Ugrás a tartalomhoz

História 1987-056

Engel Pál , Mályusz Elemér , Kosáry Domokos , Sipos Péter , Horváth Zsolt , Szabó Róbert , Pótó János , Polikarpov, V. , Szamszonov, Alexander Mihajlovics , Béres Katalin , Sipos András , Örvös Lajos , Polónyi Péter , Szabó Miklós , Glatz Ferenc , Kovács Éva , Stefány Judit , Takács Péter , Petõ Iván , Burucs Kornélia , Menyhárt Lajos , Vida István , Benda Kálmán , Sas Péter , Siklós András , Hidas Péter , Bölöny József

História

14. fejezet -

Poljuska, holdfénykeringõ, traktoros induló

SZABÓ Miklós

Poljuska, holdfénykeringő, traktoros induló

A következő dokumentumok a Magyar Rádió 1945–1956 között) időszakából igen megcsonkultan fennmaradt iratanyagból származnak. Nem ügyviteli, gazdasági vagy politikai természetűek, inkább a köznapi műsor- és adminisztrációs munka olyan hordalékai, melyek sokszor jellemzőbb képet adnak, mint hosszas elemzések.

DOKUMENTUM

1948. márc. 6. A Dolgozók Kultúrszövetségének 227. adása, a Győzelmes Március sorozat megnyitása. (Műsoron: Budapest 1., 17.30–18.00)

Petőfi Sándor: Az apostol. Rádióra alkalmazta Radó György. Közreműködik: Gerenday Péter, Horváth Ferenc, Pásztor János, Pécsi Sándor, Soltész Anni, Takács Miklós.

1948. május 1–1949. április 30. A Magyar Rádió munkaterve.

Az 1948-as évben a rádió műsorpolitikájának fordulatot kell végrehajtania a minőség, azaz a rádiószerűség fokozott érvényesítése irányában. Ennek párhuzamosan kell létrejönnie azzal a törekvéssel, hogy a jelenlegi, túlnyomóan polgári tartalmú művelődést fokozatosan a népi kultúra irányába kell fejlesztenie, a hagyomány és haladás egybekapcsolásának elve alapján. A megvalósítás terén az alapvető szempont kell legyen: a rádió nem a közvetlen propaganda eszköze, hanem közvetett úton hat; nem a teljes tudás megadását, hanem a tudásra való serkentést, a tudás kiegészítését szolgálja.

Mit adunk, hogyan adjuk, mikor adjuk, és kinek adjuk: ezek az alapkérdések, melyeket minden egyes műsorszám megvalósítása előtt el kell döntenünk, és a követelményekkel összhangba hoznunk. Egyidejűleg meg kell teremtenünk a hatás lemérésének legmegfelelőbb módozatait. […]

Zene. Alapfeladat a komoly, könnyű és hanglemezes zene harmóniája, egységes műsorterv, melynek gerince a népi zene felé való áttörés. Különösen a könnyű zene terén van szükség gyökeres revízióra. […] Ez év VI. 30-ig meg kell indítani a forradalmi dalok, indulók decelitfelvételeinek [decelitfelvétel: lemezre történő, néhány tucatszor lejátszható hangfelvétel rádiószsargon neve] sorozatát.

1948. október 10. Műsorkézirat. A Rádió hangja, a rádió műsorszerkesztősége beszél. (Műsoron: Budapest 1., 21.00).

Kedves Hallgatóim! Az utóbbi időben elterjedt hírek nyomán egyre több hallgatónk érdeklődik levelében a magyar rádió műsorának további fejlődése, technikai terjeszkedése iránt. Mindnyájuk számára összefoglalom hát azt az örvendetes menetrendet, amely fejlődésünk állomásait jelzi: előreláthatólag ez év végén működésbe lép Bp. I. a 135 kW-os új nagyadón. Ez műsorszempontból annyit jelent, hogy a magyar rádió hangját egész nap hallani fogják szerte Európában. Ezt követőleg, nagyjából jövő év márciusára Bp. II. is felerősödik. [Ennek következtében a későbbi belső dokumentumok Bp. I.-et a „nemzeti”, Bp. II.-t az „országos” jelzővel illetik.] […] Ezzel párhuzamosan a jövő esztendőben megindul az olcsó népvevő-gyártás, sorozatban juttatva el a vevőkészülékeket a falu és város dolgozóinak. […] Célunk, hogy a felerősödött kettős műsor minden eddigi eredményt kihasználva ne csupán többet, hanem jobbat is nyújtson.

