Ugrás a tartalomhoz

História 1992-01

Glatz Ferenc , Hóvári János , Engel Pál , Kovács Éva , Hegyi Klára , Szakály Ferenc , Heckenast Gusztáv , Kovács Éva , Szász Zoltán , Palovics Lajos , Zinner Tibor , Oplatka, Andreas , Sipos András , Glatz Ferenc , Békés Csaba , Bach Melitta , Lackó Mihály

História

11. fejezet -

Kegyelem, 1960. Az Elnöki Tanács 1960:10. sz. törvényerejû rendelete

A KÁDÁR-RENDSZER TÖRTÉNETÉBŐL

ZINNER Tibor

Kegyelem, 1960

Az MSZMP KB 1957. február 26-án hozott határozata leszögezte, hogy „az ellenforradalom erőinek teljes és végleges megsemmisítéséhez a proletárdiktatúra eszközeinek következetes és erélyes alkalmazása elengedhetetlenül szükséges.” A párt Politikai Bizottságának 1957. július 2-i, „A belső reakció elleni harc néhány kérdéséről” szóló határozata alapjaiban rögzítette előbb a belügyi, majd az erre épülő igazságügyi gyakorlatot. A legfőbb politikai vezető testület „szigorú és egységes” fellépést sürgetett, s kihangsúlyozta, hogy „mind a vádirat, mind az ítélet tükrözze a proletárdiktatúra elnyomó funkcióit.” A megbüntetendők taxatív felsorolását követően az MSZMP PB határozat állást foglalt, hogy az Ügyészség „és az Igazságügyi Minisztérium gondoskodjék arról, hogy a bűnös ellenforradalmárok méltó büntetésben részesüljenek.”

A feladatokat kitűzték, az „eredményekről” az első összegzés 1957. december 10-én került az MSZMP PB elé, ám a Biszku Béla belügyminiszter, Nezvál Ferenc igazságügyi miniszter és dr. Szénási Géza legfőbb ügyész által beterjesztett – büntetőpolitikánk egyes kérdéseiről szóló – dokumentumot nem fogadta el, mert elégtelennek vélte a tapasztalatok értékelését és a teendők meghatározását. A nyomozások határidejét 1957 végében állapította meg, míg a főbenjáró bűnök elkövetőivel szemben a törvény teljes szigorának alkalmazását követelte a pártfórum.

A tragikus következményekkel járó határozatok „végrehajtását” követően, 1959. április 3-án jelent meg a napilapokban a hír, hogy az Elnöki Tanács részleges közkegyelmet hirdetett. A legismertebb per, a Nagy Imre és társai elleni eljárás során elítélt Tildy Zoltán hátralévő büntetésének végrehajtását „megbánó magatartása és idős kora miatt” felfüggesztette az Elnöki Tanács. Ún. ’56-os bűncselekmény miatt elítéltek közül 696 fő szabadult.

A rendelet lényeges eleme volt, hogy tartalmazta az egyéni kegyelemgyakorlás lehetőségét. Az igazságügyi miniszter, a belügyminiszter és a legfőbb ügyész 0042/1959. I. M. TÜK sz. együttes utasításában rögzítette a részleges közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényerejű rendelet végrehajtását. A „proletárdiktatúra osztálypolitikájának maradéktalan érvényesítése érdekében” bizottságokat állítottak fel, amelyek feladatul kapták, hogy – a tételesen meghatározott társadalmi-foglalkozási csoportok kegyelemben nem részesíthető tagjain kívül – egyéni kegyelemre terjesszék fel az arra érdemeseket az Elnöki Tanácshoz.

A legsúlyosabb ügyekben a Legfelsőbb Bíróság ítélkezett. A büntető kollégium mellett megalakult bizottság elnöke dr. Vida Ferenc tanácsvezető lett, a tagok: dr. Béres Miklós osztályvezető legfőbb ügyészségi ügyész és Korom Mihály rendőr alezredes voltak. A katonai kollégium bizottságát fenti tagok mellett dr. Sömjén György hadbíró őrnagy vezette. A két bizottság 1959. május 8-án kezdte meg működését, s az 1959. július 22-én az igazságügyi tárcához felterjesztett iratok tanúsága szerint úgy döntött, hogy „olyan elítélt, akinek kegyelemben részesítése iránt esetleg teendő javaslat előkészítése szükséges lenne – nincs.”

