Ugrás a tartalomhoz

História 1993-01

Glatz Ferenc , Váczy Péter , Niederhauser Emil , Wenger Tibor , Burucs Kornélia , Gecsényi Lajos , Held József , Kulcsár Péter , Barta Gábor , László József , Szinai Miklós , Jeszenszky Géza , Litván György , Szakály Ferenc

História

7. fejezet -

Hunyadi János pályája

HELD József (USA)

Hunyadi János pályája

Kolozsvár város Mátyás-kultusza közismert a magyar hagyományban. 1902-ben avatták fel Fadrusz János híres, képeslapokról is jól ismert Mátyás szobrát. Ennek talapzatán állt a felírás: „Mátyás király”.

Az állami főhatalom-változás után a felirat „Matei Corvin”-ra cserélődött. 1932-ben román lapokban fölvetődik Fadrusz alkotásának, Mátyás kolozsvári lovasszobrának eltávolítása. Még ugyanazon évben elhelyezik talapzatán azt a táblát, mely az uralkodó román származására, s még inkább „az övéitől” elszenvedett – egyébként jelentéktelen – 1467. évi moldvai kudarcára utalt. Öt évvel később egy volt közoktatási államtitkár ismét fölveti, hogy voltaképpen nem kéne megtűrni Mátyás szobrát Kolozsvár főterén.

1940-ben, a második bécsi döntés után a felirat ismét: „Mátyás király”.

1945 után a szobor felirata, mindmáig, „Mathias rex”. Ez sokáig mindenki számára elfogadható volt.

1992 végén ismét fölrakják az 1932. évi, a román származásra és a moldvai vereségre utaló táblát. Külön történet Mátyás kolozsvári szülőházának megjelölése és a felirat sorsa. Az e körüli vita már kiterjeszkedik az atya, Hunyadi János nemzeti hovatartozásáról folyó évszázados – történelmietlen – „veszekedéshez”. A politika ismétli szánalmas-ártalmas játékait.

Vannak, akik a népek közötti kapcsolatok szálait a múltban is el akarják vágni.

A Hunyadiak mindkét nép történelmének jelentős személyiségei. A régi magyar historikusok igyekeztek elhallgatni a család román eredetét, mintha ennek köze lett volna a Hunyadiak érdemi történelmi szerepléséhez. Míg román történetírók megpróbáltak román hőst faragni legalább Hunyadi Jánosból.

Mindkét egyoldalúság alapja a nemzeti büszkeség érzésének visszavetítése a 15. századra. Minden józan történész elfogadja már, hogy a 15. század embere nem gondolkodott – és így magát sem minősítette – olyan „nemzeti” szempontok szerint, ahogy azt a 19–20. század tette. A Hunyadi család valószínű román származását éppúgy nem vitatja a történetírás, mint ahogy azt sem, hogy a Hunyadiak tevékenysége a magyar történelem szerves része.

Mindettől függetlenül a történetírás sok egyéb rejtéllyel áll szemben a Hunyadiak szerepét illetően. Sikeres katona vagy inkább sikeres-ügyes politikus Hunyadi János? A Corvinus név – s ezzel a holló családi címerbe – hogyan került? Egyáltalán, hogyan lett a Havaselvéről a 14. század végén Magyarországra érkező családból 2 generáció során Európa egyik ismert családja, közben a magyar trónt is megszerezve?

Két tanulmányt is adunk az újabb kutatások eredményeiről. (A szerk.)

A Hunyadi család eredetéről már sokan és sokat írtak, de a kutatás még ma sem jutott előbbre az egy évszázaddal előbbinél. Az azonban teljesen világos, hogy egy olyan korszakban, amikor a szerteszét ágazó családfa a politikai és gazdasági érvényesülés egyik fontos kelléke volt, a Hunyadiak családfája csupán apró csemetécskének számított.

Hunyadi János nagyapjának neve Sorba vagy Serba volt. Apját az okiratok Voyk vagy pedig Wayk néven ismerik. Ennél többet alig tudunk róla, s a történet további része a történészek következtetésein alapul.