1949. június 21. Felhívás. (Kiadja: a Magyar Rádió Szakszervezeti Bizottsága)

T. Kartárs(nő)! A fokozott éberség minden becsületes dolgozónak kötelessége! A közénk befurakodott munkásárulók a mi életünkre, szabadságunkra és gyermekeink jövőjére törnek, ezért éberen kell őrködnünk munkahelyünkön is. Az éberség nem bizalmatlanság, ez kötelesség, amit nálunk is fokozni kell. […] Ma, amikor a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége rámutatott arra, hogy köztünk is árulók vannak, ez fokozott éberségre szólít mindenkit, s aki ezt elmulasztja, az akarva-akaratlanul az ellenséget szolgálja. […] Ezért fokozottan felhívjuk a figyelmüket, hogy a munkahelyeiken tartsák be a kötelező éberséget.

1949. október 9. Műsorkézirat. Szerkeszd te is műsorunkat. (Műsoron: Kossuth, 18.30–18.55.)

Kedves hallgatóink! Ahogy a múlt héten majdnem minden második, a rádióhoz érkezett levél – amellett, hogy műsorötleteket, kívánságokat vagy kifogásokat tartalmazott – foglalkozott a Rajk-banda ügyével, akár úgy, hogy írója felháborodásának adott kifejezést, akár úgy, hogy megelégedését fejezte ki a magyar nép bíróságának ítélete felett, úgy az e heti levelek töméntelen sokaságának nagy része a tervkölcsönnel foglalkozik. Nem akarjuk most felsorolni ezeket a leveleket, csupán a Krisztinamajori állami gazdaság levelének adunk hangot, hiszen ők azt kérik, hogy közlésüket a rádió hullámain keresztül továbbítsuk az ország összes állami gazdaságai felé: a krisztinamajoriak örömmel jelentik, hogy a tervkölcsön jegyzését 155%-ra teljesítették! […]

A műsorral kapcsolatos levelek érdekesen tükrözik a dolgozók s az ország minden nagy kérdését. Például N. J. egyszerű betűivel is milyen okosan írja: „Gyermekkoromban a múlt rendszer nem adott lehetőséget megtanulni az általános közismereteket, ehelyett dolgoznom kellett már 11 éves koromban. Most viszont már a mi államunkban az államügyek vezetése a mi dolgunk.” N. J. már azt is tudja, hogy kinek köszönhetik a dolgozók, hogy vezethetik saját államukat és ki is fejezi háláját a Vörös Hadseregnek, Sztálinnak, a Pártnak és Rákosi Mátyásnak.

Persze, van azért olyan levélíró is, aki azt a számunkra kissé érthetetlen kívánságát adja elő, hogy ő reggel nem a voronyezsi népdalkórust akarja hallani, hanem egy hawai-i gitárszámot. Válaszunk csak annyi, hogy mi igyekszünk a többség kedve szerinti műsort összeállítani – és többen vagyunk mi, akiknek a voronyezsi kórus tetszik. […] A „Volga tajtékos habja zúg” ügyében pedig már intézkedtünk, hamarosan újra hallhatja, ezt N. I.-nek üzenjük Szeged, Somogyitelepre. […] Nagyon érdekes B. L.-né megjegyzése – és csak azért tartjuk magától értetődőnek, mert tudjuk, hogy öntudatos gyári munkásnő –, hogy jobb szereti, ha a Szív küldi-ben névvel üzen valaki és nem jeligével. […] Igaza van Pók Sándornak a Fejér megyei Kislángról, hogy még kevesebb viháncoló, sikongató, búgó és ahogy írja, ordináré tánczenét, legfeljebb mi még annyit tehetünk ehhez hozzá, hogy a komoly zene mellett kell adni és adni is fogunk bőségesen szép, melodikus, finom, fülbemászó tánczenét. […]

Különösen jólesők azok a levelek, amelyek csehszlovákiai és romániai hallgatóinktól érkeznek, és amelyek legtöbbször olyan kéréseket tartalmaznak, hogy több cigányzenét vagy több magyar nótát, esetleg több tánczenét adjunk. A maguk egyszerű kedvességében igen sokat mondanak ezek a levelek, hiszen mindegyikük egy-egy apró bizonyítéka annak a szabad, kultúrában is gazdag, egyre javuló életnek, melyben a szomszédos népi demokráciákban a magyar ajkú lakosságnak is része van. […]

1949. december 6. Műsorkézirat. Korunk dalai. (Műsoron: Kossuth, 22.20)

Száz évvel ezelőtt […] az idealista filozófián nevelt polgári közönség ízlésének a nagyhangú irodalmi cégéreknek alárendelt óriási apparátust igénylő szimfóniák és operák feleltek meg, ugyanakkor a gyönyörködtetésre szolgáló zene a sétaterekre és a külvárosokba szorult s a lenéző „szórakoztató muzsika” elnevezést nyerte. […] A zene elszakadt a népdaltól s az osztály- és nemzetekfölötti kozmopolita jelszavak a tőkés diktatúrát leplezve szolgáló jármába szegődött.

