Ugrás a tartalomhoz

História 1991-056

Glatz Ferenc , Gergely Jenõ , Balogh Margit , Rosdy Pál , Csohány János , Benda Kálmán , Balogh Júlia , Szigeti Jenõ , Katz, Jakob , Ólmosi Zoltán , Balogh Margit , Varga György, T. , Gergely Jenõ , Glatz Ferenc , Havas László , Held József , Stark Tamás , Glatz Ferenc , Fodor István , Vörös Károly , Lakner Judit , Dózsa Katalin, F. , Maróti Egon , Vass Henrik , Kovács Éva , Sándor Pál , Borus József , Péter Katalin

História

27. fejezet -

A vesztes ország tankönyvei, 1946

KALÁSZATOK

KOVÁCS Éva

A vesztes ország tankönyvei, 1946

A Szövetséges Ellenőrző Bizottság* a fegyverszüneti egyezmény 16. pontjára hivatkozva, feladatának tartotta nemcsak az általa „fasisztának” és „szovjetellenesnek” ítélt, tehát betiltandó sajtótermékek és könyvek listájának elkészítését, hanem a magyar tankönyvek felülvizsgálatát is. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium az Országos Közoktatási Tanáccsal küzdött azért, hogy tankönyv ne kerüljön be a Miniszterelnökségen összeállított „fasiszta szellemű sajtótermékek” jegyzékébe, és – a Honvédelmi ismeretek c. tankönyv kivételével – el is érte ezt. A VKM III. ügyosztálya a SZEB sürgetésére állította össze a régi, a használatból kivonandó, gyakran korszerűtlen – de nem fasiszta – tankönyvek jegyzékét.

A SZEB 1946. szeptember 11-én levéllel fordult a VKM-hez, amelyben az 1945 után megjelentetett tankönyvek „antidemokratikus” és „szovjetellenes” megállapításait kifogásolta. Az alább közölt feljegyzés a SZEB és a VKM megbízottja között létrejött tárgyalást foglalja össze, majd a vallás- és közoktatásügye miniszter, Keresztury Dezső válaszát ismerheti meg az olvasó. A két dokumentum a háborúban vesztes Magyarország valós mozgásterének dokumentuma is.

Feljegyzés

Beljánov vezérőrnagy úrral a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnál az 1945. évi új kiadású tankönyvekkel kapcsolatban emelt kifogások felől folytatott személyes tárgyalásról. (Tolmács: Mihók Béláné)

A Szövetséges Ellenőrző Bizottság folyó évi szeptember hó 11-én kelt A 599/1946. számú átiratában közölte azokat a kifogásokat, amelyeket az általa átvizsgált új kiadású tankönyvekkel szemben támaszt. Telefonértesítésre folyó hó 26-án d.u. 3 órakor megjelentem a Vezérőrnagynál a kérdés letárgyalása végett.

I./ A Csapody–Berlasz: Világtörténelem c. tankönyvvel szemben emelt kifogásokat részletesen újból ismertette Beljánov. Kijelentette, hogy a kifogásolt „Az orosz forradalom” c. fejezet helyett bemutatott újabb változatot nem fogadhatja el, mert az részben helytelen magyarázatokat tartalmaz, részben elferdítve ismerteti a történelmi eseményeket. Általában az egész tankönyv szellemét antidemokratikusnak és szovjetellenesnek mondotta, ezért a szóbanlévő tankönyv használatát eredeti szövegezésében nem tartja megengedhetőnek.

A részletes kifogások közölte után javasolta, hogy használja fel a minisztérium a szóbanlévő fejezetet megírásánál a Szikra kiadásában megjelent Sesztakov-féle „Orosz (bolsevista) c. forrásmunkákat, amelyek szerinte hűen vázolják az eseményeket.