Nem véletlen tehát az, hogy Hunyadi származása körül legendák keletkeztek. Az egyik szerint Zsigmond király és egy morzsinai lány, a másik szerint pedig Lazarevics István szerb fejedelem és egy nagyszebeni magyar lány törvénytelen gyermeke volt. Mindez persze nem igazolható. 1453 januárjában V. László király viszont kibocsátott egy oklevelet, amelyben a következőket olvashatjuk; „Hunyadi János... fiatal éveit Zsigmond király szolgálatában töltötte, és amit mások őseik és címeik révén nyertek el, azt ő nehéz munka árán és személyes hősiességével érdemelte ki.” Ennél jobb bizonyíték Hunyadi alacsony származására nem is szükséges.

Ismeretes, hogy a Hunyadiakat említő első okirat Zsigmond királynak 1409-ben kiadott oklevele. Ez királyi adományként adja Voyknak, testvéreinek Radulnak és Mogosnak, valamint Voyk fiának, Jánosnak és unokatestvérének ugyancsak Rodulnak Vajdahunyad várát. Thuróczi szerint a család Havaselvéről származott, és a korabeli Cillei-krónika írója is ezt állítja.

Fiatalkora

A történészek nagy része megegyezik abban a feltevésben, hogy Hunyadi János apja valószínűleg a havaselvi belzavarok elől menekült Magyarországra. Lehetséges, hogy már itt házasodott, és feltehetőleg magyar kisnemesi családból szerzett magának feleséget. A feleség neve azonban ismeretlen, de valószínű, hogy Voyk az ő révén került a magyar nemesi társadalomba. Közben azonban igen fontos állást kapott: bejutott a király udvarába miles aulae-ként, vagyis udvari vitéz lett belőle. A római katolikus egyházhoz is csatlakoznia kellett, gyermekeit már katolikusként neveltette.

1409-ben Voyknak – azaz Hunyadi János apjának – még nem voltak kapcsolatai a magyar arisztokrata családokkal, s így felemelkedése egyedül a királyi kegytől függött. Úgy tűnik, hogy az előkelő származás és a magyar etnikum egyáltalán nem volt elsőrendű kívánalom mindehhez. (Amikor már Voyk fia Hunyadi János országos méltóságot visel.)

Zsigmond király egyre nagyobb előszeretettel használt zsoldosokat hadseregében, elsősorban azért, hogy megszabaduljon a főnemesektől való függéstől. Ebben Voyk nyilván segítséget tudott számára nyújtani. Arra is van bizonyíték, hogy a család több alkalommal nyújtott pénzügyi segítséget a király számára, amiért cserébe zálogbirtokot kapott.

Voyknak három fia és egy (vagy két) lánya született. János volt a legidősebb, de volt egy ifjabb János és egy ifjabb Voyk is, és egy lány, Klára, Dengelegi Pongrác özvegye. A másik lehetséges lány nevét nem ismerjük. Idősebb János – a későbbi Hunyadi János – valószínűleg a királyi udvarban született, 1406–1407 körül. A másik két fiú születésének ideje ismeretlen. Ifjabb Voyk valószínűleg korán meghalt, mert nincs nyoma az 1419 utáni iratokban. Ifjabb János azonban elkísérte idősebb Jánost első hadjárataira, és 1441 vagy 1442 során csatában szerzett sebesülésébe halt bele. A Hunyadi gyermekeket valószínűleg Hunyadvár papja, majd a közeli Hátszeg ferences barátai taníthatták meg az írás-olvasás tudományára. Latinul valószínűleg a barátok sem tudtak, de idősebb János több más nyelvet is megtanult, valószínűleg még törökül is tudott.

A Hunyadi fiúk katonai kiképzése azonban igen alapos kellett, hogy legyen. A fegyverforgatás gyakorlása mellett a testedzést sem hanyagolták el. Lehetséges, hogy Brankovics György volt első patrónusa. Innen Csáki Györgyhöz szegődött, majd Ungor Pétert, Csanádi Ferencet és az idősebb Újlaki Miklóst szolgálta, akinek fényűzést kedvelő fia, szintén Miklós, később Hunyadi szövetségese, majd riválisa lett. Ekkor már hat lándzsást vezetett a fiatal katona. 1430 körül ő is királyi katonává lett, és ettől kezdve soha többé nem szolgált mást, mint az ország királyát.

Nagyon is lehetséges, hogy Hunyadi stratégiai képességét Philippo degli Scolan segítette kifejleszteni. A nép nyelvén Ozorai Pipó, Zsigmond király kedvencei közé tartozott, és az 1420-as években temesi és ozorai ispán volt. Nagyon valószínű, hogy ő ismertette meg Hunyadit a római határvédelem még Diocletianus császár által bevezetett határkörleti rendszerével. Ezt a rendszert később Hunyadi is igyekezett megvalósítani.

