Ugrás a tartalomhoz

História 1986-01

Fodor István , Kristó Gyula , Pótó János , Vékony Gábor , Váczy Péter , Szarka László , Glatz Ferenc , Tarnóc Márton , Sipos Péter , Derzsaluk, Nyikolaj , Székely Gábor , Ránki György , Erényi Tibor , Takács Péter , Kovács I. Gábor , Pótó János

História

19. fejezet -

A Görgei-szobor

EGY KÉP – EGY ESEMÉNY

PÓTÓ János

A Görgei-szobor

Csaknem tíz évig volt az „áruló”-nak szobra Budapesten. 1935-től 1945-ig állt Görgei Artúr másfél életnagyságú bronz lovasszobra a Vár fokán, a Prímás bástyán (ma Tóth Árpád sétány) a Hadtörténelmi Múzeum előtt.

Alkotója Vastagh György (1868–1946) szobrászművész, kormányfőtanácsos pályázat kiírása nélkül kapta a megbízást a szobor elkészítésére a Gömbös-kormánytól – valószínűleg a miniszterelnökhöz fűződő személyes kapcsolatai révén, hiszen később ugyanő készítette el Gömbös Gyula síremlékét is. „A magyar katonatiszt” szobrát 1935. május 21-én, Buda 1849. évi visszafoglalásának évfordulóján leplezték le. (Képünk ezen az ünnepségen készült.) Ekkor már három, Görgei halálának 10. évfordulója alkalmából állított márványtábla őrizte a honvédsereg egykori főparancsnokának emlékét Budapest különböző pontjain. A következő évtizedben tehát, ha nem is ugyanazon a téren, de ugyanabban a városban állt a szabadságharc elvesztésén búslakodó Kossuth és a világosi „reálpolitikus” emlékműve.

Buda 1945. évi ostromában a Görgei-szobor teljesen elpusztult. A megsemmisült bronzszobrok összegyűjtésével megbízott Vignali Raffael Műércöntöde vezetője, Vignali Gusmanó 1945 nyarán szállítja el a roncsokat. A Polgármesteri Hivatalhoz intézett jelentése szerint „…miután a bástyán fal- és toronyrobbantás miatt járművel a szobor megközelíthetetlen volt, embererővel a Kapisztrán térre kellett kihordani.”

Ettől kezdve különválik a szobor és talapzatának sorsa. A talapzat az ostromban csak kevéssé sérült meg, és még a szabadságharc centenáriumának évében is a megtekintésre ajánlott 48-as emlékművek között szerepelt. A talapzat lebontására – melyet valószínűleg az 1949 után ismét felbukkanó „áruló” mítosz indokol – 1951 júniusában került sor. 1951. július 3-án ugyanis a Fővárosi Emlékműfelügyelőség egy munkabrigádja pénzjutalomban részesült a Rudolf-szobor és talapzata, valamint a Rákosi Jenő-, a Bandholtz- és a Görgei-szobor talapzatának eltávolításáért.

1945 nyarán a lovas szobor töredékeit Vignali Gusmanó már csak részben tudta összegyűjteni. 1946. és 1949. évi jegyzékei szerint a szobrot hiányosan, 19 darabban – össz-súlyuk kb. tizenöt mázsa – tárolja Jász utcai telepén. 1950. január-februárban szállítják át a roncsokat a többi, ugyancsak itt tárolt bronzszoborral – az Ereklyés Országzászló turulmadarával, gróf Andrássy Gyula lovas szobrával, az 1-es honvédek emlékművével, a Tengerész-emlék maradványaival, valamint gróf Tisza István és Darányi Ignác szobraival – együtt a Csatornázási Vállalat Vizafogó gáti telepére. További sorsuk ismeretlen. Anyagukat – így az „áruló” emlékművének maradványait is – valószínűleg felhasználták az ekkor készülő monumentumokhoz, az új Kossuth- és a Sztálin-szoborhoz.