A Vezérőrnagy azon ajánlatára, hogy a Szikra kiadóvállalat megírja és kiadja a megfelelő és elfogadható történelemkönyvet – közelebbi közlése szerint tudomása van arról, hogy bizonyos „Kónyi” nevű szerző ezzel a munkával már el is készült –, azt a választ adtam, hogy olyan tankönyv forgalombahozatalához, amelyet előzetesen nem mutattak be, a minisztérium nem járulhat hozzá. Az ilyen eljárás ellenkeznék azzal a pártatlansággal, amelyet a tankönyvpályázatok kiírásával is biztosítani kíván a minisztérium, hogy a lehető legjobb tankönyveket adhassa a tanulók kezébe, de elfogadhatatlan volna azért is, mert kizárólagosságot és ezzel üzleti előnyt jelentene egyetlen kiadó részére. A Vezérőrnagy úr erre megjegyezte, hogy a Szikrával, illetőleg annak megbízottjával abban a meggyőződésben tárgyalt, hogy az hivatalos szerv. Felhívott ezért, hogy az esetleges üzleti szándék háttérbeszorítása céljából is a minisztérium lépjen érintkezésbe nevezett szerzővel és kiadóval s a folytatott tárgyalások után döntsön. Kijelentette, hogy semmiképpen nem akar beavatkozni a kultusz ügyeibe, de eszköze sem akar lenni oroszul beszélni tudó és esetleg anyagi előnyöket érvényesíteni kívánó egyéneknek. A kifogásolt szövegrészek használatához azonban semmiképpen nem járul hozzá.

II./ A Csécsy: Magyar olvasókönyvvel kapcsolatban. A „Muszka” c. vers benntartásához hozzájárult, elfogadva azt az érvelést, hogy a muszka szó a magyar nyelvhasználatban nem gúnyos értelmű – szerinte azonos a németeknek „sváb” elnevezésével –, hanem ellenkezőleg barátságos, mondhatni becéző megjelölése az orosz katonának. A „Sztrecsnói piros virágok” c. novella kihagyásához, illetőleg a már forgalomban lévő könyvekből való eltávolításához azonban minden meggyőzési kísérlet ellenére is ragaszkodott, mert szerinte az egyébként igen szép, és nem kifogásolható novellát a tanulók nem értik meg, s kiválóan alkalmas ez az olvasmány arra, hogy egyes tanárok olvastatásakor oroszellenes hangulatot keltsenek az ifjúságban. A szóbanlévő olvasmány kihagyásához, illetőleg eltávolításához mereven ragaszkodott, ezért erre ígéretet tettem.

III./ A Kosáry: Magyarország története c. tankönyv bevezetésének szerinte az a tendenciája, hogy oroszellenes hangulatot keltsen azzal, hogy a keményebb éghajlat hátrányos befolyását hangsúlyozza a lakosság szellemi műveltségének és társadalmi fejlődésének kialakulására. Ezt a tendenciát, hivatkozva a könyv ugyanezen oldalán olvasható magyarázatra, igyekeztem elhárítani, indokaimat azonban nem volt hajlandó elfogadni, hanem ragaszkodott a könyv forgalomból való kivonásához. Arra az érvelésre, hogy ebből rendkívül súlyos kár áramlik a magyar társadalomra, csupán annyit engedett álláspontjából, hogy a tankönyv forgalombantartását csak úgy engedheti, ha a könyvhöz külön lapon olyan befűzés csatoltatik, amelyből nyilvánvaló, hogy a szerző nem azt akarja mondani, hogy a keményebb éghajlatú vidéken lakó népek kulturálatlanabbak, mint a mérsékeltebb éghajlatú európai területeken lakó népek. Ezt a beszúrást nagyobb veszély elhárítása végett, kilátásba helyeztem.

IV./ A Láng: Földrajz I. 98. oldalán Pozsonnyal kapcsolatban írtakkal szemben emelt kifogás során hajlandó volt elismerni, hogy történelmileg helyes lehet az a megjegyzés, hogy Pozsony magyar város, sőt főváros volt, de ez a megjegyzés nem való földrajzkönyvbe, mert így alkalmas arra, hogy soviniszta érzelmeket keltsen a tanulókban. Ehelyütt is olyan beszúrás végrehajtásához kötötte a tankönyv továbbhasználatának engedélyezését, amelyből világosan kitűnik, hogy Pozsony valamikor szláv, jelenleg csehszlovák város és csak hosszabb-rövidebb ideig volt magyar.