Rádió a mezőn tsz-tagoknak. 1952

A zene elemei: dallam, összhang és ritmus elszakadtak éltető anyaguktól, a népi zenétől. Ennek a bomlási folyamatnak egyik határköve Wagner Trisztán és Izoldája, melyben a hangnemek s az összhangok, melódia, ritmus határvonalai elmosódnak. […] Ott, ahol a kapitalizmus még nem sorvaszthatta el a művészet kapcsolatát a néphez, a nemzeti hagyományokhoz, viszont virágzó dalkultúra alakulhatott ki. Hallgassuk csak meg most Rimszkij-Korszakov Hullámok című dalát. […] A francia zenében a hanyatló polgárság válságtüneteit szerencsés módon ellensúlyozta a klasszikus francia iskola, valamint Musszorgszkij hatása, akiktől pl. Debussy a világos dallamformálás és a realista ábrázolás művészetét örökölte. […] A huszadik század haladó művészei felismerték, hogy a néptől elszakadt zene útja nem vezethet máshova, mint a gyökértelen formalizmushoz, a nép megtagadásához. Utat keresnek tehát az igazi népi kifejezési formák, a nemzeti zenei hagyományok felé.

1950. január 26. Hallgatói levél

T. Rádió Szerkesztőség! 1950. jan. 5. 17.50. Még folyik Pogány László műsora, de én máris írom a kritikát. A műsor címe: „Vidám mozaik”. Alszik a lótusz virág… Aludj kis Jumbócskám, az egyik számban hallhattuk. Utána a következő szám: Kigyúlt a fény az esti Lánchídon. Ha már az ősi Lánchíddal egy műsorra tették a kis Jumbót, akkor legalább a Lánchíd jött volna előre, hogy a kis Jumbó át tudott volna sétálni ide Budára, hogy letaglózhattam volna, hogy végleg eltűnjön a rádió műsoráról. Pogány László érzékekben dús, buja hangján e zenék kétségbeejtők. Hát röviden csak annyit, hogy levehetnék már az ilyen zenéket a műsorról.

Most csak ennyit, több időm nincs, viszont írnivalóm volna, de hát majd legközelebb.

Sok sikert az 5 éves tervhez. Szabadság!

Zs. S.

agr. tud. egyetemi hallgató.

1950. február 20. Törvényszéki tudósítás. (Műsoron: Kossuth, 20.00–21.00)

Konferálás: Kossuth rádió Budapest. A pontos idő 20 óra. Hangképeket közvetítünk Geiger Imre és társai bűnügye főtárgyalásának mai, harmadik napjáról. Ma a tanúkihallgatásokra, a szakértő meghallgatására, a vád- és védőbeszédekre került sor, majd a vádlottak szólaltak fel az utolsó szó jogán. Ezzel a bűnügy tárgyalása befejeződött, holnap már ítéletet hirdetnek. A főtárgyalás mai, harmadik napját néhány perccel 9 óra után nyitotta meg Olthy Vilmos tanácselnök. [ …] A tanúvallomások után Pajzs József szakértőt hallgatta meg a büntető törvényszék, aki összefoglaló jelentést tett a Standard gyárban lefolytatott könyvvizsgálat eredményéről. Ezután került sor Alapi Gyula főállamügyész vádbeszédére. (Lemez: Vádbeszéd.) Alapi Gyula főállamügyész vádbeszéde után a vádlottak jogi képviselői mondották el védőbeszédeiket, majd az elsőrendű vádlott, Geiger Imre áll a bíróság elé, hogy elmondja felszólalását az utolsó szó jogon. (Lemez: Utolsó szó.)

1950. március 12. Moszkvai esték. Beszélgetés Körmendy Lászlóval moszkvai élményeiről. (Műsoron: Kossuth, 19.00–19.30)

[…] Körmendy: Megjegyzem, nemcsak az előadás nagy élmény a moszkvai Nagy Színházban…

Hajnóczy: No de az előadáshoz foghatót sem találni a világon… A Nagy Színház minden egyes operaelőadását úgy tekinthetjük, mint az illető zenei vagy színpadi mű eddig elért legtökéletesebb előadását. […]

Körmendy: … nemcsak az előadás ragadott meg, a közönség is.