Vita a kegyelmezésről

1960. április 1-jén a másodfokon halálra ítéltek száma 187 fő volt. Ezen a napon vált ismertté az újabb részleges közkegyelmi intézkedés, az Elnöki Tanács 1960: 10. sz. törvényerejű rendelete. Ugyan a grémium a kormány előterjesztése alapján járt el, a döntést – a szokásoknak megfelelően és a hatalom tényleges központját is jelezve – az MSZMP KB hozta 1960. március 30-i zárt ülésén.

A vita során köztudottá lett, hogy a PB már közel fél esztendeje vizsgálta a kegyelemmel összefüggő problémákat. A belügyminiszter által beterjesztett javaslatot egy-két apróbb megjegyzést téve, alapjaiban elfogadták a jelenlévők, s ennek alapján jelent meg – mint törvényerejű rendelet – a napi sajtóban.

Kegyelemben részesültek az 1960. március 31. előtt javító-nevelő munkára ítéltek; törölték a szabálysértési büntetéseket; megszüntették az internálást, s 1960. június 30-ig fel kellett oszlatni az internálótábort; az egy évet meg nem haladó büntetést kapott anyák – ha 10 évesnél fiatalabb gyermekük volt – szabadulhattak; amennyiben a büntetésük felét letöltötték, az 1952. december 31-e előtt elítélt háborús és népellenes bűnösök – szabadlábra kerültek. Az Elnöki Tanács felfüggesztette azon elítéltek büntetésének végrehajtását, akiket a bíróság 1957. május 1. előtt elkövetett államellenes bűncselekmények miatt hat évet meg nem haladó börtönbüntetésre ítélt. Végül egyéni kegyelemmel – ítéletének felfüggesztésével, tehát nem törlésével – szabadult Déry Tibor, Donáth Ferenc, Jánosi Ferenc, Váradi Gyula illetve Farkas Mihály és fia Vladimir, valamint Péter Gábor.

Az okok, amelyek a kegyelemhez vezettek, egészen 1959 őszéig nyúlnak vissza. Maga Kádár János is utalt arra, hogy öt hónapja foglalkozik vele a PB. Fontos indíték volt a kegyelem előtörténetében, hogy az ENSZ közgyűlése 1959. december 9-én az ún. magyar kérdésben elmarasztalta mind Magyarországot, mind a Szovjetuniót, továbbá, hogy a szovjet politikai vezetés 1960-ban nagy szabású „béke offenzívát” tervezett, s hogy a nemzetközi munkásmozgalomban a konszolidáltságáról híres Hruscsov megerősödött, s hogy 1959-ben kétszer is Magyarországra látogat: először három napra, júniusban, majd decemberben az MSZMP VII. kongresszusára.

A Szovjetunió 1960. évi nemzetközi „akcióprogram”-jának tervezett első „csúcsát” megtorpedózták, mert május 1-jén lelőtték a Szovjetunió felett az USA U–2 típusú gépét, s a pilótát, Powers-t elfogták. A párizsi „csúcs” elmaradt, N. Sz. Hruscsov nem hivatkozhatott a márciusi budapesti amnesztiára, viszont mind neki, mind Kádár Jánosnak igen erősítette pozícióját szeptember–október folyamán, amikor mindketten részt vettek az ENSZ közgyűlésén.

Az MSZMP KB vitáján elhangzottak lényege abban summázható, amit Kádár János fogalmazott meg: „Ez a lépésünk a mi és barátaink nemzetközi pozícióit javítja.”