V./ Általában arra törekedtem a tárgyalások folyamán, hogy a most forgalomban lévő, s csak rövid ideig, átmeneti jelleggel használt tankönyvek megmaradhassanak, mert az új iskolarendszer kiépülésével kapcsolatban szükségessé vált új tantervek elkészítése után a tankönyvek is teljesen kicserélődnek. Biztosítottam, hogy a minisztériumban nincsenek fasiszták, sőt ilyenek nem is igen voltak, s azok már nincsenek szolgálatban, rámutattam azonban arra is, hogy alapvető történelmi tényekhez éppen elfogulatlanságunk biztosítása végett ragaszkodnunk kell.

Budapest, 1946. évi szeptember 2.

Horváth S. Benő, Mihók Béláné

Tábornok úr!

Hivatkozással folyó évi szeptember 11-én kelt A/599. számú átiratára, valamint a Szövetséges Ellenőrző Bizottsággal folytatott közvetlen tárgyalásokra, az újkiadású tankönyvekkel kapcsolatban felmerült kérdésekre az alábbiakban van szerencsém választ adni.

A felszabadulás után megjelent új tankönyveket megjelenésük után eljuttattam Tábornok úr címére. őszintén sajnálom, hogy ezek a könyvek nem minden esetben jutottak illetékes helyre. Figyelemmel arra, hogy Tábornok úr által hozzám juttatott kimutatás szerint csak 18 drb új kiadású tankönyvet volt alkalma a Bizottságnak felülvizsgálnia, a kimutatásban nem szereplő 9 drb új tankönyvet csatoltan ismételten megküldöm…

A Csapody–Berlasz: Világtörténelem c. tankönyvben kifogásolt „Az orosz forradalom” c. fejezet helyett a kiadóval és az Országos Köznevelési Tanáccsal egyetértésben a Sesztakov-féle: A Szovjetunió rövid története c. munka felhasználására készítettem el azt a változatot, amely minden bizonnyal kifogástalan lesz. A szóbanlévő tankönyv újabb kiadásainak megjelentetését természetesen addig nem engedélyezem, amíg az új változat jóváhagyható nem lesz. A szövegváltozatot megküldöm.

A Csécsy–Rubin: Magyar olvasókönyvben közölt „Sztrecsnói piros virágok” c. Rákosi novella iskolai olvastatását egyidejűleg megtiltottam. Ezzel lehetetlenné vált, hogy esetleg egyes tanárok a szóbanlévő olvasmánnyal kapcsolatban nemkívánatos hangulatot keltsenek a tanulóifjúságban.

A dr. Kosáry: Magyarország története c. tankönyv bevezető sorainak (3. oldal) oroszellenes tendenciát tulajdonítani megítélésem szerint nem lehet. Ellenkezőleg a kifogásolt szövegrész éppen arra vezeti rá a tanulókat, hogy értékelni és becsülni tanulják meg azt a nagyszerű teljesítményt, amellyel a nagy Szovjetunió a kedvezőtlenebb éghajlati viszonyok közötti is magasabb fokú állami életet és szellemi műveltséget tudott létrehozni.

A dr. Láng: Földrajz I. rész c. tankönyv 98. oldalán Pozsony várossal kapcsolatban közöltek tények, amelyeket sem elhallgatni, sem megváltoztatni nem áll módomban. Pozsony történelmileg valóban régi magyar város, amely a török hódoltság és a sajnálatos német elnyomás idején az ország fővárosa volt.

A tudományos igazság és a történelmi hűség sérelme nélkül a szóbanlévő két tankönyv szövegét nem lehet megváltoztatni. Tábornok Úr szóban nyilvánított kívánságának eleget teendő mégis intézkedtem, hogy az említett két tankönyv kifogásolt részeihez olyan befűzés csatoltassék, amely minden félreértést kizár…

Fogadja Tábornok úr őszinte tiszteletem nyilvánítását.

Budapest, 1946. évi október hó 3-án.

(UMKL XIX-I-I-j 33-3 106.048)

* A Szövetséges Ellenőrző Bizottságot (SZEB) 1945. jan. 20-án hozták létre a fegyverszüneti egyezmény végrehajtásának nemzetközi ellenőrzésére. Elnöke: K. J. Vorosilov marsall volt.