Ugrás a tartalomhoz

História 1985-04

Kertész István , Benkõ Mihály , Szakály Ferenc , Kronstein Gábor , Rázsó Gyula , Sipos Péter , Krausz Tamás , Vida István , Kronstein Gábor , Nagy Zsuzsa, L. , Váczy Péter , Diószegi István , Spira György , Szántó Konrád , Scheiber Sándor , Schöner Alfréd , Makkai László , Komjathy Miklos

História

17. fejezet -

Chevra Kadisa

EGY KÉP – EGY ESEMÉNY

Chevra Kadisa

A zsidóság hol befogadott, támogatott, hol üldözött, korlátozott etnikumként a 11. század végétől kezdve szerves és egyre szervesebb eleme lett a magyar történelemnek. A feudális rend évszázadai alatt általában kívül rekedt a társadalom szerkezetén: abban szerepet csak mint a nagy főurak gazdasági, elsősorban kereskedelmi és ipari ügyleteit intéző, tőlük szorosan függő réteg kaphatott, önálló szervezeteket hitközségein kívül nem hozhatott létre. Egyik kivételt e sors alól csak az a sajátos szerveződés jelentett, amely Hétközség (Sevá Köhilot) néven ismert, és Nyugat-Magyarországon, az egykori Sopron és Moson vármegyék területén szerveződött. A Hétközséghez tartozó Boldogasszony, Kabold, Kismarton, Köpcsény, Lakompak, Nagymarton és Németkeresztúr zsidó hitközsége 1848-ig szinte teljes közigazgatási autonómiával rendelkezett. Az itt élő zsidók a 17. század vége óta az Esterházy hercegek különleges védelme alatt állottak. Belső autonómiájukból, gazdasági függetlenségükből, kiváltságos helyzetükből gazdag lehetőségek adódtak. Így azután nem meglepő, ha e helységekben már korán kialakultak a szociális gondozás karitatív egyesületei is, elsősorban a szentegyletek, a Chevra Kadisák.

A Chevra Kadisa mint intézmény Szent Egyletet jelent. A kifejezés nem héber, hanem arameus, s ebből következtethető, hogy valószínűleg a talmudi korban (i. sz. 450-ig) keletkezhetett.

Közép-Európában az első Chevra Kadisát Eliézer Askenázi alapította Prágában; 1564-ben. Majd Máhárijl rendeletet, ún. tákkánát adott ki, amelyet a Habsburg birodalom területére érvényesített. Az ilyen jellegű intézmények feladatát a következőkben foglalja össze: „Szükséges gondoskodni a gyászoló étkeztetéséről a temetést követő lakomán. Szükséges gondoskodni orvos szakértőről is a súlyos betegségben szenvedő ember részére, s az legyen jelen, mikor a lélek eltávozik a földi porhüvelyből. Szükséges gondoskodni méltó temetésről. Szükséges gondoskodni a gyászolók megvigasztalásáról és az árván maradottakról.”

Magyarországon, de országhatárainkon túl is megfigyelhető, hogy a Szent Egylet működését és általában a már működő egylet alapszabályait, mecénásait, elöljáróit, majd az elhunytak héber és polgári nevét is rögzítő dokumentum keletkezése megelőzte a hitközség alapítását. Ez érthető is, mert az adott topográfiai egységben élő zsidók mindenekelőtt halottaik méltó és vallásukhoz hű temetkezéséről gondoskodtak. A nagykanizsai Chevra-könyv egy képes ábrázolását mutatjuk be a hátsó borítón.