A kegyelem „utóélete”

Az internáltak bebörtönzöttek sorsának alakulásában – személyes okokból – az 1960. áprilisi intézkedés a szabadulást jelentette. A formálódó konszenzusnak részlegessége miatt tartós eleme nem lehetett, mert nem ellensúlyozhatta az addig történteket. Igaz, az „ellenforradalmárok” szabadlábra helyezése megkezdődött, és megtörtént az első lépés a „munkásmozgalmi emberek” elleni törvénysértők felelősségre vonása ügyében is (Farkas Mihály), de ugyanakkor ez utóbbiakkal együtt súlyos cselekményeket elkövető társaik komoly pozíciókban maradtak, felelősségre vonásuk elmaradt. És az 1962. évi „tisztogatás” a belügyesek, igazságügyiek és pártvezetők csak igen szűk csoportját érte.

*

A szélesebb ívű konszolidáció kísérőjelensége volt az 1963. évi kegyelem, ami már nem csupán „részleges” közkegyelmet jelentett. A pereket végül is csak 1989. október 20-án a Németh-kormány iniciatívájára nyilvánították semmissé (1989: XXXVI. tv.). Ekkorra már Nagy Imrét és társait rehabilitálták, Kádár János pedig nem élt, a Népköztársaság is csak két napig...

A szövegben szereplő idézetek és adatok a Politikatörténeti Intézet (volt Párttörténeti Intézet) levéltárából, valamint a Legfelsőbb Bíróság és a Belügyminisztérium Irattárából származnak. (A szerk.)

DOKUMENTUM

Jegyzőkönyv részleges közkegyelemről szóló napirend tárgyalásáról az MSZMP KB ülésén 1960. március 30.

Előterjesztés hazánk felszabadításának 15. évfordulója alkalmából részleges közkegyelemre. Előadó: Biszku Béla elvtárs.

Ismerteti a határozati javaslatot.

A Központi Bizottság egyetért azzal, hogy az Elnöki Tanács a Kormány előterjesztésére hazánk felszabadításának 15. évfordulója alkalmából részleges kegyelmet gyakoroljon, ami a következő intézkedésekből álljon:

1./ Részesüljenek kegyelemben azok a magyar állampolgárok, akiket a bíróság 1960. április 1. előtt javító-nevelő munkára ítélt.

2./ Töröljék azokat a szabálysértési büntetéseket, melyeket a rendőrség, tűzrendészet és a tanácsszervek 1960. április 1. előtt szabtak ki.

3./ 1960. április 1-től a közbiztonsági őrizetbe vételt (internálást) megszünteti és 1960. június 30-ig feloszlatja a közbiztonsági (internáló) tábort.

Továbbá:

4./ Engedjék el büntetését azon elítélt anyáknak, akiket 1960. április 1. előtt ítéltek el, egy évnél kevesebb büntetést kaptak és 10 évesnél fiatalabb gyermekük van.

5./ Részesítsék közkegyelemben azokat, akiket háborús és népellenes bűntett miatt 1952. december 31. előtt ítéltek el és büntetésük több mint felét már letöltötték.

6./ Függesszék fel azon elítéltek büntetésének végrehajtását, akiket a bíróság 1957. május 1. napja előtt elkövetett politikai bűncselekmény miatt 6 évet meg nem haladó börtönbüntetésre ítélt.

7./ Az igazságügy-miniszter előterjesztésére egyéni elbírálás alapján kegyelemből függesszék fel a büntetés végrehajtását Déry Tibor DÉRY TIBOR (1897–1977)Író. 1919-től kommunista párttag. 1955–56-ban szembefordul az MDP politikájával. 1957. április 21-én letartóztatják., Donáth Ferenc DONÁTH FERENC (1913–1986)Jogász, közgazdász, politikus. A KMP tagja, a Márciusi Front egyik szervezője. 1951-ben koholt vádak alapján 15 évi börtönre ítélik. 1954-ben rehabilitálják. 1958-ban a Nagy Imre-perben 12 évi börtönbüntetést kap., Farkas Mihály, Farkas Vladimir, Jánosi Ferenc JÁNOSI FERENC (1916–1968)Református lelkész, tanár, levéltáros. Nagy Imre veje. 1954–55 között a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, 1955–57-ben a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója. A Nagy Imre-csoporttal Romániába internálják. 1957-ben tartóztatják le. és Váradi Gyula VÁRADI GYULA (1921–)Vasmunkás, hivatásos katonatiszt. 1956-ban a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány elnöke. 1958-ban ítélik el. elítélteknek.

