Ugrás a tartalomhoz

História 1987-056

Engel Pál , Mályusz Elemér , Kosáry Domokos , Sipos Péter , Horváth Zsolt , Szabó Róbert , Pótó János , Polikarpov, V. , Szamszonov, Alexander Mihajlovics , Béres Katalin , Sipos András , Örvös Lajos , Polónyi Péter , Szabó Miklós , Glatz Ferenc , Kovács Éva , Stefány Judit , Takács Péter , Petõ Iván , Burucs Kornélia , Menyhárt Lajos , Vida István , Benda Kálmán , Sas Péter , Siklós András , Hidas Péter , Bölöny József

História

4. fejezet -

Mikor kezdõdött Magyarországon a személyi kultusz elleni harc?

KÖZÖS DOLGAINK

SIPOS Péter

Mikor kezdődött Magyarországon …

Mikor kezdődött a személyi kultusz elleni harc Magyarországon?

Aligha gondolná valaki, hogy az MDP Politikai Bizottsága első ízben 1948. október 28-án foglalt állást a „személyes” vagy „személyi” kultusz ellen. A határozat szövegében mindkét jelző előfordul, ami arra vall, hogy a kifejezés még korántsem honosodott meg a szóhasználatban.

A bírálatra a párt vezető szervének véleménye szerint a magyar szakszervezetek 1948. októberi XVII. kongresszusán elkövetett hibák adtak okot.

A legsúlyosabb bűn az volt, hogy a párt vezető szerepe – úgymond – elhalványult, és túlságosan aláhúzták a szakszervezetek jelentőségét. Ez a „szindikalistá”-nak minősített elhajlás kifejezésre jutott a „szakszervezeti vezetők megengedhetetlen személyi kultuszában”, ami – így a határozat – „teljesen háttérbe állította Rákosi elvtársat”.

Az egész ország sorsáért felelős legfelsőbb vezető testület azt tette szóvá, hogy a kongresszusra kiadott jelentés illusztrációs anyagában a fényképeken 12 alkalommal van jelen Kossa István, a szaktanács főtitkára, míg Rákosi csak hét ízben látható. Vétkeztek a szakszervezeti vezetők abban is, hogy a kongresszusra 29 ezer példányban kiadták a szakszervezeti vezetők képeit, míg Rákosiéval ezt nem tették. Persze az ország így sem szűkölködött Rákosi-képekben.

A kongresszus dekorációját szemügyre véve látható, hogy Rákosi nem uralja egymagában a díszítést, hanem más magyar vezetők társaságában látható. Az ábrázolás így nem alkalmazkodott a kialakuló, noha még nem teljesen megmerevedett rituális képelhelyezési követelményhez: balra fent Lenin, középen, kissé lejjebb Rákosi, jobbra fent Sztálin. Enélkül aligha volt elképzelhető egy közintézmény szobáinak főfala az 1950-es évek első felében.

A szakszervezeti vezetők „saját személyi kultuszuk” vádjában történt elmarasztalásának 1948 késő őszén az alapvető célja a megfélemlítésük volt. Kibontakozóban volt az a folyamat, amelynek során mintegy másfél év alatt a szakszervezetek – az MDP Politikai Bizottságának 1950. július 24-i határozatában rögzített elvek szerint – munkaverseny-szervezésre, többtermelési propagandára, szociális és kulturális teendők ellátására szorítkozó, mozgalmi jellegüktől megfosztott, bürokratikus intézményekké váltak. Persze már előbb is történtek lépések az 1948 októberében szóvá tett hiba „korrekciójára”: a szakszervezetek 1949 szeptemberében utasították szerveiket, hogy „az egészségtelen személyi kultusz elkerülése végett” a szakszervezeti vezetők képeit távolítsák el a helyiségeikből. Ezzel egyidejűleg a szakszervezeti vezetők feladatává tétetett – ahogyan az MDP Szervező Bizottságának egyik határozata kimondotta –, hogy „a dolgozókat a Párt és a Párt vezére: Rákosi elvtárs iránti hűségre és szeretetre neveljék…”