Ugrás a tartalomhoz

História 1993-0910

Glatz Ferenc , László Gyula , Engel Pál , Paulinyi Oszkár , Stemlerné Balog Ilona , Kardos József , Sugár András , Király Béla , Kádár Zsuzsanna , Suppan, Arnold , Bíró László , Szarka László , Stark Antal , Bogyay Tamás , Irmanová, Eva , Kovács László, G. , Vida István , Antal Andrea , Boros Zsuzsanna , Pataky Iván , Kovács László, G. , Cierna Lubica , Szakály Ferenc , Dobos Flórián

História

12. fejezet -

Életrajzok: J. J. Strossmayer, Karadjordjevic Sándor

BÍRÓ László

Életrajzok

STROSSMAYER, JOSIP JURAJ (1815–1905)

Pesten és Bécsben tanult, 1848-ban az ausztroszláv irányzat, Jelasics híve. Diákovári püspökként a horvát kultúra legnagyobb mecénása az ő adományaiból és alapítványaiból alakult meg az 1860-as években a Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia, illetve a zágrábi egyetem. Ahogy az akadémia neve is mutatja, Strossmayer elő kívánta segíteni a délszláv népek kulturális közeledését és egyesülését. 1851-től szerbiai apostoli vikárius. Az 1861-es parlamentben a körülötte szerveződő Néppárt a reáluniót képviselte, ennek feltétele Horvátország egységének megteremtése és önállóságának biztosítása. 1866-ban közeledett Szerbiához, politikai megállapodást kötött, ebből a külpolitikai helyzet változása és Mihály király irányváltása miatt nem lett semmi. 1873-ban a horvát–magyar kiegyezés revíziójakor már elfogadta a dualizmust, de módosításokat követelt: az önálló pénzügyet és a bán kinevezésének megváltoztatását. Követelésével kisebbségben marad a párton belül. A Néppárt 1874-es programja tartalmazza a délszlávok szabad, független államát, de megvalósítását kitolja, nem konkretizálja. Az 1870-es években mint politikai kombináció felmerült a Monarchia trialista átrendezésének terve, melyben az egyik önálló egység délszláv lett volna. Az 1880-as években Strossmayer Rómában el akarta érni a szláv liturgiai nyelvként való elfogadását. Politikai tekintetben eszméivel a független Néppártra van a legnagyobb hatással.

KARADJORDJEVIĆ SÁNDOR, régens, jugoszláv király (1888–1934)

1909-től trónörökös, miután bátyja lemondott jogáról. 1914-től az ő kezében van a királyi hatalom gyakorlásának joga, ennek megfelelően az ő elképzelései is tükröződnek azokban a dokumentumokban, amelyek az első világháború alatt születtek a megalakítandó egységes délszláv államról. Támogatóival egyetértésben természetesen ő is a szerb vezetésű, centralista államot tartotta szem előtt, erős királyi hatalommal, úgy ahogy az a Balkánon szokás volt. 1918-ban ő kiáltotta ki a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság megalakulását. Az 1921-ben meghozott alkotmány széles jogkört biztosított neki a mindennapi politikai életbe való beleszóláshoz. 1929-ben, amikor a szerb–horvát ellentétek miatt veszélyben érezte a monarchiát, betiltotta a parlamentet, új közigazgatást vezetett be, amely nem vette figyelembe a történelmi határokat. 1931-ben új alkotmányt adott ki, minden intézkedése abból az akkor uralkodó koncepcióból indult ki, hogy a szerb, horvát, szlovén nép egy nemzetnek három ága, ennek megfelelően tilos politikai pártok és szervezetek nemzeti alapon való megalakítása. Az ország nevét is megváltoztatta, a „Jugoszlávia” elnevezéssel szintén az egységet akarták kifejezni. 1934. október 9-én horvát és bolgár terroristák Marseille-ben meggyilkolták.