A Politikai Bizottság kötelezze az igazságügy-minisztert, hogy a korábbi eljárásnak megfelelően dolgozza ki a kegyelem kizáró rendelkezéseit.

Az igazságügy-miniszter terjesszen fel az Elnöki Tanácshoz kegyelemre a statáriális eljárás során fegyver és lőszerrejtegetésért elítélt munkás, vagy paraszt származású állampolgárokat.

Javasolja a Politikai Bizottság nevében, hogy a Központi Bizottság járuljon hozzá az előterjesztett javaslat végrehajtásához.

Előadja, hogy a javaslat jellege összhangban áll az utóbbi években alkalmazott büntetőpolitikánkkal. Az azelőtti amnesztiák is erősítettek bennünket, megmutatták erőnket.

A részleges kegyelmet lehetővé tette;

– hogy a hatalom erősödött,

– a rendszer belső állapota,

– az a körülmény, hogy 15 éves népi demokratikus rendszerünk, ami bizonyítja élet erejét.

Ismerteti, hogy milyen formában és milyen mértékben állnak jelenleg büntető rendszabály alatt elítéltek.

Ismerteti, hogy a hat évnél nem nagyobb büntetések között ismertebb személyek is szabadulni fognak.

Ami az írókat illeti, az ország elégtételt kapott már – nem a nyomásnak engedtünk. Ez a lépésünk a mi és barátaink nemzetközi pozícióit javítja. Az ő esetükben nem engedjük el a büntetést, hanem felfüggesztjük.

Javasolja, hogy Politikai Bizottságot bízza meg a Központi Bizottság az ezzel kapcsolatos egyéb kérdések megoldására. (Pld. hol dolgozzanak a kiszabadultak stb.) Kéri, hogy a javaslatot szigorúan bizalmasan kezeljék.

(Szünet).

Kádár elvtárs megnyitja az ülést és a vitát.

Bakó Ágnes elvtársnő: Megkérdezi nem lenne-e lehetséges a párttagokkal a kegyelmi határozatot előbb közölni, esetleg a holnapi taggyűlésen?

Révész Géza elvtárs: Egyetért a javaslattal. Aggályát fejezi ki Farkas Mihály és Farkas Vladimir szabadlábra helyezésével szemben, rossz visszhangtól tart. A tisztek között felháborodást fog kiváltani, mert kisebb bűnt elkövetők bent maradnak.

Hevesi Gyula elvtárs: Ő benne is felmerült az a kérdés, amiről Révész elvtárs beszélt. Nem ismeri a P.B meggondolásait Farkassal szemben.

Horváth András elvtárs: Egyetért a javaslattal, nem tart attól, hogy Farkas kiszabadulása rossz visszhangot kelt, meg tudjuk magyarázni annak indokoltságát. Ő is felveti, amit Révész elvtárs, hogy a „kistisztek”, egyes esetekben munkások, aránytalanul nagy büntetést kaptak.

Kossa István elvtárs: Farkas Vladimir szabadlábra helyezésével kapcsolatban fejti ki véleményét. Helyteleníti kiengedését, mert nagyon sok gonoszságot csinált.

Darabos István elvtárs: Helytelen ítéletekre mond példát. Csekély elkövetett hibákért, nagy büntetést kaptak, amin nem lehet változtatni.

Szilágyi Dezső elvtárs: Nagyon nagy mértékben kelt Ki Farkas Mihály és fia bűnei ellen és messzemenően elítélte őket.

Pothornik elvtárs: Egyetért a javaslattal, de válasszuk ketté az ellenforradalmi bűnösök és Farkas kérdésének ügyét.