Az udvarban

Mielőtt a királyi udvarba került volna, Hunyadi megházasodott. Feleségül vette Szilágyi Erzsébetet, Szilágyi László leányát. A Szilágyiak felfelé törekvő tipikus megyei középnemesek voltak. László az 1440-es évek elejére már Bács megye főispánja. Kiterjedt rokoni kapcsolataik később nagy hasznára váltak Hunyadi Jánosnak. Erzsébet bátyja, Mihály, Hunyadi János legfontosabb harcostársa lett, akitől rettegtek a Hunyadiak ellenségei.

Hunyadiról több személyleírás maradt fenn. Bonfini szerint középmagas termetű, vastag nyakú, nyugodt szemű ember volt, akinek alakja izmos, jól formált. Thuróczi ehhez hozzátette, hogy Hunyadi harcra született, aki számára a katonáskodás olyan volt, mint hal számára a víz, vagy a szarvasbika számára az árnyas erdő. Szerinte Hunyadi még a táncnál is jobban szeretett a törökkel viaskodni, ami nagy szó volt, mert a királyi udvarban nagyra becsülték táncolni tudását. Talán Andreas Pannonius odavetett megjegyzése adja a fiatal katona legjobb jellemzését. Így ír: „Hunyadi tudta, hogy a katonai tudományok elsajátítása az elmélet és a gyakorlat összeegyeztetéséből áll. Ennek megszerzését nem lehet a véletlenre bízni, hanem rendszeres munkával lehet csak elsajátítani. Hunyadi vallotta, hogy a katonai erények egyik legfontosabbika a fegyelem. Ebben példát mutatott katonái előtt, és így azok megbecsülését vívta ki.”

1430 folyamán Hunyadi János valószínűleg elkísérte királyát Itáliába. Lehetséges, hogy míg a király Rómába tartott, ő Milánóban maradt Philippo Visconti mellett. Itt ismerkedett meg a vezető zsoldosvezérekkel, Nicola Piccinninóval és Francesco Sforzával. Ezek harcmodorából kétségtelenül sokat tanult. Milánót komoly jutalommal a kezében hagyhatta el, mert már a következő év elején, 1434 januárjában 1200 aranyforintot tudott Zsigmond királynak kölcsönözni. 1433 őszén újra csatlakozott a most Baselbe tartó Zsigmondhoz. Baselben találkozott először Vitéz Jánossal, aki később olyan fontos szerepet töltött be a Hunyadiak és a magyar királyság történetében.

A következő két év folyamán nem tudunk Hunyadi János viselt dolgairól. Bonfini szerint már ekkor elkezdődött a törőkkel való háborúskodása, de ez nem valószínű. Sokkal valószínűbb, hogy a királyi udvarban tartózkodott. 1436-ban azonban ifjabb Jánossal és vagy 50 páncélozott vitézzel elkísérte Zsigmond királyt Csehországba, ahol megismerkedett a husziták harcmodorával. A király 1437. december 9-i halála után pedig annak utódjához, I. Alberthez csatlakozott.

A török ellen

Itt nincs lehetőségünk, hogy I. Albert rövid uralkodását méltassuk, csupán annyit kell megjegyezni, hogy a királynak sok bonyodalma volt csehországi uralmának elismertetése körül. Míg ezzel bajlódott, a török váratlanul betört Erdélybe.

Ali pasa, Evrenos fia, az európai török sereg egy részével Szendrőnél átkelt a Dunán, és 1438. július közepén tört be Erdélybe. A vajda, Losonczy Dezső, képtelen volt őt megállítani. Ugyanis Budai Nagy Antal lázadása nemrég ért véget, és az erdélyi nemesség kimerült a parasztokkal folytatott küzdelemben. Így a törököknek semmi sem állta útját, és nagy pusztítást okozva végigrabolták Erdélyt, nagy zsákmánnyal és még több fogollyal hagyva el az ország területét. Szászsebest és Medgyest felégették, és a Barcaság vidékét is teljesen elpusztították, Brassó környékét is felégették.

