Ugrás a tartalomhoz

História 1993-02

Glatz Ferenc , Szántó György Tibor , Pajkossy Gábor , Burucs Kornélia , Tarr Henrik , Bölöny József , Sipos András , Antal Andrea , Burucs Kornélia , Szász Zoltán , Szarka László , Balogh Júlia , Petneki Áron , Balogh Margit , Balogh Margit , Sipos Péter , Tarr Henrik , Kiss Elemér , Szakály Ferenc

História

14. fejezet -

A szlovák Matica

SZARKA László

A szlovák Matica

1862–1875

Az Osztrák–Magyar Monarchia területén a 19. század folyamán összesen tíz szláv Matica-egyesületet hoztak létre. (Az ószláv szó eredetileg forrást jelentett, majd némely szláv nyelvben „anya” értelemben is használatos volt.) Az első Maticát a szerbek alapították 1826-ban Pesten, a szerb nyelv és irodalom ápolásának biztosítására. A cseh Matica öt évvel később jött létre, céljául főként a cseh nyelvű iskolaügy felkarolását tűzte ki.

A kétmilliónyi magyarországi szlovákságnak voltak ugyan már korábban is próbálkozásai, hogy össznemzeti kulturális szervezetet hozzon létre, de az Anton Bernolák által 1792-ben alapított Szlovák Tudós Társaság mindössze nyolc esztendeig működött. A 19. század első felének jórészt irodalmi és nyelvi küzdelmekben kialakult szlovák csoportosulásai a felekezeti és az azzal sokáig azonos nyelvi megosztottság miatt (az evangélikusok a Stúr-féle 1842. évi szlovák nyelvreformig írásban a bibliai cseh nyelvet használták) nem tudtak átfogó nemzeti intézményt kialakítani.

„Kívánjuk, hogy irodalmi s erkölcsi nevelő nemzeti társulatokat a szabad asszóciatio jogánál fogva szabadon alapíthassunk, s e célból szükséges adakozásokat gyűjtenünk mindig szabad legyen” – hangzott az 1861. évi turócszentmártoni szlovák nemzeti követeléseket – köztük az autonóm szlovák kerület kívánalmát is – megfogalmazó 1861. évi turócszentmártoni szlovák memorandum egyik pontja. A memorandumnak jószerivel ez az egyetlen pontja teljesült, amikor Ferenc József 1862 augusztusában engedélyezte a Matica slovenská megalapítását.

A pánszlávizmus vádja

Az egyéni és közületi adományokból létrehozott Matica-alap biztosította az egyesület anyagi hátterét. Alapszabályait hosszú huzavona után 1863. május 31-én hagyták jóvá. Az ünnepélyes megnyitás egybeesett a két szláv térítő, Cirill és Metód missziójának ezeréves ünnepségeivel. Ezek össz-szláv jellegüknél fogva a magyar egyházi, helytartótanácsi és vármegyei hierarchia és apparátus számára kezdettől fogva „pánszláv”-gyanús színben tüntették fel az egyesületet. Az 1863. augusztus 4-i turócszentmártoni nyitóünnepségekre Garamszentkeresztről érkező Stefan Moyses püspököt útja során a szlovák vidéken mindenütt szokatlanul erőteljes nemzeti lelkesedéssel fogadták. A Matica első elnökévé választott Moyses javaslatára az egyesület hódoló küldöttséget küldött az uralkodóhoz, amely köszönetet mondott az uralkodó jóindulatáért és az egyesületnek adományozott 1000 aranyért.

A Matica hat szakosztályát hozták létre az alapítók: a filológiai, irodalmi, történeti, jogi-filozófiai, matematikai-természettudományi és ének-zenei szekciókban változó színvonalú, de kétségkívül igen aktív tudományos, tudományszervezői, népművelői és kiadványi munka bontakozott ki. Kezdettől fogva nagy súlyt helyeztek a szlovák nemzeti kultúra, illetve a szlovák nemzeti régió értékeinek összegyűjtésére, valamint a nem sokkal korábban kialakított három szlovák tannyelvű gimnázium anyanyelvi tankönyveinek elkészítésére. Éppen ezek a tankönyvek adták az első ürügyet arra, hogy 1868-ban a belügyminisztérium közbeavatkozzék. A Matica által kezdeményezett honismereti, illetve történelmi tankönyv a szlovákok autochton jellegét hangsúlyozta, kétségbe vonta a magyar honfoglalás jelentőségét, az államalapító magyarság érdemeit. Az így elmarasztalt tankönyveket bevonták.

