Ugrás a tartalomhoz

História 1986-034

Varga J. János , Köpeczi Béla , Hegyi Klára , Szakály Ferenc , Domokos György , Perjés Géza , Domokos György , Czigány István , Fodor Pál , Domokos György , Hegyi Klára , Domokos György , Benczédi László , Domokos György , Rázsó Gyula , Domokos György , Heckenast Gusztáv , Vanyó Tihamér , Domokos György , Várkonyi Ágnes, R. , Barta János, ifj. , Fodor Pál , Szakály Ferenc , Szalmási Pál , Haraszti György , Várkonyi Ágnes, R.

História

22. fejezet -

Egy csapattiszt: Petneházy Dávid

BARTA János, ifj.

Egy csapattiszt

„A herceg utolsó ostromot akarván tétetni, három felől való irruptiót [kitörést] elrendel, és nagy készülettel az ostromhoz fognak, noha a városból is ugyan emberül forgódának és egynehány ízben visszavágták a németet. Azt meglátván Petneházy (ki azelőtt Thököly ezereskapitánya vala, de ezután a császár hűségére redeála [visszatér], híres vitéz ember, a magyar hajdúsággal megindul, és a török nem resistálhatván [ellenáll] ellene, legelsőbben is a magyarokkal együtt a kőfalakra felmegyen és a városba penetrál [behatol]. Mely csudálatos vitézi bátorságát látván a német generálok, azt mondják vala egymásnak: – Ez a Petneházy nem ember, hanem oroszlány.”

Cserei Mihály históriájának sokat idézett sorai alapján hitte a hazai közvélemény évszázadokig, hogy Petneházy Dávid és magyar hajdúi jutottak elsőként az ostromlott Buda falaira. Éppen száz éve tudjuk, hogy a messzi Erdélyben élő krónikás értesülése téves volt.* A vitéz ezredest azonban a budai elsőség nélkül is a korai kuruc kor és a felszabadító háborúk jelentős – s talán úgy is mondhatjuk: jellemző – alakjának kell tekintenünk.

Nagy múltú, neves családból származott. Őseit, akik a Szabolcs megyei Petneháza faluról vették nevüket, a 13. század közepétől lehet kimutatni. Dávid ősei nem dicsekedhettek magas méltóságokkal: Megyéjük közéletében tűnnek fel, a híres ezredes nagyapja szolgabíróságig, nagybátyja alispánságig vitte. Apja nevét s aláírását néhány oklevél őrizte meg: 1615-ben még „gyermek”-ként említik, míg 1666-ban reszkető kézzel tanúskodik egy adóslevélen, hogy azután ne halljunk róla többé. Mivel ez az okirat Szendrőn kelt, végvári vitézek között, elképzelhető, hogy Petneházy János is közéjük tartozott.

Dávid ifjúkorát illetően feltételezésekre, találgatásokra vagyunk utalva. 1645 körül született, apjának egyetlen felnőtt kort megérő gyermekeként. Későbbi kérvényei – a gyakorlott, folyamatos írás (aláírás), a helyes latin fogalmazás – alapján a történetírás tanult embernek tartja. Az iskolás koron túljutva azonban nehezen találhatta helyét. A vasvári béke keltette politikai elégedetlenséget a Wesselényi-összeesküvés véres megtorlása (1671) s az udvar kegyetlen protestánsüldözése követte. Megindult a menekülők áradata Erdélybe, hogy azután a bujdosó mozgalom harcosaiként forduljanak szembe a császáriakkal. Petneházy először – úgy látszik – a nyugalom felé hajlott. Megnősült, s házasságából egy leánya született. A hetvenes évektől azonban már a hadi pályán találjuk. Csillaga 1678–79 körül kezdett felfelé ívelni, amikor a kurucok Thököly Imre vezetésével első jelentős sikereiket aratták.

Petneházynak a kuruc seregben töltött éveiről mégsem tudunk összefüggő képet alkotni. Később, amikor a bécsi udvartól birtokadományt kérve felsorolta haditetteit, ekkori érdemeit igyekezett elhallgatni. Nézeteit, legfontosabb fegyvertényeit néhány mozaikszerűen összerakható utalásból mégis megismerhetjük. Így tudjuk, hogy 1681 tavaszán már ezredesként vett részt Thököly híres haditanácsán, amely arról döntött, hogy elfogadják-e a császár békeajánlatát. A vezérek hozzászólását megörökítő vers szerint Petneházy nem híve az alkunak:

„Vitézség, harc próba nekünk az életünk,

Ebben helyeztetett minden becsületünk…

Bár ördöggé légyen, aki gondolja is

Közülünk, hogy visszamenne egyikünk is [ti. Habsburg-hűségre].”

Udvarellenessége mégsem elvakult gyűlölet. Gondolatait a haza érdeke vezérli, amely nem szövetséget vár a töröktől, hanem kiűzését:

„Magyar végházunkban magyar kívántatik,

Csatázó törököt ezek űzik, s érik…”

Mindezek ellenére Petneházy aligha lehetett a szavak embere. Nevével nem Thököly küldöttségeiben, inkább a hadiesemények leírásában, veszélyes feladatok kivitelezőjeként találkozunk. 1682 júniusában Harsányi György lovasai mellett az ő katonái zárják el az ostromlandó Kassára vezető utakat, s fogják el Herberstein tábornokot. 1683-ban, amikor Bécs ostroma idején Thököly Pozsonyt hódoltatja, Géczy Zsigmonddal együtt Petneházy vezeti a Morva folyóig portyázó előhadakat. Mikor pedig Pozsony alatt elesik Harsányi György, Petneházy a legnépszerűbb kuruc főtisztnek mondhatja magát.