A király a Hunyadi testvéreket (azaz az idősebb és fiatalabb Jánost) 1439. május 9-én megbízta a szörényi bánság védelmével. Szeptemberben a két Hunyadit hivatalosan is szörényi bánná nevezte ki a király, s ezzel a magyar főnemesi réteg tagjaivá tette őket. Nagyon is valószínű, hogy mivel a család csak nemrég menekült el a török által állandóan háborgatott Havaselvéről, Magyarország védelmét önvédelemként fogták fel. Nem volt ez véletlen; hiszen emigránsok a történelem folyamán gyakran váltak új hazájuk leghősiesebb védelmezőivé. Persze ennél a megállapításnál ügyelnünk kell arra, hogy a Hunyadiak patriotizmusát ne keverjük össze a modern hazafiság eszméjével. Ugyanis erről itt még nem lehetett szó.

Szörényi bánná való kinevezésükkel a Hunyadi testvérek szabad kezet kaptak a bánság védelmére. Ehhez azonban legalább 6 ezer aranyforintra volt azonnal szükségük. A király csak 4 ezret tudott számukra biztosítani, s ezért zálogba adta nekik Szabadkát, Halast és Továnkutat, 2757 aranyforint ellenértékeként. Ebből a Hunyadiak természetesen azt a következtetést vonhatták le, hogy ha sikeresen akarnak ellenállni a töröknek, akkor saját vagyonukat kell akkorára növelniük, ami ezt majd lehetővé teszi. 1439 szeptemberére már 200 páncélos lovaggal és a megfelelő számú segédszemélyzettel rendelkeztek.

A Hunyadi fivérek bánná való kinevezésekor a családi vagyon a Vajdahunyadhoz tartozó negyven községből és egy oppidumból (mezőváros) állott. Ehhez hamarosan 80 újabb falut adtak Temes vármegyében, majd Bodrogban szereztek birtokot, és hamarosan a nagy marosvásárhelyi birtok is az övék lett. Az 500 ezer hold körüli birtokokon arany és sóbányák is voltak, s ámbár ezek jövedelme a királyt illette volna, valószínű, hogy a Hunyadiak saját céljaikra használták fel az így megszerzett pénzt.

Ennek a történetnek egyik kuriózuma az ifjabb Hunyadi János szerepe. Keveset tudunk ugyan róla, nem tudjuk azt sem, hogy vajon volt-e olyan tehetséges hadvezér, mint idősebb testvére, vagy hogy volt-e olyan okos politikus. A sors úgy határozott, hogy míg idősebb testvére a magyar történelem kiemelkedő alakja lett, ő maga eltűnt a történelem süllyesztőjében. Idősebb János később emlegette testvérét, hogy az hősként adta életét az oszmánok elleni harcokban. De az ő személye is azon számtalanok közé tartozik, akik életüket adták ezekben a zavaros időkben pátriájukért, s akiknek sorsát a szerencsés túlélők – és a történelem sohasem értékelték eléggé.

Politikus? Hadvezér?

Itt úgy érzem, meg kellene állnom, hiszen a történet további részét jól ismeri a történettudomány. De még egy megjegyzéssel tartozom, amely esetleg fontos lehet a Hunyadi-kutatás további fejlődése számára.

Ugyanis a Hunyadi-legenda szerint Hunyadi János történelmi jelentősége katonai tehetségében és a török elleni hadjáratok mesteri stratégiájában keresendő. Eszem ágában sincs a nagy hadvezér ebbeli szerepének csökkentését javasolni. De mit mutatnak a tények? A kisebb csatározásokon kívül két alkalommal aratott Hunyadi stratégiai győzelmet a törökön: egyszer a hosszú hadjárat folyamán (1442–43), másodszor pedig Nándorfehérvár sikeres védelménél (1456). De az összes többi nagy csatáját elvesztette a kormányzó; Várnánál még a király is áldozatul esett tévedéseinek (1444). Giskrával egyszerűen nem bírt a Felvidéken. Véleményem szerint tehát sokkal jobb politikusnak bizonyult, mint hadvezérnek. Azzal, hogy megteremtette a családi vagyont; azzal, hogy olyan szövetségeseket szerzett, akiknek támogatása politikai befolyását segítette elő; azzal, hogy tulajdonképpen az ő munkássága tette lehetővé Mátyás király uralkodását, olyan nagyvonalú politikai éleslátásról tett bizonyságot, amellyel kevés kortársa rendelkezett.

Hunyadi, a politikus, a magyar történelem igazi nagyjai közé tartozik. A mai kutatás tartozik azzal, hogy Hunyadi János politikai szerepére összpontosítson, mert ezt a szerepet egészen a mai napig alábecsültük.