Az 1870-es évek elejétől kezdve Grünwald Béla, Zólyom vármegyei alispánként kezdte követelni a szlovák tudományos és kulturális egyesület tevékenységének betiltását, mert az – úgymond – alapszabályellenes, amennyiben közvetlen kapcsolatban áll a pánszláv mozgalmakkal. A támadások különben azt követően erősödtek fel, hogy a Matica küldöttsége részt vett a zágrábi egyetem 1874. évi megnyitásán, s ott a szervezet titkára a magyarországi szlávok szebb jövőjének zálogaként üdvözölte a horvát universitást.

„A szláv nemzet vagyona”

Kétségtelen tény, hogy a Matica működését a várakozásokat messze felülmúló adományok tették lehetővé. Az egyesület Turócszentmártonban házat vásárolt, nyomdát alapított. 1874-ben tagjai száma meghaladta az 1300 főt, annak ellenére is, hogy a hatóságok nem engedélyezték helyi szervezetek létrehozását. A Matica vagyona megközelítette a 100 000 forintot, könyvtárában 10 000-nél is több könyv, köztük számos könyvritkaság volt.

A Tisza Kálmán-féle nemzetiségi rendteremtés a felső-magyarországi és erdélyi megyékből érkező türelmetlen nemzetiségellenes közhangulatnak kívánt megfelelni: 1874 őszén a kormányzat bezáratta a három szlovák gimnáziumot, majd 1875. április 6-án belügyminiszteri rendelettel felfüggesztette a Matica működését. Ezt követően „a Matica slovenska című tót irodalmi és népművészeti egylet működése iránt rendőri nyomozás tartatva, az ezen nyomozásról tett jelentésből kiderül, hogy a mondott egylet, noha alapszabályai szerint minden politikai és vallási ügy köréből ki van zárva, nem annyira az irodalom fejlesztésével, mint inkább a pánszláv irányú politikai izgatásokkal foglalkozik: hogy irodalmi tevékenységében jobbadán csak a magyar állam és nemzet ellen gyűlölséget szító s a történelmet meghamisító művek kiadására szorítkozik, s végre hogy az egylet vagyona szabályellenesen az egylet körén kívül eső célokra, sőt magánkölcsönökre és segélyezésekre is fordíttatik.” Ezen indokok alapján Tisza a Maticát 1875. november 12-én feloszlatta.

Az. egyesület feloszlatása a szlovákok egyik legnagyobb nemzeti sérelmévé vált. Ráadásul a képviselőházban Tisza éppen a feloszlatás kapcsán, az alapítvány visszaadását követelő interpellációra válaszolva mondta el azóta is sokszor felhánytorgatott mondatát: „Én óhajtottam volna t. ház, hogy tehessem azt, hogy az alapszabályokban említett tulajdonosoknak adjam át a Matica vagyonát, de ezt, engedelmet kérek, nem tehettem, ... mi után meggyőződtem róla, hogy e vagyon a szláv nemzet vagyonaként van megemlítve: én kerestem Magyarországon e tulajdonost, de azt meglelni nem tudtam.” A szlovák nemzet létezésének kétségbevonásaként értelmezett mondatával Tisza sok keserűséget okozott a korabeli szlovák mozgalom vezetőinek. (A Matica vagyonának kamatait végül az 1885-ben létrehozott Magyarországi Tót Közművelődési Egyesületnek engedte át a kormányzat.) Ez az egyesület a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesülethez (ismertebb nevén: FEMKE) hasonlóan a hazafias szellemű felvidéki közművelődést volt hivatva – szlovák nyelven! – szolgálni, s éppen ezért az ellenzéki szlovák mozgalom kezdettől fogva nehezményezte a Matica vagyonának „átengedését”.

A dualizmus kori nemzetiségi egyesületi élet a Bánffy-korszaktól kezdődően fokozatosan igen reménytelen helyzetbe került: olvasóegyleteket, önképzőköröket, női egyleteket tiltottak be, illetve tagadták meg engedélyezésüket pusztán azért, mert az egylet nyelve nem a magyar volt.

A Matica slovenskát 1919-ben újra alapították, és azóta is a szlovák kulturális élet egyik fontos intézményét jelenti.