Kádár elvtárs: Az Elvtársak ismerik Dögei Imre ügyét. Kedden a P.B még úgy határozott, hogy ki kell zárni a pártból, de péntekig mérlegelve ezt a határozatát, számos indokot figyelembe véve megváltoztatta azt. Ebben a kegyelmi javaslatban sok minden találkozik. A PB 5 hónapig tárgyalta ezt a kérdést. Vita volt a PB-on belül is. Célszerű-e ezeknek kegyelmet adni? A kongresszuson is így fogalmaztuk meg, hogy bizonyos kérdéseket átadunk a történészeknek. Az ilyen kongresszusi kijelentéseknek természetesen tükröződni kell a büntető politikánkban is. Száz százalékos megoldás? Nem. Mert akkor általános amnesztiát kellene adni mindazok számára, akik bűnösök voltak a személyi kultusz és az ellenforradalmi periódusban. Az a valószínű, hogy amit az emberek első hallás után mondani fognak, az vegyes lesz. Farkasék kérdése úgy jelentkezik, hogy ott a korábbi periódus bűncselekményéről van szó, amit követtek az ellenforradalmi bűncselekmények.

A kegyelmi javaslat abból a feltevésből indul ki, hogy erősíti rendszerünket.

A vitában felmerült, hogy a bíróságok nem mindenkor ítélkeztek megfelelően. Mi a bíróságaink ítéleteit nem áshatjuk alá, még ha abban van is bizonyos egyenetlenség. Farkasék ügye nem ellentételként szerepel a javaslatban, hanem egyszerűen vannak még ilyen fajta törvénysértési ügyek is.

Felmerült az előzetes információ gondolata a párttagság felé, de ez nem olyan kérdés, amit tíz perc tájékoztatással el lehet intézni. Nekünk a tagság felé ezzel a kérdéssel sokat kell foglalkozni. Mi a kisemberek ügyében főleg nem tudunk egyénileg határozni csak kategorikusan. Személy szerint ő is, a PB is, 4-5 hónapig gondolkodott a kérdésen, és úgy gondolja, hogy a döntés helyes, úgy, ahogy azt most előterjesztették. Ennek a kérdésnek a végrehajtásához kell bátorság, de úgy véli, helyes a javaslat. Azt kell eldönteni, hogy az előadott elgondolások alapján adjunk-e amnesztiát, vagy sem. Az egészet azért tesszük, mert minket erősít. A Farkas-ügy nem vonatkozik a tömegekre. Farkasék a mi szégyenünk.

Prieszol József elvtárs: A megyei pártbizottságok sem kísérték figyelemmel a politikai ítéleteket kezdetben. Meg kellene vizsgálni, helyenként nem lehetne-e néhány esetben, amikor munkásokról, parasztokról van szó felülvizsgálni az ítéleteket és a kegyelmet másokra is kiterjeszteni.

Dabronoki Gyula elvtárs: Egyetért az előterjesztéssel, mint időszerű javaslattal. Az előterjesztéseket a PB általában két szempont alapján mérlegeli, a hazai és nemzetközi munkásosztály érdeke szempontjából. Ahhoz, hogy Farkasékat kibocsássuk, elég erősek vagyunk, de ennek szükségességét vitatja. Azt is, hogy itt van-e már az ideje. Akkor lenne ez időszerű, amikor a párttagságnak nem kell megmagyarázni.

Major Tamás elvtárs: Javasolja, „vegyünk egy mély” lélegzetet és fogadjuk el a javaslatot. A tömegeknek meg lehet és meg kell magyarázni a KB határozatát.

Tömpe István elvtárs: Elfogadja a PB javaslatát az érvek alapján. A kommünikében ne kerüljenek bele a nevek.

(Kádár elvtárs: Ez így nem jó, mert a nyugati rádió és sajtó fogja adni a neveket és nekünk majd az ellenség nyomására kell magyarázkodni.)

Tömpe elvtárs: A személyi kultusz hívei fel fognak bátorodni, vegyük be a belső határozatba, hogy erre számítani lehet és erélyesen fel kell ellene lépni.

Czinege Lajos elvtárs: Az amnesztia után marad még tüske az anyákban és apákban, de mégis meg kell hozni a határozatot. Teljesen a kaput kinyitni nem indokolt. Elfogadja a javaslatot, kategóriákként adjunk kegyelmet. Farkas Mihály 1953 óta politikai hulla a honvédség tiszti kara előtt. A tömegek érzelmét a rájuk vonatkozó javaslat nem kavarja úgy fel, mint bennünket, mert nem ismerik úgy a galádságait.

