosz Lajos, Harkányi (eredetileg Koppély) Frigyes és Károly, Moskovicz Mór, Ullmann Sándor, Vámbéry (korábban Bamberger) Armin, Wahrmann Mór, Weisz Bernát Ferenc, Wodiáner Albert, Béla és Móric. (Tagja volt a kaszinónak Jókai és Klapka is.) A 730 tagból 367 fő, tehát több mint a fele nem volt arisztokrata! A most felsoroltak pedig nem, vagy akkor még nem nevezhetők „iparbáróknak”, de kivétel nélkül közismerten zsidó származásúak voltak.

Az 1922-ben elhalálozott tagok pl. pontosan fele-fele arányban voltak arisztokraták és nem azok: 6 gróf, 4 báró, 10 nem arisztokrata. Ez utóbbiak közé tartozott: Berzeviczy Béla (vezérkari főnök), Bíró Albert, Bittó István (volt miniszterelnök), Dáry Ödön, Farkas László, Gyömrőy Aurél, Márffy Béla, Reissig Lajos, Rickl Gyula és Urményi Pál; a 21. elhunyt tag, Burián István gróf volt magyar és közös külügyminiszter pedig életének 50. évében kapott bárói és 4 évvel a halála előtt grófi rangot. 1923-ban csak az ábécé első két betűjéből 35 volt a nem arisztokrata tagok száma. 1941-ben a 477 tag közül 194 nem volt arisztokrata; ez utóbbiaknak persze csak elenyésző hányada volt „legmagasabb rangú katonatiszt vagy a kormány tagja”.

Hosszú ideig közbeszéd tárgya volt, hogy VII. Edward angol király még walesi herceg korában a Nemzeti Casinóban tiszteletére adott díszvacsora előtt azzal a kérdéssel fordult angol nyelven a jelenlévőkhöz: „Hol van az én Vámbéry barátom?” – mire nyomban futárt menesztettek a Duna-parti lakására Vánibéryért, akit, úgy látszik, „elfelejtettek” meghívni a vacsorára. Vámbéry azonban akkor már tagja volt a kaszinónak!

A kaszinó vezető szervei voltak: 3 tagú igazgatóság (élén a maguk közül kijelölt elnök-igazgatóval) és 50 tagú választmány. Az utóbbi tagjai közül például 1941-ben 16 nem volt arisztokrata, tehát kereken egyharmaduk.

A három igazgató közül rendszerint egy nem arisztokrata. A kezdeti években, például 1835-ben kettő: Fáy András és Pregardt János (a harmadik igazgató ekkor még maga az alapító Széchenyi volt). Ezzel szemben persze találunk olyan időszakot is 1865–86 között, amikor mindhárom igazgató arisztokrata volt. Az 1848. évi igazgatóság tagjai: Batthyány Lajos gróf, Hajnik János, Széchenyi István gróf. Széll Kálmán miniszterelnöksége után haláláig, 1904-től 1915-ig, tagja volt az igazgatóságnak. Jekelfalussy Zoltán, az utolsó fiumei kormányzó, elnök-igazgatója volt a kaszinónak 1919–1920 és 1924–31 között.

A Széchenyi-lakoma

Széchenyi István gróf végrendeletileg egy díszes emlékserleget hagyományozott a Nemzeti Casinónak azon óhajtással, hogy „e serleg a legjobb magyar borral töltve, emlékére évenként üríttessék ki”. Az 1864. január 30-án tartott közgyűlés erre jegyzőkönyvi határozatként mondotta ki: „a Nemzeti Casino a díszes művű serleget örök időkig oly becses kincse gyanánt őrzendi, melyre, mint az egylet dicső nevű alapítójának végrendeleti megemlékezésére, a késő utódok is hálás kegyelettel fognak tekinteni, továbbá, hogy e serleg a legjobb magyar borral töltve évenként a közgyűlés hetében tartandó lakoma alkalmával a dicsőült emlékére ürítendő.” Az első ünnepélyes lakoma 1864. február 1-jén tartatott meg, a serlegürítés előtt id. Wenkheim Béla báró mondott emlékbeszédet. A serleget Jauner bécsi aranyműves készítette.

Az 1864–1944 között elhangzott Széchenyi-emlékbeszédet 50 mágnás szónok mellett 29 alkalommal tartotta nem arisztokrata. Az utóbbiak aránya tehát itt is meghaladta az egyharmadot.

Idézzünk egy mondatot a második világháború kitörését közvetlenül megelőző emlékbeszédbál, melyet 1939. február 5-én tartott Szüllá Géza: „Én nem tudok megbarátkozni ezzel a szóval, hogy »Lebensraum«, mert állítom, hogy ezt úgy hívják magyarul, hogy »Haza«„. Az utolsó szónok 1944. január 30-án Apponyi György gróf volt, a liberális ellenzék egyik legnyíltabban németellenes vezető személyisége.

A palota

A kezdeti évtizedek elhelyezkedési gondjai után 1859-ben bérbe veszi a Nemzeti Casino, majd 1871-ben tulajdonaként is megszerzi a Kossuth Lajos utca és Szép utca sarkán álló egykori Cziráky-palotát. Erről az 1878. évben így tudósít az évkönyv függeléke: „A Casino szállása jelenleg Hatvani-utcza 8. számú (volt gr. Cziráky-féle) saját házában van, melyet a Ferencziek terén 467/2 számú házával történt csere útján szerzett.”

Az 1922-ben kiadott évkönyv függeléke Tudnivalók cím alatt részletesebben ismerteti a palota megszerzésének történetét, amely 85 évig adott hajlékot a kaszinónak: „A Casino jelenleg Kossuth Lajos-utca 5. számú (volt gr. Cziráky-féle) saját palotájában van. A Casino 1859-ben jött mostani palotájába (építette gr. Cziráky Antal Mózes országbíró Hild József építész vezetése mellett), melyet 1871. május 1-jéig bérben bírt néhai gróf Cziráky Jánostól, s ekkor ment az tulajdonába, és pedig olyképpen, hogy a Casino a Koronaherceg-utca és Ferencziek-tere sarkán állott egyemeletes (Jankovich-féle) házat, amelyet már előzőleg 154 000 forintért megvásárolt, ezen kétemeletes palotáért elcserélte, reáfizetvén a cserére 250 000 forintot.”

A Nemzeti Casino székháza tehát az akkori IV. kerületben (Belváros) a Kossuth Lajos utca 5. és Szép utca 2. számot viselte. Az utóbbi bejáraton keresztül az ottani földszinti helyiségekben nem tagok is tartózkodhattak. Az épület kétemeletes volt, az ostrom alatt nagy részében romba dőlt; az épen maradt földszinti traktusában egy eszpresszót nyitottak Kossuth Lajos utcai bejárattal, melyet falfestményeiről „Akvárium”-nak neveztek.