Nevét az udvarban is hamar megismerik. A bécsi kormányzat a maga oldalára próbálja állítani a magyarság fegyverképes elemeit. Az 1685. június 19-i amnesztia név szerint említi Petneházyt, mint akinek szolgálatai igen hasznosak lennének a császár szántára. Átállása esetére ezredesi rangjának meghagyását ígérik. A kuruc ezredesre – a birtokai elvesztésétől való félelem mellett a legnagyobb hatást bizonyára a császári fegyverek sikerei gyakorolják: 1685 nyarán a töröktől Érsekújvárt, Thökölytől Eperjest és Tokajt foglalják vissza. Petneházy október elején ezredével – több mint háromezer harcossal – a császár hűségére áll.

Személyi vitézsége nem csökken a császáriak oldalán sem. Életének erről a szakaszáról már többet tudunk. Katonai felettesei (mindenekelőtt Aeneas Caprara tábornagy) kötelességüknek érzik, hogy beszámoljanak tetteiről.

Az ellene táplált esetleges gyanakvást Petneházy azzal oszlatja el, hogy részt vállal a császáriak által ostromlott Kassa védőinek meggyőzésében. Az 1685–86. évi téli hadműveletekben katonáinak jelentős szerep jut Szarvas visszafoglalásában. Legnagyobb sikerét Arad visszavételénél aratja. I. Lipót császár a saját arcképével díszített gyémántos éremmel és értékes aranylánccal jutalmazta érte. A császári propaganda nagy hírverést csapott a hős meghatottságának s barátai előtt mondott állítólagos hálálkodó szavainak „Látjátok barátaim, a király ahelyett, hogy hűtlenségemért kötelet küldött volna, nagylelkűségében, bocsánata jeléül ezzel az aranylánccal ajándékoz meg engem.”

Népszerűségét Petneházy igyekezett családja javára fordítani. 1686 nyarán kérelemmel fordult az uralkodóhoz, hogy az egyenes ági örökös nélkül elhunyt Baksa István Zemplén, Sáros és Ung megyei birtokait adományként megszerezze. Második házasságából született fiairól, Zsigmondról és Józsefről akart így gondoskodni.

A békés családi életre azonban ekkor sem nyílik lehetősége. 1686 tavaszán a császári seregeket a budai ostromterveknek megfelelően mozgósítják. Petneházy kétezer főre olvadt ezredének (zömében lovasoknak) – akiket most Caraffa altábornagy hadtestébe osztanak – portyázó feladat jut: az észak-alföldi Hatvantól és Egertől Budára vezető török utánpótlási vonalak elzárása. Katonáival csak augusztus elején érkezett Buda alá. Lotharingiai Károly fővezér a vártól északra jelölte ki táborhelyüket, de a szintén ekkor érkező nagyvezír fenyegető hadműveletei miatt hamarosan új állást kell felvenniük. A mai Törökbálinttól északra fekvő Csíki-hegyek oldalában éri őket augusztus 14-én a török támadás. „A törökök minden kétségen kívül darabokra vágták volna a magyarokat, s az ellenség alkalmasint segélyt is juttatott volna a városba”, ha a fővezér nem küld idejében segítséget – olvashatjuk az angol Richards mérnök feljegyzéseiben. Mivel az ostromló sereghez a következő napokban olyan hírek érkeztek, hogy a Tisza felől török-tatár felmentő had közeledik, a vezérkar augusztus 19-én nagyobb lovasegységet vezényelt Pest védelmére. Közéjük tartozott Petneházy ezrede is, amely így nem vehetett részt a szeptember 2-i végső rohamban, s nemigen lehetett részese annak ezredesük sem. Az ezred enélkül is súlyos véráldozatot hozott. Létszáma – javarészt az augusztus 14-i összecsapás, részben kisebb csatározások következtében – az ostrom végére alig hétszáz főre olvadt.

A császári udvari kamara egyébként éppen szeptember 2-án kért tájékoztatást a magyar kamarától Petneházy birtokkérelmét illetően. Az 1687. március 10-i adományt azonban már csak özvegye és árvái kaphatták meg. Halálát 1686 végén vagy 1687 elején gyors lefolyású betegség, esetleg fertőzés okozhatta. Családja sem sokáig élvezhette a császári kegyet: özvegye s kisebbik fia hamar elhalt, az oldalági Baksa-örökösök pedig visszaperelték az adományt a magára maradt árvától.

Petneházyról arckép, személyleírás nem maradt fenn. Bátorságán s hazaszeretetén kívül jellemvonásait is homály fedi. Korabeli népszerűsége – mégha ebben szerepet játszott a megtért fiúnak kijáró udvari propaganda is – mégis érdekes, vonzó alakká teszi a felszabadító háborúk zavaros, sok kétes értéket felmutató korában.

* Vö. Barta János, ifj.: Ki volt az első Budavár 1686-os visszafoglalásánál? História, 1981/1. szám.