Kádár elvtárs: javasolja, hogy felelős emberek (megyei pártbizottságok titkárai stb.) felvethessenek ügyeket 3 hónapon belül és azokat helyreigazítsák egyéni kegyelem útján és természetesen normális határon belül. Ezeket a javaslatokat Nezvál elvtársnak személyesen küldjék meg, ne a végrehajtóbizottság, hanem az első titkárok személyesen vizsgálják meg és tegye meg a javaslatot, a Honvédelmi Minisztériumban is néhány emberre.

Uszta Gyula elvtárs: A javaslattal általában egyetért, időszerűnek tartja, de a Farkas kérdésében még most sem tudja megmagyarázni indokoltságát, így nem fogja tudni kifelé sem magyarázni. Úgy véli, hogy ez az egyszerű párttagokat mélyen érinti, amit Farkasék tettek és érdekli miért kapnak kegyelmet?

Kakuk Józsefné elvtársnő: Egyetért a javaslattal, az internálótábor megszüntetésével, a rendkívüli állapotokat szüntetjük meg véglegesen. Véleménye szerint egyforma vihart fog kiváltani a Déri (!) és a Farkas szabadulása is, mindkettőt meg kell majd magyarázni.

Kádár János elvtárs: Javasolja, hogy a határozati javaslat dátumát március 31-re helyesbítsék. Megismétli azt a javaslatát, hogy nagyon belső és bizalmas szűk körben még felül kell vizsgálni, ki részesülhet kegyelemben.

A párttagoknak, a tömegeknek a vitához sokkal több érvet nem tudunk adni, mint a kegyelmi indoklás. Periódusok vannak, amikor felfüggesztünk bizonyos büntetéseket és most ilyen felfüggesztés vált időszerűvé. Meg kell mondani, hogy ha 3 éven belül a kegyelemben részesülők elkövetnek valamit, az ítélet újra jogerőssé válik. A kommüniké ne tartalmazza, hogy a párt a közkegyelem kérdésével foglalkozott. Megemlíti, az, hogy az írók kegyelmi ügyét összekapcsoljuk a Farkas-üggyel, ez még a látszatát is elkerüli annak, hogy az ellenség nyomására cselekedtünk

Kiss Károly elvtárs: Újra felolvassa a határozati javaslat szövegét.

Kádár elvtárs: A javaslatot szavazásra teszi fel. A KB a javaslatot egyhangúlag határozattá emeli.

K.m.f.

Szurdi István jkv. vezető, Bakó Ágnes jkv. vezető

(PIL 288. f. 4/31. ő.e. – Géppel írott tisztázat.)

Jegyzetek

1. A KB 1960. február 12-i ülésén hozott határozatot Dögei Imre ügyében: „1. Dögei Imrét kizárja a Központi Bizottság tagjai sorából, s még egy lehetőséget nyújtva a javulásra, szigorú megrovás, végső figyelmeztetés pártbüntetésben részesíti.

2. Intézkedni kell, hogy nagyköveti megbízását vonják vissza; lehetővé kell tenni, hogy egy kisebb állami gazdaság vezetőjeként dolgozzon.

A határozat indoklásában az áll, hogy Dögei Imre volt földművelésügyi miniszter tevékenységében az utóbbi időben mind határozottabban a párt irányvonalával szembenálló, szektás, álbaloldali nézetek kerültek előtérbe, amelyek főleg a lenini szövetségi politika önkéntességi elvének elvetésében, a középparasztokkal szembeni adminisztratív intézkedés és gazdasági nyomás sürgetésében jutottak kifejezésre. Emiatt felmentették miniszteri tisztségéből, de ezzel egy időben megbízták a pekingi nagykövetség vezetésével. Magatartásában azonban nem történt javulás, ellenkezőleg, pártellenes, egységbontó módon lépett fel. (PIL 288. f. 4/30. ő.e.)

3. Ezt megelőzően a Politikai Bizottság 1959. október 20-án foglalkozott a törvényi rehabilitáció kereteinek bővítésével.