Hajnóczy: Már vártam, mikor kerül szóba ez a téma. […] Az emberek, akik másfajták, mint erre mifelénk, de akik végig oly ismerősek, olyan közelállók hozzánk… Úgy érezzük: csupa jó barát, pedig semmi fölösleges udvariaskodást, semmi – a külföldieknek szánt – úgynevezett különleges elbánást nem tapasztalunk…

Körmendy: Igaz… egyszerűen emberiebbek, emberebbek. Azt hiszem, ez is beletartozik abba, amit úgy hívnak: szovjet ember. […]

Hajnóczy: El kellene látogatnunk a Nagy Színház büféjébe is. […]

Körmendy: Világos sört például kétfélét is ihatik ott az ember. Van „Moszkovszkoje pivo”, vagyis moszkvai és „Leningrádszkoje pivo”, azaz leningrádi sör.

Hajnóczy: És mi a különbség a kettő között? Körmendy: Hogy egészen őszinte legyek… nem tudom. Mind a kettő egyformán kiváló. Hajnóczy: És amit hozzá ehet? A lazac? A kaviár? Vajas kaláccsal?

Körmendy: Méltatlan talán muzsikáról, művészetről beszélve ennyire belemerülni ezeknek a dolgoknak a tárgyalásába, de… mondhatom… Moszkva ételeit és italait nem felejti el soha, aki egyszer megkóstolta őket. (Kicsit lehet sóhajtani.) […]

1950. július 19., szerda A Budapesti Állami Tűzoltó Fúvószenekar játszik, vezényel Lintner József. (Műsoron: Kossuth rádió, 12.15–13.00)

Farkas: Győztes brigád – induló; Újváry: Magyar induló; Szőnye: Élmunkás induló; Csernyeckij: A szovjet hadsereg győzelmi indulója; Knyipper: Poljuska; Novikov: Szmugljanka; Radkovics: Moszkvai induló; Müller: Kossuth-induló; Grosz: Fekete gyémántok; Szőnye: Magyar paraszt – induló; Aturov: Partizán induló; Pokrász: Májusi Moszkva – induló.

1950. augusztus 14. Kelényi György tánczenekara játszik. (Műsoron: Petőfi rádió, 10.30–11.10)

Blanter: Úgy vártam én; Dunajevszkij: Hurrá, mennyi zászló; Szolovjev-Szedoj: Jöjj velünk; Bágya: Te meg én; Bródy: Jó tündér; Szedoj: Ősz; Behár: Vasárnap délután; Dungjevszkij: Holdfénykeringő; Tulikov: Csordogáló kis patak; Dunajevszkij: Falu végén; Miljutyin: lila orgonák; Bogoszlovezkij: Nem tagadom.

1951 Mikrofon, 5. szám (Felelős kiad. a Magyar Rádió Szakszervezeti Bizottsága.)

Rákosi elvtárs beszéde és a Minisztertanács ismeretes határozata után, melyben a jegyrendszer eltörlését, az árak és bérek rendezését rendelte e1 (Vö. História, 1984/2. sz.), dolgozó népünk előtt, mint már annyiszor, ismét világossá vált, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának szavára úgy lehet építeni, mint a kősziklára. A kormány és Rákosi elvtárs szerető gondoskodását mi úgy tudjuk legjobban meghálálni, ha minden erőnkkel azon vagyunk – amire Rákosi elvtárs külön felhívta figyelmünket –, hogy évi tervünket maradéktalanul teljesítjük.

1952. augusztus 15. Feljegyzés.

Az általam szerkesztett esztrád műsort ért kritikával nem értek egyet. A konkrét kritikát helyesen fel lehetne használni, ha tények nem cáfolnák meg. Lehet, hogy Henter elvtársnő szerint a rádió népi zenekarának csárdásai, a Rákóczi-induló a fővárosi népi zenekarral, a Dumka-kórus, a Voronyezsi népi együttes és a Pjatnyickij együttes, valamint az Alexandrov együttes gyors tempójú, élénk dalai se nem elég frissek, se nem elég népiesek, de ezzel nem hiszem, hogy sokan egyetértenének. Ami az operettmuzsikát illeti: Farkas Traktoros indulója a Májusi fény c. operettből, Kacsóh Francia király dala a János vitéz c. daljátékból nem elég operettesek és nem elég hangulatosak, a bíráló szerint. A műsorban szerepelt ezenfelül néhány vidám filmdal, úttörőinduló, Járdányi Honvédindulója, Grabóca és Behár két elismerten jó tömegdala, harmonika-keringő és polka, mindkettő gyors, Tamássy Sportoló ifjúság című vidám indulója, egy Robeson-lemez, egy bolgár úttörődal, egy francia békedal és egy vidám lengyel keringő.

Persze lehet ennél jobb esztrádműsort is szerkeszteni, és ha az elvtársnő azt kifogásolta volna, hogy viszonylag kevés az új, ismeretlen szám a műsorban, akkor ezt helytálló kritikának is tartottam volna. […]

H. I.

Összeállította: Szabó Miklós